Új Néplap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-09 / 59. szám

\ 1996. március 9., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Kalaprátétel Régi magyar népszokás, hogy az apa elé a földre tette a bába a gyermeket, akit az apa az ölébe emelt, és a kalap­ját egy pillanatra a gyermek fejére bo­rította. A kalaprátétellel magáénak vállalta gyermekét. Ami a családokat illeti, ezzel a fajta befogadással ma sincs baj. Mégis: egyre boldogtala­nabb (gyermektelenebb?) családévek jönnek egymás után. Mert ahogy a család befogadja a gyereket, úgy nem akaródzik az államnak befogadni a családokat. Eme számkivetettségben a családok biztonsága, ereje már-már helyrehozhatatlanul meginogni lát­szik. Ma már nem státusszimbólum az egyke, mint annak idején a kádári korszakban, amikor a többgyermekest csupán a közfel­fogás miatt nézték le egyesek. Ma már létkérdés az egyke is. Drága az élet, de nagy a bizonytalanság a családpolitika (lé­tezik még ilyen egyáltalán?) terén is. A terápia, az ilyen-olyan, humán és egyéb segítők, mentálhigiénés csodadoktorok, a szo­ciális krampácsolás kvázi gyógyírt jelentenek csupán a sebre, amely már elgennyesedett, s akuttá vált. Akkor hát? Világos, érthető családpolitika és kormányprogram kellene. A családok nemzetközi évének rendezvényei csak aláhúzták a süllyedő életszínvonal, a hajléktalanok, a munkanélküliek gondjainak kivetítődését az egyensúlyából kibillent, harmóniáját vesztett családi életre. Az állam bevételeinek maximalizálására törekszik, miköz­ben a gazdaság nagy állóvize befagyni látszik. Ebben a der­mesztő hidegben, amelyben egyes rétegek túladóztatása alapve­tően gátolja a gazdaság fejlődését, a közeljövőben nem várható enyhülés. Belekerül-e valamikor is a munkabérekbe a munka­erő újratermelésének ára, vagyis a gyermeknevelés költsége? És addig? Marad a családi pótlék, ha maradhat. A gyermekenkénti havi 400 forintos adókedvezmény is a múlté lett. A jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény ide­vonatkozó 39. paragrafusának 8-as, 9-es bekezdését azzal a nem titkolt céllal hatálytalanította a kabinet, hogy: „amit a gaz­dagoktól elveszünk, a rászorulóknak adjuk”. Csakhogy a mó­dosítás az alacsony jövedelmű és többgyermekes családok élet­színvonal-romlását is magával hozza majd. A tehetetlenségi nyomaték tehát tovább görgeti az ellehetet­lenülés felé a családokat. Hol van már a tavalyi hó? Amikor né­hány éve még az igazságos közteherviselésen alapuló családi jövedelemadózás bevezetéséről vitatkoztak a kormánypártok és az ellenzék. A vita elhalt, a kormány és az ellenzék helyet cse­rélt. A kalaprátétel bizony jócskán ráférne a magyar családokra. A kormány sok mindent tehet. Adótörvényt módosíthat, szigo­ríthat. Ám a törvényalkotás felelősségének hálátlan hozadéka: dönteni kell arról időről időre, hogy kiket illetnek meg a kalap­rátétellel járó kedvezmények. Mert azért vannak. Még így is, hogy egyre üresebb a nagykalap. sj&ü Jász-N agykun-Szolnok megyei különszam Biotechnológia és Környezetvédelem A kilencedik évfolyamába lépett, budapesti kiadású negyedéves folyóirat Jász- Nagykun-Szolnok megyei különszámot jelentetett meg. Biotechnológia és Környezetvédelem- MA ÉS HOLNAP MSSfyMAKVKtN- axautoK Mf/ÍVE Szerkesztői közé Hídvégi Pétert, a megyei önkor­mányzat főtanácsosát is meghívták. A lapot a na­pokban kapják kézhez az előfizetők. Megyénket Iváncsik Imre, a megyei közgyűlés elnöke mutatja be a folyóiratban. A színes fotókkal, ábrák­kal illusztrált lapban többek között olvashatunk megyénk környezetvédelmi helyzeté­ről, az Alföld táj- és talajvé­delméről, a regionális erdő- telepítési programról, a hul­ladékfeldolgozási módsze­rekről. Érdekes cikkekben szá­mol be a lap továbbá a kör­nyezetvédelmi szakképzés „világbanki modelljéről”, a Tisza Szövetségről, a holt­ágak problémáiról és kör­nyezetbarát motorokról.-scs­A kunhegyesi középiskolákba Még lehet jelentkezni A kunhegyesi Mezőgazda- sági és Ipari Szakmunkás- képző Intézetben tizenegy szakmát oktatnak, a négy­száztizenhét diáknak. Az 1996/97-es tanévre a fiúk még az alábbi szak­mákra jelentkezhetnek: épü­let- és bútorasztalos, he­gesztő, esztergályos, szerke­zetlakatos, autószerelő, kő­műves, szobafestő, növény­termesztő-gépész, mezőgaz­daságigép-szerelő és -üze­meltető. Élelmiszer- és vegyipari eladónak fiúkat, lányokat egyformán várnak. Az idén ebbe az intézetbe százhat­vanöt elsőst vesznek fel, a je­lentkezések végső határideje április 15-e. A fiúknak kollégiumi hely is igényelhető. A Nagy László Gimnázi­umban és Híradás-technikai Szakközépiskolában jelenleg harmincnyolc helyről há­romszázötvenen tanulnak. A hallgatók harmada helybeli, ugyanennyi a bejáró, a többi kollégista. A diákotthonban százharmincán laknak, mint­egy húsz elsősnek van hely. Ebben a középiskolában négy osztály kezd. Egy gim­náziumi, harminc-harmincöt diákkal. A tanult nyelvek: angol, illetve német vagy a francia. Lesz egy második gimná­ziumi osztály is, amelynek fele testnevelés tagozatos. A harmadik elsős társaság elektrotechnikai műszerész szakközépiskolai osztály. Már tartottak felvételit, és betelt a létszám nyolcvan százaléka. Mindhárom osztályban az első két évben kötelező a számítástechnika. A negyedik osztály kísér­leti jellegű. Ide érettségizet­teket várnak: kétéves infor­matikai és számítástechnikai szakra, ők tanulmányaik vé­gén technikusok lesznek. Ez is nappali tagozatos, heti ötnapos képzést jelent. Bővebbet az 59/659-325-ös telefonszámon lehet meg­tudni. A felvételik végső határ­ideje itt is április 15. D. Sz. M. Egy este, amikor korcsmáros szolgált ki korcsmárost Részletek a meghívóból: „El­várjuk a korcstalan korcsmáro- sokat és szállodásokat, a lúdláb pincéreket, az ízekben gazdag- talan szakácsokat, a szobáztató portásokat és a szakma veterán­jait. Éjfélkor svédasztal az álta­latok hozott, bő választékból.” Ennyi pincért, felszolgálót, üz­letvezetőt egy helyen régen lá­tott a világ, mint akkor Szolno­kon, a Pelikán Hotel nagyter­mében. Szóval bál volt ez a ja­vából, amelyen száznál is több szakmabelit hozott össze a sors. Jobb családi alapon A legtekintélyesebbnek tűnt Dancz János. Nem csak azért, mert évtizedek óta dolgozik a szakmában, de azért is, mert ha belép valahová, annak nyoma marad. Hogyne lenne, amikor 115 kilót nyom a lépte. Egyéb­ként a szolnoki Evezős csárda főnöke.-Ez a hivatás olyan, hogy legjobb, ha családi alapon csi­nálja az ember, mert kívülről másnak tűnik.- És belülről?-Jóval nehezebb a sokféle betérővel bánni, mint hinnénk. Mindenkihez a megfelelő hangot kell megtalálni.- Mit néz meg először, ha kinyitja egy ismeretlen ven­déglő ajtaját? Ami a legfontosabb- Az asztalt, a terítéket, a fel­szolgáló ruháját. Meg még egyet.- Hallgatom...- A WC-t. Ha az koszos, minden bizonnyal a létesít­mény más területe is hagy kí­vánnivalót. Mondjuk a konyha: szóval én-xtíf ezek : után nem ebédelek,,_vCtjAu.: * ■- Legérdekesebb vendégei? 1- Csak négyet említek: Szö­rényi Levente, Lezsák Sándor, Maróthy László, Tőkés László. Az est egyik legjellegzete­sebb résztvevője Sárközi István, aki hetvenkedik. Magyarul: het­venéves. Azon ritka kivételek közé tartozik, aki pincérként kezdte, és így fejezte be a Tisza Szállóban.- Néha még beugróm, ha hívnak, de tudomásul veszem: nekem már kitelt.- Mi szükséges ahhoz, hogy jó felszolgáló legyen valaki?- Szív, kéz, jó láb, nyugodt­ság. Ha mindez megvan, akkor nagy ajándékot kap az illető a talpalásért, mert jó emberismerő lesz. Elmondhatom, járt itt ná­lunk Latabár Kálmán, Kádár Já­nos, Somogyvári Rudolf.- Milliomosok akadtak?-Nem is egy. Előfordult, hogy egy németet két szemé­lyi titkára kísérte a saját sza­kácsán kívül. Ő hozta az anyagokat is, azokból kellett készítenünk az általa rendelt ételeket.-Megérte?- Kérem tisztelettel, ötven­egy évet húztam le a szakmá­ban, de akkora borravalót senki nem adott.- Ön mit néz meg egy ven­déglőben legelőször?- Az abroszt. Ezek mind tiszták voltak a Pelikánban. Egy nőnek mindig nehezebb Divid Dezsőné a Nemzeti Tal- linnban dolgozott sokáig, és üz­letvezető is volt.-Végigjártam a szamárlétra minden fokát. A férjem hozott be, és huszonöt évet hagytam ott.- Könnyű volt?- Egy nőnek mindig nehe­zebb a szakma. Sok az éjsza­kázás; míg más szórakozik, mi dolgozunk.- Kedvenc étele?-A csirkepörkölt galuská- valr-."“ ............t ' A z egyik legfiatalabb fel­szolgáló a 21 éves Rigó Attila.-Őszintén bevallva, egy picit tartok az egésztől, mert itt mindenki szakember, és nem szeretnék bakizni.- Hányán dolgoztok, és mit esztek ilyenkor?- Nyolcán szolgálunk fel, és nekem húsz vendég jut. Hogy mit eszünk? Többféle a válasz­ték, és ami marad, azt ehetjük. Inni most még vizet, éjfél után esetleg egy kis pezsgőt is lehet. Kádár Gabriella 26 éves, kék szemű, mutatós hölgy.- Nem mentem fétjhez, mert ez a szakma nem családcentri­kus. Melyik férj viselné el, hogy hétvégeken, szilveszterkor is menni kell a páijának?- Akkor marad az örök ma­gányosság?- Amíg nem találok egy olyan férfit, aki szabad, és akihez szívesen feleségül mennék. Bizonyos, hogy utána pályát változtatnék.- Mennyire emberismerő?-Már abból tudom, aho­gyan leül és rendel, ki ő.- A jobb vendégek?-A férfiak. A nők termé­szetesnek veszik, hogy egy másik nő kiszolgálja őket, el­végre ők is ezt teszik otthon a családjukban. Azután a férfiak több borravalót adnak.-Meg gondolom, érkeznek ajánlatok is...- Finoman, kedvesen vissza lehet ezeket utasítani. „Remek ötletnek tartom” Horváth János messzebbről, Kecskemétről érkezett, az Aranyhomok szállodából.- Remek ötletnek tartom ezt a szolnoki kocsmárosbált, és irigykedem, hogy ennyi szak­ember összejött.- Mi ebben a rendkívüli?- Hogy most azok vigad­nak, akik máshol, mások vi­gasságát segítik.-Mitől jó, talpraesett egy pincér? v - Ha kedves, ha nem iszik, ha figyelmes. Az sem baj, ha ötletéi vannak. Nem bizony. Voltak effélék Rigó Józsefnek, a szálló igaz­gatójának is. Miért? Mert megrendezte ezt a hajnalig tartó bulit. Ahogy hallottam, nem először, és aligha utol­jára... D. Szabó Miklós Karcagon tegnap óta Működik a sztereomozi A múlté a recsegő, élvezhetetlen hang Aki Karcagon mostanában járt mozielőadásra, az tudja, hogy néha már annyira recse­gett, ropogott a filmek hangja, hogy alig lehetett megérteni. Először 1994 decemberében vetődött föl a Déryné Műve­lődési és Ifjúsági Központban annak a gondolata, hogy kor­szerűsítsék a hangosítást. Erre tavaly gyűjtögették a pénzt, s most valóra vált a régi kívánság, egy sztereo­mozi kialakítása. Ezt maga az elavult technika is szüksé­gessé tette. Az úgynevezett Lege-ste- reosound rendszer egy négy- csatornás hangrendszerű mo­zirendszer, amely térhangzást biztosít a nézőtéren. A ko­rábbi monohangzással szem­ben most a berendezés négy csatornán veszi le a jeleket a filmről, s abból állítja elő a térhangzást. Tegnap este már üzembe helyezték a rendszert a szak­emberek. Sokkal jobb hangzást biz­tosít az új rendszer, hiszen még korábban a vászon egy pontjáról jött a hang, most a néző a hangtér közepébe ke­rül. Ugyanis a vászon három pontjáról és a nézőtéren, a falra több kisebb hangsugár­zóból hallja a hangot.-de­KÖZGYŰLÉSI HIRDE A Jászsági Ruhaipari Szövetkezet igazgatósága értesíti az üzletrész-tulajdonosokat, hogy 1996. március 23-án 9 órai kezdettel KÖZGYŰLÉST tart. A közgyűlés helye: Jászapáti, Kristály étterem Napirendi pontok: 1. Elnöki beszámoló az 1995. évi gazdasági tevékenységről. 2. Mérlegbeszámoló megtárgyalása, elfogadása. 3. Egyéb Kérjük az üzletrész-tulajdonosokat, hogy a fenti helyen és időpontban megjelenni szíveskedjenek. Határozatképtelenség esetén az igazgatóság a közgyűlést 9.30 órai kezdettel ismét meghirdeti a fentivel azonos napirendi pontokkal. JÁSZSÁGI RUHAIPARI SZÖVETKEZET IGAZGATÓSÁGA Sohasem felejtette el, hogy ő is volt diák Tanárnő az Arany Katedrával Arany Katedra Emlékpla­kettet kapott Szabó Imréné, a szolnoki Baross Gábor Szakközép- és Szakmun­kásképző Iskola ma­gyar-történelem szakos ta­nára. Szabó Imréné több mint har­minc éve dolgozik az iskolá­ban.- Amikor kezdő tanárként kiderült, hogy szakmunkásta­nulókat fogok tanítani, sokan azt mondták, hogy nagyon nehéz lesz, de én kellemesen csalódtam. Pedig rögtön az építőiparisokhoz kerültem, akikről azt tartották, hogy ne­héz fiúk. De nagyon igyekez­tek jók lenni - így kezdődik Szabó Imréné vallomása pá­lyafutásának első éveiről.- Nagyon sok tehetséges gyerekkel találkoztam az is­kolában eltöltött évek alatt. Sokan közülük eljutottak or­szágos szavalóversenyekre is. Annak idején irodalmi szín­padot is szerveztünk.- Milyenek a mai gyerekek?- Sokat változtak. Tájéko­zottabbak, mint régebben volt ez a generáció, és megvan bennük az a szemlélet, hogy szeretnének jól élni. Ugyan­akkor nem mindegyikük sze­ret tanulni, mert sok kudarca volt korábban. Tehát az is a feladatunk itt az iskolában, hogy megszerettessük velük a tanulást.-Hogyan lehet több mint 30 évet egyforma türelemmel, szeretettel végigvinni?- Ennek az a titka, hogy nagyon kell szeretni a gyere­keket: És nem szabad elfelej­teni, hogy én is voltam diák.- Manapság hiányoljuk a pedagógusegyéniségeket a katedráról.- Ha a társadalom nem adja meg a szakmánknak a meg­becsültséget, akkor a pedagó­gus is egyre kiszolgáltatot­tabb lesz. A mindennapos küzdelem egyre kevesebbet enged az embernek.- Tehát nem bánta meg, hogy ezt a pályát választotta.- Nem. Sohasem jutott eszembe, hogy elmenjek. Ez volt az életem célja. Paulina Éva A francia kultúra ünnepe A francia kultúra világszerte ünnepelt napja, március hú­szadika alkalmából rendezik meg a IV. pécsi frankofon he­tet és a francia nyelvű diák­színpadok ötödik nemzetközi fesztiválját Pécsett - jelentette be a programot ismertető teg­napi sajtótájékoztatón Fran- coise Allaire asszony. A budapesti francia nagy- követség kulturális és tudo­mányos együttműködési ta­nácsosa hangsúlyozta: Ma­gyarország európai integráci­ója erősítette a francia nyelv, illetve kultúra értékeinek megbecsülését is, s hazánk ma már akár tiszteletbeli tagja lehetne a negyvenöt franko­fon ország alkotta közösség­nek is. A frankofon hét megren­dezését .a Janus Pannonius Tudományegyetem francia tanszéke, a frankofon kultúra belga, svájci és afrikai intéze­tei és több pécsi vállalkozás is támogatta.

Next

/
Thumbnails
Contents