Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-02 / 102. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. május 2., csütörtök Született 1951-ben, Jászladányban A negyvenötödik születésnap Harminchat iparos adta fel önállóságát 1951-ben, amikor negyvenöt évvel ezelőtt létrejött a Jászladányi Összevont Kisipari Szövetkezet: Antal Sándor kerékpárműszerész, id. Berkó János-ifj. Berkó János lakatos, Bíró János festő-mázoló, Boros István fodrász, Csík István szíjgyártó, Feigenbaum Béla férfiszabó és neje női szabó, id. Gavaldik Ernő cipész, Gavaldik Mihály asztalos. Gubicz Gyula férfifodrász, Győr Flórián cipész, Győr István asztalos, Győr Lajos cipész, Gyuriss Gyula férfiszabó, Hornyák Endre cipész, Karkus József asztalos, Kiss Gábor férfiszabó és neje női szabó, Kiss R. Péter bádogos, Kocsis Frigyes asztalos, id. Kocsis János asztalos, Kovács Lajos cipész, Nagy András fordász, Nagy Gellért szűcs, Pálszabó Bertalanná fodrász, Ridegh Lajos cipész, Rimóczi József női fodrász, Sári János festő-mázoló, Szekeres István női szabó, Szikszai József fodrász, Tánczos Antal fodrász, Tóth István műszerész, Turóczi Lajos fodrász, Urbantsek Gyula műszerész, Lázár Mihály adminisztrátor. Az évforduló megünneplését huszonegy tagtársunk már nem érhette meg. Róluk emlékeztünk meg április 17-én s helyeztünk el virágot, koszorút sírjaikon. Övezze emléküket a tisztelet. Hosszú volt ez a negyvenöt év. Igyekeztünk szaktudásunk javát adni és lelkesedéssel szolgálni a község lakosságát. Később már az ország legkülönfélébb nagyvállalatainak is partnerei lettünk: többek között a Videotonnak, a Transz vilinek, Bőrdíszműipari Vállalatnak, az Orvosi Műszer Kereskedelmi Vállalatnak, a Triálnak, a BUBIV-nak, Ruházati Nagykereskedelmi Vállalatnak, az Agria Bútorgyárnak, Ganz Villamossági Műveknek. 1975-ben 475 tagja volt a szövetkezetnek, többségükben nők, akikre most is úgy emlékszünk vissza, mint ügyes, szorgalmas asszonyokra, akik ráadásul még szépek is voltak. A néhány évtized alatt jó néhány épület kialakítására is szükség volt. Az építkezésekből közvetlenül is kivette részét minden szövetkezeti dolgozó, de különösen emlékezetes maradt számunkra asszonyaink, lányaink láncba szerveződött csapata: ők adogatták a téglát a depóról a kőműves kezébe. Valaki közülünk el is nevezte a brigádot „aranyláncnak”. Még ma is közszájon forog ez az elnevezés. Mára már nem akadt senki, aki az alapítókat meghívta volna az évfordulóra, de az Idősek Tanácsának közreműködésével mégis összejöttek a még élők, és saját költségükön - s a Tanács támogatásával - kellemes napot tölthettünk együtt. Köszönet a művelődési ház igazgatójának, aki helyet adott ennek a találkozónak. Abban a reményben búcsúztunk egymástól, hogy 2001-ben még viszontlátjuk egymást. Gavaldik Mihály alapító tag ny. szövetkezeti elnök Küldjön egy képet! Iparos Dalkör A szolnoki Iparos Dalkör tagjait láthatjuk a fotón - az 1928-1932 közötti évekből. Beküldte id. Sándor János Szolnokról, aki gazdag archívumából válogatott képeivel már eddig is sok kedves olvasónknak idézte fel az ifjúkort. Munkásságához kötődő évfordulók esnek egybe A szik nagy tudósa: Szentannai Sámuel Adomány Köszönjük annak az ismeretlen szolnoki bácsinak a kedvességét, aki április 12- én pénzzel ajándékozott meg bennünket, a szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjait, és hozzásegített minket ahhoz, hogy új ruhát kapjunk s el tudjunk menni Füzérradványra, az erdei iskolába! E. P„ B. T„ G. D. és H. D. Köznapi .morzsák,... „ Szakítópróba tűréshatárig? Munkám során rendszeresen járom a megyéket. Az országot. Kelet-Magyarországon érezhető leginkább a szinte naponta súlyosbodó küzdelem a megélhetésért. Az emberek többsége egyik napról a másikra él. A kiszámíthatatlanul meredeken csökkenő reálbérekkel az egyének tűrőképessége is csökken. Az árak emelkednek. a bérek - jó esetben - a több évvel. ezelőtti szinten állnak. A szociális kiadásokkal az időseket, a pályakezdőket, a családokat támogató állam egy tollvonással megvonta a kedvezményeiket. Mára az infláció egy végletesen aszimmetrikus formája alakult ki. Csak a fogyasztási árak emelkednek. A rendszerváltás időszakában az egészségügyi és kultúrlobby nem létezett. Ez oda vezetett, hogy ezek az ágazatok kvázi kimaradnak a költségvetésből. A fedezetlen egészségügyet az általunk befizetett tb-adók átcsoportosításával kívánják betömni. Ez most a gyógyszertámogatások csökkentésében jól nyomon követhető. Ebben az egyoldalú piaci mechanizmusban a végletesen centralizált hatalom és az e mögött álló érdekcsoportok a magyar gazdaságot egyre kiegyensúlyozottabbá teszik - embermilliókat megfosztva egészségüktől és a kultúrától, s ma már a mindennapi kenyértől. Igazából semmiféle tervet nem látunk, mely ezt megoldaná. A hatalmi régiókban a piacgazdaság alaptörvényszerűségei az egyetemeken oktatott formáikból teljesen feje tetejükre állíttatnak. Torz formát erőltetnek rájuk. Bíznunk kell benne, hogy a ma igen szomorú képet mutató magyar hétköznapokból kinőve egy új, életképesebb nemzedék megteremti végre a piacgazdaság alapjait. Da-Da Az agrártudomány fejlesztésében is elismert karcagi igazgató-pedagógus, Szentannai Sámuel munkásságának eseménynaptárában véletlenszerűen ebben az évben olyan időbeni kapcsolódások vannak, melyek agrártörténeti értékük miatt alkalmat kínálnak az évfordulóként történő méltatásra. 120 éve, 1876. augusztus 11- én született Székelyszentmiklóson Szentannai Sámuel, és 40 éve. 1956. január 22-én1 az a föld nyújtott örök pihenőhelyet számára, amelynek gyenge termékenységét kívánta az akkori legújabb ismeretek és lehetőségek hasznosításával javítani. A szikes és szikesedő talajokon folyó gazdálkodás nehézségei, korlátái és olykor személyes kudarcai irányították figyelmét és érdeklődését a témára. Kutatásai elsősorban a szikes talajok javítására, az előzetes vizsgálatok vagy külföldi tapasztalatok alapján, az arra alkalmasnak ítélt természetes vagy ipari eredetű anyagok kipróbálására és alkalmazhatóságukra irányultak. A Karcagi Földmívesiskola (a mai Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium) gazdaságában tudományos igényességgel beállított összehasonlító szántóföldi kísérletek olyan, gyakorlatban is hasznosítható ismerteket ad-Az általános iskolai gyakorlatban szokatlan a tablóbál elnevezés, mi mégis ezt választottuk, mert e rendhagyó, egész estét betöltő bál - pompás rendezésben - kiérdemli e nevet. A terv még tavaly megszületett a 8. osztály lelkes osztályfőnöke, Bodor Viktorné ötlete nyomán. Az elképzelés a szütak, amelyek felkeltették nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakemberek érdeklődését is. így nem véletlen, hogy 70 éve, 1926. augusztus 5-én Európa talajtérképének elkészítésével megbízott Talajtani Társaságok Nemzetközi Bizottságának Budapesten tartott III. ülésén részt vevő külföldi és hazai tudósok tanulmányút keretében megtekintették és tanulmányozták Szentannai Sámuel szikjavítási kísérleteit. A hazai szikjavítás ma is elismerten legnagyobb magyar tudósaink <-t S'igmond Elek, Treitz Péter, Timkó Imre és Arany Sándor - közreműködésével szervezett bemutató jelentős szakirodalmi visszhangjával nagyban hozzájárult a hazai kutatás nemzetközi elismeréséhez. E Karcag városát is megtisztelő, nem mindennapi eseményt csak egy pár héttel előzte meg az iskola tevékenységének ugyancsak elismerését és további kiszélesítését jelentő fejlesztés, amelynek értelmében 70 éve, 1926. július 24-én jelölték ki a földmívesiskola területén annak a bővizű kútnak és vízkivételi műnek a helyét, amely gróf Keglevich György Arad megyei nagybirtokos találmánya alapján a földművelésügyi kormány támogatásával került az eredményeiről már országosan híres iskola tulajdolők körében is népszerűnek bizonyult, erőt és fáradságot nem kímélve kerestek a jó ügy érdekében szponzorokat. Lázas előkészületek közepette zajlott az újszerű, érdekes, a szokványostól eltérő műsor megkomponálása. Színvonalas prózai és zenei előadásokat láthattak—hal 1 hattak a vendégek. nába. Az iskola épületeinek vízellátása mellett e levegőkompresszorral működő kút vízhozama lehetővé tette az iskola földjeinek öntözését és a szikjavítási kísérletek eredményeinek öntözött körülmények között történő értékelését is. E berendezéshez tartozó szélkerék sokáig az iskola szimbóluma és a Szentannai-törekvések hagyatéka volt. Nemcsak ezért, hanem . a szélenergia hasznosítását ma is korszert nek és továbbfejlesztésre érdemesnek tartó nemzetközi programok miatt is - ha szükséges, városi összefogással - helyre kellene állítani e tájon egyedülálló technikatörténeti és városképi ritkaságot. 50 éve, 1936- ban, nyugdíjba vonulása után jelent meg tollából „A sikeres gazdálkodás szikeseken és aszályban” c. könyve. Ebben a ma is aktuális és időszerű témájú munkában nemcsak rendszerezte a hosszú évek munkájával összegyűjtött gyakorlati tapasztalatokat, hanem a reá jellemző rendkívül éles kritikával vázolta fel az akkori gazdálkodás hibáit is. Méltán lehetünk büszkék arra, hogy Szarvas városához hasonlóan, Karcagnak is van „Tessedik Sámuel”-je. Prof. dr. Nyíri László Karcag Az est fénypontját a Molnár József táncpedagógus koreográfiájára épülő leheletfinomságú, sodrú erejű bécsi keringő jelentette. Szeretnénk, ha ez a hagyományteremtő kezdeményezés folytatódhatna. Molnár Sándorné iskolaigazgató Tablóbál Jászfelsőszentgyörgyön A jó ügy mindig győzedelmeskedik Nekik köszönhetjük a gyönyörű estét Nincs miről lemondani Mostanában gyakran olvasni a lapban jászsági és más önkormányzatokról szóló riportokban, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt önkormányzati képviselőik lemondanak tiszteletdíjuk egy részéről, avagy az egészről. Olvashatunk persze olyan okfejtéseket is, hogy attól a képviselői munkától, amelynek nincs díjazása - értéke - nem várhatunk el semmit. Tőlem is kérdezték már - egy-egy cikk kapcsán -, hogy képviselőink tettek-e hasonló felajánlást. Eme az a válaszom, hogy nem, mert nincs miről lemondani. Jászjákóhalmán ugyanis még az előző testület lemondott a tiszteletdíjáról - ami egyébként is mindössze két évig létezett. Az új testület már eleve nem is vett fel tiszteletdíjat. A testület tagjai csak ritkán számolnak el akár utazási költséget is, a testvérközségek fogadásakor gyakran saját pénzükkel járulnak hozzá a költségekhez. Az ugyanis a véleményük, hogy a község érdekében tevékenykedni nem lehet pénzért: itt élünk, magunknak csináljuk azt, amit létrehozunk. A mértékletesség egyébként a polgármesteri fizetésre is jellemző, engem i sem a pénzszerzés motivál. Fodor István polgármester Jászjákóhalma Miénk itt e tér! A Szolnok ispán körúton, az 5.-ös számú házban hál’ istennek vannak jó emberek, akik bármikor hajlandóak önzetlenül a közösségért dolgozni. Évente három-négy alkalommal rendbe teszik a ház előtti parkolót és a parkot. Kár lenne kedvét szegni a lakóközösségnek s ezzel elérni, hogy ők is a közömbös többség táborához pároljanak. Ezért kérjük a város máshol lakó polgárait, ne a mi házunk elé jöjjenek kocsit mosni, szerelni, s ne a mi parkolónkba szólják ki autójukból a szemetet! Nagyon szeretnénk, ha kérésünket komolyan vennék, s esetleg még arra is hajlandóak lennének, hogy hasonló akciókat szervezzenek saját környezetükben. Higgyék el, mindannyian jobban éreznénk magunkat városunkban, ha nem csak tábla hirdetné az ide érkezőknek: ez egy „európai település”, hanem anélkül is nyilvánvaló lenne a tisztaság és a rend miatt! A Szolnok ispán krt. 5. számú ház lakói Csak vágyálom az arányos közteherviselés Egyre gyakrabban hallunk rádióban, televízióban a szociális érzékenységről, társadalmi igazságról. Beszélünk róla nap mint nap, de a hétköznapokban egyre ritkábban érhető tetten, s rövid időn belül nem is látok esélyt rá. Okait az elmúlt negyven évre lehetne visszavezetni: a diktatúra az erkölcsöt igyekezett teljes mértékben lezülleszteni; szabad útja volt a társadalmi tulajdon elherdálásának. Ma mással magyarázzuk, de a végeredmény ugyanaz: az ország lakosságának mintegy 80 százaléka súlyos anyagi gondokkal küzd, maholnap nem tudja kifizetni a víz-, gáz-, villanyszámláját, nem telik ruházkodásra, gyógyszerre. A falvakban a helyzet még súlyosabb. Mára már középrétegről sem beszélhetünk, mert a létminimum határán hintázik a bérből és fizetésből élő is. LJgyanakkor a lakosság egy jelentékeny rétege három-négy év alatt többszörös milliomossá lett, a privatizáció „meghozta” nekik a szerencsét. Ezt igen jól látják azok, akik nehezen élnek. Ők lettek a vesztesek. Ők azok, akiknek azt sem sikerült viszszakapniuk, ami az örökség után visszajárt volna. A mezőgazdaság átalakítását is sok ügyeskedő áldja: nem kevesen vannak azok, akik ócskavasként szereztek meg új gépeket, sokunknak viszont ehhez sem volt szerencséje. Ők ma a kiszolgáltatottak. Józan ésszel igen nehéz felfogni, hogyan juthatott válságba a mezőgazdaság, amikor évtizedeken keresztül szinte ingyen használták a földet. A privatizáció felülvizsgálatra szorul, mert még mindig sok a rendezetlen ügy, a sebek nem gyógyultak be. Szűcs Kálmán Jászberény Az olvasói levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a mondanivalót. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Név- és cím nélkül érkezett levelek közlésére nem vállalkozunk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin
