Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-25 / 122. szám

1996. május 25., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Játék az élettel? Elfordítottam a slusszkulcsot. Az addig mosolygós, négyévesforma szőke kis­lány arca eltorzult. Felkapott az út szé­léről két jókora rögöt, majd oldalba bökte fiatalabb társát. Már sorozta is au­tómat a földlabdákkal. Az érzelmek nem logikai alapon szerveződnek. Első dühömben a fékre akartam lépni. Ki­szállok, s jól helybenhagyom a maszatos, mezítlábas virágszá­lat. Ám tekintetem a kis útonállóról a szemetes, sivár udvarra, házra esett. A primitív környezet okozta frusztráltság törvény­szerűen torkollik agresszív viselkedésbe. Simogatás kellene ide, nem helybenhagyás. Restellkedve indulatomon, gázt adtam autómnak. Nehéz szívvel botorkáltam ki a jász faluból. Este a szokásosnál jobban öleltem magamhoz lányomat, fiamat. Hasonló élményekkel nap mint nap „bevonódok”. Nézege­tem a fővárosi játékáruház kirakatának méregdrága cuccait. Négy-ötezerért kelletik magukat a Monopolyk, a Betűtomyok, a Transzformersek, a Pocahontas társasjátékok. Legkihívóbban talán a 25-30 ezer forintos távirányítható járgányok, elektromos autópályák pöffeszkednek a Barbie és Sindy babák lábai előtt. Miközben bámészkodom, majdnem megbotlok egy „rongy­csomóban”. Féllábú, nyomorék kisfiú ül a Teréz körúti flaszte­ren. Némán koldul. Előrenyújtott alkarja hihetetlenül vékony. Markában üres eldobópoharat szorongat. Game of life, vagyis Az élet játéka - hirdeti a felirat az egyik kirakati játékcsodán. Jó-e manapság gyereknek lenni? Annak, aki nem kampány­szerűen éli meg a gyermeknapot, minden bizonnyal jó. Ahol a mindennapokban is jut rá figyelem, s az együtt töltött órák munkával, beszélgetéssel, közös tevékenységgel telnek, ott nem sérül a gyermeki psziché. S ahol sérül? Az UNICEF nemzetközi jelentése a kelet-európai országok gyermekszociális és -jogi helyzetének drámai romlásáról szá­mol be. A nem megfelelő - vitaminhiányos - és rendszertelen táplálkozás miatt növekszik a csecsemőhalandóság, a családok elszegényedése pedig további problémák forrása. Nő az iskola­­kerülés. Hazánkban is terjed a gyermekek, illetve fiatalkorúak bűnözése, prostitúciója. Ä gyermekkor emberi jogainak foko­zott védelmét még 1989-ben ENSZ-egyezményben rögzítették, ami 1990-ben lépett hatályba, ’91-től pedig hazánkra nézve is kötelező. Öt év eltelt, s a gyermekvédelmi törvény még mindig hiányzik demokratikus jogrendünkből. Éppen öt évvel ezelőtt írtam egy cikksorozatot Lyukas a szociális háló címmel. Mára „szakosodva” szakadozott tovább a háló. A gyermekjóléti vé­dőháló is alkotóelemeire hullott. Szociális árvákról kellene gondoskodnunk. Gyermekeink azonban törvény híján egyre ki­szolgáltatottabbak a felnőttek gőgös önkényének, az erőszak­nak, a szenny- és mocsokhullám futtatóinak, akiknek kizáróla­gos célja: a testi, lelki prostituálódásra, bűnözésre kényszerített fiatalok jó pénzért való áruba bocsátása. Tavaly négyezerrel kevesebb gyermek született, mint 1994-ben. A családtámogatási rendszer átalakításától - amíg nem javul a csa­ládok anyagi helyzete - nem várható a születő gyermekek számá­nak emelkedése. A már (még) meglévőkre illő lenne az eddiginél jobban odafigyelni politikusainknak, törvényhozóinknak. Game of life: vagyis az élet játéka nem lehet a gyermek. Menedzserklub Berényben Gazdasági szakemberek hoz­ták létre a közelmúltban a Jászberényi Menedzser Klub Egyesületet, amelynek be­jegyzése május 6-án történt meg a civil szervezetek nagy­könyvébe. Jelenleg 15 tagjuk van, de egyre nagyobb az ér­deklődés a klub iránt. Úgy tű­nik, 25-30 aktív taggal be is indulhat a rendszeres klub­élet. Az egyesület elnöke, Rédei István - aki civilben a Jászsági ÁFÉSZ első embere - elmondta, hogy terveik sze­rint hetente egyszer találkoz­nak majd a tagok, s kötetlen beszélgetések során cserélik ki gazdasági információikat. Zárt körű üléseiken pénz­ügyekkel, adózással, marke­tingügyekkel kapcsolatos té­mákat boncolgatnak. Az egyesületet olyan fórumnak szánják, ahol a jászberényi gazdasági élet szellemi ereje összpontosulhat. A mene­dzserklub elnökhelyettese Kármán Antal, az Aprítógép­gyár vezérigazgatója, míg a szervezési feladatokat Darázs István látja el. Az idei a próba éve lesz, jövőre dolgozzák ki a végleges alapszabályt. Mottó: „Mami, én úgy szeretlek! Már akkor szerettelek, amikor a hasadban voltam, ___________még ebihal koromban.” Aki válaszol: a könyvtáros, a pedagógus, az óvónő' és a gyerekek Miért jó gyermeknek lenni? Mit jelent az ön számára a gyermek? Matekovics Jánosné tanár, a nagyrévi általános iskola igaz­gatója. Két középiskolás gyer­mek édesanyja:- Örömet, boldogságot, re­ményt. Tudja, bármilyen is a hangulatom, amikor bejövök ide az iskolába, amikor meglá­tom az őszinteséget, boldog mosolyt a kis arcokon, minden gondomat elfelejtem. Szeretem a gyerekeket, ezért is választot­tam ezt a szakmát. Nagyon szí­vesen szervezünk nekik gyer­meknapra programokat, most is. A gyermeknap az ő napjuk kell hogy legyen. Tudja, na­gyon sok olyan gyerek van, akik nemcsak a játékot, ajándé­kot nélkülözik odahaza, de a szeretetet is. Én amolyan má­sodédesanya akarok lenni, mert ez az iskola a második ottho­nuk. Szathmári István könyvtá­ros, a kunszentmártoni könyv­tár vezetője. Családos fia és egy unokája van.- A gyerek a legnagyobb él­mény a világon. Imádom a kis­­unokámat. Azt hiszem, értek a nyelvükön. Ők is szeretnek, mert haverkodom, barátkozom, mókázom velük a könyvtárban is. Csak tudja, a feleségemmel is beszélgetünk arról, vajon mi vár ezekre a kicsikre a jövő­ben? A parlamentben tárgyal­nak a gyermekvédelemről meg az ifjúsági politikáról... de nincs pénz, nincs perspektíva. Az ember szíve összeszorul, ha látja-hallja a szülőktől a bolt­ban: ezt is tedd le, azt is tedd le, erre sincs pénz, arra sincs pénz. Ez egyszerűen szívszorító. Turnyánszkiné Enyedi And­rea óvónő, a martfűi összevont óvodai intézményből:- Gyereknek lenni... ? Jó volt, elmúlt. Nem is tudom, olyan nehéz megfogalmazni, mit jelent gyermeknek lenni. Az anyukámhoz közel voltam. Talán ezt. .. Holló Éva népművelő­­könyvtáros, a tiszasasi könyv­tár vezetője. Egy tizenegy hó­napos kisfiú édesanyja: Dani, a család legfiatalabb tagja okos és szép, és ilyen sza­vakkal kápráztatja el szüleit, hogy: mama, baba, ana stb. Édesanyja, arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a gyermek, egyetlen szóval vála­szolt:- Mindent. És vajon miért jó gyermeknek lenni? Kovács Lilla, 3 éves:- Azért, mert otthon vagyok, és nem vagyok az oviban. Hegedűs Zoltán, 4 éves:- Mert mindig mehetünk ját­szani, meg játékokat kapunk, a felnőtteknek meg mindig dol­goznak. Cserna Márton, 6 éves:- Kicsik vagyunk és a szülé­ink mindent megtesznek ér­tünk. Vadnai Sándor, 6 éves:- A gyerekek azt csinálhat­ják, amit csak akarnak. És az anyukánk mindent megvesz nekünk. Horváth Réka, 6 éves:- Mert anyukám mesél, si­mogat és megdicsér este. Kertész Adrienn, 5 éves:- Mert nekünk még nem kell tanulni és iskolába járni. Végezetül következzen egy óvodáscsoport véleménye:- Mert mindig az anyukám mossa meg a hajam.- Mert a nagyi mindig azt főzi, amit én szeretek.-Mert a Gergő belém sze­relmes, és mindig velem akar játszani.-Mert mindenki játszik ve­lem otthon, és mindenki csak engem szeretget.- Mert sokat lehet játszani, és sosem kell dolgozni. Lejegyezte: Cs. Csáti Réka Oklevelük már volt, most újabb lesz Margó tanító. Debrecenben végzett, könyvtáros szakkal is rendelkezik, és Szolnokon la­kik. Tizenhat tanév maradt mö­götte, miután tavaly nyáron la­pátra került.- A férjemnek most még van állása, de nem tudom, mit hoz a jövő. Az egyik gyerekünk elsős a Verseghyben, a másik nyol­cadikos. Én pedig átképzésen veszek részt a főiskolán. Ha minden igaz, október végére marketing- és vállalkozásszer­vező leszek.- Nehéz?- Nagyon. Hogy mást ne em­lítsek, én alapvetően humán be­állítottságú vagyok, a Kereske­delmi és Gazdasági Főiskola Szolnoki Tagozata pedig nem ezt kívánja. Ami érdekes, ne­kem például sok új ismeretet ad, tágabbnak tűnik a világ, más szemmel figyelem a válto­zásokat. Jó, hogy amíg tanu­lunk, kapunk pénzbeli támoga­tást.- így mennyi a keresetük?- A családi pótlékkal sincs tisztán negyvenezer. Bizony, észen kell lennünk, mikor, mit vegyünk. Mária a tanító meg a könyv­táros képesítést is megszerezte. Huszonhárom év állandó mun­kaviszony után ő is elveszítette az állását. A párjával két gyere­ket nevelnek: az egyik gimna­zista, a másik pedig ötödikes.- A férjem vállalkozó, és olyan a munkája, hogy sok­szor kora reggeltől késő estig hajt, télen meg sehol semmi.- Hogyan fogadta az elbo­csátását? ■- Először teljesen kiborul­tam, amikor megtudtam, hogy én is a kiseprűzöttek közé tar­tozom. Azután nagyon lassan erőt vettem magamon: ezt nem csinálhatom, elvégre a gyere­kek még kicsik, szükségük van rám.- És ez az új lehetőség?- Nekem tetszik, noha ko­rábban a főiskolán tanult szoci­alista gazdaságtan meg mos­tani, ég és föld. Ha most lennék fiatal, a mai eszemmel pénz­ügyi, számviteli főiskolára vagy gazdaságira mennék. Mert húsz-egynéhány esztendővel korábbi döntésemnél az lebe­gett a szemem előtt: mit szeret­nék csinálni, mi szeretnék lenni. Most ebben a túlontúl anyagias mindennapokban nem ez a kérdés, hanem valami olyasmi: szép, szép az elhiva­tottság, de melyik az a szakma, amelyikből meg is lehet élni. Ezt az eszem így érzi, de belül a szívem ezzel szemben még most is valami olyasmit súg: változatlanul a pedagóguspálya az igazi. Ennek ellenére köszö­net a munkaügyi központnak, a főiskolának, hogy negyven­­egynéhány évesen a segítsé­gükkel már a harmadik diplo­mámért harcolok, harcolhatok. Ugyanakkor előttem tornyosul két megválaszolatlan kérdés: nem vagyok huszonéves, és a most végzett nappalisokkal el­lentétben idegen nyelvet, nyel­veket nem beszélek. Mindkét tényező hátrány a huszonéve­sekkel szemben. Talán előny a tapasztalatom, életismeretem. Jutka matematika-fizika szakos. Iskolájában tavaly osz­tályokat vontak össze, ezért lett felesleges. Két gyereket nevel­nek a férjével.- Rémálom volt, hogy men­nem kell, de nem volt mit tenni.- Ön reál szakos. Könnyebb­nek tűnik ez a főiskola...- Más a szövegkörnyezet, teljesen mások az összefüggé­sek, mint a korábbi szakomon. Arról nem beszélve, hogy messze áll a pedagógiától. Ugyanakkor az a valóság, ame­lyet most tanulunk, a minden­napok valósága. Vállalkozás­­szervező szakközgazdász le­szek. Remélem ezzel a végzett­séggel valamire jutok, hiszen a vállalkozási formák sajátossá­gait, jellemzőit tanuljuk, azt, hogy mit kell tenni egy kft.­­nek, egyéni vállalkozónak.- Itt az alkalom, tessék ki­próbálni a gyakorlatban.- Meg is tenném, de a peda­gógus-pályafutásom alatt eddig nem sikerült összegyűjteni az induló tőke töredékét sem. Márpedig kellene legalább egymillió.- Önök sok mindent tanul­nak. Csúnya kérdés, ha nem akar, nem felel rá: a kiskapukat is?- Hogy árnyaknak tűnjék a válaszom: nem kerülhetjük ki őket, ha már ott vannak, meg­vannak, léteznek. De hangsú­lyozom, nem ez a lényeg, ha­nem az új ismeretek és a dip­loma. Hogy mi a lényeg, arról megkérdeztük Kovács Lajos­­nét, a szolnoki főiskola docen­sét is.- Az, hogy huszonöt sze­mélyre pályáztunk és kaptunk átképzési lehetőséget. Attól függetlenül, hogy korábban mi­lyen szakterületen dolgoztak és mit csináltak, most.válúlkpzás- és marketing szakközgazdá­szok lesznek.- Tényleg, mi mindent csinál­tak korábban ezek az emberek?- Közülük tizenkettő mérnök volt, tizenegy pedagógus, de akad egy csillagász és egész­ségügyi dolgozó is.- Mi a tapasztalata?- Küszködnek, hiszen nehéz az iskola, nem könnyű három félév anyagát kettő alatt teljesí­teni. Azért olyan ismeretek bir­tokába jutnak, amelyek révén talán-talán boldogulni lehet. Noha a képzés délelőtti, felnőtt fejjel, családosán nem könnyű vállalkozás. De hát Istenem, ez is egy lehetőség. így igaz. ez egy újabb lehe­tőség. Hogy a huszonöt ember életét miképpen alakítja, változ­tatja meg, vagy minden marad a régiben, ez is megérne egy mi­sét. Jobban mondva újabb cik­ket, például esztendő teltével, jövő tavasszal. D. Szabó Miklós Új vezető a Humán Szolgáltató Központban Az élet kényszeríti ki a fejlesztést A szolnoki Humán Szolgáltató Központ korábbi vezetője, Szabó Rudolfné dr. a fölmentését kérte, mivel főállású ország­gyűlési képviselőként akar dolgozni. A központot megbízott igazgatóként Mohácsi Andrea, a korábbi szakmai igazgatóhe­lyettes vezeti. Megbízatása december 31-ig szól. Az új, megbízott igazgató 1988- ban szerzett pszichológusi és középiskolai pszichológiatanári képesítést a debreceni egyete­men. Szolnokon, az akkori Csa­ládsegítő Központban helyezke­dett el pszichológusi munkakör­ben. Mint elmondta, munkája során rájött, ki kell tágítani a szemléletét, hiszen az ember nem csak „pszichéből” áll. A központban orvossal, jogásszal, családsegítőkkel kezdték el a munkát. Ez akkor még nem volt olyan magától értetődő, mint ma. 1991. augusztus 31-én meg­szűnt a Családsegítő Központ, és megalakult a Humán Szolgál­tató Központ. A változás nem csak a névtábla cseréjéből állt. Szabó Rudolfné dr. lett a vezető, aki magával ragadta munkatár­sait, a központ gyors fejlődés­nek indult. A romló életviszo­nyok, a sokasodó krízishelyze­tek is kikényszerítették a munka mennyiségi és minőségi fejlesz­tését. Valamennyi munkatárs rendszeres továbbképzésben vesz részt, hogy meg tudjon fe­lelni az újabb kihívásoknak. Mohácsi Andrea Miskolcra pszichoterapeuta-képzésre, Bu­dapestre klinikai pszichológus szakképzésre járt. A családsegítő szolgálat, az építő-javító szolgálat, a tanács­adó szolgálat, a hajléktalanse­gítő szolgálat felsorolása is jelzi, milyen sokrétű a munkájuk, amelyben saját munkatársaik mellett orvos, jogász, pszicho­lógus segítségét is igénybe ve­szik. Szolgáltatásaik ingyene­sek. Korábban elterjedt, hogy segélyt folyósítanak a rászoru­lóknak, ez akkoriban tevékeny­ségük jelentős része volt, mára azonban az évek óta változatlan segélyösszeg már csak kivételes esetekben teszi lehetővé, hogy a rászorulókat anyagilag segítsék. Céljuk inkább a jogi, orvosi, pszichikai segítés, a hajléktala­nok esetében olykor a biológiai létfeltételek biztosítása, és visz­­szavezetésük, integrálásuk a tár­sadalomba, felkészítésük az új­bóli munkába állásra. Arra a kérdésre, hogy vezető­ként mit szeretne másként csi­nálni, csupán annyit válaszolt, hogy megbízatása december 31- ig szól, nagy átalakításokra tehát eleve nem vállalkozhat, de ha tehetné sem vállalkozna, hiszen a központ szervezetének, mun­kájának alakításában igazgató­­helyettesként eddig is részt vett. Ami azonban a továbbfejlesztést illeti, erősítené az intézményi összefogást, például a büntetés­végrehajtási intézményekkel, hiszen „ügyfeleik” egy része onnan kerül ki. Várhatóan a közeljövőben mintegy ezerkétszázan kikerül­nek a jövedelempótló támoga­tásból a városban, ez pedig sok munkát ró majd a központra, alaposan föl kell rá készülniük. De gondolnak a gyerekekre is, programokat terveznek nekik a nyári szünidőre, olyan progra­mokat, amelyeket az anyagilag legrosszabb helyzetben lévő szülők is igénybe tudnak venni. Vannak külföldi, francia és né­met kapcsolataik, ezek erősítése is szerepel tervei között. B. A. Maros megyei kórusok hangversenye Jászberényben A jászberényieknek kellemes zenei élményben lehet részük a hét végén. A Székely Mihály zenei napok és Bárdos Lajos emlékére rendezett hangversenyeken a helyiek mellett két Erdélyből érkező, marosszentgyörgvi kórus műsorát is meghallgathatják a dalkultúra kedvelői. A Marosszentgyörgyi Általá­nos Iskola Gyermekkórusá­ban olyan jó képességű román anyanyelvű tanulók is szere­pelnek, akik hajlandók ma­gyar nyelven énekelt műveket is megtanulni. A három évti­zedes múltú kórust Hajdó Ká­roly és Hajdó Mária-Mag­­dolna vezeti. Műsoruk - amelyben többek között Ko­dály-, Bartók-, Bárdos-, Ko­­csár-, Birtalan József-, Vidu-, Muresianu-műveket adnak elő - a tanítóképző főiskola dísztermében szombaton 17 órakor hallható, Jászberény gyermekkórusainak prog­ramja mellett. A felnőttkórusok hangver­senyét a Déryné Művelődési Központban rendezik meg vasárnap 17 órakor. A Vasas Munkásénekkar meghívására érkezett Berénybe a maros­szentgyörgyi Soli Deo Gloria Vegyeskar, amelynek alaku­lását 1911-re datálják. Azóta - egy-egy lelkes tanügyi em­ber támogatásával - folyama­tosan ápolják az erdélyi ma­gyar dalkultúrát. Egyházi és világi műveket énekelnek magyar, latin, holland, német, angol és román nyelven. A kórusnak, amely a romániai műkedvelő mozgalom élvo­nalába küzdötte fel magát, 55 állandó tagja között orvosok, tanárok, köztisztviselők, diá­kok énekelnek. Karmesterük kórusmonográfiát állított ösz­­sze. Mindkét erdélyi kórus tagja a nyárádmenti Seprődi János Kórusszövetségnek.-scsj-

Next

/
Thumbnails
Contents