Új Néplap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-26 / 72. szám

1996. március 26., kedd Körkép 3. oldal Továbbképzésen a fogyatékosokról A Karcagi Családsegítő és Gon­dozási Központ PHARE Irodája tegnapi továbbképzésén a fo­gyatékosság problémájával fog­lalkozott. Az előadó Gaál Éva, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagó­giai Főiskola adjunktusa volt. Előadása elején a jelen lévő szü­lőkkel, pedagógusokkal, szociá­lis munkásokkal a fogyatékos­ságot tisztázta, szakmai és elő- ítéleti megítélés szerint. A magyar példákat német és angol nyelvterületi megítélé­sekkel is összehasonlította. Be­mutatta a német nyitott iskola- modell előnyeit, s beszélt arról, hogyan kellene nálunk is ke­zelni a másságot. Ez etikai prob­lémákat is felvet, hiszen nincs jogunk társaink megbélyegzé­sére. Előadása második részében az orvos-szülő és szülő-peda­gógus kapcsolatáról szólt. Ezen belül az ép és fogyatékos testvé­rek viszonyáról, az így kialakult családi helyzet kezeléséről be­szélt az előadó. Privatizálják a Vidám Paritot A Főpolgármesteri Hivatal hétfői vezetői értekezletének egyik napirendi pontja a bu­dapesti Vidám Park privatizá­ciója volt. Böhm András, az SZDSZ frakcióvezetője az MTI-nek elmondta, hogy végleges ál­láspont még nem alakult ki. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a parkra a ha­gyományok megőrzése miatt szükség van, megújítását pe­dig csak egy nyilvános nem­zetközi tőkebevonásos ten­derrel lehet megoldani. Új elemként felvetődött a terület parkosításának gondo­lata, illetvg az, hogy a jelen­legi helyen nem lehet egy modem 6-7 hektáros Vidám Parkot kialakítani. A közgyű­lés elé terjesztendő javaslatá­nak kialakítása előtt a város- vezetés szükségesnek tartja, hogy szakértők egy ligetkon­cepciót készítsenek. Ennek tartalmaznia kell a Vidám Park mellett a Széchenyi fürdő rekonstrukciójára vo­natkozó elképzelést is, amelynek részét képezi egy gyógyszálló építése. A Vidám Parkra pályázóknak tudniuk kell, hogy a város környezet­védelmi szempontok miatt nem támogatja a liget jármű- forgalmának növekedését. Modernebb, sok új játékkal rendelkező park várhatóan nagyobb járműforgalmat vonz, ezt célszerű lenne a fel­vonulási téren megállítani. A vitában felmerült az is, hogy a mai Vidám Parkot akár még múzeumként is érdemes lenne megőrizni, számos műemléki építménye miatt. Egyetértés volt abban is, hogy a park pri­vatizációjánál a földterületet nem adnák el, csupán a fel­építményt. Kell a dolgozók érdekeltsége is Szolnoki beszélgetés a német Amper Művek üzemi tanácsának elnökével Horst Krumpholz (középen) vendéglátóival megtekintette Szolnokon a Titász központi vezérlőtermét fotó: csabai Köztudomású, hogy a Titász Szolnoki Üzemigazgatóságá­nak a 49,23 százaléka a német Isar Amper Művek tulajdona. Tegnap délután Szolnokra ér­kezett Horst Krumpholz, a cég üzemi tanácsának elnöke, szak- szervezeti vezető.- Elnök úr, mivel már majd­nem fele részben tulajdonosok, megtudhatnánk valamit a cé­gükről?- München a központunk, és évente tízmilliárd ldlowatt óra áramot értékesítünk. Mi látjuk el Felső-Bajorország területét, néhány nagyváros kivételével.- Miért választották Ma­gyarországot?- Német területen ebben a szakmában, ha úgy tetszik, szolgáltatásban már aligha tu­dunk bővíteni.- Ha ide egy nyugati cég be­teszi a lábát, a dolgozók felét utcára rakják, az árakat meg alaposan emelik.- Kezdjük a létszámmal. Ná­lunk a szolnokiakhoz hasonló nagyságrendű áram értékesíté­sét az itteni létszám fele végzi.- Ám ez a fele létszám is többszörösét keresi a magyar foglalkoztatottak bérének.- Azt mi is tudjuk, hogy a bérszínvonal lényegesen ala­csonyabb, ezért középtávon nem lesz lényeges változás a dolgozói létszámban. Ami az árakat illeti, azoknak úgy kell alakulniuk, hogy maradjon annyi nyereség, amelyből a leg­fontosabb fejlesztések megva­lósulhatnak. Ez hosszabb távú program.- Ön cégvezető meg szak­szervezetifőnök is.- Nálunk bevált az a gyakor­lat, hogy a szakszervezet képvi­selteti magát a legmagasabb szintű vezetésben. Mert az nem titok, hogy a nyereséghez a munkaadón kívül kell a dol­gozó érdekeltsége is.- Látogatásának célja?- Szociális létesítményeket, műhelyeket, munkásokat kere­sek fel, és remélem, ezzel el­kezdődik egy olyan kapcsolat- felvétel, amelyik hosszabb távú együttműködést eredményez. D, Sz. M. Fejlesztés takaréklángon A példa aligha csak kisújszállási Megszületett Kisújszállás 1996. évi költségvetése, igaz, szemmel láthatóan súlyos „vérveszteségek” árán. Mégpedig oly módon, hogy minden intézmény költségve­téséből 6 százalékot lefogtak, így „tűnt el” a 61 milliós hi­ány. Legalábbis átmenetileg, hosszabb-rövidebb időre, hi­szen év közben néhány helyen - óvodákban zeneiskolában stb. - működési zavarok várha­tóak. A költségvetés 741 milliós bevétellel számol, amelyből a központi támogatás 357,9 mil­lió, azután a visszaosztott sze­mélyijövedelemadó 111,5 mil­lió, a gépjárműadó ott maradó része 9 millió. Saját bevételük 128,5 millió, az egészségbizto­sítási pénztártól is várnak 25,9 milliós támogatást. A helyi iparűzési adó 18 millió, a kommunális 6 millió, valamint ingatlanok, részvények értéke­sítéséből is terveztek 18 mil­liós bevételt. Az önkormányzat ez évre hitel felvételével nem számol. Szociális támogatásokra, cé­lokra 60 milliót szánnak, és a helyi társadalmi szerveket is 6,9 millióval segítik. Felújítá­sokra mindössze 2,1 millió marad. így járdaépítésre 880 ezer, a sportpályán lévő atléti­kai pálya felújítására hasonló összeg jut. Az atlétikai pálya salakozása és rendbetétele azért szükséges, mert 1997- ben Kisújszállás rendezi a ha­gyományos nagykun diák­sportviadalt. Ami a fejlesztéseket illeti, ez az ez évre szánt kiadásnak 0,26!! százaléka. Azt gondo­lom, az utóbbi számhoz aligha szükséges bővebb magyará­zat... Közérzetünk Vendégváró? Azt tartjuk magunkról, magyarokról, hogy vendégszerető nép vagyunk. Különös jelentősége van ennek most, amikor egyre több település áhítozik arra, hogy minél több turista keresse meg, egyre többen az idegenforgalomból kényszerülnek, kény­szerülnének megélni. A hét végén záraió Utazás ’96 nemzetközi idegenforgalmi kiállítás egyik jó példája volt annak, hogyan is várjuk a vendé­geket, illetve hogyan nem várjuk. A csillogó-villogó pavilonokat, a lenyűgöző utazási kínálatot nem is érheti semmi kritika. De milyen ember a turista? Nem­csak látni akar, hanem például enni a pavilon végében lévő vendéglátó-ipari egységeknél, ahol túl sok a vendég, kevés a hely. így a szó szoros értelmében sült krumplin taposva sorban állunk azért, hogy leülhessünk. Mivel a kiállítás előtt szinte lehetetlen parkolni, annyi az autó, aki csak teheti (vagy nincs kocsija, netán külföldről vagy vidék­ről érkezett), busszal megy. Jómagam is így tettem, de félórás keresgélés után meg kellett állapítanom, hogy a kiállítás terüle­tén nem lehet buszjegyet kapni. Az egyetlen hely, ahol árultak, zárva volt. Mint a szemközti információban megtudtam, már jó ideje nincs nyitva. Mivel Pesten az autóbuszon nem lehet jegyet kapni, így kénytelen voltam bliccelni az Örs vezér térig. így hát hiába vártak engem - mint vendéget - a kiállításon csillogással és kínálatok százaival, a kedvem mégis odalett. Folytathatnám a sort, kicsit közelebb, a megye településein. Hányszor találkozom olyan helyzettel, hogy keresek valamit, és nincsenek kitéve az utcatáblák! Minek is? Aki itt lakik, az úgyis tudja, mi hol van, más meg ne jöjjön erre. - Ez a gondolat talán meg sem fordul az ott lakók fejében, de én, az idegen, a vendég azt érzem, minek jövök ide, nem látnak szívesen, nem készül­nek rá, hogy erre fogok járni. Mindezekhez hozzátehetem. hogy nagy vendégvárásunkban a legtöbb településen nincs nyilvános vécé. Hogy a szemetes, koszos utcákat már ne is említsem, amellyel aztán végképp sikerül elriasztani azokat is, akik még kíváncsiak ránk. Az árakkal is folytathatnánk a sort, mert a turistacsalogató- nak számító olcsóság ma már a múlté. Az egyik legjellemzőbb példát idegenforgalmi szakembertől hallottam, akinek egy né­met turista panaszolta el, hogy a Ferihegyi repülőtérről Budára annyiért vitte el a taxis, amennyibe a repülőjegye került Frank­furtból. Vendégszerető nép vagyunk-e? A kérdésen el lehet töpren­geni, ám igazából nem érdemes, mert vendégszeretőknek kell lennünk, ha azt reméljük, hogy szűkös bevételeinket az idegen- forgalomból egészíthetjük ki. De a vendégszeretet régen nem az jelenti, amire mi gondo­lunk, hogy barátságosan mosolygunk az idegenekre, és pörkölt­tel kínáljuk őket. Hanem az jelentené, hogy mindenhol, amerre jár, megtalálja a kényelmét, mindenhol - az utcán, az autóbu­szon, a villamoson, a vendéglőben - azt érzi, hogy segítik, gon­dolnak rá. Paulina Éva Adni nem csak szándék dolga A költségvetés ráfázik a Szolnokhöre? Teramo bajnokai lehetnek a herényi bercsényisek? Gyűlik a pénz az olasz-szlovén túrára Teramo városa mintegy 100 ki­lométerre található Rómától északkeletre. Itt rendezik meg nyaranta 1972 óta a nem hivatalos kézilabda utánpótlás-világbaj­nokságot. A sok száz csapat 8-21 éves korú kézilabdázói korosztá­lyonként küzdenek az elsőségért. Kiss Attila, a jászberényi Ber­csényi Úti Általános Iskola test­nevelő tanára - aki Jászapátin futballedzőként közismert - ’91- ben járt először Teramóban. Pusztamonostori kollégájának csapatába kommendált akkor há­rom ügyes kézis lányt a Bercsé­nyiből. ’93-ban már saját csapat­tal utazott, s ahogy mondja, „agyonverték” őket az ellenfelek. Tavaly viszont remekeltek. Kor­osztályuk egyik döntősei lehettek Kiss Attila volna, ha a kanadai csapatot is si­kerül legyőzni. Mindenesetre a rendezők felfigyeltek a jászsági formációra, mert ez év nyarára hivatalos meghívót is küldtek. Kiss Attila meggyőződése, hogy soha jobban nem volt együtt a csapat, mint most. Talán még nagyobb esély van a döntős sze­replésre, mint tavaly. Akkor hát utazni kell - mondhatja, aki eljut eddig az olvasásban. Igen ám, csakhogy a június 26-tól július 13-ig tartó tornák - mert egy má­sik, szlovéniai nemzetközi viada­lon is játszanak - költségeire mintegy 1 millió 100 ezer forint kellene, amiből 400 ezer forint még hiányzik. Kiss Attila támo­gatókat keres az utazáshoz, akik­nek ezért cserébe reklámozási le­hetőséget kínál fel. S. Cs. J. (Fotó: S. J.) (Folytatás az 1. oldalról) nincs miből?) A másik dolog: a Szolnokhő Kft.-nek mind ez idáig nem sikerült hatékony fegyvert bevetni az adósokkal szemben, bár nyilvánvaló, a fizetési fegyelem javítása el­sősorban az önnön érdekét szolgálná. Emlékeztetőül egy ide tar­tozó momentum: amikor 1993 tavaszán az akkori In­gatlankezelő Vállalatot szét­választották Szolnokhöre és Szollakra, viszonylag konszo­lidált helyzetből startolt a cég. A képviselő-testület rendre zöld útra engedi a kft. tarifa­változtatási kérelmeit is, leg­utóbb idén januárban emel­kedtek a díjak, átlagosan 14,6 százalékkal. A távhőszolgáltatás életben tartása ily módon az önkor­mányzatra testálódik, noha az egyáltalán nem hiányzik neki. A kérés a lehető legrosszabb­kor érkezett, hiszen a költség- vetés hosszú egyeztetéssoro­zat eredményeként immár nyomtatott formát öltött. S rá­adásul e forma annyira nem mobil, hogy 40 millió forint kioperálható lenne belőle. Ami átgondolható: a város a tervezett hitelfelvételnél esetleg „emeli a tétet”, vagy a likviditási gondok enyhítésére félretett céltartalékot átren­dezi. Ha azonban mégis kényte­lenek lesznek belenyúlni a költségvetésbe, az sértheti az eddigi kompromisszumokat, felboríthatja az egyensúlyi ál­lapotokat. Információnk szerint teg­nap este összeültek a közgyű­lés pártfrakcióinak képvise­lői, hogy megvitassák, miként tudják támogatni a kihűlni látszó Szolnokhőt. Tóth Pál és Csontos András tárlata nyűik ma a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Házban. Képünk teg­nap, a kiállítás rendezése közben készült. fotó: csabai Mindennapi lelki szenvedéseink A csodák egyszerűen léteznek FOTÓ: CSABAI Hogy egy ismert zeneszerző a pánikbetegséggel is foglalko­zik, az különlegességnek szá­mít. Márpedig dr. Gábor S. Pál, sok-sok ismert sláger (például Hosszú, forró nyár; Találkozás egy régi szerelemmel) esetében ez történik. A népszerű zene­szerző, akinek „polgári” foglal­kozása pszichiáter, ma már sokkal több időt szán a bete­geknek, mint a zenének. Dr. Gábor S. Pál, dr. Arató Mihály és dr. Győri Gábor volt a ven­dége tegnap a szolnoki városi művelődési központnak, ahol előadást tartottak a pánikbeteg­ségről, az öngyilkosságról. Magyarországon a szorongásos és hangulati betegségek a la­kosság 15 százalékát érintik - tudtuk meg az előadóktól. - A betegségek 80 százaléka gyó­gyítható. Ezek olyan problé­mák, amelyeket olcsóbb ke­Gábor S. Pál a zongoránál zelni, mint elhanyagolni, mert súlyos bajokat okozhatnak. A csodák egyszerűen léteznek - állítják a szakemberek, hiszen évtizedes depressziók gyógyít­hatók hetek, hónapok alatt. A tegnapi előadás különle­gessége volt, hogy a pszichiáte­rek első alkalommal zenéltek is: együttesük, a „Pánik” kvar­tett első ízben mutatkozott be a közönség előtt. P. É. Tanári hangverseny A karcagi zeneiskola nevelőtes­tülete tegnap a Déryné Művelő­dési és Ifjúsági Központban nagy sikerű hangversenyt adott, ame­lyen Haydn-, Chopin- és Mozart- művek csendültek fel. Bemutat­koztak az iskolában tanító új kol­légák is. így hallhatták a jelenlé­vők Gulyás Árpád és Szálkai Já­nos kürtjátékát. Közreműködő pedagógusok voltak még a hang­versenyen: Dragony Tímea, Zbiskó Zoltán, Zbiskó Zoltánná, Sipos Antal, Koppány Mária, Kocsisné Hálák Éva, Kecsmár László, Fekete Katalin, Plósz Csilla, Bardóczi Mónika. Az est meglepetése Hacsatur- ján Kardtánca volt, melyet két zongorán játszott Koppány Má­ria, Székely Orsolya, Zbiskó Zol­tánná és Kocsisné Hálák Éva ta­nárnő. A nézőtéren ott tapsoltak a zeneiskolás növendékek is, akik joggal lehetnek büszkék ta­náraikra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents