Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-03 / 103. szám

1996. május 3., péntek Megyei Körkép 3. oldal Nem autó, festmény Mint azt annak idején megír­tuk, a Kőolajkutató Rt., a pa­pírgyár és az MSZOSZ megyei képviselete, köszönetül a mun­kahelyek megtartásáért tett erőfeszítéseiért, egy festményt ajándékozott Várhegyi Attila szolnoki polgármesternek. Ebből Szolnokon szinte lo­gikusan az következett, hogy néhány óra alatt elterjedt a hír: a szakszervezet (más jólér­tesültek szerint a Kőolajkutató Rt.) autót ajándékozott Várhe­gyi Attilának. A rémhírek forrása ritkán deríthető ki, ezúttal azonban némi utánajárással sikerült megtudnunk, hogyan lett a festményből autó. Az történt, hogy a május el­sejét megelőző rendezvények egyikén, amikor szakszervezeti berkekben már tudtak az aján­dékozásról, találkozott két is­merős tisztségviselő, és az egyik megkérdezte: Mit vettetek a polgár­­mesternek?- Egy festményt.-Aktot?" Tessék figyelni, itt értünk el a híresztelések forrásához! A kérdezett ugyanis vagy nagyot hallott kissé, vagy túl halkan suttogott a kérdező.- „Autót? Hogy vettünk volna autót a polgármester­nek!” Mások is voltak a közelben, valaki fölfigyelt a hozzá el­hallatszó mondattöredékre: ,,... autót ... a polgármester­nek.” A történet innen már önma­gától formálódott. Csak tőlem négyszer kérdezték meg né­hány óra alatt a szolnoki majá­lison, igaz-e ez az autódolog. Egyébként a képen sincs autó, sőt akt sincs, a festmény Tisza-parti tájat ábrázol. A második lehet a legrosszabb hely Papp István, a mezőtúri Szegedi Kiss István Református Gimná­zium tanulója döntőbe került a „Ki miben tudós?” országos te­levíziós versenyben történelem­ből. Számára így az elérhető leg­rosszabb a második hely lehet. A vasárnapi döntőn kiderül, hogy így lesz-e, vagy a képze­letbeli dobogó legfelső fokára állhat. Nagy megmérettetés előtt áll az a két megyénkbeli diák is, akik bejutottak az olaszországi Arpinóban rendezendő nemzet­közi Ciceró-verseny döntőjébe, ahol latinból mérik össze tudá­sukat más országok fiataljaival. A kiutazó magyar csapat tagja Móga György, a mezőtúri Sze­gedi Kiss István Református Gimnázium tanulója és Szép Béla, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium diákja. A fiatalok a jövő hét végén indulnak Olasz­országba, ahol többnapos ver­seny után a szervezők római ki­rándulásra is elviszik őket. En­nek a versenynek az eredménye május 20-a körül várható. Szolgálati lakások a Jászságban Mindenki másképp csinálja... Egy, az önkormányzati tulajdonú szolgálati lakások törvény­sértő eladását vélelmező, a Jászságból érkező olvasói levél kel­tette fel érdeklődésünket. Melyik település hogyan „privati­zálta” - ha már az értékesítés mellett döntött - a hosszú évtize­deken át a vidéki tanárok, orvosok egzisztenciájának egyik fő letéteményesét: a szolgálati lakásokat? A megyei önkormányzat jegy­zői irodáján kaptuk az informá­ciót: az elidegenítéssel kapcso­latban a lakástörvény csak álta­lános szabályokat fogalmaz meg. Ennek alapján, helyi szin­ten kell rendeletet alkotni a szolgálati lakások eladásáról.- Három szolgálati lakást ad­tunk el az elmúlt évben Jászal­­sószentgyörgyön - adott tájé­koztatást dr. Tóth János pol­gármester. Kettőben a település jegyzője és rendőre lakik. Eze­ket elővásárlási jogukkal élve vásárolták meg. A harmadik, üres lakás pályázat útján talált gazdára. Az 'eladásra azért ke­rült sor, mert a lakások esedé­kes felújítása aránytalanul nagy összegbe került volna. A to­vábbi három szolgálati lakásból kettőt nem szándékozunk el­adni, a harmadikat is csak előre nem látható pénzügyi kény­szerhelyzet esetén. Török Sándor, Jászapáti pol­gármestere elmondta, a város tizenhat szolgálati lakása közül egyet sem kíván eladni az ön­­kormányzat. Ezekben orvosok, pedagógusok, rendőrök laknak, nekik továbbra is biztosítják a lakhatást. Más a helyzet a tele­pülés bérlakásaival. A 39 önkormányzati lakás­ból 23-at jelöltek ki eladásra, ezek értékesítése folyamatosan tart. Mindegyikben laknak, a benne lakók elővásárlási jogát biztosítja az önkormányzat.- Jászfényszaru képviselő­testülete úgy foglalt állást, hogy a nyolc szolgálati lakás egyikét sem adja el az önkormányzat - mondta Győríné dr. Czeglédi Márta polgármester asszony. A városban lakó orvosok, rend­őrök, pedagógusok a város alapvető és kötelező szolgálta­tásait látják el, lakhatásukat minden körülmények között biztosítani kívánjuk. Jászkiséren három szolgálati lakás értékesítése után döntöt­tek úgy, hogy nem adnak el többet. Bánlaki Zoltán polgár­­mestertől kapott információnk szerint a településnek még 13 szolgálati lakása van, orvosok, rendőrök, pedagógusok laknak benne. A lakásértékesítések a lakók kérésére, az elővásárlási jog érvényesítésével történtek. Az önkormányzatnak nem volt sok haszna az akciókból, az alacsony árak miatt. A szolnoki Ruhaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet diákjai novemberben harmadik helyezést értek el a maguk varrta, készítette ruhák országos verse­nyében. A tizenkét diákmanöken ma és holnap Székesfehérvárott nemzetközi versenyen mutatkozik be, Vargáné Kozma Edit vezetésével. A mostani műsort, divatbemutatót ebben a hónapban Szolnokon is láthatják. fotó: csabai Abonyban, Vezsenyen is tiszteletes Ha azt állítom, hogy Fábián Zoltán 1987 óta református pap Abonyban, ez csak fél­igazságot tartalmaz. No, nem azért, mert bármi is valótlan lenne a mondatban, inkább avégett, mert kiegészítésre szorul. Ugyanis a tiszteletes úr Vezsenyen is pallérozza a lel­keket, mégpedig lassan hu­szonegyedik esztendeje. Noha bár Abonyban élnek, azért he­tente egyszer a Tisza menti kisközségben is istentiszteletet tart, de ha szükséges, többször is. Hogy mi jellemző az itteni, abonyi reformátusokra? Kis sziget ez a pár száz ember a katolikus környezetben, közöt­tük is sok az idős hívő. Sze­Abonyon kívül Vezsenyen is szolgálom az embereket - mondja Fábián Zoltán re­formátus tiszteletes. FOTÓ: M. J. rencsére jó a kapcsolata az abonyi városi vezetőkkel, meg a vezsenyi elöljárósággal, a te­lepülés irányítóival is. Szót ért a hívőkkel is. Hogy mást ne említsek, a húsvéti ünnepekre kétkezi munkával, fáradozással kicsinosították a templomot meg a környékét. Egyébként a Fábián család­nak egy szem fia van, aki ti­zenkét éves. Hogy másról is essék szó, a tiszteletes úr köszöni, jól érzi magát a városban. Rengeteg a teendője, azután az óvodában is tanít hittant, meg az általá­nos iskolások ez irányú isme­reteit is bővíti. És akkor még szó sem volt a soros, napi fel­adatokról. D. Sz. M. Látlelet A belenyugvás körülményei Miközben az elmúlt négy hónapban több mint 6 százalékkal csökkentek a reálkeresetek, s az infláció is a tervezettnél jóval magasabb volt (egyes vélemények szerint 25-26 százalék kö­rüli), egyre többször olvashatunk arról, hogy érzékelhetően ja­vult a belső gazdasági egyensúly. Csak éppen az a kérdés, mi­hez képest, illetve milyen áron. Mert ugyanakkor a statisztikai adatokból az is félreérthetetlenül kiderül, hogy a gazdaságilag aktív korú munkavállalók közül 422 ezren állástalanok, s egy éve vagy annál hosszabb ideje 220 ezren hiába kerestek mun­kát. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy 4 milliónál kevesebb foglalkoztatott gondoskodik hatmillió eltartottról, legalábbis kétségek ébrednek a belső egyensúly szilárdságát és tartósságát illetően. Akár abban az értelemben is, hogy meddig lehet elha­lasztani az újabb megszorító intézkedéseket. Vagy egyáltalán el lehet-e halasztani? Nem csupán a viszonylagos pénzügyi egyensúly megterem­téséről van ugyanis szó, hanem sokkal inkább a társadalmi sta­bilitás fenntartásáról. Méghozzá annál kényszerítőbb módon, minél inkább növekszik a szociális elégedetlenség. Mert arról sem feledkezhetünk el, hogy az állampolgári bele­nyugvás állapota korántsem annyira változatlan, mint ameny­­nyire sokan annak szeretnék látni. De akár úgy is fogalmazhat­nánk, a jelenség egyértelműsége is mélyebb összefüggéseket takar. S erről a konkrét példák szintjén is meggyőződhetünk. A munka világának tegnapelőtti ünnepe ugyanúgy kifejezője a társadalmi közérzetnek, mint bármi más. Megint újabb ígérete­ket hozott a majális (a miniszterelnök szerint például a reálbér csökkenés nem haladja majd meg a 2 százalékot), ám a hangoz­tatott ígéretek teljesüléséhez az eddigieknél jóval biztatóbb ga­ranciákra lenne szükség. A még oly sikeresnek látszó stabilizá­ciós törekvéseken és kísérleteken túl is, amelyek persze bárkit eltölthetnek reménységgel, de közel sem olyan mértékben, hogy mindenfajta kételyről eleve lemondhatnánk. Bármennyire szaporodnak ugyanis a belenyugvás kényszerítő körülményei, az elhatalmasodott állampolgári közöny és passzivitás éppen­séggel felszámolhatatlan gátja a társadalom egészét érintő mo­dernizációnak. Holott az utóbbi nyilvánvalóan fontosabb annál, mintsem a gazdasági stabilizáció puszta következményének tekinthetnénk. Míg azonban a magatehetetlen várakozás jellemzi az állampol­gárok többségét (függetlenül attól, hogy mennyire pozitívan vagy negatívan ítélik meg hónapról hónapra a kormány munká­ját), addig a megejtően egyértelmű ígéretek is hagynak maguk után némi hiányt. Legfeljebb csak később döbbenünk rá. Kerékgyártó T. István A tojás lett az első számú „közellenség” (FoTyiatm ®ir romiról) Nagyon sok probléma szár­mazik például a tojás helytelen törléséből, feltöréséből, abból, hogy a nyers húsokat nem mos­sák meg, vagy hogy a készéte­leket szobahőmérsékleten tárol­ják. Tévedés lenne azt hinni, hogy a munkahelyi, iskolai konyhák, éttermek okozzák a legtöbb ételmérgezést: a ma­gánháztartásokból kerül ki| a legtöbb ilyen jellegű megbete­gedés. A nyár közeledte még inkább óvatosságra kell intsen min­denkit. A közegészségügy ugyanis csupán két dolgot tehet a baj megelőzésére: a kereske­delmi, vendéglátó-ipari egysé­geket ellenőrzi, és szigorú kö­vetelményeket támaszt az en­gedélyezések megadásakor. Diákgála Karcagon A karcagi Gábor Áron Gimná­zium, Egészségügyi Szakközép­­iskola diákönkormányzata az el­múlt héten megtartotta a negye­dikesek búcsúztató bálját, ahol együtt rokizott tanár és diák. A napokban pedig a Déryné Műve­lődési és Ifjúsági Központban di­ákgálát szervezett a diákönkor­mányzat. Ezzel is lehetőséget adott az év során különböző or­szágos versenyeken eredménye­sen szerepelt diákok bemutatko­zására. Az est során tizennégy pro­dukciót láthattak a szülők, a pe­dagógusok, valamint a diákok. Az előadóművészet minden ága - a diszkótánc kivételével - he­lyet kapott a színpadon. Az est célja az volt, hogy a most ver­senyre készülő diákok is bemu­tatkozhassanak. Fellépett a Rideg István vezette Szabó Pál Irodalmi Önképzőkör, és a közönség lát­hatta a dr. Varga Gyöngyi ta­nárnő vezette angol nyelvű szín­házi produkciót is, amellyel a szegedi országos drámafesztivá­lon szerepeltek legutóbb. A nézők hallhatták Szentes Annamária szavalatát és a hat­­osztályos I. D osztály fúvósötösét is. -de-Szamosz, az Egei-tenger gyöngyszeme (1.) Túrázásra csábító, lenyűgöző hegyek, kristálytiszta vizű, varázs­latos tengeröblök, buja mediterrán vegetáció, gondosan ápolt olíva-, citrom-, narancs-, valamint szőlőültetvények, az antik idők nyomait őrző, festői települések, világhírű borok és nem utolsósorban végtelenül kedves emberek. Ilyen sokszínű arcát mutatja a turistának Szamosz, az Égei-tenger északkeleti sziget­­csoportjának legvonzóbb tagja, amely az idén első ízben szerepel az IBUSZ Tours s egyben hazai utazási iroda kínálatában. Pithagorion kikötője hangulatos tavernák gyűrűjében A Budapestnél valamivel ki­sebb, 475 négyzetkilométer te­rületű, 160 kilométeres partvo­nalú szigetet - melyet mindösz­­sze két tengeri mérföld széles szoros választ el Kisázsiától (Törökországtól) - 45 ezer lé­lek népesíti be. Itt látta meg a napvilágot az ismert filozófus és matematikus, Pitagorasz. A nevét viselő település szom­szédságában landol a repülőgé­pünk. A magasból látni: össze­függő sík terület a sziget ezen délkeleti részén van csupán, a nyugati csücskön lényegében egyetlen, 1435 méteres hegy­óriás terpeszkedik el. Pithagorionban a kikötő mó­lóján emlékmű hirdeti a telepü­lés nagy szülöttét. Az életteli, hamisítatlan görög hangulatot árasztó, zegzugos utcácskákkal átszőtt városka környezete azonban történelmi emlékek egész sorát is őrzi. Ilyen az an­tik színház, a hat kilométer hosszú városfal maradványai és a sziget virágkorában, Polikra­­tész türannisza idején, az idő­számítás előtti 6. században épült Eupalino-vízvezeték. Egy vállszélességű nyíláson jutunk a hegy gyomrába, mi­közben helyenként szó szerint meg kell hajolnunk az ókori mérnökök teljesítménye előtt. A sziklába vájt, kettős alagút­rendszer tárni elénk: egy em­bermagasságú folyosó, alatta néhány méterrel pedig a mint­egy fél méter átmérőjű vízveze­ték. Mint megtudjuk: primitív eszközökkel, különösebb mé­rési módszerek alkalmazása nélkül, rabszolgákkal készíttet­ték el a hegyet átszelő, egy ki­lométer hosszú csatornát. Pithagoriontól nyúliramo­­dásnyira fekszik Ireon, ahol a mitológia szerint Héra istennő, Zeusz hitvese született. A nevét Ennyi maradt a monumen­tális Héra-szentélyből viselő templom az antik világ egyik legnagyobb szentélye volt, 108 méteres hosszával, 54 méteres szélességével és 25 méteres magasságával. A 133 oszlopból sajnos mára már csak egy maradt épségben. (Folytatjuk) Képzés ápolóknak Harmincnyolcán vesznek részt azon a képzésen, amelyet ta­valy szeptemberben indított el a megyei Esély Szociális Ala­pítvány Regionális Forrásköz­pont és a Tiszaparti Gimná­zium és Egészségügyi Szakkö­zépiskola. A szociálisgondozó- és ápolóképzés 24 hónapos, 1600 órás tanfolyam, amely­nek a fele elmélet, fele gyakor­lat. A 38 hallgató a megye minden részéből érkezett, szo­ciális intézményekben - első­sorban idősekkel - dolgoznak. A képzésre a Népjóléti Kép­zési Központ választotta ki a szolnoki partnereket, és a mód­szertani, szervezési tapasztala­tokból szakmai anyagokat ké­szítenek majd. Tegnap a Népjóléti Képzési Központ szakreferense talál­kozott az Esély Alapítványnál a képzésben részt vevő szak­emberekkel, és megbeszélték az eddigi tapasztalatokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents