Új Néplap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-30 / 101. szám

10. oldal Sport 1996. április 30., kedd Hullámvasúihoz hasonlított az Olaj KK útja Beszélgetés Rezák Lászlóval, tizenkét órával a végsó' dudaszó után Vasárnap véget ért az NB I-es férfi kosárlabda-bajnokság. A Szolnoki Olaj KK együttese a Falco KC ellen vívta utolsó mér­kőzését, amelyet megnyerve a hetedik hely jutott a Tisza-parti- aknak. Hogy a számszerű helyezés mit takar, arról a csapat még hivatalban lévő mesterével, Rezák Lászlóval beszélget­tünk egy röpke éjszakát magunk mögött tudva, alig tizenkét órával az utolsó dudaszót követően. Arra voltunk kíváncsiak, vajon a játékosokhoz legközelebb álló, velük a legtöbb időt el­töltő szakember - aki hat esztendőt húzott le egyfolytában - hogyan élte meg, a szolnoki mércével szerénynek számító 1995-96-os bajnoki esztendőt.- Utolsó hazai meccsünk hűen tükrözi egész évi szereplésün­ket. Olyan volt, akár a hullám­vasút. A csapat tagjainak fiatal­ságából adódóan az együttes még nem ért olyan szintre, hogy meghatározható lenne a valós tudása, ami nehezíti a cé­lok megtervezését. Nálunk a csapatátlag nem úgy áll össze, hogy egy jó közepes teljesít­mény bármikor elvárható lenne, hanem a szélsőségek aránya alakítja elfogadhatóvá az egész éves munkát. Néha bűn rosszul, máskor pedig kimagaslóan ját­szottak a fiúk, ami megítélésem szerint egyértelműen a tapasz­talatlanság hiányából ered, hi­szen Tóth Attilával és Ivko- viccsal a rutin is távozott tőlünk tavaly nyáron.- Mennyit ér önnek a hetedik helyezés?- Ettől a szerkezettől bravúr volt elérni, szakmailag pedig sokat jelentett az elmúlt egy év. Ott tudtunk maradni a legjobb nyolc között, emellett újabb te­hetségek mutatták meg orosz­lánkörmeiket, s nem utolsósor­ban alapokat teremtettünk az újabb előrelépéshez. Úgy ér­zem, a magyar kosárlabdáért mi tettük a legtöbbet azzal, hogy olyan játékosokat emeltünk az élvonalba, akik korábban nem voltak reflektorfényben. +- Ez tr tény'a szolnoki közön­séget talán kevésbé vigasztalja.- KÖtíhyeíi' l'ehet. De nálam kétfajta edző létezik. Az egyik egyszerűen leírja, kikre, milyen játékosokra van szüksége, és azokkal úgymond teljesíti az elvárásokat, s egyben kivívja vele saját elismertetését. Én in­kább azok közé tartozom, akik a nevelési folyamat sikerének érdekében hátrább sorolják egyéni érvényesülésüket, ami­vel természetesen a közönség nem minden tagja rokonszen­vez, mert a többséget elsősor­ban a helyezés érdekli. Vallom, nevelési koncepció nélkül csak légvárakat lehet építeni, csupán a mának lehet élni. Ilyen érte­lemben hibám lehet, hogy ál­landóan figyelembe veszem a klub anyagi lehetőségeit. De hát nem tarthatom tisztességes­nek a követelőzést, főleg ami­kor tudom, milyen szerény le­hetőségekkel bír az egyesület.- Eddig négy magyar csapat önnek kínált konkrét ajánlatá­ról tudok, mégis, szavaiból azt veszem ki, mintha szívesen ma­radna a Ligetben. Mivel tudták (tudnák) meggyőzni az Olaj KK vezetői, saját magát mivel tartja (tartaná) Szolnokon?- Mindig is játékospárti vol­tam és maradok. Azokat szere­tem, akik azonosulnak gondol­kodásmódommal, munkastílu­sommal. Jelen pillanatban Szolnokon ilyen játékosok vannak körülöttem, nem be­szélve segítőmről, Tóth Zoliról, aki játékosomból vált nagy­szerű kollégámmá. Vele kar­öltve sikerült konszolidált lég­kört kialakítani az öltözőben és elfogadtatni a követelményei­met. Ezekben a srácokban benne van a jövő, és azt sem szabad elfeledni, célirányos utánpótlás-nevelésünk hamaro­san kamatozni fog. Tudvalévő, június 30-án lejár a szerződé­sem. Szívem szerint maradnék Szolnokon, ám az egziszten­Öttusa Világ Kupa Martinék és Kálnoki Kis újra selejtez Kancsal Tamás szövetségi ka­pitány vezetésével hat magyar öttusázó utazik el a hét végi warendorfi Világ Kupa-ver­senyre. Sárfalvi Péter, Cser- nok László, Madaras Ádám és Kállai Ákos mellett igazán Kálnoki Kis Attila és Marti­nék János számára van tétje a németországi viadalnak. Ők ketten még az olimpiai csa­patba kerülésért vetélkednek. Ismert, San Antonióban Kálnoki Kis bizonyult jobb­nak a kettejük közötti első vá­logatón. A római VK-verseny lett volna a második állomás, de Kálnoki megbetegedett. Ha Warendorfban ismét Kálnoki ér el jobb helyezést, akkor ér­telemszerűen ő lesz a harma­dik atlantai utazó. (Hanzély Ákos és Sárfalvi Péter már biztos ötkarikás résztvevő; egy országot legfeljebb három öttusázó képviselhet.) Amennyiben Martinék bizo­nyul jobbnak, következik a május 17-19-i, Aix-en-Pro- vence-ban sorra kerülő B-ka- tegóriás viadal.- Mindenképpen az lenne a jobb, ha már Warendorfban eldőlne, ki lesz a harmadik olimpiai indulónk. Végre nyugodtan kezdhetnénk el az atlantai felkészülést - mondta Kancsal Tamás. Warendorf - ban pénteken a selejtezőket rendezik meg. A szombat szünnap, majd vasárnap kö­vetkezik a 32-es döntő. „Megsúgom nektek: a szívem marasztal, de ciánt miatt nagy csábításnak vagyok kitéve. Megkaptam a klub ajánlatát, ami az eddigiek­hez képest kedvezőbb, de még­sem azonos a kérőkével. Egy­előre addig várok, amíg tisztá­zódnak a csapat körüli ügyek. Ha azt látom, van értelme a to­vábbi együttműködésnek, nyil­ván könnyebben hozom meg a döntésemet.- Kikkel tudná elképzelni az esetleges előrelépést?- Hát igen. Nyílt titok Ivko- vics visszatérése, mellé egy ha­sonló kaliberű centert tudnék elképzelni, nevet, ha lehet, nem említenék. Hozzáteszem azt is, hogy a csapatnak ismét egy olyasféle Sztojanra lenne iga­zán szüksége, aki kivételes tu­dását, rutinját szívesen megosz­taná a tőle tanulni szándékozó fiatalokkal, mint ahogy azt tette első szolnoki évében.- Elárulná, mivel tölti idejét június végéig?- Három nap szabadságot kaptak a játékosok, ezalatt el­készítem valamennyiük egyéni edzéstervét, hiszen ilyen hosszú menetelést nem szabad egyik napról a másikra, tehát leveze­tés nélkül megszakítani. A programban olyan technikai gyakorlások is lesznek, ame­lyek már a jövő évi felkészülést szolgálják. Ezt kötelességem megtenni akkor is, ha ősztől esetleg nem én lennék a csapat trénere. Eddigi ismeretségünk alap­ján ezen nem lepődöm meg. (néder) Szigorú válogatási rendszer Mármint ami kajak-kenu sportágban van. Nyakunkon az olim­pia, így másról sem szólhatott a hét végi szolnoki tájékoztató verseny, mint hogy ki mennyire esélyes az atlantai csapatba ke­rülésre. Hiába ugyanis a tavalyi brillírozás, most köteles min­denki színt vallani, senki nem élvez kedvezményt. A hagyomá­nyoknak megfelelően most is három válogatóversenyen dől el, ki képviselheti hazánkat a világ legrangosabb sporteseményén. Az első éppen nálunk volt, amely hozott egy-két meglepetést. Közülük is kiemelkedik az MTK-s, szinte ismeretlen Strocz Balázs K-l 1000-en aratott győzelme. Ez azt jelenti, hogy a 21 esztendős fővárosi fiatalember utazhat Sevillába, ahol ha jól la­pátol, újabb versenyszámban indulhat magyar sportoló az olimpián. Most lehet, többen felkapják fejüket, mondván, hogyhogy, nem elég az atlantai repülőjegyhez, ha valaki az első válogatón diadalmaskodik és a spanyol megméretésen is helyt­áll? Nem! Az szinte nem is számít. Hazai vizeken, Vajda Vil­mos szövetségi kapitány szeme előtt kell megmutatni, ki mit tud. És ez, azt hiszem, így van rendjén. Nem egy sportágat lehet felsorolni, ahol kifejezetten „laza” a válogatási rendszer. Gyak­ran csupán a szinteket írják ki, de az már mellékes, hol, milyen körülmények között születik az az eredmény. Ezért fordulhat elő, hogy a hátszeles, magaslati teljesítményeket „normál” kö­rülmények közt képtelenség reprodukálni. A kajak-kenu sport­ban nem árulnak zsákbamacskát; talán ennek köszönhető, hogy versenyzőink rendre megállják helyüket. (S. L.) A ritmustalan rendezésről Kissé tétován álldogáltam szombaton délelőtt a Mol-csarnok- ban a Kaiser Kupa országos táncverseny kezdete előtti percek­ben. Hiába kérdeztem ugyanis az egyébként rendkívül udvarias, a mellükön RENDEZŐ felirattal forgolódó fiatalokat, egyikük sem tudta kielégíteni kíváncsiságomat. Igaz, én tehettem róla, ugyan miért érdeklődöm olyan dolgok iránt, mint hogy „meg­kaphatnám-e a verseny programját" vagy „hol szorítanak he­lyet az újságíróknak". Némi huzavona után végre kézhez kaptam egy belépőjegyet, amelyen valamennyi táncospár neve és egyesülete szerepelt. Valamelyest megnyugodva kezdtem becserkészni a táncparket­tet, olyan stratégiai pont után kutatva, ahonnan jól láthatok. Csatlakozott hozzám egyik jeles kollégám, a továbbiakban tehát ketten kerestük a megfelelő helyet. Kiderítettük, igazán jól csak a táncplacc körüli asztalok mellett ülve lehet figyelemmel kí­sérni az eseményeket, így hát lehuppantunk a székekbe. Igen ám. de kisvártatva jött a RENDEZŐ, és felkért bennün­ket, keressünk magunknak máshol helyet, mivel az asztalokat a szponzoroknak tartják fenn, majd leültette - vélhetőleg - a tá­mogató családját. Miután mi is megbizonyosodtunk róla, hogy a négy - öt-tíz éves korú - csemete semmiben sem szenved hi­ányt, megpróbáltunk feltelepedni a lelátóra. Ott azonban a ver­senyzők, valamint a papák-mamák, testvérek ültek. Mit tehet­tünk, a bejáratnál ácsorogva jegyzeteltünk késő délutánig, ami­kor ismét szerencsét próbáltunk egy időközben megüresedett asztalnál. Már meg sem lepődtünk, amikor néhány perc múlva a FŐ RENDEZŐ igen udvariasan közölte, hogy most érkezett az önkormányzat jeles képviselője, akinek csak és kizárólag az általunk elfoglalt asztalnál tud helyet szorítani. Gálád tettünkre - megkíséreltünk a lehetetlen körülmények ellenére is végezni a munkánkat - nem találtunk mentséget, így átadtuk helyünket. Előbb azonban megfogadtuk: jövőre a toliunk és jegyzetfüze­tünk mellé sámlit vagy az ugyancsak mobilizálható, ám össze­csukható kempingszéket is a hónunk alá csapjuk. A mi kis bosszúságaink persze eltörpültek amellett, hogy a juniorok kénytelenek voltak újratáncolni a jive-ot, mivel elsőre nem megfelelő ütemben játszott a zenekar, hogy a felnőttek per­cekig tétlenül álltak a parketten, mert gondok akadtak a nevezé­sekkel, vagy hogy teljes két órát csúszott a program. Mégis fur­csa, hogy egy többször kihangsúlyozotottan kiválóan szegezett eseményen a szervezők teljesen semmibe veszik a tudósítókat, miközben természetesnek tartják a programjukról szóló részle­tes beszámolót. szilvási Bővült a továbbjutók köre Három újabb csapat harcolta ki a továbbjutást az észak-ameri­kai profi jégkorongliga (NHL) rájátszásának első fordulójá­ban. A New York Rangers, a Pittsburgh Penguins és a Det­roit Red Wings egyaránt ide­genben győzött. Mindhárom együttes 4-2-es összesítéssel ju­tott túl ellenfelén. A Pittsburgh félelmetesen kezdett, 13 perc alatt már 3-0-ra vezetett a Washington Capitals otthonában. A „három nagy” (Mario Lemieux, Jaromir Jagr, Ron Francis) talált sorrendben a „Fővárosiak” kapujába. Ez­után Ken Wregget, a vendégek kapusa jutott főszerephez: 35 bravúros védésének köszön­hető, hogy a hazaiak nem tud­tak egyenlíteni, és a Pittsburgh végül 3-2-re megnyerte a talál­kozót. A Detroit Red Wings 4- 1-es győzelméből Vjacseszlav Kozlov két találattal vette ki a részét. A Winnipeg Jetsnek nem sok esélye volt a „Vörös Szárnyak” ellen. A csapatkapi­tány Keith Tkachuk gólja csak a szépítést jelentette. A legtöbb gól a Montreal Canadiens-New York Rangers találkozón esett. A vendégek hamar elhúztak 4-0-ra, innentől kezdve már csak kapaszkodhat­tak a „Kanadaiak”. A New York továbbjutása nem akármi­lyen bravúr! Az első két mér­kőzést elveszítette, és innen tu­dott fordítani 4-2-re az összesí­tésben. Ez eddig csupán tíz csapatnak sikerült az NHL-tör- ténetében! A nehezebb csoportban A dániai Jörlundében elkészí­tették a december 6. és 15. kö­zötti női kézilabda Európa-baj- nokság sorsolását. A magya­roknak nem kedvezett a szeren­cse, a nehezebb csoportba ke­rült a címvédő és házigazda Dánia, Ausztria, Horvátország, Svédország és Lengyelország társaságában. A B-csoportban Németország, Oroszország, Norvégia, Románia, Litvánia és Ukrajna mérkőzik egymással. Az első két helyezett jut az elő­döntőbe, a döntőt december 15- én rendezik. Az Eb első öt he­lyezettje automatikusan részt­vevője az 1997-es vb-nek.- Mondhatnám, ez a szoká­sos sorsolás volt, hiszen mi mindig „kifogjuk” a nehezebb ellenfeleket - értékelt Laurencz László szövetségi kapitány. - Igazából az Eb-vel most nem foglalkozom, csak belenéztem a csoportbeosztásba. Majd au­gusztusban, az olimpia után. Várható, hogy hamarosan át­rendeződnek az erőviszonyok?- Ezen az Eb-n lehet egy ki­csit „politizálni”. Nem tudni, ki mire használja föl a kontinens- bajnokságot, melyik együttes fiatalít. Nem lehet sokat kísérle­tezgetni, mert az Eb kvalifikál a világbajnokságra. Labdarúgás, megyei I. osztály A forduló válogatottja Szikora (Tószeg) Bozsó (Kőtelek)-Rózsavölgyi (Martfű) Süveges (Kisújszállás) Juhász (Mezőtúr) Varga (Kunszentmárton)-Molnár (Rákóczifalva) Boros (Cibakháza) Múzsái (Mezőtúr) Bese (Kunhegyes)-Danku (Kőtelek) A forduló játékosa: Rózsavölgyi László (Martfű) A forduló játékvezetője: Farkas György (Törökszentmik- lós-Rákóczifalva) *** A góllövőlista élmezőnyének állása - 22: Bese (Kunhegyes), 17: Kincs (Kisújszállás), 14: Rózsavölgyi (Martfű), 12: Csikós (Alattyán), Palásti (Jászapáti), Horváth (Kunhegyes), Rostás (KUTE), 11: Szikora (Cibakháza), Molnár (Rákóczifalva), Ra- mos (Törökszentmiklós), 10: Szabó (Jánoshida), Nagy J. (Martfű), 9: Tóth Cs. (Jászalsószentgyörgy), Nagy (Kőtelek), Szász (Kunhegyes), Erdősi (Mezőtúr) A ravasz tavasz meghozta a „Májusfát” Az idei tavasz sem múlhat el Májusfa futás nélkül. A kilenc - venhatost tegnap rendezték meg, melyen a már-már meg­szokott, hatalmas mezőny vá­gott neki, hogy a táv megtétele után a tiszaligeti stadion gon­dosan ápolt zöld gyepén „lan­doljon”. A többség már betéve tudhatta az útvonalat, hiszen jó pár esztendeje változatlan a pá­lya. Az általános iskolások a Várkonyi térről, míg a középis­kolások és a felnőttek a Galéria melletti utcából vágtak neki a kilométereknek. Természetesen most is a részvétel volt a fontos, ráadásul ez a megméretés beszámított az iskolák közötti pontversenybe, ezért minden tanintézetnek komoly érdeke fűződött ahhoz, hogy nagy létszámú csapatot indítson. Persze, így „be-becsú- szott” olyan fiatal is, akinek szemlátomást nem volt ínyére a futás, ám a többség igyekezett megállás nélkül letudni a pen­zumot. A profik nem cifrázták a dolgot, ők apait, anyait belead­tak a háromezer méteren. A képzeletbeli pálmát, a férfiak­nál a neusiedleres pólóban fe­szítő Lajtos Márton, a Szol­noki MÁV MTE hosszútávfu­tója, míg a hölgyeknél a tisza- földvári színekben rajthoz álló, nem is oly rég még a megye- székhelyen atletizáló Prigl Agnes vitte el. (sl.) Az éltesebbek mezőnye a Galéria elől rajtolt FOTÓ: MÉSZÁROS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents