Új Néplap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-13 / 87. szám

1996. április 13., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Kisded-gondolatok „Néhány nappal ezelőtt jöttem nagy sí- rás-rívás közepette erre a világra, pedig akkor még nem is tudtam, mi vár rám. Il­letve nem is annyira rám, mint anyu­kámra és apukámra, akik persze odáig meg vissza voltak a megérkezésem felett érzett nagy örömüktől, meg mégiscsak én vagyok az első utódjuk. Most persze még leginkább csak jókat alszom és na­gyokat büfizek, de azért fülelek arra is, hogy mit mond körülöttem, az újszülöttosztályon időnként a sok felnőtt. Amikor a minap is bejött apukám minket meglátogatni, már az arcán láttam, hogy - csakúgy, mint nekem - tele van a Libe­rója. Mint megértettem még csak aprócska agyammal, valami nagy országos (de nem nyilvános) házban valamiféle képet vi­selő emberek rosszakat szavaztak meg. Legalábbis az olyan családok számára, mint a miénk. A szüleim fojtott hangú és in- dulatú beszélgetéséből azért azt megértettem, hogy egyhamar nem lesz kistesóm, az biztos. (Az pedig nagy baj, mert kivel fo­gok majd játszani?) Aztán olyat is mondtak, hogy a leendő anyukák-apukák háromszor is meggondolják, vállaljanak-e gyereket. A mellettünk lévő ágyon fekvő Lacika anyukája erre közbeszólt: Akárhogy is lesz, mégsem a kormánynak szülünk! Apukám aztán szépen sorjában elmagyarázta anyunak (és én is most megpróbálom), hogy a döntések értelmében a váran­dóssági pótlék megszűnik (kisded viccel mondhatnám: erre az­tán már hiába vár Várandós Ági), ehelyett lesz egyszeri anya­sági segély, 10 ezer forintos összeggel (ami a szüleim szerint az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez pedig vajmi kevés). A gyermekgondozási díj (gyed) is megszűnik, ezt helyettesíti a gyes - már akinek ezután jár. (Erre azt mondták az okos felnőt­tek ott körülöttem, hogy nem lesz nehéz elképzelni, melyik et- nikumi réteg fog leginkább részesülni mindebből - ami csak újabb ellentétekhez vezet.) A gyermeknevelési támogatás átalakul, hiszen a jövedelem­től függ az is. Sokan pedig annyira nem keresnek rosszul, hogy ezt kapják, annyira jól viszont szintén nem, hogy erről lemond­hassanak. Oda is súgta az anyu az apunak, hogy akkor sok le­endő anyuka bizony csak rövid ideig marad majd otthon a kis­gyerekével, s aztán újra mehet a dolgozóba. Na, erre aztán ijed­temben úgy elkezdtem bőgni, hogy az a sokat emlegetett ma- gasságos hormány vagy kormány - ezt még nem értettem jól - is biztosan meghallotta. Aztán az anyu megnyugtatott, hogy nekem (és nekik) szerencsém volt, mert a nem is oly régmúltba mutató „újítások” (valami kopasz bácsit is emlegettek ekkor az ötvenes évekből) bevezetése, azaz még április 15. előtt láttam meg - napvilág helyett - a szülőszoba lámpáit. De az utánam jövők szülei bizony nagyon rosszul járnak. Nem is folytatom, de az biztos, hogy volt ott köröttem nagy sóhajtozás, még csúnya szavakat is mondogattak egyes váran­dós öröm(?)szülők. Később jött egy fehér köpenyes bácsi, és sűrű homlokráncolások közepette azt mondta az anyunak, hogy ezek után igen sok kis társam nem fog világra jönni. Szóval, mondhatom, újszülöttként még számtalan dolgot nem értek és nem fogok fel a körülöttem tomboló külvilágból. Egyelőre csak szívom magamba a finom anyatejet, s hozzá na­gyokat szundítok. És persze néha beleordítom a nagyvilágba a bánatomat...” H. Tamáska kiskorú gondolatait lejegyezte: Baranyi György Szent György-nap, idén látványosságok nélkül délibábbá vált álmok Mint már szűkebb hazánk pol­gárai az utóbbi években meg­szokhatták, a rendőrség, védő­szentjük, Sárkányölő Szent György napján látványos be­mutatókkal, kiállításokkal igyekszik a jeles napon a lehető legnyitottabbá tenni a testületet. A rendőmapi események al­kalmat adhattak egy-egy csa­ládi kirándulásra, ahol a gyere­kek - és persze a felnőttek is - szájtátva ámuldozhattak többek között az ügyes nyomozóku­tyák produkcióin. Az érdekességek ebben az évben, legalábbis most április­ban elmaradnak. Mint Kopasz Árpád ezredes, megyei rendőr- főkapitány lapunk érdeklődé­sére elmondta, a szervezési fel­adatok idén többnyire a nyárra tervezett Zsarufesztivál köré összpontosulnak. Részben tehát ezért, de ter­mészetesen az anyagi szűkös­ség is hozzájárult ahhoz, hogy a zsaruk beérjék egy szerény, de az elismerések átadására mégis alkalmat adó házi ünnepséggel, nélkülözve ezúttal a széles nyilvánosság előtti bemutatko­zást. Országos ünnepség azért lesz, erre vélhetően Miskolcon számíthatnak az érdeklődők. Tovatűnt, Már úgy költöztek be az inté­zetbe, akarom mondani a szere­tetotthonba, hogy ismerték egymást. Két, az életben, a munkában, a mindennapokban megfáradt ember. Az egyiknek nem maradt a válás után sen­kije, a másik több gyereket fel­nevelt. Úgy tűnik, ismét igazolódott, hogy egy édesanya hat-nyolc apróságot is képes eltartani, de olykor ennyi gyerek sem az anyát. Akkor, amikor már rá­szorulna. Kis batyujukkal érkeztek, és a csodálkozásnál csak az örö­mük volt nagyobb, amikor bő­röndnyi ruhával ajándékozták meg őket a Máltai Szeretet­szolgálat jóvoltából, és akadt ebben még kisbunda is. A néni sírva fakadt, ő még ilyet soha nem viselt.- Tessék nyugodtan eltenni, hordani, ez mind a maguké! - adták tudtul a két meghökkent jövevénynek. Telt-múlt az idő, és a,két, élete delén túljutott ember úgy határozott, összeházasodik. Örömmel fogadták a bejelen­tést, lám-lám, ebben az otthon­ban ilyen szép kapcsolatok is születnek. Nem akármilyen lagzit tar­tottak, óriási torta került az asz­talra, és a két magányos ember a plébános úr előtt fogadott örök hűséget. Minden otthonla­kót meghívtak. Voltak jóféle ételek, és az üdítő meg a bor sem hiányzott. Az albumba ra­gasztott fotók tanúskodnak ar­ról, hogy ezen falak ilyen jeles eseményt is láthattak. Nap érkezett napra, hét hétre, hónap hónapra, és a már háza­sok között olykor összezördü­lés is keletkezett, de azután ki­békültek. Istenem, nincs ez másképpen fiatal korban sem, hát még amikor már deres ha­lántékkal idomul az egyik em­ber a másikhoz! Talán most is ott élnének boldogan, ha a néni egyik gye­reke el nem jön. Megtudta: a két öreg eladta a házat, a fele pénzt megtartották, az összeg másik felét pedig az intézetnek ajándékozták.- Költözzenek hozzánk, a Dunántúlra, Anyuka! Jobb lesz ott maguknak, mert kapnak egy szobát! A pénzt is hozzák, és kérjék vissza a másik felét! - mondogatta anyjának a gyerek. Az idős nő először hitetlen- kedve nézett rá: visszakérni? Micsoda dolog ez? Amikor odaajándékozták? Illik vissza­kérni ajándékot? A gyerek azonban győzködte őket, s kis idő teltével a néni erőt vett ma­gán, előadta a család óhaját. Az intézetvezető meghall­gatta a kérést.- Meggondolták maguk ezt? Biztos, hogy ez a járható út? Nem akarok beleszólni, de itt készre kelnek, fekszenek, min­denük megvan! A néni még csak-csak hajlott volna a maradásra, de a férje, a bácsi biztatta.- Próbáljuk meg, anyókám! Erre a főnök asszony így fe­lelt:- Ezek után nem tehetek mást, sok örömet, boldogságot, jó egészséget kívánok! Ami a nekünk adott fél ház árát illeti, én is meglepem mindkettőjüket. Visszakapják, teljesen ... Nem hittek a szemüknek, fü­lüknek. Könnyes arccal búcsúz­tak onnan, ahol szerették őket. Előtte aláírtak egy papírt, amely szerint visszakapták a fél ház árát is, se tartozásuk, se kö­vetelésük nincs, önszántukból távoztak az otthonból, mivel a néni egyik gyereke vállalta mindkettőjüket. Ez a papír az­óta is megvan. Telt-múlt az idő, részben vál­toztak a lakók. Néhányat közü­lük kivitt az örökös tanyára a fekete fedeles hintó. Nem ma­radt üresen az ágyuk, mert sor áll a helyekért. Az egyik nap a főnök asz- szony a közeli városban járva, nem hitt a szemének. Szembe­jött vele a két öreg.- Hát önök? Úgy tudtam, el­mentek Dunántúlra! Ömlött a szó belőlük. Kellett a pénz, kellettek ők is. Egy da­rabig. Miután kiderült, dol­gozni hívták őket, pedig már eleget hajlongtak, robotoltak életükben. Márpedig egy ott­honi, háztáji gazdaság, a ker­tészkedés sok emberkezet kí­ván. Egy darabig bírták, azután feladták. Visszajöttek, majdnem oda, ahol az otthonban laktak. Vá­rosba, községbe képtelenek vol­tak kerülni, olyan drága az al­bérlet. Legalábbis az ő kevéske nyugdíjukhoz. így olyan helyet kerestek, ahol pár utca jelenti a települést. Vigyázzák, óvják egymást, mert hej, de nagy ez a világ, és ők ismét ketten maradtak. Elro­hantak az évek, lassan elrohan az életük is. Olykor kiülnek a ház elé, tanyázni. Nemigen be­szélnek, szó nélkül értik egy­mást, mindent elmondtak már magukról. Nézik a messzesé­get, ahol csenevész akácfák ágait kócolja a szél, és arra gondolnak: talán-talán valamit ők is elrontottak. És abban csalódtak a legtöb­bet, akiről nem hitték. Nagyo­kat hallgatnak, a minap is az öreg megjegyezte:- Lassan nem kell fűteni. Odanézz, anyjuk, melegszik a vidék, mert messze délibáb le­beg. .. Az öregasszony gyengülő szemeivel fürkészte a távolt, majd legyintett. Talán az álmait kereste a délibábban. Másnap eltűnt a látomás, be­borult az ég, és csöpörögni kezdett az áprilisi eső ... D. Szabó Miklós A megye legjobb csecsemőápolói A kunszentmártoni Széchenyi István Általános Iskolában évek óta működik vöröske­resztes szakkör a felső tagoza­tos diákok számára. Mint minden évben, a Vö­röskereszt az idén is megren­dezte a területi csecsemőgon­dozási versenyt. Az iskolából három csapat indult a megmé­rettetésen, közülük egy jutott tovább a megyei fordulóba. A szolnoki, Jósika úti bölcsődé­ben kellett számot adniuk el­méleti és gyakorlati tudásuk­ról. Az induló két általános is­kolai csapat közül a kunszen­tiek kimagasló fölénnyel győz­tek, így Kovács Márta (8. a), Molnár Éva (8. b) és Burka Zsuzsa (7. a) képviselte a me­gyét az országos döntőn, me­lyet a közelmúltban rendeztek meg Tatabányán. A kétnapos versenyen a lányok ismét bi­zonyították tudásukat: tizedik helyezést értek el a rendkívül nehéz versenyen. Nem jár suliba, mégis példakép A jászladányi Rimóczi Attila még csak tizenhét éves lesz. Miközben az osztálytársai javában koptatják az iskola padjait, ő messze ívben elkerüli Szolnokon a kereskedel­mit. Ennek ellenére példakép, ma reá büszke a suli. Hogy miért? Mert a vékonydongájú szakácsfiú nem akármilyen fegyvertényt vitt véghez. Először is megnyerte a Szakma Kiváló Tanulója háziver­senyt. A suliban az ismereteit Zo- boki Józsefné pallérozta, míg a munkahelyén, a Bajnok étterem­ben Madarász Józseftől lesett el egyet s mást. Az országos elődöntő kacifán­tos írásbeli megmérettetéseit is olyannyira jól vette, hogy beke­rült a legjobb tizenhat közé. A létszám felettébb érdekesen ala­kult: tizennégy fiú és két lány. Következett a háromnapos nyír­egyházi országos döntő, ahol megmutathatta, mit is tud a tálak, üstök, a főzőkanál mellett. Hús­levest kellett főznie daragaluská­val, majd temesvári sertésbordát készíteni, párolt rizzsel. Újabb feladatként kapta a stí­riai metélt készítését, és mind­ezek betetőzéseképpen egy öt­személyes dísztálat kértek tőle az asztalra. Mit ad az ég, első lett, a legjobb húsételekért járó különdí- jat is elhozta. És ami nem elha­nyagolható, azonnal felszabadult. Magyarul: nem kell tovább suliba járnia egy percet sem, miközben meglesz a kitűnő bizonyítvány. Arra a kérdésre, mi kell ahhoz, hogy jó szakács legyen az ember, azt válaszolta: még temérdek ta­nulás, gyakorlat, mert országos elsőség ide, fődíj oda, attól mesz- sze van. Meg az, hogy amit csinál az ember, azt nagyon, de nagyon szeresse, az érdekelje. És őt ez a szakma érdekli, bár elárulta: akad még egy hobbija, a foci. Ezt is szívleli, noha tisztában van vele, abból aligha lesz valaha is orszá­gos első. D. ________________________________________________________________________---------í —SH3 A Bátáneki Wienerberger Téglaipari Kft. mezőtúri gyárában évi százmillió da­rab korszerű, energiatakarékos, úgynevezett porotherm téglát gyártanak. Természetesen továbbra is készítik a híres túri burkolótéglát is. fotó: csabai Harminchárom iskolából érkeznek diákok Szolnokon a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakkö­zép- és Szakmunkásképző Iskola diákjai az utóbbi idő­ben sok szép eredményt ér­tek el a különböző szakmai és tanulmányi versenyeken. Éppen ezért a Nemzeti Szakképzési Intézet felké­rése alapján a város és az is­kola elvállalta az ez évi or­szágos szakmai tanulmányi verseny rendezését. Hogy ez mi mindent jelent, arról kérdezzük Kovács Libórné igazgatónőt.- A versenyt a jövő hét végén tartjuk, amelyre az ország har­minchárom kereskedelmi, ven­déglátó és idegenforgalmi szakközépiskolájából 135 ver­senyző jutott.- Hány szakmai tárgyból mérik össze a diákok felkészült­ségüket?- Nyolc tárgyból, és főisko­Több mint negyven helyről kapunk segítséget - mondja Kovács Libámé igazgatónő lai tanárokból, szakemberekből álló zsűri értékeli majd a diá­kok teljesítményét.- Kik segítik a lebonyolítást?- A tantestület, az iskola dolgozói, a kétnapos szünet el­lenére sok diákunk, hiszen a 250-300 vendégre az ebédeket, vacsorákat szakoktatóink veze­tésével a tanulóink készítik. Nem beszélve arról, hogy több mint negyven cég, vállalkozó támogat bennünket.- Rendeztek már hasonló versenyt Szolnokon?- Szakközépiskoláknak ti­zenhat, a szakmunkásoknak nyolc éve.- A megnyitó és a verseny időpontja?- A megynyitót, tájékoztatót április 17-én, szerdán este ne­gyed hatkor tartjuk az iskola tornatermében. Á verseny 18- án és 19-én lesz, az eredmény- hirdetést pedig 20-án, szomba­ton délelőtt 9 órakor a városi művelődési központban ren­dezzük.- D. Sz. ­FOTÓ: CSABAI Régi-új rend a főiskolai zárótanításon / Evek munkája negyvenöt percben Az idei tanév változást hozott a Jászberényi Tanítóképző Főiskola vizsgarendjében. Az elmúlt néhány év gyakorlatá­tól eltérően, ismét bevezették a záróvizsga-tanítást. hallgató. Szabó Józsefné, a gyakorlóiskola igazgatóhelyet­tese koordinálja a záróvizsgákat. Ezzel a rendszerrel - mondotta - megközelítően azonos normák szerint értékelhető a tanítójelöl­tek teljesítménye. Itt már nem azt kell a eldönteni a vizsgáztatónak, hogy ki alkalmas a tanítói pá­lyára és ki nem. A fő cél, hogy szakmai tanácsokkal segítsék a fiatal kollégák pályakezdését. A közelmúlt rendje szerint a végzős hallgató kötelező, egy hónapos, külső iskolában eltöl­tött gyakorlótanítását értékelték, és ezt számították bele a diploma minősítésébe. Idén ez annyiban módosult, hogy a főiskola Gya­korló Általános Iskolájában egy úgynevezett zárótanításon is bi­zonyítja felkészültségét a hall­gató. Ezt a tanórát a végzős szakvezetője és a főiskola egy tanára - mint vizsgaelnök - fi­gyeli végig. Március 4-étől, az első állam­vizsga-tanítás napjától, május 8- áig folyamatosan kerül sorra a 174 nappalis és 43 levelezős Kollár Krisztina tartja zárótanítását fotó: sárközi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents