Új Néplap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-04 / 80. szám
1996. április 4., csütörtök 5. oldal Az Új Néplap A Tiszazugban Gáz van... Mielőtt valaki rosszra gondolna: a gáz esetünkben nem gondot és bajt jelent, hanem földgázt. Tiszaugon ugyanis befejezéséhez közeledik a gázhálózat kiépítése. A község négyszáz ingatlanából több mint kétszázba kötötték be a gázcsonkot. Vagyis ezeknél a házaknál, ha a belső munkálatokkal elkészülnek, a következő fűtési szezonban már gázzal fűthetnek. Minden önkormányzati intézménynél elhelyezték a gázcsonkot, a belső munkák pedig az anyagi lehetőségektől függnek. Az összesen 40 milliós beruházásból 8 milliót kellett az ugi önkormányzatnak állnia. Az államtól közel harminc százalékos támogatást kaptak, a hiányzó részt pedig a kivitelező Innoterv Rt. finanszírozta. Tiszaugon tavaly augusztus óta közel nyolc kilométer gázvezetéket fektettek le. Vásári komédiából könyveket Két kunszenti középiskola vásári komédiával szeretne segíteni a városi könyvtárnak. S hogy hogyan? Jótékonysági esttel... A kunszentmártoni József Attila Gimnázium és a 628. számú Veress János Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet jótékonysági estet szervez a városi könyvtár javára. A rendezvénynek a városi művelődési otthon ad helyet április 26-án délután fél ötkor. A műsorban színpadra lépnek a két iskola színjátszói, akik egy komédiával és egy vásári vígjátékkal szórakoztatják az érdeklődőket. A belépődíj diákoknak: 50, felnőtteknek 100 forint. A rendezvény teljes bevételét a városi könyvtárnak ajánlották fel a rendezők, méghozzá új könyvek vásárlására. Belépőjegyeket a művelődési központban és a városi könyvtárban lehet vásárolni már április 10-étől. Kunszenti kiválók A kunszentmártoni Veress János Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tizenkét tanulója indult hét szakmában a Szakma Kiváló Tanulója verseny területi fordulóin. Az áprilisi országos döntőbe hárman jutottak be. Vas- és fémszerkezet-lakatos szakmában Omiliák Zoltán, tanára Gyóllai András, szakoktatója Bállá István. Férfiruha-készítő szakmában Kiss Erzsébet, tanára Eszes Csabáné, szakoktatója Dorogi Lajosné. Kőműves szakmában Ferenczi Zsolt, tanára Zsíros István, szakoktatója Molnár András. A végtelenül hosszadalmasnak tűnő tél nem tűnt. el nyomtalanul. Mindenütt, a legkisebb mélyedésben is megáll a víz. Szokatlan látványnak lehetünk szemtanúi Tiszakürt és Tiszainoka között is: a gázelosztó telepet elöntötte a víz. Az amerikai magyar nagykövetségen is • • Ocsödi szőnyeget koptatnak Öcsödön több mint négy évtizede, egész pontosan az I950-es évek közepe óta működik egy szőnyegkészítő üzem, a híres bé- késszentandrási szőnyeggyár üzeme. Az Art-Kelim Kft. jelenleg huszonöt öcsödi asszonynak ad munkát. Mint azt az üzem vezetőjétől, Fésűs Sándornétól megtudtuk, még tavaly is harmincötén készítették a szőnyeget, de sokan - természetesen a több pénz reményében - a közeli paprikaszárítóhoz mentek át dolgozni. Igaz, akik maradtak, el tudják látni a munkát, hiszen egyre kisebb az igény a különleges, kiváló minőségű szőnyegek iránt. Az asszonyok készítenek perzsa-, szövött és merinói szőnyegeket. Az iparművészek által tervezett szövöttek új, modern stílust képviselnek a hagyományos mintázatú perzsaszőnyegek mellett. De nemcsak iparművészek tervezik a mintákat, hanem számítógépek is. így például a jelenlegi francia megrendelők már számítógépes szőnyegmintákat hoztak, hogy az alapján készüljenek a szőnyegek. Igazán nagy megrendelések manapság nincsenek, sőt, a külföldi megrendelők is fogyatkoznak; Öcsödön inkább a hazai igényeket elégítik ki. Készült már náluk szőnyeg a Parlament és a Magyar Operaház termeibe, folyosóira. Sőt, az amerikai magyar nagykövetség munkatársai is Öcsödön készült szőnyegeket koptatnak. Bár kevesebb a megrendelés, azért különleges munka most is akad a „hétköznapiak” mellett: a millecentenárium alkalmából, egy magyar alapítvány megbízásából egy 140-szer 210-es szőnyeget készítenek, méghozzá címeres díszítéssel. Itt minden szőnyeg kizárólag kézi munkával készül, méghozzá valahogy így ... Az utolsó menedékhely Tiszaugon itt, Tiszaugon. A kertet, azt nagyon sajnálom. Két gyermekem van, négy unokám, de messze élnek, ritkán jönnek. Az ő tudtuk nélkül jöttem ide lakni, meg is sértődtek rám. Pedig azt mondom, jól tettem. Hiszen ők is dolgoznak, náluk is csak egyedül vagyok napszámra, meg hát őket terheljem? Itt meg teljes ellátást kapunk. Igaz, a nyugdíjból nem sok marad . ..- Én a nyitás óta lakom itt - veszi át a szót Bánkúti néni. — Ketten vagyunk testvérek ide- benn. Egy fiam van, de ő Egerben él, így ritkán jönnek. Én még hazajárok, kapirgálok egy kicsit a kertben - nevet. - Még idáig minden évben ejvetemé- nyeztem, és ha a sors engedi, akkor az: idén is. Egyébként fiatalkori ismeretség a miénk, még barátnősködtünk is egy darabig, csak aztán szétkerültünk. És most újra egy helyütt vagyunk. Jó hallgatni őket: nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Pedig, ahogy Gebei néni mondja, nagyon nehéz ennyi embernek együtt élni. Van, aki nem is szokja meg a közösséget soha. Hangos veszekedés nincs, de vita igen. Aztán hozzáteszi: egy biztos, nagyon okos ember volt, aki kitalálta ezeket az otthonokat, mert sok idős embernek ez az utolsó menedék ... A kunszentmártoni Helytörténeti Múzeumban április 12-től május 10-ig egyedülálló kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődök. A látogatók megismerkedhetnek Kelet-Afrika törzsi kultúrájával. A kiállítást dr. Füssi-Nagy Géza, a Magyar Afrika Társaság elnöke, az ELTE Afrikanisztikai Program vezetője nyitja meg 12-én délután fél ötkor. „Egy biztos: nagyon okos ember volt, aki kitalálta ezeket az otthonokat. Mert sok idős embernek ez az utolsó menedéke.” Ezeket a szavakat a tiszaugi szociális otthon egyik idős lakója, Gebei Lajosné mondja. Tiszaugon három évvel ezelőtt adták át a szociális otthont, ahol jelenleg húsz idős ember él. Gebei Lajosné és Bánkúti Jó- zsefné ugyan nem egy szobában laknak, de szívesen' vannak együtt és beszélgetnek. Régóta ismerik egymást, hiszen tiszaugiak mind a ketten. Már nagyon várják, hogy mikor készül el a foglalkoztatószoba, ahol mindenfélét lehetne csinálni. Sőt, akár értékesíteni is, amit készítenek. Kézimunkákat például, hiszen Gebei néni gyönyörűen hímez, míg Bánkúti néni inkább kötni szeret.- Sokáig dolgoztam a földeken, aztán hat évig dajkaként egy óvodában. Majd Kecskemétre kerültem a Bar- neválhoz, onnan mentem nyugdíjba - mondja Gebei néni. - Aztán pár éve infarktusom volt, és azóta nehezen mozgok. Ilyen időben el sem merek indulni sehova, annyira fáj a szívem. Pedig házam van Lánykorunkban barátnősködtünk is - mondja Bánkúti Jó- zsefné (balra) és öregségünkre megint összekerültünk Gebei Lajosnéval A kiállítás a budapesti Curio Kft. rendezésében és a tulajdonában lévő tárgyakból készül. Céljuk, hogy betekintést adjanak a számunkra oly távoli, egzotikus és idegen Afrika keleti népeinek életébe. A bemutatott tárgyak nem régi korok múzeumi darabjai, hanem a jelenleg élő népek törzsi kultúrájának hagyományait tükrözik, bemutatják életkörülményeik változásait. Látható lesz, hogy a számtalan különbözőség mellett létezik egy kicsiny közös mag, méghozzá a gyakran több ezer kilométeres távolság ellenére is. A Tiszazug huszonnégy települése hátrányos helyzetűnek tekintendő, elsősorban a munkanélküliségi mutató alapján. A két tucat település számára körülbelül 28 millió forintot különített el a Népjóléti Minisztérium, amelyet az önkormányzatok pályázati úton nyerhetnek 28 millió a Tiszazugnak el. A legtöbb pályázat - amelyeket a napokban kellett beadni a Tiszazugi Vállalkozásfejlesztési Irodához - a szociális ellátás fejlesztésére vonatkozott, például konyhabővítésre, a falu- gondnoki rendszer kiépítésére vagy szociális földprogramra. Az oldalt írta és szerkesztette: Cs. Csáti Réka A fotókat készítette: Mészáros János Kelet-afrikai ízelítő Rákóczi-fából Rákóczi-szobor A tiszaugi általános iskola udvarában állt az úgynevezett Rá- kóczi-fa, amelyet sajnos ki kellett vágni, annyira tönkrement. A község szíve fájt a gyönyörű fáért, nem akarták, hogy „pocsékba” menjen. így született az ötlet: felkérik a Budapesten élő Balás Edét, akinek üdülőháza van a településen, hogy faragjon a fa törzséből valamit a község számára. A mester faragásait egyébként az Ugon átutazók is ismerhetik: sokan gyönyörködnek ugyanis a falu elején található házban, jobban mondva a falát, udvarát díszítő faragásokban és a székely kapuban. Balás Ede elvállalta a felkérést, és elkészítette II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen mellszobrát, amelyek a polgármesteri hivatal tanácskozótermét díszítik. Nem fogy el sem a munka, sem a kedv „Másodállásban” foglalkozik a fóliázással 1991 óta. Az elmúlt öt év alatt mindig csak paradicsomot nevelt a fóliák alatt. Eladni Pesten szokta, a nagybani piacon, ahova saját kis Barkasával fuvarozza a paradicsomot. És hogy mennyi Jártunkban-keltünkben a kertekben, a földeken inkább csak az időseket látjuk, amint veteményeznek, metszenek. Egyszóval, amint földet művelnek, növényt termesztenek, állatot tartanak. Sőt, panaszkodni is gyakran halljuk őket: a fiatalok már nem akarnak, nem is tudnak úgy dolgozni, ahogyan valamikor ők. Tiszainokán járva találkoztunk Varga Jannal, aki huszon-egynéhány éve ellenére évek óta foglalkozik fóliázással, igaz, édesapjával közösen dolgoznak. A német állampolgárságú Varga Jan „főállásban” a ti- szainokai könyvtárosi teendőket látja el: heti három alkalommal várja az olvasókat az esti órákban. A könyveket elsősorban a gyerekek olvassák szívesen, hetente mintegy harminc olvasó fordul meg az intézményben. Egy évben 35 ezer forintot fordíthat köny- Rengeteg munka van a fóliák alatt. Most éppen a vek, illetve folyóiratok vásár- csőm kötözése a feladat. Éppen kétezer-hatszáz lására. kell felkötözni... munka van a két darab, egyenként ötven méter hosszú fóliasátor alatt? Kérésünkre elmondta egy napját. Hogy a gyenge paradicsompalánták el ne fagyjanak, még fűteni kell rájuk. Vargáék saját gyűjtésű szalmabálákkal fűtenek. Este fél tízkor gyújtanak be, és reggel ötig bizony folyamatosan égnie kell a tűznek. Jan hajnali háromig, fél négyig rakja a tüzet, aztán ébreszti apját. Jó negyedóránként kell egy újabb bálát tenni a tűzre. Ottjár- tunkkor már a hatodik éjjel volt, hogy fűteni kellett a palántákra, de a tapasztalatai szerint még egy jó pár éjjel melegíteni kell a sátrakat. A holland vetőmagot előneveltetik, és hozzájuk már mint kis palánta kerül vissza. Alighogy földbe kerül a közel háromezer darab tő, rögtön kötözni kell. Aztán kacsolni, vagyis az oldalhajtásokat letörni, megpermetezni. És még paradi- lehetne folytatni, hiszen a darabot munka soha nem fogy el. De szerencsére a kedv sem . . .
