Új Néplap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-27 / 73. szám

1996. március 27., szerda Tiszafüred És Környéke 7. oldal Szerényen, de méltón ünnepel az áfész Ötvenéves a füredi „Tiszatáj” Ötven évvel ezelőtt itt nyílt meg az első bolt. Az épület ma a Tiszatáj központja. Igaz ugyan, hogy a legtöbb megyei áfész idén ünnepli mű­ködésének ötvenedik évfordulóját, az is igaz azonban, hogy mindenkinek a „saját gyermeke” a legkedvesebb. Tiszafü­reden 1946. március 28-án alakult meg az első földműves­szövetkezet. Ezt ünnepli a városban és vonáskörzetében (Tiszaörs, .Igar, Nagyiván, Szőlős, Szentimre, (ijszent- györgy, Tomajmonostora, Derzs, Kócsújfalu és Örvény) a jogutód, a Tiszatáj ÁFÉSZ március 25-e és április 25-e kö­zött szerényen, de méltón. A program gazdagságát látva megelőlegezhetőnek látszik, hogy ez sikerülni is fog ... 1996. március 29-én ünnepi küldöttgyűlés lesz a tiszafü­redi művelődési házban, ahol az érdeklődők április 14-ig megtekinthetik a szövetkezet történetét feldolgozó fotó- és dokumentumkiállítást is. A március 29-ei kiállítás­megnyitó alkalmából adják ki az áfész fél évszázados króni­káját összegző könyvet. Április a szakmai napok hónapja lesz. Az április 1-jei bevásárlónapon - s ez nem tréfa! - a szövetkezeti tagok igazolványuk felmutatásával tíz százalék kedvezményt kapnak tizenegy térségi tele­pülés kijelölt boltjaiban. Je­lentős áruválasztékot, több ajándék- és tombolaakciót s nem utolsósorban enged­ményt kínáltak az április 6-ig tartó Tisza-Coop- és szövet­kezeti vásárok. A szakmai nap(ok) vendé­gei lesznek a volt és jelenlegi szövetkezetibolt-vezetők, a polgármesterek, szállító válla­latok képviselői. Áprilisban tartják meg Tiszafüred von­záskörzetében a települési részközgyűléseket is. A szer­vezők remélik, hogy minden ajánlatukra lesz majd kereslet, hiszen a vásárlók bizalma le­het csak az újabb ötven esz­tendő sikerének záloga. Már hatan jelentkeztek a pályázatra Kapós a derzsi Tisza-part A derzsi képviselő-testület az elmúlt évben elhatározta, hogy igyekszik jobban ki­használni azokat a lehetősé­geket, amelyeket a Tisza-tó kínál a községnek. Ekkor dön­töttek úgy, hogy pályázat út­ján hasznosítják a Tisza-parti kempingjüket. Erre lényegé­ben azért került sor, mert a hivatal által „kínált” feltéte­lekkel a korábbi bérlő nem vállalta tovább a kemping üzemeltetését. Ma azonban úgy látszik, hogy az önkormányzati felté­telek nem is voltak annyira szigorúak, mert a sátorozó­hely idegenforgalmi hasznosí­tására március elején kiírt pá­lyázatra már hatan jelentkez­tek. Tehát kapós a derzsi Tisza- part. Ám hogy végül ki kapja meg, az csak április 11-e után derül ki, hiszen ekkor dönt a képviselő-testület az üzemel­tető személyéről. A pályázatok „titkosságát” tiszteletben tartva, egyelőre csak annyit tudtunk meg, hogy Varga Sándor polgár- mester nagyon bizakodó, mert a jelentkezők között komoly nemzetközi kapcsolatokkal és tapasztalatokkal rendelkező cégek és szervezetek is van­nak, amelyek jelentős „ön­erős” fejlesztésre is hajlan­dóak. Szűkösen vannak, de nem öregesen A közösség gyógyír a bajokra Megígértem, hogy pontos leszek. így aztán rendkívül feszélyezve éreztem magam, ami­kor késve kopogtam be az Abádszalóki Gondozási Központ ajtaján. Zavarom még nőtt a bemutatkozásom után, hiszen a klub- foglalkozáson részt vevők egyike közölte: „Már azt hittük, hogy hiába vágtuk ,puccba’ magunkat, hiába készültünk bajainkat el­mondani!” Bűntudatosan érdeklődtem a kér­dező személye felől: „Forró Evelyn vagyok, a társaság szóvivője” - hangzott nevetés kísére­tében a meglepő válasz... A közösség, mely jó gyógyír a bajokra Forró Evelyn, alias Kardos Ist­vánná, Rózsika néni ízes hu­morral, és főleg nagy vehemen­ciával kezdett mesélni. Azért hagyta szóhoz jutni társait is. Megtudtam, hogy a társaság doyenje, a 89 éves Pataki Sán­dor bácsi, aki különben hu­szonöt gyermek édesapja, nagyapja és dédije, már 13 éve jár ide szívesen. A 73 éves Forgács Károlyné is 11 éve ta­lált itt vigaszt magányára, amely egyik gyermeke korai elvesztése után vált igazán fáj­dalmassá. Nem kellett sokáig faggatóz- nom, hogy megtudjam, Szaló- kon nagyon kevés olyan nyug­díjas van - összesen 1123-an -, akiknek 15 ezer forint feletti havi járandósága miatt kiemelt, 100 forintos napi térítési díjat kellene fizetni! Beszélgetőtár­saim kis nyugdíja is 75 forintra zsugorította az ebédért fize­tendő összeget, ami még az ön- kormányzati támogatással is nehézséget okoz többeknek. „írja meg azért, hogy a bajok ellenére mi nagyon szerencsé­sek vagyunk, hogy Füleki Ist­vánná vezeti ezt az otthont. Szűkösen férünk, de nagyon jó itt a hangulat, s főleg a koszt” ­mondták többen, érezhetően nem a jelenlétemért. Aztán is­mét Rózsika néni, akarom mondani Forró Evelyn vette át a sajátos humorával a szót. „Ki ne hagyja, hogy az új polgár- mester nagyon kedves ember! A régit alig láttuk, ő meg gyak­ran eljön hozzánk. Hoz egy-egy szál virágot, érdeklődik baja­inkról. Ez még akkor is jólesik, ha tudjuk, a községnek egyre kevesebb pénze jut az öre­gekre.” Kiderül még az is, hogy a gyógyszerárak elérhetetlensé­gére, a bántóan csendes hét végi egyedüllétekre, a hó vé­géig beoszthatatlan nyugdíjakra jó gyógyír a közösség, mely képes mosolyt csalni a megfá­radt, öreg arcokra. Ez a tény még velem is elfeledtette ak­kori zűrös napom összes gyöt­rődését. Az idős emberek tiszte­letre méltó optimizmusa azon­ban nem „tévesztett” meg, kü­lönösen azok után, hogy Füleki Istvánné a következőkről tájé­koztatott: Húsz helyre harminc idős ember a mindennapos vendég a 29 éve átadott és alapos tataro­zásra szoruló épületben. A szo­ciális étkeztetést, a házi gondo­zást, a mosást, bevásárlást, ta­karítást igénybe vevő 120 em­ber nyugodt ellátása pedig szinte megoldhatatlan feladat két hivatásos és öt tiszteletdíjas (3000 Ft/hó) gondozónővel, va­lamint négy közhasznú mun­kással. Nem is beszélve a pénz­ügyi korlátokról. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a község­lakók 20 százaléka nyugdíjas, akkor hamarosan újabb stop- polnivaló akad a szociális há­lón. Tovább „szorítja” a helyze­tet, hogy a gondozási központ csak a nappalokra tud igazán biztonságot nyújtani. Beszélik, hogy a zimankók idején elkeseredett öregek ke­resték fel a polgármestert, hogy nem hálhatnának-e meg a gon­dozási központban. Talán ez is az oka - no meg az, hogy sző­kébb környezetben nincs lehe­tőség csak Szentimrén és Füre­den állandó ellátásra -, hogy a község térségi összefogással megpályázza egy szalóki bent­lakásos otthon létesítését. Látogatásom után én is ka­pacitálom a Népjóléti Miniszté­rium illetékeseit, hogy vigyázó szemeiket Abádszalókra is ves­sék az elbíráláskor. A megbízható megbízott Illés Ferenc rendőr törzszászlós családfáján hosszú időre nyúlnak vissza az abádszalóki ágak. Miután ő maga is itt látta meg 1949-ben a napvilágot, az sem meglepő, hogy jó két évtized múlva élete párját is a faluból választotta. Ma már talán nyolc hónapos kisunokájára a legbüszkébb. Fia, Ferenc, aki fuvarozó vállalkozó - szintén Abádszalókon alakí­totta ki családi fészkét. Illés Ferenc 1995 decemberétől az abádszalóki rendőrőrs megbízott parancsnoka. Nevetett is, amikor azt kér­deztem tőle, hogy „posztos kollégái” most lefőnöközik-e. „Kértem tőlük, hogy kezelje­nek úgy, mint régen” - vála­szolt mosolyogva. Ez persze nem jelenti a fe­gyelem lazulását. Sőt! Illés Ferenc megbízása óta nagyon is katonásan, akarom mon­dani „rendőrösen” alakul a közrend Abádszalókon. Azt, hogy a törzszászlós munkájával elégedett főnöke is, jelzi, hogy Bállá Ferenc rendőr alezredes, a Tiszafü­redi Rendőrkapitányság veze­tője legutóbb megjutalmazta őrsparancsnokát. Ha azt nézzük, hogy január óta huszonhat előállítás tör­tént a faluban, melyből tizen­egyet helyszíni tetten érés után foganatosított a rend­őrőrs, nem kell bizonygatni a főnöki elégedettséget. A faluban is díjazzák a ne­héz fiúk hűvösre helyezésével elért nyugalmat. „Illés Ferit meg kellene tartani őrspa­rancsnoknak, mert úgy ismeri a falut, mint a tenyerét” — mondják egyre többen a sza­lóki ak. Hát ez bizony így is van, mert a megbízott őrsparancs­nok 1975-ben öltötte magára először a mundért Füreden. Illés Ferenc: „Kollégáim se­gítsége számomra nagyon sokat jelenti” 1978-ban lett KMB-s Szaló- kon, ahol 1986-91 között csak a vízi rendészeti szolgá­lat jelentett egy kis kitérőt. A szalóki rendőrőrs 1991. novemberi megnyitása óta azonban ismét a szárazföldön szolgál. Elégedett volt beosztotti szerepével is, nem vágyott magas beosztásra. „Azért jólesett, hogy én kaptam a megbízást, amit az új őrsparancsnok kinevezé­séig becsülettel akarok ellátni. Hogy vannak eredmények, azt kollégáimnak, különösen a füredi nyomozóknak, a munkánkat segítő polgár­őröknek, s nem utolsósorban a tiszaburai, tiszaderzsi és az abádszalóki önkormányzat támogatásának is köszönhe­tem” - szerényen ezt mondta búcsúzóul a törzszászlós. Mondatai sokáig a fülem­ben csengtek még. Hiszen hiába elégedett a főnök, a lakosság Illés Fe­renccel, csak tisztet lehet ki­nevezni őrsparancsnoki be­osztásba. Néha még a tanító nénit is zavarba hozza A kilencéves polihisztor Hogy is szokás mondani? Nem mindennapi tehetséggel áldotta meg a mindenható! Már óvodás korában addig játszott a betű- kirakóval, hogy közben megtanult olvasni. Óvó nénije azon már nem is nagyon csodálkozott, hogy a számokkal is komoly barátságot kötött. Iskolaérett kunsztokkal - összeadás, kivonás - kápráztatta el a nagycsoportot.- Huszonnyolc évet vártam egy ilyen tanítványra. Nem­csak tisztában van a matema­tikai alapfogalmakkal, törvé­nyekkel, de középiskolások­nak is becsületére válna sok­szor, ahogy azokat alkalmazni tudja - említette vele kapcso­latosan tanítója, Nagy Lász- lóné, aki azt sem titkolta, hogy tanítványa matematikai tehet­sége gyakran már őt is za­varba hozza. Mint később megtudtuk, tanítványa amolyan mini po­lihisztor. Érdekli a komputer- technika, csavaros logikával terelgeti a sakkfigurákat, ki­váló a nyelvérzéke, a felnőt­tek biztonságával magyarázza földünk őstörténetét, az evo­lúciót, furulyajátéka nem sérti a zeneértő füleket, de a Góliát FC focicsapata is megérzi a hiányát. Amúgy, igazán jó érte­lemben vett kis ördögfióka ő. Ha nem kötik le figyelmét és energiáját, tanárbosszan­tóan izeg-mozog, tréfálko­zik, hangoskodik az iskola­udvaron, de az osztálypad- ban is. A magatartásbeli né­gyese mellett azonban az ötös a domináns szám bizo­nyítványában. Matematikából már több­szörösen kiérdemelte a „csillagos” minősítést. Miután korosztályában ő Kis kikapcsolódás az országos döntő előtt. Tomi (képünk elő­terében) a videojátékot teszteli barátjával, Kovács Petivel. számolt megyénkben leg­jobban a japán „csodafegy­verrel”, a szorobánnal, idén első lett a Zrínyi Ilona ma­tematikaversenyen is, közel négyszáz harmadik osztá­lyos vetélytársa között. Úgy bizony, mert Répa Tamás, a tiszafüredi Kos­suth iskola diákja még csak kilencéves. Most a kecskeméti orszá­gos döntőre készül, ami március 30-án kezdődik. Tanítónője így beszélt Tamás esélyéről: „Ha kon­centrál a számára könnyű­nek tűnő feladatokra is, ak­kor már nem lehet baj, hi­szen a nehezebbekkel leg­többször megbirkózik.” Persze akkor sem lesz nagy gond, ha ott, a Cifra Palota városában nem ő lesz a No. 1. Búfelejtőül rúg egy-két gólt a Góliát FC-ben, és a furulyáján eljátssza: Kicsi vagyok én, majd megnövök én. De azért jó lenne így befe­jezni a strófát: Esztendőre vagy kettőre matematikus le­szek én... Bevált a csereüzlet Jól darál az önkormányzat Tiszaderzsen 1995 vége óta az önkormányzatnak dolgo­zik a volt téesztulajdonú da­ráló a Kossuth utcai kis épü­letben. Ratkai Béla, a műszaki csoport tagjaként darálja a derzsi gazdák terményeit. A polgármesteri hivatal nem bánta meg, hogy egy csere­telekért, amit a volt téesz felszámolását végző szol­noki Agrogenerál Kft.-nek ajánlott fel, százszázalékos tulajdonosa lett a községi darálónak. Ugyanis a tavaly év végén megkötött barterüzlet ha­vonta harmincezer forint jö­vedelemmel gazdagítja a falu egyébként szűkös kasz- száját. Az oldalt írta: Percze Miklós A fotókat készítette: Mészáros János

Next

/
Thumbnails
Contents