Új Néplap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-27 / 73. szám
1996. március 27., szerda Tiszafüred És Környéke 7. oldal Szerényen, de méltón ünnepel az áfész Ötvenéves a füredi „Tiszatáj” Ötven évvel ezelőtt itt nyílt meg az első bolt. Az épület ma a Tiszatáj központja. Igaz ugyan, hogy a legtöbb megyei áfész idén ünnepli működésének ötvenedik évfordulóját, az is igaz azonban, hogy mindenkinek a „saját gyermeke” a legkedvesebb. Tiszafüreden 1946. március 28-án alakult meg az első földművesszövetkezet. Ezt ünnepli a városban és vonáskörzetében (Tiszaörs, .Igar, Nagyiván, Szőlős, Szentimre, (ijszent- györgy, Tomajmonostora, Derzs, Kócsújfalu és Örvény) a jogutód, a Tiszatáj ÁFÉSZ március 25-e és április 25-e között szerényen, de méltón. A program gazdagságát látva megelőlegezhetőnek látszik, hogy ez sikerülni is fog ... 1996. március 29-én ünnepi küldöttgyűlés lesz a tiszafüredi művelődési házban, ahol az érdeklődők április 14-ig megtekinthetik a szövetkezet történetét feldolgozó fotó- és dokumentumkiállítást is. A március 29-ei kiállításmegnyitó alkalmából adják ki az áfész fél évszázados krónikáját összegző könyvet. Április a szakmai napok hónapja lesz. Az április 1-jei bevásárlónapon - s ez nem tréfa! - a szövetkezeti tagok igazolványuk felmutatásával tíz százalék kedvezményt kapnak tizenegy térségi település kijelölt boltjaiban. Jelentős áruválasztékot, több ajándék- és tombolaakciót s nem utolsósorban engedményt kínáltak az április 6-ig tartó Tisza-Coop- és szövetkezeti vásárok. A szakmai nap(ok) vendégei lesznek a volt és jelenlegi szövetkezetibolt-vezetők, a polgármesterek, szállító vállalatok képviselői. Áprilisban tartják meg Tiszafüred vonzáskörzetében a települési részközgyűléseket is. A szervezők remélik, hogy minden ajánlatukra lesz majd kereslet, hiszen a vásárlók bizalma lehet csak az újabb ötven esztendő sikerének záloga. Már hatan jelentkeztek a pályázatra Kapós a derzsi Tisza-part A derzsi képviselő-testület az elmúlt évben elhatározta, hogy igyekszik jobban kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket a Tisza-tó kínál a községnek. Ekkor döntöttek úgy, hogy pályázat útján hasznosítják a Tisza-parti kempingjüket. Erre lényegében azért került sor, mert a hivatal által „kínált” feltételekkel a korábbi bérlő nem vállalta tovább a kemping üzemeltetését. Ma azonban úgy látszik, hogy az önkormányzati feltételek nem is voltak annyira szigorúak, mert a sátorozóhely idegenforgalmi hasznosítására március elején kiírt pályázatra már hatan jelentkeztek. Tehát kapós a derzsi Tisza- part. Ám hogy végül ki kapja meg, az csak április 11-e után derül ki, hiszen ekkor dönt a képviselő-testület az üzemeltető személyéről. A pályázatok „titkosságát” tiszteletben tartva, egyelőre csak annyit tudtunk meg, hogy Varga Sándor polgár- mester nagyon bizakodó, mert a jelentkezők között komoly nemzetközi kapcsolatokkal és tapasztalatokkal rendelkező cégek és szervezetek is vannak, amelyek jelentős „önerős” fejlesztésre is hajlandóak. Szűkösen vannak, de nem öregesen A közösség gyógyír a bajokra Megígértem, hogy pontos leszek. így aztán rendkívül feszélyezve éreztem magam, amikor késve kopogtam be az Abádszalóki Gondozási Központ ajtaján. Zavarom még nőtt a bemutatkozásom után, hiszen a klub- foglalkozáson részt vevők egyike közölte: „Már azt hittük, hogy hiába vágtuk ,puccba’ magunkat, hiába készültünk bajainkat elmondani!” Bűntudatosan érdeklődtem a kérdező személye felől: „Forró Evelyn vagyok, a társaság szóvivője” - hangzott nevetés kíséretében a meglepő válasz... A közösség, mely jó gyógyír a bajokra Forró Evelyn, alias Kardos Istvánná, Rózsika néni ízes humorral, és főleg nagy vehemenciával kezdett mesélni. Azért hagyta szóhoz jutni társait is. Megtudtam, hogy a társaság doyenje, a 89 éves Pataki Sándor bácsi, aki különben huszonöt gyermek édesapja, nagyapja és dédije, már 13 éve jár ide szívesen. A 73 éves Forgács Károlyné is 11 éve talált itt vigaszt magányára, amely egyik gyermeke korai elvesztése után vált igazán fájdalmassá. Nem kellett sokáig faggatóz- nom, hogy megtudjam, Szaló- kon nagyon kevés olyan nyugdíjas van - összesen 1123-an -, akiknek 15 ezer forint feletti havi járandósága miatt kiemelt, 100 forintos napi térítési díjat kellene fizetni! Beszélgetőtársaim kis nyugdíja is 75 forintra zsugorította az ebédért fizetendő összeget, ami még az ön- kormányzati támogatással is nehézséget okoz többeknek. „írja meg azért, hogy a bajok ellenére mi nagyon szerencsések vagyunk, hogy Füleki Istvánná vezeti ezt az otthont. Szűkösen férünk, de nagyon jó itt a hangulat, s főleg a koszt” mondták többen, érezhetően nem a jelenlétemért. Aztán ismét Rózsika néni, akarom mondani Forró Evelyn vette át a sajátos humorával a szót. „Ki ne hagyja, hogy az új polgár- mester nagyon kedves ember! A régit alig láttuk, ő meg gyakran eljön hozzánk. Hoz egy-egy szál virágot, érdeklődik bajainkról. Ez még akkor is jólesik, ha tudjuk, a községnek egyre kevesebb pénze jut az öregekre.” Kiderül még az is, hogy a gyógyszerárak elérhetetlenségére, a bántóan csendes hét végi egyedüllétekre, a hó végéig beoszthatatlan nyugdíjakra jó gyógyír a közösség, mely képes mosolyt csalni a megfáradt, öreg arcokra. Ez a tény még velem is elfeledtette akkori zűrös napom összes gyötrődését. Az idős emberek tiszteletre méltó optimizmusa azonban nem „tévesztett” meg, különösen azok után, hogy Füleki Istvánné a következőkről tájékoztatott: Húsz helyre harminc idős ember a mindennapos vendég a 29 éve átadott és alapos tatarozásra szoruló épületben. A szociális étkeztetést, a házi gondozást, a mosást, bevásárlást, takarítást igénybe vevő 120 ember nyugodt ellátása pedig szinte megoldhatatlan feladat két hivatásos és öt tiszteletdíjas (3000 Ft/hó) gondozónővel, valamint négy közhasznú munkással. Nem is beszélve a pénzügyi korlátokról. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a községlakók 20 százaléka nyugdíjas, akkor hamarosan újabb stop- polnivaló akad a szociális hálón. Tovább „szorítja” a helyzetet, hogy a gondozási központ csak a nappalokra tud igazán biztonságot nyújtani. Beszélik, hogy a zimankók idején elkeseredett öregek keresték fel a polgármestert, hogy nem hálhatnának-e meg a gondozási központban. Talán ez is az oka - no meg az, hogy szőkébb környezetben nincs lehetőség csak Szentimrén és Füreden állandó ellátásra -, hogy a község térségi összefogással megpályázza egy szalóki bentlakásos otthon létesítését. Látogatásom után én is kapacitálom a Népjóléti Minisztérium illetékeseit, hogy vigyázó szemeiket Abádszalókra is vessék az elbíráláskor. A megbízható megbízott Illés Ferenc rendőr törzszászlós családfáján hosszú időre nyúlnak vissza az abádszalóki ágak. Miután ő maga is itt látta meg 1949-ben a napvilágot, az sem meglepő, hogy jó két évtized múlva élete párját is a faluból választotta. Ma már talán nyolc hónapos kisunokájára a legbüszkébb. Fia, Ferenc, aki fuvarozó vállalkozó - szintén Abádszalókon alakította ki családi fészkét. Illés Ferenc 1995 decemberétől az abádszalóki rendőrőrs megbízott parancsnoka. Nevetett is, amikor azt kérdeztem tőle, hogy „posztos kollégái” most lefőnöközik-e. „Kértem tőlük, hogy kezeljenek úgy, mint régen” - válaszolt mosolyogva. Ez persze nem jelenti a fegyelem lazulását. Sőt! Illés Ferenc megbízása óta nagyon is katonásan, akarom mondani „rendőrösen” alakul a közrend Abádszalókon. Azt, hogy a törzszászlós munkájával elégedett főnöke is, jelzi, hogy Bállá Ferenc rendőr alezredes, a Tiszafüredi Rendőrkapitányság vezetője legutóbb megjutalmazta őrsparancsnokát. Ha azt nézzük, hogy január óta huszonhat előállítás történt a faluban, melyből tizenegyet helyszíni tetten érés után foganatosított a rendőrőrs, nem kell bizonygatni a főnöki elégedettséget. A faluban is díjazzák a nehéz fiúk hűvösre helyezésével elért nyugalmat. „Illés Ferit meg kellene tartani őrsparancsnoknak, mert úgy ismeri a falut, mint a tenyerét” — mondják egyre többen a szalóki ak. Hát ez bizony így is van, mert a megbízott őrsparancsnok 1975-ben öltötte magára először a mundért Füreden. Illés Ferenc: „Kollégáim segítsége számomra nagyon sokat jelenti” 1978-ban lett KMB-s Szaló- kon, ahol 1986-91 között csak a vízi rendészeti szolgálat jelentett egy kis kitérőt. A szalóki rendőrőrs 1991. novemberi megnyitása óta azonban ismét a szárazföldön szolgál. Elégedett volt beosztotti szerepével is, nem vágyott magas beosztásra. „Azért jólesett, hogy én kaptam a megbízást, amit az új őrsparancsnok kinevezéséig becsülettel akarok ellátni. Hogy vannak eredmények, azt kollégáimnak, különösen a füredi nyomozóknak, a munkánkat segítő polgárőröknek, s nem utolsósorban a tiszaburai, tiszaderzsi és az abádszalóki önkormányzat támogatásának is köszönhetem” - szerényen ezt mondta búcsúzóul a törzszászlós. Mondatai sokáig a fülemben csengtek még. Hiszen hiába elégedett a főnök, a lakosság Illés Ferenccel, csak tisztet lehet kinevezni őrsparancsnoki beosztásba. Néha még a tanító nénit is zavarba hozza A kilencéves polihisztor Hogy is szokás mondani? Nem mindennapi tehetséggel áldotta meg a mindenható! Már óvodás korában addig játszott a betű- kirakóval, hogy közben megtanult olvasni. Óvó nénije azon már nem is nagyon csodálkozott, hogy a számokkal is komoly barátságot kötött. Iskolaérett kunsztokkal - összeadás, kivonás - kápráztatta el a nagycsoportot.- Huszonnyolc évet vártam egy ilyen tanítványra. Nemcsak tisztában van a matematikai alapfogalmakkal, törvényekkel, de középiskolásoknak is becsületére válna sokszor, ahogy azokat alkalmazni tudja - említette vele kapcsolatosan tanítója, Nagy Lász- lóné, aki azt sem titkolta, hogy tanítványa matematikai tehetsége gyakran már őt is zavarba hozza. Mint később megtudtuk, tanítványa amolyan mini polihisztor. Érdekli a komputer- technika, csavaros logikával terelgeti a sakkfigurákat, kiváló a nyelvérzéke, a felnőttek biztonságával magyarázza földünk őstörténetét, az evolúciót, furulyajátéka nem sérti a zeneértő füleket, de a Góliát FC focicsapata is megérzi a hiányát. Amúgy, igazán jó értelemben vett kis ördögfióka ő. Ha nem kötik le figyelmét és energiáját, tanárbosszantóan izeg-mozog, tréfálkozik, hangoskodik az iskolaudvaron, de az osztálypad- ban is. A magatartásbeli négyese mellett azonban az ötös a domináns szám bizonyítványában. Matematikából már többszörösen kiérdemelte a „csillagos” minősítést. Miután korosztályában ő Kis kikapcsolódás az országos döntő előtt. Tomi (képünk előterében) a videojátékot teszteli barátjával, Kovács Petivel. számolt megyénkben legjobban a japán „csodafegyverrel”, a szorobánnal, idén első lett a Zrínyi Ilona matematikaversenyen is, közel négyszáz harmadik osztályos vetélytársa között. Úgy bizony, mert Répa Tamás, a tiszafüredi Kossuth iskola diákja még csak kilencéves. Most a kecskeméti országos döntőre készül, ami március 30-án kezdődik. Tanítónője így beszélt Tamás esélyéről: „Ha koncentrál a számára könnyűnek tűnő feladatokra is, akkor már nem lehet baj, hiszen a nehezebbekkel legtöbbször megbirkózik.” Persze akkor sem lesz nagy gond, ha ott, a Cifra Palota városában nem ő lesz a No. 1. Búfelejtőül rúg egy-két gólt a Góliát FC-ben, és a furulyáján eljátssza: Kicsi vagyok én, majd megnövök én. De azért jó lenne így befejezni a strófát: Esztendőre vagy kettőre matematikus leszek én... Bevált a csereüzlet Jól darál az önkormányzat Tiszaderzsen 1995 vége óta az önkormányzatnak dolgozik a volt téesztulajdonú daráló a Kossuth utcai kis épületben. Ratkai Béla, a műszaki csoport tagjaként darálja a derzsi gazdák terményeit. A polgármesteri hivatal nem bánta meg, hogy egy cseretelekért, amit a volt téesz felszámolását végző szolnoki Agrogenerál Kft.-nek ajánlott fel, százszázalékos tulajdonosa lett a községi darálónak. Ugyanis a tavaly év végén megkötött barterüzlet havonta harmincezer forint jövedelemmel gazdagítja a falu egyébként szűkös kasz- száját. Az oldalt írta: Percze Miklós A fotókat készítette: Mészáros János
