Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-13 / 111. szám

IV. világbajnoki agility válogató verseny Szolnokon Csaholó csapatok csapdáinak cselei Ha a múlt péntek a madarak napja volt, akkor a reá követ­kező szombat a kutyusoké is lehetett volna. Legalább is Szolnokon a Besenyszög felé vezető út mentén elterülő ku­tyakiképző pályán csaholó ebeké, amelyek gazdáikkal egyetemben azért gyülekeztek, hogy ebben az esztendőben immár negyedszer bizonyítsák azt, hogy helyük van az októ­beri Svájcba utazó vb-csapat nyolcas együttesében. Megyeszékhelyünkön még nem rendeztek hasonló viadalt, ám Szép Pálnak és csinos hölgy párjának köszönhetően - ők tagjai a fővárosi Hungária Agi­lity Klubnak - az öt válogató negyedik fordulóját itt izgulhat­ták végig kutyák és gazdáik. Merthogy az ember és leghűsé­gesebb barátja szinte együtt lé­legzett ezen a megmérettetésen. Mini és „felnőtt” - a minősítés csakis a négylábúak méretei miatt fontos - kategóriában két­­két futamot kellett teljesítenie az ötvenhárom párosnak. A he­lyenként tocsogós, frissen ka­szált zöldellő réten alig kétszáz négyzetméteren húsz akadályt állított fel a zsűrielnök, aki az elhelyezést mindig a verseny előtti percekben álmodja meg, ezzel is növelve a feladatok ne­hézségét. Persze a pályabejárás engedélyezett, ám kizárólag ku­tyák nélkül. Ezúttal is így tör­tént, az egyik versenyző meg is jegyezte: - Ez olyan, mint a Forma-1. A pole Position nem jelent feltétlenül start-cél győ­zelmet. Igaza lett, mért hiába volt megállapítva az ötven - minik­nek öttel több - másodperces szintidő, annak betartása mel­lett arra is ügyelni kellett, hogy a főszereplő, a kutyus ne té­vesszen akadályt, ne vesszen el a kétlyukú zsákban, a mérleg­hintáról csak akkor ugorjon le, amikor annak az érkezési ol­dala a talajra ereszkedett, s hogy a sűrű szlalomkarók közül egyet se feledjen el kikerülni. Ismerve a négylábú társaink igyekezetét, rendre vissza kel­lett fogni őket, hiszen a pro­dukció végén jutalomfalatok és A cél előtti utolsó akadály a gazdi - mint az általa elismert falkavezér - elismerő paskolása várta az állatokat. Ebben a számban Szép Pál, Phidó nevű és malinois „típusú” kutyájával 51,62 másodpercet teljesített egyetlen apró hibával. Az úgynevezett standard verseny után következett a jumping, amelyben pedig ép­pen a kutya lendületére volt kí­váncsi a szakbizottság. Sajnos abban Phido elszámolta magát, de hát ők még alig egy éve gyötrik egymást. Nem úgy a fő­leg a fővárosból lerándult, nagy tapasztalatokkal rendelkező óbudai párosok. Az alakulófél­ben lévő szolnoki egyesület képviseletében meg kell még említeni Deme Adámot (skót juhásszal), Berta Melindát (magyar vizslával), valamint a keverékeket pallérozó Erdei Tibort, Takács Zoltánt és Fodor Zsuzsannát. A két futam időit és verő­hiba-eredményeit a zsűri Pestre szállította, a vele járó pontokat pedig számítógép segítségével számolják majd ki és összeve­tik mind a négy válogató adata­ival. Szóval elég bonyolult. Kevésbé tűnt annak a nem hiva­talos csapatverseny, amelyet a rendező szolnokiak tiszteletére vállaltak jó néhányan, s amely­ben a pályaválasztók a negye­dik helyre futottak, ugrottak első nekirugaszkodásra. (ni) A gumikarika akár lángolhatna is, de kérem, ez nem cir­kusz, hanem agility a javából. fotó: Imre Férfi és női kézilabda NB I/B., Keleti-csoport Szünet után kizöldellt a Gabona Alföldi Gabona TSE - HSC Szarvas 33-27 (16-15) Szolnok. Olaj-csarnok, 300 n„ v.: Herczeg . Südi. Törökszentmiklós: Bodnár - Bukta 2, GU­LYÁS 9/2, Patocskai, Danyi 3/1, Csiszár 3, SZLOSKA 11. Csere: Tóth P. (kapus), Takács 3, Rigó 2, Hodosi, Zsíros. Edző: Fejes László. Szarvas: Tyetvák - Dócs, Czere, Harsány) 1, V1ZSNYICAI 11/5, Gilan 4, Vólent 2. Csere: Czere (kapus), Tusjak 2, ALMÁSI 7. Edző: Velky Mihály. Kiállítás: 2, ill., 6 perc. Hétméteres: 6/3, ill., 5/5. Egy szimpla gépelési hiba miatt a megye sajtó­­orgánumai téves tájékoztatást kaptak a találkozó idejét illetően. Vasárnap helyett ugyanis szomba­ton rendezték az összecsapást, melyet így is há­romszáz néző tekintett meg. A TSE ebben a sze­zonban utoljára lépett hazai pályára, tehát a szép búcsú alapvető követelmény volt. Az első félidő azonban nem úgy sikerült, ahogy a miklósi hívek remélték, a szarvasiak elnyűhetetlen játékosa, Vizsnyicai, ugyanis könyörtelenül kihasználta a hazai védelem minden apró megingását. A béké­siek 2-4-es vezetését követően fordult a kocka. Bukta, majd Szloska lépett elő főszereplővé, ráa­dásul Gulyás és Csiszár is megemberelte magát, s máris 7-5. Gyermeteg megmozdulások épp úgy szerepeltek a „műsoron”, mint bravúrok. A fordulást követően döntőnek bizonyult, hogy Vizsnyicai már nem bírta szuflával, igyekezetét csak elvétve kísérte szerencse, ami a gabonások malmára hajtotta a vizet. Gulyás és Szloska váll­vetve ontották a gólokat, a megroppan ellenfél ere­jéből csupán egy-egy szép megoldásra futotta. A vége előtt hat perccel a többek által érthetetlenül mellőzött Hodosi is játéklehetőséget kapott, ám ez az idő csak arra volt elég, hogy az első verejték­­cseppek megjelenjenek orcáján. Miskolc - JTKF DSE 32-18 (18-9 Miskolc, 800 n., v.: Németh, Olmann. JTKF DSE: Zsibók, Viczián 1, Debre 4, Fekete 2, KRISZTÓF 7/3, Szenczy 2, Pesti. Csere: Gyarmati (kapus), Farkas 2. Edző: Ugrin György. Hétméteres: 5/5. ill. 4/3. Kiállítás: 4, ill. 2 perc. A már bajnok és NB I-be került házigazdák népes szurkolótábora ünneplésre készült a do­bogó 3. fokáért harcoló jászberényiek vendégjá­téka kapcsán. A hangulat már a találkozó előtt nagyszerű volt, s bár az első gólt Krisztóf sze­rezte, arra egy ötös volt a válasz. Ettől kezdve va­lóságos fesztivállá alakult az összecsapás. A játék minden elemében jobb házigazdák szárnyaltak, míg a jászságiaknak szinte semmi sem sikerült. Ha Debréék lövése a kapufán csattant, akkor a ki­pattanóból biztos, hogy a miskolciak gólt szerez­tek. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezúttal az Ugrin-lányok önmagukhoz képest gyengébben játszottak. A miskolciak ezzel szem­ben egyetlen percig sem lazítottak, és szebbnél szebb találatokkal növelték előnyüket. Csak az volt a kérdés, hogy a hatvan perc végére mekkora lesz a különbség. Nos, ez nagy lett. Igaz, Feke­­téék legjobb formájukat hozva is minden bizony­nyal 6-8 gólos vereséget szenvedtek volna, hiszen a két csapat között van akkora különbség. A bajnokság záró két fordulójában újabb pont­vesztést már nem igazán engedhet meg magának a JTKF DSE gárdája, bár az is elképzelhető, hogy négy pont sem lesz elég a 3. hely megszerzésé­hez. Ráadásul a hétvégén újabb rangadó vár Deb­­réékre, otthonukban a második helyen álló TFSE együttesét fogadják. Túrkeve - Nyíregyháza 16 - 23 (5 -12) Ünnepélyes fogadalomtétel a Vígszínházban Az olimpiára készülő váloga­tottak kerettagjai, 23 sportág képviselői voltak hivatalosak a szombati ünnepségre. A Szózat elhangzása után No­votny Zoltán, a Magyar Sport­­újságírók Szövetségének el­nöke üdvözölte az egybegyűl­teket, külön köszöntve Göncz Árpád államfőt és Kuncze Gábort, a sportot felügyelő minisztert, a belügyi tárca ve­zetőjét. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a NOB egyik alelnöke beszédé­ben emlékeztetett arra, hogy soha ennyi ország még nem képviseltette magát a négy évenkénti seregszemlén. Ezút­tal ugyanis a NOB valamennyi tagállama, szám szerint 197 elfogadta az invitálást, s je­lezte, hogy küld versenyzőt Atlantába, ahova mintegy tíz­ezer élsportolót várnak.- Reméljük, mi, magyarok is az élen járunk majd a kü­lönböző versenyszámokban, s sikereink nyomán nemcsak a magyar Himnusz gyönyörű dallama válik ismerőssé, ha­nem rengetegen megtanulják azt is, melyik három szín al­kotja nemzeti lobogónkat. Érezzétek át a jelentőségét, hogy 1100 éves nemzetet kép­viseltek. Bízzatok önmaga­tokban, egymásban, edzőitek­ben, felkészítőitekben, s akkor nem érhet különösebb baj benneteket - mondta Schmitt Pál. Göncz Árpád is a mikro­fonhoz lépett, beszélt az ötka­rikás játékok között eltelő négy évek óriási erőfeszítései­ről, az elért sikerekből táplál­kozó nemzeti öntudatról, az élsport és a tömegsport szoros kapcsolatáról, majd útravaló­­ját így fogalmazta meg:- Amikor kimentek majd Atlantába, mindenki szeret ti­teket, s ugyanígy viseltetnek irántatok akkor is, amikor ha­zajöttök, akár győztesen, akár vesztesen. Vegyétek tudomá­sul: vereséget szenvedni nem szégyen, csak kellemetlen. Mindezek után csak azt kérem tőletek, ne görcsöljetek be a rátok nehezedő felelősség ter­hétől, s ugyanakkor kívánok valamennyiteknek nagyon sok és szép sikert. Ezt követően a kék-zöld formaruhába öltözött sporto­lók vették birtokba a színpa­dot: a vívó, Jánosi Zsuzsa és a kajakos, Dónusz Éva kíséreté­ben a kétszeres olimpiai baj­nok kajakos, Gyulay Zsolt vitte be a nemzeti lobogót, mellettük pedig az olimpiai aranyérmes cselgáncsozó, Kovács Antal és a világbaj­noki ezüstérmes kézilabdázó, Kocsis Erzsébet mondta a fo­gadalom szövegét, amelyet a válogatottakban figyelembe vett társak közül kétszáznál többen ismételtek: „Én, a magyar olimpiai keret tagja fogadom, hogy be­csületesen, töretlen akarattal, legjobb tudásom szerint készü­lök a XXVI. Olimpiai Játé­kokra. Fogadom, hogy a felkészü­lés és a versenyek alatt maga­tartásomat és minden tettemet népem, hazám iránti szeretet és hűség hatja át. ígérem, igaz képviselője teszek a népek kö­zötti béke és barátság nemes eszméjének, és mindent megte­szek, hogy a világ sportolói­nak legnagyobb seregszemlé­jén eredményesen képviseljem hazámat, a Magyar Köztársa­ságot." A Himnusz hangjait köve­tően az ünnepség második fe­lében a Republic együttes, Presser Gábor, valamint a 100 éves Vígszínház kiváló szín­művészei szórakoztatták a vendégeket, akik közül termé­szetesen nem hiányoztak a MOB-tagok sem. Vasárnap Debrecenben, a Hódos Imre Városi Sport­csarnokban háromezren vár­tak kedvenceik megkoroná­zására. Az izgalmakkal teli összecsapás óriási küzdelmet hozott, ám a végén nem ma­radt el a nagyszerű diadal, így a DVSC-Symphonia női kézi­labdacsapata újabb egy évig birtokolhatja az EHF-kupát. Tegyük hozzá: teljesen meg­érdemelten, hiszen rendkívül izgalmas találkozón har­minckilenc másodperccel a vége előtt Csapó hetesével 18-15-re nyert a DVSC, (ösz­­szesítésben 38-38), de ide­genben lőtt több góljával nyerte a trófeát. Grundbirkózás - Diákolimpia területi döntő Kertvárosi legények nagy dobása Könnyűszerrel rátalált a tudó­sító a grundbirkózó diákolim­pia területi döntőjének a színhe­lyére, csupán a több száz méter­ről is „vehető” harci kiáltások zaját kellett követni. A szolnoki Véső úti csarnok ódon falai alig állták a hanghullámok ostro­mát, félő volt, térdre kényszerül a már-már műemlék épület. Szerencsére erre nem került sor, ám a küzdőtéren gyakran megesett, hogy valaki köze­lebbről is megismerkedett az „anyafölddel”. A papírforma mindenképpen a jászberényi Kossuth általános iskola kitű­nőségeinek a győzelmét jósolta, ám a többieket sem lehetett egy kézlegyintéssel elintézni. Á ceglédi és a püspökladányi fia­talok nem tudtak a Szolnok megyeiek dolgába beleszólni, így igen hamar letisztult a kép: a Kossuth-Kertvárosi össze­csapás dönti el, ki kerülhet a jászberényi országos döntőbe. A két testnevelő (Kovács György, Borsi István) eszten­dők óta komoly munkát végez, ezért nem véletlen, hogy tanít­ványaik rendre kitűnő eredmé­nyekkel rukkolnak elő. A kert­városiak heti két-három edzés­sel készültek, ami ezen a meg­méretésen meghozta gyümöl­csét, hiszen 5-4-re legyőzték a jászságiakat. A parázs jelene­tekkel tarkított mérkőzésen csak az utolsó pár (Beré­­nyi-Szabó) harca döntötte el a csatát, melyben a szolnoki Be­­rényi diadalmaskodott. Á Kertvárosi Általános Is­kola győztes együttese: Bata Zsolt, Farda Ákos, Nagy Ró­bert, Bata Attila, Nagy Ist­ván, Danajka Attila, Kernyei Zoltán, Egyed Károly, Beré­­nyi Csaba. Testnevelő: Borsi István. Nagy (Kertvárosi) és Burkus (Kossuth) párharca FOTÓ: IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents