Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-09 / 108. szám
1996. május 9., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Szabad út az egyetemre Az Újszászi Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola tanulói a korábbi évekhez hasonlóan idén is szép eredményt értek el az országos szakmai tanulmányi versenyen. A Nemzeti Szakképzési Intézet által szervezett 3 fordulós megmérettetésen rendkívül széles körű ismeretekről kellett képet adni. Az iskolai selejtező alapján négyen jutottak be a központi elődöntőbe: Nagy Erzsébet és Oldal Csaba gépjárműüzemi, Adóm Anita és Tóth Sándor vasútüzemi szakos hallgatók. Az elődöntőn elért eredmények alapján 10 iskola 20 versenyzője közül Nagy Erzsébetet és Oldal Csabát a versenybizottság meghívta az országos döntőbe, Győrbe. Nyolc versenyző közül Oldal Csaba országos második, Nagy Erzsébet harmadik helyezett lett. Eredményeik alapján felvételt nyertek egyetemre, főiskolára, mentesülnek a technikus-minősítővizsga alól, és jeles bizonyítványt kapnak. A két tanuló felkészítő tanára Hegedűs Lukács volt. Bay Sándor szaktanár az NSZI szaktanácsadója Értünk jön az autóbusz Elhagytuk Nagy Sárga otthonunkat, és beköltöztünk a Nagy Fehér házba, távol a város szívétől. Furcsa, hogy busszal kell iskolába járnunk. Aggódtunk is éppen eleget, de a Volán Rt. egy reggeli különjáratával minden egyszerűbb: megreggelizünk, kisétálunk a buszmegállóba, várunk pár percet - s miközben az elhaladó járatokat fürkésszük, azon töprengünk: hogy is férnénk mi ezekre föl...? Sok időnk persze nincs a morfondírozásra, mert megjön a járatunk, ami az iskola közeiéig visz bennünket. Úgy gondoljuk, ez így mindenkinek nagyon jó. A tiszapartis lányok A lendületes, pergő táncot a zagyvarékasi általános iskola alapítványi bálján örökítette meg a felvétel. A bevételt az iskolai oktató-nevelő munka körülményeinek javítására fordítják. (beküldött fotó) A tiszta Tiszaburáért A Föld napja alkalmából a tiszaburai általános iskola, az óvoda és az önkormányzat környezetvédelmi bizottsága tavaszi nagytakarítást szervezett a települést érintő Tiszai Tájvédelmi Körzet területén és a Tisza árterében. A sikert többek között köszönhettük Kiss István vállalkozónak, aki vállalta a szemét elszállítását, a Közép-Tisza-vidéki AFÉSZ- nek, amely védőkesztyűt adott a gyerekeknek, Szalóczi Sándornak, aki szemeteszsákokkal segítette az akciót. A kicsik az óvoda környékét tették rendbe, az alsó tagozatos gyerekek a falu utcáit járták be, ott szedték össze a hulladékot. A felsősök az ártéren dolgoztak: az évek során odahordott szemetet gyűjtötték zsákokba és kupacokba, hogy a közhasznú munkások segítségével teherautóra kerüljön és a kijelölt helyre érkezzen a hulladék. Vannak gyermekek, akiknek természetes, hogy iskolájukban vagy maguk körül rendet tartanak. El is határozták, hogy a jövőben az utcákon is igyekeznek megőrizni a rendet, tisztaságot, jó példával járva a felnőttek előtt. A tevékeny nap végén megállapíthattuk, hogy közösen többet tehetünk a környezetünk védelmében, s ez mindanynyiunknak érdeke is. Majnár Mihályné képviselő, Tiszabura Testvéri kapcsolat rokonok között Három település önkormányzata Szentlászlón Öt éve már, hogy Jászjákóhalma testvérközségi kapcsolatra lépett Jászszentlászlóval, az 1873-ban önállósodott községgel, Jákóhalma hajdanvolt pusztájával. Időközben a szomszédos Móricgát is önálló lett, így három település önkormányzata találkozott azon a testületi ülésen, amelyet közösen tartottak Szentlászlón. A szépen fejlődő kiskunsági község — 130 kilométerre Jákóhalmától - még a tanácsi időkben építette ki a gáz-, a telefon- és az úthálózatot, így nekik már lehetőségük van olyan beruházásokra is, amelyek a hajdani anyaközség elképzeléseiben még csak a tervek szintjén élnek. Tavaly készült el a szennyvíztisztító telep, most építik ki a hálózatot. A felvételen Markolt Endre, a Jóléti Szolgálat Alapítvány elnöke (középen) mutatja be az átadás előtt álló kézművestelepet, ahová alkotókat várnak majd az ország minden tájáról. Fodor István Jászjákóhalma A múlt egy darabkája Gyökerek és döntések Hosszú éveken át hajnali 4 órakor keltem, hogy ellássam népes családomat, majd siettem a herényi vasútállomásra, hogy - kerülővel a portelki állomástól —fél nyolcra beérjek az iskolába. Kerülővel, hiszen a hátamon cipelt óvodáskorú gyermekemet előbb megőrzésre beadtam valamelyik jólelkü portelki ember tanyájára. Viszontagságos, embert próbáló évek voltak ezek, az 1950-esek. Mégis szép volt! Portelki éveimet én szívem mélyén hordozom. Érhető hát, hogy megdöbbentett az újságban közölt hír: meg akarják szüntetni a portelki iskolát! Nyolcvanhárom gyermek sorsa felett döntenek. Hát az ötvenes-hatvanas évek külterületi, „sárdagasztó’’ kisiskolásai közül nem tagja senki az önkormányzati testületnek vagy hivatalnak? Pár éve azt reméltük, hogy a tanyasi, sáros kilométerek után a Kádár-rendszer enyhítő intézkedései új irányt nyitnak: tudniillik, hogy a tanyasi, rhúnkŰs? égysierü környezetből származó gyermekek nem szenvednek hátrányt a tanulásban. Ezzel szemben: „új urak új törvényei" ismét sorokat „rendeznek” ! Korosztályában miért kell egy tanyasi kisiskolás gyermeknek többet vállalnia 1996-ban? A felemelkedés útját ne a külföldi kapcsolatokban keressük! Itt kell megőrizni azt, ami ma még megvan, és ami érték volt eddig! Miért nem itthoni, hétköznapi életünk az első sok külföldi kapcsolat helyett? A portelki iskola megmentéséért, gondolom, velem együtt aggódnak egykori tanítótársaim: Pijfkó János igazgató, Hábel An/la, a Szőke testvérek és Isten tudja ki még, az élők közül. Mi nem tudunk és nem is akarunk nagy hanggal tüntetni, sztrájkolni! Más volt a neveltetésünk. Csak ezzel a pár sorral szeretném tudtára adni a döntéshozóknak — immáron nyolcvanöt évesen - hogy azt remélem, megmarad az iskola! Özv. Szalóki Istvánná Jászberény nyugdíjas tanítónő Tarsusi siker jászberényi táncosokkal Sikeres szereplésről tért haza a jászberényi Barkóca Gyermektáncegyüttes Törökországból, a dél-anatóliai Tarsusban megrendezett VIII. nemzetközi gyermektánc-fesztiválról. 2750 kilométeres autóbusz-utazás előzte meg érkezésüket Pál apostol szülővárosába, ahol magyar csoport még nem járt. A kis barkócák derekasan helytálltak, s méltón képviselték országunkat a messzi idegenben. A hatalmas távolság miatt az utazás költségeire közel egymillió forintot kellett előteremtenünk. Művészetpártoló alapítványok, intézmények, kft.-k és magánszemélyek nem csekély anyagi és más természetű támogatását élvezhettük. Köszönjük Iváncsik Imrének, a megyei közgyűlés elnökének, a jászberényi önkormányzat oktatási, közművelődési és kulturális bizottságának, a Folklór Kulturális- Közalapítványnak, a Sáros András Alapítványnak, a Jászságért Alapítványnak, az ÁEOSZ-nak - személy szerint Bartus Pálnak -, a DK Alapítványnak, a Déryné Művelődési Központnak, a Székely Mihály Általános Iskolának, a Verzál Print Kft.-nek, a Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tej- és húsüzemének, a Hevesi ÁFESZ-nek, a Jász Gyöngy Kft.-nek, a Jánoshidai Polgármesteri Hivatalnak, a Turbo Autójavítónak, a Szekuritás Szövetkezetnek, a Micoopnak, az Erix és a Gonako Bt.-nek, a Seminko, a Profext, a Plasztik Print, a Théba Trade, az Experiment, a Jász Trade Kft.-nek, a Kereszténydemokrata Néppárt jászberényi szervezetének, Bedécs Tibornak, Nagy Sándornak, Felber Józsefnek, Kámyánszky Andrásnak, Kispál Tamásnak, Szabó Bélának, dr. Bathó Gábornak, a jászjákóhalmi Fodor István Ferencnek, Szegeda Miklósnénak, dr. Csikó Sándornak, Tóth Tihamémak, Nagy Tiboménak, Bolla Jánosnak, N. és Társának, Miklós Istvánnak, Kökény Istvánnak, Szádvári Gábornak, Velkeiné Pócz Ilonának, Ezsiásné Zsámboki Anikónak, Muhoray Györgynek, Némediné Béres Juditnak, dr. Takács Editnek, Konkoly Józsefnek, Pénzesné Kovács Máriának, Horti Istvánnak, Lányi Lászlónak, a nagykátai Pikó Jánosnak és Zsemle Sándornak, Madarasi Gábornak, Baráth Károlynak és Kovács Imrének. Hortiné dr. Bathó Edit és Kuli Zsolt művészeti vezetők Cukorbetegek írták fi Élmény és ismeretszerzés A (cukorbetegek szolnoki klubjának tagjai Ópusztaszeren töltöttek egy felejthetetlen napot: végigjártuk a skanzent, megcsodáltuk a tájházakat, megismerkedtünk a történelmi múlttal, és gyönyörködhettünk a Feszty-körképben. A kirándulás megszervezésében sokat vállalt magára dr. Czakó László főorvos, aki hosszú évek óta gondoskodik testi-lelki közérzetünkről, fáradhatatlanul tevékenykedik a klub munkájában, szervezi az orvosi előadásokat, s maga is rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. Legutóbbi foglalkozásunk alkalmával - népes hallgatóság előtt tartott előadásában - az élet működéséhez nélkülözhetetlen ásványi anyagokról és nyomelemekről beszélt. A főorvos úr mondandójából mindig kicseng az a reményteli távlat, hogy a megszerzett ismeretek birtokában állapotunkat szinten tudjuk tartani. Ez alkalommal is sok hasznos táplálkozási - és életünket megkönnyítő - tanáccsal látott el bennünket. Az előadáshoz jól illeszkedett a California Fitness termékbemutatója. Sorstársaim nevében is köszönöm dr. Czakó László főorvosnak, amit értünk tesz. Orbán Józsefné klubvezető Nyílt nap a MAV-kórházban A MÁV-kórház adott otthon a Vasutas Cukorbetegek Klubja által szervezett nyílt napnak a múlt hónap végén. Meghallgattuk dr. Nádai Sarolta főorvosnő megnyitóját, dr. Fehér István köszöntőjét és előadását a civil szerveződések jelentőségéről. Beszámoló hangzott el a tabdi tavaszi találkozóról. Liget Ervinné a klub programtervezetét ismertette, s egyben megköszönte az országos szervezet támogatását. Kiss Gyula klubtársunk az ópusztaszeri kirándulásról tartott élménybeszámolót. Végül Orbán Józsefné klubvezető köszöntötte a jelenlévőket, és ajánlotta fel az együttműködés lehetőségét. Kovács Józsefné és Varga Józsefné, Szolnok Az olvasói levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a mondanivalót. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Név és cím nélkül érkezett levelek közlésére nem vállalkozunk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Hetvenhat gyermeki szempár tükrében Szolnok peremkerületének óvodája a miénk. A Körösi út környékéről, a Széchenyiről és a Motor úti telepről hetvenhat kisgyermeknek ad napközben otthont e hely. Olyan szegény családokból érkeznek, hogy az óvodai térítési díjakat is csak önkormányzati segélyből tudják fizetni. Ezeknek a gyerekeknek nem mindig jut otthon vacsora. Éhesen fekszenek le, és éhesen jönnek reggel az óvodába. Nincs otthon játékuk, a déligyümölcsöt nem ismerik. Itt jóllaknak, kapnak játékokat. Megpróbáljuk pótolni, amit a családban nélkülözniük kell. Fájó szívvel olvastuk az Új Néplapban április 25-én, hogy a város huszonhárom óvodájának játékokat osztott a Vöröskereszt. Kár, hogy a mi óvodánk ebből is kimaradt. Ugyanúgy, mint amikor a Kék Sziget Alapítvány tejtermékekből kínált finom reggelit a város egyik óvodájában. Pedig ha valahol elkél a segítség, hát nálunk igen! Vártuk, hogy a Csallóköz úti óvoda veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermekeit is számon tartja valaki, amikor segítő szándékkal akciót kezdeményez. Nehéz szívvel teszem - s csak az nyugtat, hogy nem magamért -, amikor azt kérem jó szándékú magánemberektől, alapítványoktól, intézményektől, hogy gondoljanak a mi gyermekeinkre is! Martosiné Bállá Éva vezető óvónő Régi családi albumból került elő ez a kép. Sokan ismerték Szolnokon édesapámat, híres volt a Zádor Sándor műhelye, a maiak viszont már nem emlékezhetnek reá, hiszen harmincnégy éve búcsúztunk el tőle. Jó hírű kovács kisiparosként, igen kemény, nehéz munkával kereste kenyerét. 1942-ben készült a fotó a Zádor-műhely előtt, a képen két inasa társaságában látható. Zádor Ilona, Szolnok Küldjön egy képet! A Zádor-műhely 1942-bol Májusban felújító festes Többen kérdezzük - a pletykafalusiak nevében hogy az Abonyi úti iskolánál mi a forgalmi rend? Köztudott, hogy a régi zebrát megszüntették, de újat nem festettek; jelzőtábla nincs, ami az átkelést jelezné; az autósoknak nincs stopvonal - az autós is nézgelődik, hol álljon meg, a gyalogos is nézgelődik, hol menjen át? S még valami érdekelne bennünket: miért kell működtetni hétköznap esténként és hét végén a jelzőlámpát, amikor alig van gyalogos? A kérdésekre dr. Bede János, tója készséggel adott választ:- A régi zebra megszüntetése, illette áthelyezése miatt a jogszabályban előírt jelzést - „Gyalogátkelőhely megszűnt” - kitettük. Az új gyalogos-átkelőhelyet természetesen felfestettük a csomópont mindkét ágán. mert ennek hiányában nem lehetett volna a csomópontot forgalomba helyezni. Ugyanez vonatkozik a „stop”-vonalakra is, azonban azt is tudjuk, hogy a tartós tél, a sózás miatt a burkolati jelek elkoptak. Ütemtervünk szerint májusban történik meg a felújító festés. Fényjelző készüa Közúti Igazgatóság igazgalék esetében nem kell táblával jelezni a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet. A lámpa hét végi működésének az a magyarázata, hogy nemcsak a gyalogos-átkelőhelyek biztonságára kel! figyelemmel lennünk, hanem az alárendelt Fék utcából jobbra, illetve balra kihajtó jármüvekre is. Ez pedig csak a lámpák működésével garantálható. A közlekedést segítő javaslatokat máskor is szívesen fogadjuk - olvashatjuk dr. Bede János igazgató levelében, amit ezúton is köszönünk.
