Új Néplap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-30 / 76. szám
1996. március 30., szombat 5. oldal Körkép ___________________Nézőpont Toldozott, toldozott iskola, költségvetés Nézem az iskolákat, az óvodákat, az utóbbiak több helyen még úgy-ahogy mutatósak. De az alap- és középfokú oktatási intézmények felemás képet nyújtanak. Akad közülük, amelyik pár éve kívülről új köntöst kapott, de nagyon sokra már ráférne egy alapos felújítás. Mások belül viseltesebbek, hiszen a lurkók mozgékonyak, és nincs az az őszi felújított terem, amelyiken ne látszana a március vége. Mert egy iskola, óvoda mindig magán hordja a jelet: mennyire tehetős vagy éppen szegény az önkormányzat. És sajnos az idei költségvetéseket böngészve, itt a szegény kategóriába kerülne a legtöbb település. Az egyik helyen közel hatvanmilliós a hiány ahhoz, hogy minden a tavalyi szinten folytatódjék. Holott szó sem volt pazarlásról, mindössze annyit emelkedtek az árak (víz, villany, fűtés stb.), hogy jóval drágább lett az élet. Mi a teendő? Mondjuk elbocsátani néhány tucat embert. Ez is megoldás. A másik helyen a még ennél is nagyobb mínuszt lefaragták. Ideiglenesen, oly módon, hogy minden hozzájuk tartozó létesítmény költségvetését megkurtították hat százalékkal. így nincs elbocsátás, csak éppen a pénz kilencven százaléka bérre kell. A többi marad a fűtésre, világításra, a szemléltetőeszközökre. Húzva, nyúzva valameddig elég. A harmadik helyen a tíz-egynéhány milliós hiányt úgy igyekeznek mérsékelni, hogy az öregek napközijét két órával korábban zárják, a kultúrház, könyvtár nem lesz nyitva egész héten, összevonnak óvodai csoportokat, az iskolában megszűnnek a szakkörök, a továbbtanulásra előkészítők. Mert megint szorítottak a nadrágszíjon, és ilyenkor, ha már napközis ebédre sem futja, ki beszél itt alapos külső és belső iskolai felújításokról, egészségház-korszerűsítésekről? Ugyan, kérem, örülünk, ha a legszükségesebbekre van pénz. És ahol nincs? Ott bíznak a hitelben. No meg a pályázatokban. Mások a célpályázatokban reménykednek. Igen ám, de ezekhez rendszerint kell saját pénz, csúnya szóval erőforrás is. Szóval mindebből kiderül: bajban van a vidéki Magyarország, mert az embereket megtartó létesítményei, intézményei maholnap a megmaradásért, ha úgy tetszik, fennmaradásért küzdenek. Nincs pénz, halljuk a választ, szegény esztendőket élünk, olykor még el is hinném. De akkor megnézem a gomba módra szaporodó bankpalotákat, amelyek belsejére még véletlenül sem az iskolai jellegű bútorok jellemzőek. Persze tudom, ide ez jár. Azután olvasom, hallom a milliós, sokmilliós végkielégítéseket, azt, hogy évente hány milliárd dollár megy ki az országból. Tudósítanak arról, hogy a törvények ellen vétő kishalakat megbüntetik; a nagyok pere el sem kezdődik, vagy ha igen, nyúlik, mint a bugyigumi. Akkor eszembe jut, hogy itt csoda történt. Már az kisebbfajta csoda, hogy az iskolák, óvodák, kórházak, kultúrházak, rendelők úgy-ahogy állnak. Toldozottam foldozottan, mint a települések idei költségvetése. $■ Q.CiM li Kereskedők, vendéglátók összeírása Megint jönnek, számlálgatnak Magyarországon még nem volt teljes körű kiskereskedelmi ösz- szeírás. Korábban az állami és szövetkezeti szektorban nem is volt szükség rá, mivel teljes körű volt az adatszolgáltatás, a magán- szektorra pedig becslések készültek a kiskereskedők létszáma alapján. A gazdálkodó szervezetek számának gyors növekedése a korábbi teljes körű adatgyűjtést már nem teszi lehetővé, hosszabb távon csak a reprezentatív mintavételi eljárások alkalmazása a járható út. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a kiskereskedelmi üzletekről, vendéglátóhelyekről, szolgáltatóhelyekről, szálláshelyekről megbízható, pontos, teljes körű és aktuális nyilvántartás álljon rendelkezésre. Ezért egy teljes körű kiskereskedelmi és szálláshelyi összeírás során a Központi Statisztikai Hivatal az információkat összegyűjtiKormányrendelet elrendelte a teljes körű kiskereskedelmi és szálláshelyi összeírást. Az adatszolgáltatás kötelező lesz. Első lépcsőben május 2-a és június 28- a között az összeírók felkeresik a Magyarországon működő összes kiskereskedelmi üzletet, vendéglátóhelyet, kereskedelmi szálláshelyet, és kérdőívre felvezetik mindazokat az adatokat, melyek az üzleti regiszter összállításához szükségesek. A kérdőíveket vállalkozásonként csoportosítják, és a második lépcsőben szeptember 2-a és október 15-e között a vállalkozások legfontosabb adatainak összeírására kerül sor. Az összeírás elsődleges céljának megvalósulása mellett annak eredményei lehetővé teszik azt is, hogy a jövőben az üzleteknek csak egy jól kiválasztott, kis hányadát vonhassa be a KSH a rendszeres havi kiskereskedelmi adatgyűjtésbe, lényegesen enyhítve ezzel a vállalkozók adat- szolgáltatói terhét. BEVÁLT MINŐSÉG ÚJ MÁRKANÉV! WES A TUTI tejtermékek helyett keresse az új WÉS tejtermékeket! Új márkanévvel és megújult csomagolásban, de továbbra is a megszokott klasszikus recept szerint készült tejtermékek és NutraSweettel édesített gyümölcsjoghurtok kaphatók az üzletekben. / WES tejtermékek Szolnokról e WÉS ségére! Tizennégy évesen kellett először férfiakat „szórakoztatnia” Ha eltűnt volna, senki nem keresi Az asszony akkor este is a munkahelyén, egy szórakozóhelyen szolgált fel. Feltűnt neki, hogy a sarokban sírdogál egy lány: ázott kis veréb, vékony kabátban. Megkérdezte tőle: mi baja van. „Nincs hová mennem” - hangzott a válasz. Bár az is hamarosan kiderült, hogy intézetből szökött, hogy hamis igazolványa van, hogy a rendőrség is körözte már, az asszony mégis úgy döntött, hogy befogadja. Andrea még nincs 18 éves. Eddigi élete hányattatások sorozata. A hozzátartozóiról nemigen tud jót mondani. Édesanyja kiskorában részegen kiborította a gyerekkocsiból - mutatja a fején a sérülést. Vasalózsinórral verte, rálépett a nyakára Az édesapjának lenne tisztességes szakmája, mégis lezüllött. Vasalózsinórral, övvel verte a lányát, vagy ha kedve tartotta, rálépett a nyakára. Végül Andrea - saját kérésére - intézetbe került. Égy lányismerőse ajánlott egy helyet, ahol egy család jó pénzt fizet azért, ha vigyáznak az idős hozzátartozóra. Andrea előtt felcsillant a pénzkeresés lehetősége, úgy érezte, végre megnyílik az út előtte, kialakíthatja saját életét. Tizennégy éves volt ekkor.- A helyszínen derült csak ki, hogy férfiakat kell szórakoztatnom. Még akkor se gondoltam semmi különösebbre, azt hittem, hogy el kell beszélgetnem velük. Amikor az első vendég megérkezett, mondták, hogy fü- rödjek meg, aztán itatni kezdtek nyakra-főre, hogy attól jobb kedvem lesz. De hiába itattak le, mégis először sírva csináltam végig.- Hová kerültél tulajdonképpen?-Egy család tartott ott bennünket, lányokat a saját házában, persze, a család minden tagja benne volt a „buliban.” A lányok mind állami gondozottak, akiket nem keres senki. Volt nálam fiatalabb is, egy tizenhárom éves. Segítettem neki megszökni onnan, de amikor néhány nap múlva fölhívott, közölte, hogy külföldön van, ahol ugyanazt csinálja, mint itt.- Te nem szöktél meg?- Két évig éltem velük. Többször is sikerült megszökni. Éjjel átmásztam a kerítésen, vagy amikor veszekedtek, és senki nem figyelt rám, akkor elmentem. Visszamentem az intézetbe, vagy ismerősömhöz.- És hogy kerültél újra visz- sza a „pártfogóidhoz" ?- Értem jöttek, és elvittek.- Az intézetből?- Amikor visszatértem, önvallomást kellett írni arról, hogy hol voltam, mit csináltam. Persze, nem az igazat „vallottam be.” Amikor jöttek tehát „meglátogatni” engem, nem tehettem meg, hogy nem megyek le az „ismerőseimhez”, akikről semmi rossz nem szerepelt az önvallomásban. Volt úgy is, hogy szóltam a portásnak, mondja azt, hogy nem vagyok itt, hogy kibicsaklott a lábam, ilyesmi. Aztán amikor lementem a „látogatóimhoz”, elvittek. Látta, hogy betoszkolták a lányt egy kocsiba Az asszony - aki befogadta Andreát - nem bírja ki, közbeszól:- Amikor az intézetben jártam, elmesélte az egyik nevelőnő, hogy ő a saját szemével látta, amikor betuszkolták Andreát egy kocsiba, és elvitték. Egyszerűen érthetetlen, hogy ha látták, miért nem tettek semmit. Bármit csinálhattak volna vele, ha ez a gyerek eltűnik, nem keresi soha senki. Az intézet köröztette a Rákóczi téren. De ki az a hülye, aki kivisz egy fiatalkorút az utcára? Nem ott kell keresni őket, ezeket a tizenéves lányokat eldugják, zárt helyen tartják, ez logikus, nem?- Az is megtörtént, hogy az intézetben laktam, de már dolgoznom kellett, és a munkahelyem előtt vártak meg, és úgy vittek vissza - folytatja Andrea.- Tehát minden folytatódott tovább.- Igen. Éjszakánként húszharminc kocsi állt meg a ház előtt, volt úgy, hogy egy egész mikrobusszal jöttek. Eleinte hárman voltunk, lányok, de az is előfordult, hogy tízen.-Érthetetlen, a szomszédoknak nem tűnt fel, mi folyik ebben a házban?-Biztos feltűnt, mert sokszor volt kint a rendőrség. Olyankor bennünket, lányokat eldugtak a házban kialakított rejtekhelyekre, és soha nem találtak meg minket.- Mennyi volt a legtöbb vendég, akit egy éjszaka fogadnod kellett?- Huszonöt.- Végül hogy jöttél el?-Egy éjjel az egyik vendég egész éjszakára elvitt. Mert erre is volt lehetőség, csak meg kellett fizetni. Másnap reggel nem mentem vissza, hanem fölhívtam egy fiúbarátomat, aki már korábban is emlegette, hogy el akar vinni innen, feleségül vesz. Ő elbújtatott. De aztán ennek a kapcsolatnak is vége lett, egy éjjel kitett a kocsijából, és a sorsomra hagyott. 6 segített- és neld segítenek? Andrea akkor ült be az egyik mulatóhelyre, akkor sírdogált a sarokban, és akkor találkozott az asszonnyal, aki most a nevelőszülője szeretne lenni. Aki azonban azt hinné, hogy ebben a törekvésében nagy igyekezettel segítik, az téved. Az intézet, ahol Andrea korábban tartózkodott, másfél hónapja, amióta az ügyintézés folyik, nem küldte el a gyerek társadalombiztosítási azonosító jelét, ami nélkül nem kaphat ingyenes orvosi ellátást. Mosóport, szappant, intim betétet ígértek az asszonynak - a mai napig sem kapta meg. Családi pótlékot azért nem kap, mert Andrea nem jár iskolába. Az asszony szerint az intézet biztosan megkapja a pénzt ma is a lányért, hiszen papíron még mindig az intézet lakója, úgymond eltávozáson van az asz- szonynál, aki ezt az eltávozást szeremé meghosszabbítani - véglegesen. Az asszony egyelőre nem kap segítséget a gyerek neveléséhez, akit saját gyerekei mellett vállalt el. És hogy miért tette? Kívülállónak bizonyára érthetetlen. Neki megvan rá az indoka:- Sajnáltam visszavinni az intézetbe. Nem tudom elfogadni, hogy az emberek segítségnyújtás nélkül elmennek a másik mellett, hogy közömbösek egymás sorsa iránt. Azért is segítettem Andreának, mert az én életem olyan volt, hogy soha senkitől nem kaptam segítséget, és nagyon sokat kellett küszködnöm egyedül. * Andrea és az asszony szeretne nyugodtan élni. Ezért kilétüket még a riporternek sem tárták fel. Paulina Éva Nyugdíjkiegészítés kukázással, 41 év munka után „Szalonnát, sonkát találok, amit kidobnak” A herényi rendőröktől ruhát is kapott Kökény Imre első találkozásunkkor nem szabódik. Őt amúgy is ismerik Jászberényben, fotózhatjuk. Ám kukák sora várja, s mivel első a munka, az interjút elnapoljuk. Pár nappal később, a Buzogány út sarkán téblábolok:- A cigányházat keresi? - oly leplezetlen csodálkozással néz rám a megszólított asszony, mintha legalábbis űrrepülőtér után kutakodnék a Nagy-érnek is becézett Zagyva-parton. - Menjen csak, az utca közepén megtalálja. Messziről felismerni - néz utánam hitetlenül. Szegényes ház, szegényes porta. Legalább tízen jönnek elém. Imre bácsi lányai, unokái, felesége, hozzák a dédunokát is. A tisztaszobában aztán leültetnek, az apraját meg áttessékelik a küszöbön.- Mindennap gyűjtögetek - ered meg a nyelve a 66 éves Imre bácsinak. - A Partoldalra járok ki, de a Fő téren is kukázók. Szalonnát találok, sonkát. Egész húsokat kidobnak, nem romlottak. Az asszonyok már ismernek. Hozzák az emeletről a ruhákat. Csikkeket is szedek. A régi munkatársak az aprító- ból, ahol 41 évig dolgoztam, meg kiabálnak utánam: minek kukázik, Imre bácsi?- Hát nagyon muszáj?- Nem tudok itthon maradni. Meg látja, nagy a család. A nyugdíjam 12 ezer, az asszony 6 ezret kap, ő se dolgozhat. No, én se mehetnék ki egyedül. Ötféle betegségem van. MájdagaA kukázó dédnagyapa nat, gyomorpolip, a tüdőm, az idegeim is kivannak. Legfőbb baj a 220-as vérnyomás. De hát havi 6 ezer a ház hitele, meg a villany, víz.- Mit lehet még kint találni?- Hajjaj! Legtöbbet a Pesti utcában. Cipőt, bakancsot. Egyszer így, egyszer úgy. Rendőrruhát is adott egy százados. Mondta, nyugodtan hurcolhatom. Mintha rám szabták volna. De idegenkedem tőle.- Aranyos úr! Intézzen nekünk kerítést! Meg udvari vécé árnyékunk sincs! - kiabálnak utánam, eljövet. Újságíró volt ez, nem a tanácstól jött - hurrogja csendre a rokonokat Imre bácsi. Simon Cs. József (Fotó: Sárközi János) Jásztelekről és a Neszűrből is járnak be kukázni t v
