Új Néplap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-16 / 64. szám

1996. március 16., szombat Körkép 5. oldal ________________Nézőpontok F ényesebb a láncnál a kard Mintha megtaláltuk volna a régi kardot. Azt, amelyet a kilencvenegyben szerzett bajnoki aranyérem után az elmúlt öt esz­tendő hosszú harcai alatt olykor bizony láncra cseréltük. Akár így is gondol­kodhatnának a Szolnoki Olaj KK kosarasai a rájátszás első két diadalát megélve. Azok most, a szombati harmadik Danone Honvéd-mérkőzés előtt, mindenképpen kell, hogy lelkesítsék a csapat tagjait. A mi márciusi ifjainkat, akik hosszú hallgatás után teleharsogták a hazai kosárvilágot azzal, hogy március má­sodik hetében három napon belül kétszer megfricskázták a baj­nokot. Hogy bomba robbant, annak egyik legkézenfekvőbb bi­zonyítéka volt a múlt vasárnapi szolnoki találkozó iránt tanúsí­tott, váratlanul túlfokozott érdeklődés. A cenzúrától megszaba­dult szabad sajtó munkatársaitól csak úgy hemzsegett a tiszali- geti körcsarnok arra kijelölt része. Ritkán látott vidéki és fővá­rosi kollégák hada hallgatózott, figyelt, lesett, kémlelt. Legin­kább a szolnokiak játékát, az érkezési sorrend szerint megma­radt és ezért komfortfokozatában egyre kevesebbet érő „lőállásokból”. Egy csapásra fontos lett számukra a piros-feketék szereplése, kiket, most már nyugodtan megvallhatják: számos alkalommal és okkal, jó előre leírtak. Mi pedig, akik valamennyi összecsa­pást hivatalból (is) nyomon követünk, bizony számtalanszor nosztalgiáztunk a régi idők emlékein, élményein. Főként ami­kor rosszul állt az Olaj KK szénája. A közönség távolmaradását bizonyos fokig megértettük, mint ahogy azt, is, hogy már nem indul különbusz az idegenbeli mérkőzésekre. Aztán a múlt héten, szintén egy csapásra megváltozott min­den. Egy tűt nem lehetett volna leejteni a lelátókon, a korábban haragszomrádot tanúsítók, ám a szívük mélyén azért komolyan aggódók kebléből, mint a vulkánból, úgy szakadt föl az érzelmi kitörés. Tömeg és csapat egy kupacban, örömkönnyeket hul- lajtva élte meg és ünnepelte a nagy feltámadást. Ez még jobban kell, hogy lelkesítse a magyart és a társul szegődött légiósokat. Mert ma délután újabb nagy feladat vár Rezák mesterre és foly­tonosan pallérozandó játékosaira. Azt kell mondjam, a páros mérkőzések és a csillagok pillanatnyi állása szerint - 2-0-ra ve­zet az Olaj KK a három győzelemig tartó kosárháborúban - a Tisza-partiak a kedvezményezettek. Karnyújtásnyira tőlük a továbbjutás, a négy közé kerülés korábban kézlegyintéssel elin­tézett esélye, aminek persze jóval nagyobb a terhe, mint a sima bajnoki találkozónak. Ám aki fegyvernemet váltott, annak kötelező tovább fényesí­tenie a kardját. Arról nem beszélve, hogy a különbuszok már jó időben elindultak. f' . Az Ikarus talán megmenthető A magyar-orosz vegyes válla­latként működő, 101 éves múltra visszatekintő Ikarus megmentésének nincs más útja, mint a privatizáció. Az egyben történő értékesítés kí­sérlete azonban kudarcba ful­ladt, a befektetők ugyanis a tradicionális vállalat egy-egy gyára iránt mutatnak csupán érdeklődést.- Minderről a Klub Szolnok vendégeként beszélt dr. Angyal Ádám, az Ikarus Rt. igazgató­ságának elnöke. A résztvevők bizony lehangoló képet kaphat­tak Európa ötödik legnagyobb autóbuszgyártójáról. Elsősor­ban a keleti piacok összeomlá­sának következményeként az Ikarus jelenleg mindössze ti­zedannyi négykerekűt állít elő, mint fénykorában, veszteségei pedig már meghaladják a va­gyonának az értékét. Az elnök szerint a cég gyá­ranként eladása jelenthet meg­nyugtató megoldást. A potenciális befektetők (példáuj a svéd Volvo) érdek­lődéséből nincs hiány, ám az Ikarus tetemes adósságtömegét érthetően senki sem kívánja át­vállalni. ■ A Klub Szolnok másik ven­dége dr. Barabás János, a Ganz Ansaldo Rt. elnöke ezzel szem­ben pozitív fordulatról számolt be. Az immár 87 százalékban olasz tulajdonú társaság, mely­nek Szolnokon is működik gyáregysége, tavaly növelte ár­bevételét, és az idén is ezzel számol. Az elnök a korrekt privatizá­ció egyik példájaként hozta fel a vállalkozás újkori történetét, hiszen a veszteségekre az olasz tulajdonos tőkeemeléssel „vá­laszolt". KEGYELET BT. Ők azért vannak, hogy segítsenek! Közismert, hogy a rendszerváltásig a kegyeleti tevékenység megoszlott az egyház és az állam között. így volt ez Szolnok megyében is mindaddig, amíg 1994-ben a Megyei Temetke­zési Vállalatot, majd a jogutódját, fel nem számolták. Az egyház, pontosabban a Római Katolikus Temetőbizottság továbbra is kézben tartotta Szolnokon az elhunytak temeté­sét, illetve az elhalálozottak nyilvántartását. A kialakult helyzetben - legalábbis utólag úgy tűnik - az egyház átmene­tileg partner nélkül maradt. Igaz számos jelentkező akadt, aki átvállalta volna az állami feladatokat. Ebben az időszakban ala­kult meg Szolnokon a Kegye­let Bt., amelynek tulajdonosai Papp János és Csontos Gyula személyében ambiciózus, fia­tal üzletemberek lettek. Papp János elmondása sze­rint számukra megkönnyítette az indulást a temetőbizottság segítő támogatása, illetve üz­lettársának, Csontos Gyulá­nak több éves szakmai gya­korlata. A temetőbizottsággal 1995. január 1-jétől érvényes üzemeltetési szerződésükben pontosan rögzítve vannak a bt. feladatai a temetkezések­kel kapcsolatos kérdésekben. Ez az együttműködés a gyakorlatban kiállta a próbát, az egyház segítő támogatásá­val a bt. munkájában mind erőteljesebben körvonalazó­dik egy európai színvonalú kegyeleti szolgáltatáskultúra. A bt. másokkal is korrekt üzleti kapcsolatok kialakítá­sára törekszik, itt példaként említették a megyeszékhely vonzáskörzetébe tartozó tele­püléseket (Besenyszög, Ti- szasüly, Rákóczifalva, Ve- zseny). Ezeken a helyeken a helyi önkormányzat engedélyével, a bt. kirendeltségeket működ­tet, más települések önkor­mányzatával jelenleg is foly­nak az egyeztető tárgyalásaik. A kirendeltségeik léte eze­ken a helyeken egy hosszú időszakra visszavezethető di­lemmát old fel azzal, hogy az önkormányzatok ilyen irányú feladatait a bt. átvállalja. Jó gyakorlat, hogy a tárgyaló felek mindig elsődlegesnek tekintik a helyi lakosság ér­dekeit. Papp János, jövőbeni üzleti stratégiájukról szólva kie­melte a bt. szolgáltatásainak kiterjesztését, a kegyeleti rekvizitumok választékának szélesítését, a temetkezési szertartásaik színvonalának emelését. Itt nem kerülhettük ki az anyagi kérdéseket sem. A bt. vezetőinek szándéka szerint csak a legvégső eset­ben emelnék a szolgáltatásaik árait, itt azonban tudni kell, hogy a ravatalozók bérleti dí­ját, a sírhelyek árát, az ener­giaárakat - nem beszélve a kellékek árairól - nem a Ke­gyelet Bt. vezetői határozzák meg. így érthető, hogy szüntele­nül keresik a kevésbé drága megoldásokat. Az elmúlás, a halál okozta fájdalmat senki nem tudja enyhíteni - vette át a szót Csontos Gyula. Mi csak a te­metés szomorú kötelezettsé­geit tudjuk átvállalni a gyászo­lóktól. Szeretnénk, ha mun­kánkat minden esetben a ta­pintat és a szakértelem jelle­mezné. Úgy gondolom, napja­inkban elértük, hogy a gyá­szoló ügyfeleink igényeit tel­jes mértékben ki tudjuk szolgálni. Nálunk egy helyen intéz­hető az elhunyt szállítása, ra­vatalozása, a temetési szertar­tás kellékeinek kiválasztása, virág, koszorú megrendelése és elhelyezése, síremlékek ké­szítése, felújítása. Külön szeretnék szólni a hamvasztásos temetésekkel kapcsolatos szolgáltatásaikról, bár ma még ez elsősorban a megyeszékhelyre jellemző. Cégünknél kiválthatók a ko- lumbáriumi síremlékek és rö­videsen nem csak a Körösi úti temetőben. Az 1750-ben épült Belvárosi Római Katolikus Templom tör­ténelmet sugárzó falainak alap­zatában alakítottunk ki egyszeri megváltású urnahelyeket. En­nek a kegyhelynek gondolata és megvalósítása Barotai Endre, kerületi esperes úr személyé­hez kötődik. (B.L.) Fotó: Cs. I. A templom falában kialakított urnahelyek Lesz-e gázfűtése Molnár Lajosnak? Újszentgyörgyön egyedül csak ő maradt ki Panaszos levelet hozott a posta Újszentgyörgyről. A feladója az Arany János utca 14.-ben lakó Molnár Lajos. Arról van benne szó, hogy még 1994-ben házról házra agitáltak, hogy minél többen köttessék be a gázt. O is ráállt az elsők között, és az év október 3-án postára adta az ötvenezer forintot. Telt, múlt az idő, Újszentgyör­gyön is elkezdődtek a bekötési munkák. Kiderült, hogy egyedül ő maradt ki a bekötésből. Érdek­lődött, miért történhetett ez, és az a válasz érkezett a polgármes­teri hivataltól, hogy eddig fu­totta, elfogyott a pénz. Mivel ők öt gyereket neveltek, szeretnék, ha hozzájutnának ehhez a fűtési módhoz. Gáz a kukoricásban Még egy kérést fogalmazott meg a levélben: a vezetékes gázt az I hektár kukoricáján keresztül épí­tették ki, tetemes kárt okozva. Fel is vették a jegyzőkönyvet, amelyben vállalták, hogy több mint 65 ezer forintot december 15-ig megtén'tenek. Ebből eddig egy vasat sem láttak a kivitele­zőktől. Amikor Molnár Lajos meg­mutatta ezt a bizonyos igazolást, első ránézésre ugyancsak heve­nyészett alkotásnak ítéltük meg: nem volt rajta sem pecsét, sem olyan utalás, ami hivatalossá tenné az egészet. Azt is láttuk, azóta érkezett magyarázat, amely szerint mivel a pesti fővállalkozó nem fizet, mert pénzügyi nehéz­ségei lettek, így a kivitelező sem tud addig, amíg a hiány nem ren­deződik. (Tipikus példája, esete annak: mehetsz, károsult, ahová akarsz. Károd van, el is ismerjük, de hogy pénzed mikor lesz, talán az égiek a megmondhatói.) Azt is láttuk, hogy ez az utca valóban ritkára épült, hatalmasok a ker­tek, porták. Jártunk Tiszaszentimrén a polgármesteri hivatalban is, ahol megtudtuk, hogy még tavaly no­vember végén levelet küldtek a panaszosok. Ebben az állt, hogy 1992-ben, amikor elkészült a tér­ség vezetékes földgázhálózatá­nak a tanulmányterve, ebben Új- szentgyörgy egyáltalán nem sze­repelt. Ennek ellenére mégis szület­tek tervek. Az első változat sze­rint csak a boltig meg a Homok utcáig jutott volna el a vezeték. Igen ám, de több volt a jelent­kező, sokan kimaradtak, ezért új­raterveztették az egészet, hogy lehetőség szerint mindenki rá­csatlakoztathasson. Kilencmillióért Az is kiderült, hogy Újszent­györgyön a 3,8 kilométer hosz- szúságú vezetéképítés költsége 9,5 millió. Ugyanakkor az Arany János utca ritkán beépí­tett azon szakaszán csak Molnár Lajos jelentkezett, így az utcá­ban nem épült meg a vezeték. Helyette a Rákóczi útra került, ahol öten is jelentkeztek. Az sem elhanyagolható tétel, hogy Újszentgyörgyön mindössze 40 igénylő akadt, és az általuk ösz- szegyűjtött, befizetett kétmillió, az állami támogatással együtt sem volt elég. Ezért a költségek egy részét a tiszaszentimreiek biztosították. Ugyanebben a levélben fel­ajánlották Molnár Lajosnak, hogy az általa használt föld vé­gén egy olyan csonkot helyez­nek el, amelyről a gáz elvezet­hető az otthonába. Az is igaz, hogy ennek a költségét a csa­ládnak kell állni. Mivel a ház előtt nem épült vezeték, csak az utca elején, illetve egy nagy ka­nyarral az utca végén, eddig a lakásig mintegy 160 métert kel­lene építeni, amelynek nem volt pénzügyi fedezete. Se pénz, se gáz? Bezárult a kör. Tényleg nincs megoldás? ígéret van arra, mi­szerint a Tigáz illetékesével a helyszínen megnézik, miképpen lehetne elvezetni a gázt Molná- rékhoz is. Ebben a munkában, ha úgy tetszik, bejárásban a szentimrei polgármester is fel­ajánlotta segítségét. Mit tehetnénk a leírtakhoz? Kíváncsian várjuk a fejlemé­nyeket. Elvégre Molnár Lajos fizetett, ezért ő is szeretne gáz­hoz jutni, ez érthető. Meg az is, hogy a szomszédjai nem igény­lik ezt a fűtési módot, és közben elfogyott a községháza pénze. De mivel csak Molnár Lajos maradt ki az újszentgyörgyiek közül, szorítunk azért, hogy szü­lessen valamilyen kedvező megoldás. D. Szabó Miklós A feltaláló már nem érhette meg Karcagi találmány a Géniuson Alkalmazása könnyebbséget hoz a gépkocsi-tulajdonosoknak A Magyar Feltalálók Egyesülete hazánk 1100 éves fönnállása és a Magyar Szabadalmi Jogrend 100. évfordulója alkalmából március 20-24. között a Városligetben megrendezi a Génius ’96 találmányok és újdonságok nemzetközi kiállítását. Ezen a rangos kiállításon a lá­togatók egy karcagi talál­mánnyal is megismerkedhet­nek. Szemerányi Lajos tíz évig kí­sérletezett, amíg végre megta­lálta, hogy milyen anyaggal le­hetne kiváltani a bakelit gyúj­tás-elosztófedelet az Ottó-féle többhengeres benzin- és gáz­üzemű gépkocsiknál. így jutott el a C9 jelű, volf- rámkötő boroszilikát üvegig. Találmányának az a lényege, hogy a bakelit elosztófedél he­lyett átlátszó üvegből készült elosztófedelet alkalmazott. Ennek az elektromos átütési szilárdsága meghaladja a ha­gyományos, bakelitanyagból készült fedelét, így a szekunder feszültség fedélen való átütése teljesen kizárt. A találmány alkalmazása Zsiguli. Lada, Dácia és Wart­burg motoroknál semmilyen át­alakítást nem igényel. A talál­mány prototípusa már elké­szült, két éve több gépkocsiban próbálták ki hat-nyolc hónapig, és a visszajelzések pozitívak voltak. A szabadalmi bejegyezteté­sét és a sorozatgyártás elindítá­sát már Szemerányi Lajos nem érhette meg, mert január 9-én elhunyt, ám lánya, Anna szívén viseli édesapja találmányának a sorsát. Mint termékmenedzser, a ki­állításon bejegyezteti rá a sza­badalmi jogot, és tervezi a so­rozatgyártás beindítását.- de ­Szolnoki muzsikusok Japánban Fogadás a repülőtéren Nemrégiben két gyönyörű he­tet tölthetett Japánban Báli József, a Szolnoki Szimfoni­kus Zenekar karmestere és a Szolnoki Fúvósötös; az együt­tes tagjai; Patkósné Dobos Irén (fuvola), Patkós Imre (oboa), Fancsali Oldamúr (klarinét), Benedek Sándor (fagott) és Szőke Ferenc (kürt). A művészeti vezetőjé­vel, Benedek Sándorral ele­venítettük fel a koncertkörút élményeit.-Még tavaly invitált meg bennünket a Sakatai Filhar­monikus Zenekar. Kapcsola­tunk régebbi eredetű, hiszen 1993-ban Szolnokon koncer­teztek. Egy fogadáson hallot­tak játszani bennünket, és már akkor barátságot kötöttünk a zenekar tagjaiból alakult fú­vósötössel. Itt említem meg Kovács Mihály, a Szolnoki Ja­pán-Magyar Baráti Társaság elnökének nevét, aki minden­ben elősegítette kapcsolataink szorosabbá válását. Szeretném elmondani, hogy utazásunk anyagi feltételeit a meghívók mellett Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata és szponzorok segítségével tud­tuk előteremteni; kinti tartóz­kodásunk költségeit mindvé­gig japán barátaink állták.- Hogyan fogadták Önöket?- Nagyon meghatóan: „Isten hozta!” felirattal, sok-sok vi­rággal várt sok kedves jó barát. Tizenegy koncertet adtunk Sa- katában. Yuzaban és Odawará- ban, szerepeltünk iskolákban is. Mindemellett természetesen a sakatai zenekarral is felléptünk, a műsorunkon egyebek mellett szerepelt Berlioz Rákóczi-indu- lója és Brahms V. magyar tánca is.- Milyen élményeket őriz­nek?- Mindenekelőtt a japán vendégszeretetet, amely a köz­ismerten jó vendéglátó hírében álló magyar ember számára is teljesen lenyűgöző. Hadd me­séljem el, hogy születésna­pomra tortát kaptam a zenekari próbán, majd az. együttes rá­zendített a „Happy birthday” dallamára. Vendéglátóink elvit­tek bennünket Tokióba. Utaz­tunk a híres gyorsvasúton, és gyönyörködtünk a csodás Fuji- jamában. Élvezettel kóstolgattuk a ja­pán konyha ízeit, megtanultunk pálcikával enni, még levest is! A japán ételek rendkívül egész­ségesek; sok zöldséget, nyers halhúst és gyümölcsöt fogyasz­tanak. Ittunk persze szakét is, a japán sört is megkóstoltuk; bíz­vást állítom, hogy az általam ismert italok közül ez a legfi­nomabb. Nagyon nehéz volt el­válni barátainktól, akikkel leg­közelebb csak 1998-ban talál­kozhatunk; ekkor újra Szolno­kon koncerteznek a sakatai mu­zsikusok. Szathmáry Judit

Next

/
Thumbnails
Contents