Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-28 / 123. szám
‘ Harmadik forduló a férfi kézilabda-Eb-n Bendó parádés góljaival mentettük az egyik pontot Magyarország-Németország 24-24 (12-11) Ciudad Real, 200 néző, V: Dancescu, Mateescu (románok) Magyarország: Szathmári - Bendó 7/1, Kotormán 6, Borsodi 1, Mezei 2, Kis, Pásztor 2. Csere: Nagy (kapus), Bartók 4, Sótonyi 2, Csoknyai Németország: Holpert - Lohr 3, Zerbe, Petkevicius, Schwarzer 2, Knorr 5, Kretzschmar 4. Csere: Thiel (kapus), Petersen, Schwalb 8/4, Kohlhaas, Stephan 2 Hétméteresek: 2/1, ill. 5/4 Kiállítások: 6, ill. 4 perc Pásztor és Bendó egy-egy találatával a 4. percben már 2-0- ra vezettünk. Már az első percekben látszott, hogy Szathmári ezúttal remek formában véd, sajnos, a társak nem figyeltek eléggé, a kipattanó labdákat ugyanis rendre a vb-elődöntős németek szerezték meg. A félidő további részében a németek „kapaszkodhattak”, hogy ledolgozzák hátrányukat. A magyarok akarására ezúttal nem lehetett panasz. Az eddig jobbára csak bírált átlövők is jól tették dolgukat. Különösen Bartók volt elemében, az első harminc perc alatt háromszor is eredményes volt. A szünet után nem sikerült góllal befejezni az első támadást, a németek viszont pontosan céloztak, így megint egyenlő lett az állás. Ebben a tíz percben a rendkívül aktív Bendó a hétből csak egyet dobott büntetőből Bendó jeleskedett, a jobb szélen háromszor is „megverte” Kretzshmart, majd megadásra késztette a veterán kapust, Thielt is. A legvégén, szinte reménytelen helyzetben előbb Bendó büntetőből szépített, majd másodpercekkel a játékidő letelte előtt ugyanő bombagólt ragasztott a jobb felső sarokba, s ezzel állította be a 24- 24-es végeredményt. A magyarok esélytelenül vágtak neki ennek a 60 percnek, mégsem adták meg magukat. Példamutatóan küzdöttek, ennek meg is lett az eredménye. Különösen sokat tett az értékes pontszerzésért a jobbszélső Bendó Csaba, a Mol-Szolnok KK játékosa. Ljubljanai kálvária Szekeres Judit, a Szolnoki MÁV atlétája a hét végén Ljubljanában szerepelt. A szlovén fővárosban rendezett válogatott viadalon 400 gáton 57,89-es időeredménnyel a második helyen végzett. „Normális” esetben nem igazán foglalkozunk a körülményekkel, de az a kálvária, amin átment Szekeres, feltétlenül szót érdemel. A Magyar Atlétikai Szövetség évek óta rövid pórázon van, ezért mindenki ott spórol, ahol tud. Például az autóbuszon. Már nem számított újdonságnak, hogy most is egy rozoga, matuzsálemi járgánnyal vágott az útnak a csapat. Persze Letenyénél nem bírta tovább, így majd hatórás kényszerpihenőt követően folytatódhatott csak a zötykölődés. A célállomásra a verseny napján/!), hajnalban érkezett meg a VÁLOGATOTT, melynek élelmezéséről is elfelejtkeztek. Ezek után az eredménytelenség már kézenfekvő volt, mindenki mélyen tudása alatt teljesített, magyarul, leszerepelt hazánk együttese. De ki a felelős ezért? Női kézilabda NB I/B, Keleti csoport Egypontos bajnoki zárás Terra SE Vác^JTKF DSE 21-21 (11-8) Vác, 150 n„ v.: Jancsurák, Solymosi JTKF DSE: Zsibók-VICZIÁN 7/2, DEBRE 4, Fekete, Krisztóf 3, Szenczy 1, Pesti 2. Csere: Gyarmati (kapus), FARKAS 4, Szűcs. Edző: Ugrin György. Kiállítás: 2, ill. 4 perc. Hétméteres: 6/5, ill. 2/2. Csak a hazaiak számára volt már tétje a mérkőzésnek, hiszen a jászberényi csapat az eredménytől függetlenül idén is a 4. helyen végzett. A hazaiak vetették nagyobb elánnal magukat a küzdelembe, s rendre 2-3 góllal vezettek az első játékrészben. A jászberényi főiskolások játékán érezhető volt az egyetemi és főiskolai bajnokság négyes döntőjének hatása, melyet hét közben Nyíregyházán játszottak. A tavalyinál sokkal erősebb mezőnyben ezúttal nem jutott érem Debrééknek, mivel mindhárom mérkőzésüket elvesztették. A három kemény mérkőzés hatása viszonyt vasárnapig nem múlt el, s ez bizony alapvetően befolyásolta az utolsó találkozó kimenetelét. No meg a játékvezetők is vigyáztak arra, hogy a házigazdáknak meglegyen az az egy pontocska. A második félidőben ugyanis, amikor Feketéék átvették volna a játék irányítását, mindig megfogta őket egy-egy bírói döntés. Ezzel együtt is dicséretet érdemelnek a döntetlen kiharcolásáért Vicziánék, hiszen különösebb motiváció nélkül hoztak el egy bajnoki pontot az élmezőnyben végzett váciak otthonából. A JTKF DSE célja a hat közé kerülés volt, s ezt biztosan teljesítették a lányok. Sőt túl is teljesítették az elvárásokat, hiszen mindössze egyetlen ponttal szorultak le a dobogóról. TVSE-Kiskundorozsma 13-26 (9-16) Túrkeve, 100 n., v.: Olmann, Németh TVSE: Hodroga - Kánya, Erdei E., Szegő N. 1, Ratkai 4, ERDEI A. 6, Laskainé 1. Csere: Borosné (kapus), Kormos 1, Ducza, Fábián, Szécsi E. Edző: Nagy Károlyné. Kiállítások: 12, ill. 6 perc. Hétméteres: 3/2, ill. 4/3. Az idén tavasszal még pontot sem szerző Túrkevei VSE együttese kisesett. Kajak-kenu - Agfa-kupa, első számú felnőtt olimpiai válogató, Szolnok A győztesek kezdhetik a csomagolást Rekkenő hőségben és élénk szélben kezdődött meg a szolnoki Holt-Tiszán az idény egyik legrangosabb honi kajak-kenu versenye. Az első számú olimpiai válogatónak komoly tétje volt, hiszen aki győzelemre vezeti hajóját, az félig már az ötkarikás játékokon érezheti magát. Az utazók összetétele azonban csak három hét múlva válik véglegessé, amikor is újra megmérkőznek az érintettek. Ha netán a mostani sikeremberek nem ismételnek, akkor bizony egy harmadik, mindent eldöntő összecsapásra kerülhet sor. Rendkívül korrekt. Nem? Senki nem élvez előnyt, nincsenek „hátszelesek”, legfeljebb a pályán, de ott is csupán a szó legszorosabb értelmében.- Új csillaga született a számnak? - szegeztük a kérdést a fiatalembernek, akit a kék-fehérek „főhadiszállásán" bírtunk szóra.-Ha a néhány héttel ezelőtti tájékoztató versenyen nyújtott formámat és a mostanit vesszük alapul, akkor nincs mit szépíteni, én vagyok jelenleg a legjobb. Azonban még semmi sem lefutott, hidekében Kaposvárról Budapestre szerződött Borhi Zsombor tartogat-e még valamit ifjú ellenfele számára? Az 1000 méter győztesei (férfiak): K-l: Bauer Márton (MTK). C-l: Pulai Imre (Honvéd-Westel). K-2: Saga István—Angyal Ákos (TESCGYVSE). C-2: Kolonics György-Horváth Csaba (Csepel). K-4: Csípés Ferenc-Rajna A hét végi viadal első napján leginkább két számra irányult az érdeklődés. A C-l, valamint a K-4 1000 küzdelmei nem is okoztak csalódást, az utolsó méterekig kiélezett, férfias harcoknak lehettek tanúi a nézők. A kenusoknál a párosban menőnek számító Kolonics György, illetve a magányos farkasként számon tartott Pulai Imre presztízsharca hozta lázba a parton napfürdőzőket, akik a Honvéd-Westel frontemberének, Pulainak a sikerét láthatták. A nap fénypontjának kétségtelenül a kajak négyesek viadala bizonyult. Három egység is jó eséllyel várhatta a rajtot, ám leginkább mégis a Bártfai-Storcz-Gyulai-Ábrahám összetételű kvartett számított favoritnak. Túl egyszerű lenne, ha a jó csapat „mixelésének” képlete abból állna, hogy végy négy borzasztóan gyors kajakost, és ültesd egy hajóba. Mint már oly sokszor, most is bebizonyosodott az örök igazság: egységben az erő, az összeszokottság pedig fél győzelem. Nos, a harmadik helyre taksált Csipes- Rajna-Adrovicz-Horváth team keresztülhúzta a számításokat, olyannyira, hogy magabiztosan, ellentmondást nem tűrően utasították maguk mögé a mezőnyt. Csípés Feriék magabiztos sikere még a kapitányt is meglepte fotó: imre Vasárnap már a hölgyek is szót kértek. A nagy küzdő hírében álló csepeli Kőbán Rita egyesben és párosban is remekelt, fölényes diadalait elnézve bizton állíthatjuk: mindkét számban ott lesz Atlantában. Az MTK-s Storcz Botond K-l 500-on aratott győzelme már csak annak számít meglepetésnek, aki nem mozog otthonosan a sportág berkeiben. szén a három hét múlva esedékes második olimpiai válogatón is ugyanígy bizonyítanom kell, ha a földkerekség legnagyobb „játékán” részt akarok venni.-Minek tudható be az idei látványos fejlődése ?- A rengeteg munkának, no és persze az olimpiai játékok motiváló erejének. Kíváncsian várjuk, vajon az eredményesebb felkészülés ér-András-Adrovicz Attila-Horváth Gábor (Honvéd-Westel-MTK-UTE-VOKO). Az 500 méter győztesei: (férfiak). K-l: Storcz Botond (MTK). C-l: Pulai Imre (Honvéd-Westel). K-2: Bártfai Krisztián-Gyulai Zsolt (MTK). C-2: Kolonics György-Horváth Csaba (Csepel). Nők. K-l: Kőbán Rita (Csepel). K-2: Mednyánszky Szilvia-Kőbán Rita (Honvéd-Westel-Csepel). Munkatársunk a kyokushin karate Európa-bajnokságról, Kaunasból jelenti Szolnoki Fmkó-tanítvány is a dobogón Egy arany-, egy ezüst- és három bronzérem a litvániai termés Szombaton korán fújtak ébresztőt az Eb résztvevőinek, hiszen fél kilenckor tatamira szólították a férfi kata első versenyzőjét. Még mielőtt azonban hozzákezdhetett volna tomagyakorlatához az angol karatéka, kiderült, szép sportdiplomáciai sikert könyvelhetett el Magyarország. Három új bírót avattak a kontinensviadalon: Karmazin György, Dviengovszki János és Budán László első ízben kapott dirigensi szerepet. Az esélylatolgatáskor általános vélemény szerint a spanyol és magyar férfiak számíthattak babérra a katában. Nos, a hozzáértők reálisan mérték fel az erőviszonyokat. Újoncunk, Szabó István lámpaláz nélkül mutatta be gyakorlatait. Sztankó Rita a legtechnikásabb aranyérmes Az utolsó körben például a legmagasabb pontszámot kapta seien-skin katájára, ám ismeretlensége miatt négy századdal (!) elmaradt a többszörös Eb-érmes Jesus Talantól. Tóth Attilán rutinosabb mivolta ellenére jobban meglátszott a drukk, ám így is szinte hibátlanul adta elő „programját”, s végzett a harmadik helyen. Ennél jobban szinte nem is kezdődhetett volna számunkra az Eb. A nők két súlycsoportban, az Eb történetében először a kumite szabályai szerint verekedtek. Országonként két-két versenyző indulhatott. Sztankó Rita - a januári japán vb-bemutatón az első nyolcba jutott - számára magasra tette a mércét klubedzője, Kalmár Árpád, aki titkon a döntőbe várta tanítványát. Nos, Rita ismét hozta magát, remek verekedéssel haladt fordulóról fordulóra egyre közelebb céljához. A dán Eriksen, a svájci Odermatt már 3-3 perc után megbánta, hogy a magyar lánnyal hozta össze rossz sorsa. Chirilla Anka (román) és a hazai Zirklyte két-két hosszabbításra tudta rábírni Sztankót, ám hiába repedt el a harmadik fordulóban az orra, hiába dagadt be sípcsontja a negyedik körben, a bírák őt látták jobbnak. A döntőben aztán már hatalmas szíve - és természetesen ragyogó állóképessége - vitte előre, s hiába szurkolt négyezer litván Tumaitének, az aranyérmet Rita nyakába akasztották. Az már csak hab a tortán, hogy a legtechnikásabb versenyzőnek járó különdíjat is ő vehette át. Keskeny Edina veretlen maradt a 76 kg-ban, mégis „csak” harmadik lett. A dán Fugi Napsének a bolgár Zlatevan átgázolva jutott az elődöntőbe, ám ott a litván Myksetével nem bírtak egymással. Hosszabbítás hosszabbítást követett, végül a mérleg döntött, a könnyebb házigazda került a fináléba. Fritz Ági svéd és orosz lányon keresztül került a legjobb nyolc közé, ahol azonban kétszeri hosszabbítás után kikapott a dán Grothtól. Mezei Ibolya a végül bronzérmes spanyol Campos Stellával kezdett, öt perc után kikapott és kiesett. A férfiak nyílt, súlycsoport nélküli viadalában Szabó Tamásnak a vb-n legjobb európaiként végzett Klapatuskas jutott. Az, hogy hosszabbításra tudta késztetni ellenfelét, szép teljesítmény. Telek Gyula évről évre egyre feljebb verekedte magát, most pedig már érmet várt tőle mestere, shihan Furkó Kálmán. Macijauskas (LT) hiába élvezte a hazai közönség támogatását, nem volt esélye Telek ellen. Az orosz Denzisavot remek mai gevivel búcsúztatta, majd már éremért verekedett a spanyol Bioskával. A lényegesen erősebb felépítésű, magasabb Telek végig űzte, hajtotta vetélytársát, s így nem Telek bronzérmes keltett meglepetést, hogy öt perc után őt látták jobbnak a bírók. A fináléba jutásért régi ismerősével, az Eb-aranyérmes litván Klapatauskassal kellett megmérkőznie. A rutinos hazai fiú jól hárította Telek ütéseit, válaszai ültek, így a szolnoki legény „csak” a dobogó harmadik fokára állhatott. Huszonnégy ország legjobbjai vettek részt az Eb-n - az éremre is esélyesek közül csak a lengyelek hiányoztak -, a nyolc magyar induló öt éremmel gazdagabban térhetett viszsza. A hazai kyónak, úgy tűnik tehát, jót tett a szakadás, sokkal tisztább viszonyok között, jobb hangulatban dolgozhatnak karatékáink, melynek eredményét már Kaunasban is erősen érezni lehetett. (géléi)
