Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-01 / 27. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. február 1., csütörtök Lenne helyük Mindig elszomorodom, ha csecsemőhalálról hallok. Az ember életét már a születés pillanatai meghatározzák: tervezték-e, várják-e, van-e hely számára, lesz-e ennivalója, vagy véletlenül jön csupán a világra s nincs rá szüksége senkinek? Már az is megrázkódtatás a kis emberke számára, ha izgalom közepette éli meg a születés előtti időket. Nem tudom elképzelni, hogy anya fájdalom nélkül szüljön meg gyermeket. S ha már valaki idáig eljutott s úgy gondolja, nincs szüksége a pici életre, szóljon, hogy mások segíthessenek! Ne legyen gyilkosa annak, akinek az életet adta! Sokan várnak örökbe adható gyermekre. Többen, mint ahányan „feleslegesen” megszületnek. Molnár Ferencné, Szolnok Sót kérek! Olvastam Várhegyi Attila polgármester úr felhívását, hogy sózzuk, tisztítsuk a járdákat. Szívesen tennék eleget a kérésnek, mert magam is aggódom a gyalogoskért. Kertes házban, a Pletykafaluban lakom. Erre a környékre sajnos elfelejtette a Rethmann cég kihelyezni konténerben a fűrészporos sót. Örömmel teszünk eleget a felhívásnak, ha - akár rendelésre is - mi is hozzájuthatunk. Addig azonban marad a hólapátolás, ami önmagában nem elegendő. Sót kérek tehát! Balogh Lajos Szolnok, Abonyi út Nálunk nem sikerült Az Új Néplap több alkalommal is foglalkozott a Biztonságos Befektetéseket Segítő Nemzetközi Szervezet dolgaival. Nyugtalanul vártam a rendőrségi vizsgálat befejezését, hogy még egyszer szólhassak az ügyről. A Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati főosztályának gazdaságvédelmi alosztálya arról értesített, hogy a BBS vezetői ellen tett feljelentések ügyében a nyomozást befejezte és az ügyben keletkezett iratokat vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. Bállá Imre tavaly június 8-án megjelent írásában igen szépen szónokolt arról, hogy milyen bizalomébresztő az ő szervezetük. Arról is beszélt, hogy a tag- szervezetek a szomszédos országokban milyen jól működnek. Csak nálunk nem. Bállá úr arra hivatkozott, hogy éppen a feljelentő partnerek akadályozták meg a működésüket, mert a rendőrség lezárta irodájukat. Ez némi túlzás. Most már biztos, hogy az érintett családok vesztesen kerültek ki ebből a játékból. Köszönjük a szerkesztőségnek, hogy felkarolta az ügyet és segített az igazság kiderítésében. Zilahy Gyula, Szolnok Szerkesztette: Kácsor Katalin Egy éve költöztünk Szolnokon a Kocsoros utcába, a város egyik kertvárosi övezetébe. Társasházból jöttünk ide, s egy év elegendő volt ahhoz, hogy megtapasztaljam, mi a különbség a belváros és a kertváros között. Sok szempontból más itt az élet minősége, még a szemétszállítás sem úgy megy, mint benn a városban. Erről szeretnék szólni, mert mostanában nincs minden rendben. Eleddig hetente két alkalommal a szemétszállító autó összeszedte a házak elé nejlonzsákba kirakott, jól kezelhető hulladékot és elvitte. Az utóbbi időben azonban több ház előtt maradt ott a szemét. Nem értettük ezt az új helyzetet, ezért telefonon érdeklődtem január 18- án ennek okáról. Egy udvariatlan hang arról tájékoztatott, hogy a nem szabványos - ilyen a nejlonzsák is - gyűjtőben elhelyezett szemetet január 1 -je óta nem kötelesek elvinni. Erről a • o • • Tulahéki iskolai emlék Kedves emlékeim között őrzöm ezt a fényképet, amely 1936 tavaszán készült a Mezőtúrtól 20 kilométerre eső tulahéki tanyai iskola udvarán. Mi, tanulók, 4-5 kilométer távolságról, az időjárás viszontagságaival küzdve jártunk iskolába. A képen Kozák Antal tanító úrral vagyunk. Ő tanított bennünket a tantárgyakra és az emberi tisztességre. Szüleivel együtt nagyon szerettük őt. Kedves tanítónk az I. világháborúban súlyos sérülést szenvedett, ezért orvosi javaslatra 1936-ban a tisztább levegőjű Heves megyébe költözött. Varga Ferenc, Mezőtúr Az első bizalmi testület választása A „Milli” előcsarnokában 1946 februárjában Tavaly volt ötven éve annak, hogy a Vasutasok és Hajósok Szabad Szakszervezete megalakult. Ebből az alkalomból a Járműjavítóban rendezett ünnepségen szóba került az én nevem is. Néhány héttel később az állomási szakszervezettől érkezett vendég, Egedi Béla barátom a lakásomon ünnepélyesen átadta az Emléklapot, amelynek mérete 15x21 centiméter. Őrültem az emléklapnak, de mindjárt eszembe is jutott a pénzügyminiszter úr mondása: „Ez egy szegény ország”. Visszaemlékeztünk rövidnek nem mondható szakszervezeti működésemre; 1946 nyarán Rácz Lajossal egy eredményes sztrájkot szerveztünk: ő Pesten bért követelt, én pedig Szolnokon áramtalanítottam az üzemet. Az I. o. lépcsőjéről a követelésünk lényegét én tudattam a dolgozókkal. Csak akkor kapcsoltam vissza a villanyáramot, amikor Rácz főbizalmi közölte, a célt elérte. Mondanom sem kell, hogy tettünket rendőrségi eljárás követte. Az első tisztségviselők közül sajnos már sokan nem élnek. A most működő szakszervezeti vezetőknek eredményes munkát kívánok. Sándor János Szolnok Ki vigyáz a város értékeire? Nem volt egy fáklyásmenet a tavalyi év. A bérből és fizetésből élő polgárok elszegényedése, a bizonytalanság érzete, a társadalom megosztottsága a megszokott ritmusban, jól haladt. Ma is kábítanak bennünket felelős politikusok, hogy ezután már könnyebb és jobb lesz. Sajnos ez az unalmassá vált szöveg megy 1990 óta, és e jóslatnak mindig a fordítottja jön be. Tanúi lehettünk a törvényhozás házában az önfeledt és ingerült személyeskedéseknek; a kormány által előterjesztett törvényjavaslatok lassan alakulnak törvények.,é, mert az ellenzék sok esetben nem az együttmunkálkodás szellemében közreműködik. Az eddig alkotott (módosított) törvények felületesek, hézagosak, átjárhatók. A jogalkalmazás is produkál ámulatba ejtő dolgokat. A nép véleményére is csak addig volt kíváncsi a Tisztelt Ház, amíg a szavazópolgárok a voksaikat a választáson leadták. De nézzünk kicsit körül saját házunk táján! A helyzet itt sem más, mint az országgyűlési képviselők (honatyák?) esetében. A polgár itt is csak addig kellett, amíg leadta voksát. Pedig tudnánk mit elmondani és bemutatni a megválasztott helyi képviselő uraknak! Sőt! Még tippeket is tudnának adni az alattvalóként kezelt polgárok! Nézzünk egy-két apró példát: hetenként több alkalommal is járok a Tisza-parti sétányon, így láthattam, hogy az elmúlt évben rendbe hozott padok vandál módon összetörve csúfoskodnak. Csak egy rögzítőcsavart kellett volna meglazítani, és könnyedén leszerelhetők lettek volna az ősz végén. A szétzúzott - s a Tisza árterületére dobált - szeméttartók egy részét a téli hónapokban szintén raktározni lehetett volna. A Tisza-parti óvoda volt játszóterét (a Kellner Gyula út végén, a Tisza felől) valamiféle faanyagraktámak használják, díszes kerítését lerombolták. De a városközpontban elhelyezett egy-két szobor is siralmas helyen áll: Szigligeti Ede a színház melletti járda szélén mint egy koldus, csak a kalap hiányzik a kezéből. Arról már beszélni sem érdemes, hogy Kossuth mennyi megaláztatást bírt ki. Hogy miért említettem mindezeket? Azért, tisztelt városatyák, mert nyilatkozataikban - köztük a polgármester úr is - csupa szépet és jót állítanak. A kótyavegye - vagy nevezzük privatizációnak - a végét járja, s a keletkezett károkat csak úgy tudják helyrehozni, ha még mélyebbre nyúlnak a zsebünkben! Csakhogy az már üres! Ja, és majd elfelejtettem! A közterület-felügyelőket is mi fizetjük! Tolnai Antal, Szolnok Nem szabványos eljárás postaládákba bedobott röplapokból és a szemeteszsákra ragasztott feliratból is értesülnünk kellett volna. Csakhogy sem én, sem a környezetem ilyen röplapot nem kapott, és a zsákról is lemaradt a cédula-. Erről még aznap meggyőződtek a részvénytársaság munkatársai, amikor személyesen felkerestek otthonomban. Elmondtam, hogy a legutóbbi díjfizetés alkalmával egy szerződést írtunk alá, amelyben szerepelt a „szabványos” és „nem szabványos” megnevezés, s mi ez utóbbit választottuk; ennek másolata meg is van. Kiderült, hogy novemberben új rendelet született, aminek hírelésére az önkormányzat az illetékes. A részvénytársaság képviselői megígérték, hogy a legközelebbi díjfizetéskor az új szerződést kézhez kapjuk. Rendben, csakhogy addig elég sok szemét összeszaporodik a háztartásokban, és valamit kezdeni kell vele. Úgy érzem, jelen esetben a megkötött szerződést az egyik fél megszegte, mondhatjuk úgy is, módosította, s erről elfelejtette értesíteni a másik felet. Tudom, hogy időközben tulajdonosváltás is volt. A német cég új terveket, talán fejlettebb technológiát hoz, de nem hiszem, hogy annak örülne, ha a szemét az utcán maradna. Szeretnénk, ha az illetékesek találnának valami megoldást arra az időre is, amíg az új szerződés meg nem köttetik az érdekeltekkel. Úgy vélem, az nem tartozik rám, hogy ki mulasztott a tájékoztatásban: az önkormányzat vagy a részvénytársaság. Mi a szolgáltatást kifizetjük, és elvárjuk a teljesítést. Szeretném, ha nyilvánosság előtt adnának magyarázatot az illetékesek - utólag -, mert egy fontos közérdekű témáról van szó. Polónyi Gáborné Levelében foglaltakra igen tárgyilagos választ tudunk adni, hiszen a problémára a megoldást a hulladékkezelésre hozott önkormányzati rendelet tartalmazza. Szolnok város közgyűlése 1995 októberében fogadta el a köztisztasági rendeletét, aminek alapja az e témában jóváhagyott, közszolgáltatásokra vonatkozó törvény volt. A rendelet foglalkozik többek között a hulladékszállítás módjával, feltételeivel, a szolgáltató által alkalmazható díjtételekkel. A rendelet hatálya kiterjed mind a szolgáltatást igénybe vevőre, mind a szolgáltatóra, és annak betartása mindkét fél számára kötelező. Mi is csak Van egy megoldás Evek óta nem hallottam semmilyen fórumon a joghézagokat gátlástalanul kihasználó újgazdagokról, az őket övező ellenszenvről. Számtalan állásfoglalás rögzíti ugyan a jogalkotó szándékát, ez képezi az igazságszolgáltatás gerincét, mégis munkája során képtelen minden lehetséges variációs szálat el- varmi, bár mindannyian tudjuk, szándéka ez. A bíróságok tevékenysége is szerencsére ezen alapszik, persze elég sok kockázattal. Ajánlok egy megoldást. Azt láthatjuk, hogy ügyes újgazdagok a megszerzett milliókért, milliárdokért örömmámorban önmagukat ünnepük. Azt is látjuk, hogy az üzleti attrakciókat sikerült folyamatossá tenni egyfajta összefogással a bankházaktól egészen a piramisokig. Időnként népünk hadseregének krémje is színesíti az egyébként üresjárattal fenyegető hétköznapjainkat. Muszáj önmagukat ünnepelniük, mert ezt másoktól nem várhatják el. A „csökkent értékű, kreativitásra alkalmatlan” népben ugyanis az irigység és a bölcsesség munkál, tőle ilyet nem várhat. Ha majd a volt munkás-parasztnak is lehetősége lesz rafinált export-import tevékenységre, áfa-machinációkra, úgy megvalósul a Versenyhivatal küldetése; akkor az esélyegyenlőség miatt már nem is lesz irritáló e szűk csoport életvitele, értékítélete. Addig viszont javaslom az illetékeseknek egy másik nép importálását! Na persze, csak valami jobb helyről! Az olajosok biztosan olcsón össze tudnák ezt is hozni - vám és adók megtakarításával. Mert mi itthon már csak értetlenkedünk. Gy. Gy. Szolnok A város mostohagyermeke által felcsapott latyakot, sarat is. De mindennek a teteje a Molnár Ferenc utca. Az autók tengelyig járnak a latyakban, felverik a sarat a házak falára. Nyáron az ott lakók kénytelenek elviselni az állandó port, a házak ablakait még éjjel sem lehet nyitva tartani. Jusson a Széchenyi városrésznek százmillió, de a szan- daszőlősi adófizetőknek is legyen joguk emberi körülmények között élni. Hogy van-e képviselőnk? Természetesen. Akit azért választottunk magunknak, hogy szóvá tegye az elviselhetetlen állapotokat! Borsányi János, Szandaszölös Már a tervezésnél ügyeljünk a részletekre! Gyakorta tapasztalom, mennyi gonddal jár egy új lakás vágy ház berendezése. Elkészül végre, beleöltük Összes pénzünket, s kiderül, hogy nem jó helyen vannak a konnektorok, kapcsolók, világítótestek, 3-5 centiméter miatt nem fér el a kiválasztott bútor. Ha viszont egyedit csináltatunk, nem bírja a pénztárcánk, s még az is kérdés, mennyire lesz képes az asztalos minőséget produkálni. Arról már nem beszélve, amikor a kész, levakolt, lefestett falat kell lebontani, mert szűkké, használhatatlanná teszi a helyiséget. Megesik, hogy néhány ajtó áthelyezése oldja csak meg a problémát, ami bosszantó és költséges, ha erre a műveletre az építkezés befejezése után kerül sor. De sorolhatnám még a víz- és gázvezetékek, a radiátorok okozta kellemetlenségeket is. Bizony, sokan többet gondolkodnak egy új ruha megvásárlásán, mint egy lakás ésszerű megtervezésén. Pszichológiailag bizonyított tény, hogy a színek és formák diszharmóniája befolyásolja közérzetünket. Az apró, bosz- szantó lakberendezési problémák mind-mind tudat alatti agresszivitásunkat fokozzák. Ha már a munkahelyen állandó feszültségben élünk, lakásunkat tegyük kényelmessé, pihente- tővé. Az a drága, amit kétszer kell csinálni. Fogadják meg tanácsomat azok, akik ezután kezdenek építkezésbe: ügyeljünk a részletekre! Ha átgondolt koncepcióval indulnak neki, nem bosszankodnak majd fölöslegesen, tudnak örülni új lakásuknak. Perge Zsuzsa lakberendező Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Olvasom, hogy a Széchenyi városrészben százmilliós sportközpontot terveznek. Biztosan nagy szükség van rá, de igen elszomorít, hogy ugyanakkor a szandaszőlősi városrészben még a legszükségesebbekre sem telik a város bukszájából. A gyalogosok - főleg alkonyaikor - életük kockáztatásával kénytelenek az úttesten közlekedni, merthogy járda nincs. Nézzük meg a Vörösmező, a Krúdy Gyula vagy a Kiss János utcát! Egyik helyen sincs biztonságos gyalogjárda. A járókelők egészen a buszmegállóig veszélyben vannak, s kénytelenek elviselni az autók ennek szellemében tudunk eljárni. Az önkormányzati rendeletek közhírelése a polgármesteri hivatal feladata, és ezt, ismereteim szerint, az előírásnak megfelelően megtette az Új Néplapban is. A tisztelt levélíró által felvetett, szolgáltatással kapcsolatos összes probléma a rendeletben szabályozott. Munkatársaink ezt figyelembe véve jártak el. A tapasztalatunk is az, hogy a rendeletek ismertsége a lakosság körében kevésbé általános, ezért gondoltuk úgy, hogy az 1996-ra vonatkozó új díjtételeket is magában foglaló anyagot mindazokhoz kézbesítjük a díjbeszedőkkel, akikkel az elmúlt évben szolgáltatási szerződést kötöttünk. Miután az érintettek köre igen nagy, azonos a Szolnokon élő családok számával, várható, hogy csak az elkövetkezendő három-négy hónapban tudunk eleget tenni ennek. Tájékoztatónk részletesen tartalmazza mindazon módosításokat, amelyek az új köztisztasági rendelet hulladékkezelésre vonatkozó részét érintik, s eltérést jelentenek a korábban megkötött szolgáltatási szerződéshez képest. Most csak egy pontot emelnék ki ebből, amire a törvény hatalmazta fel a rendelet alkotóit, ez pedig az, hogy az új köztisztasági rendelet hatályba lépésével egyidejűleg (1996. január 1-je) a korábban megkötött szolgáltatási szerződés érvényét veszti. Végül a levél még egy megállapítására szeretnék reagálni, ez pedig ügyintézőnk stílusa. Amennyiben munkatársam nem megfelelő hangnemben beszélgetett önnel, elnézést kérek a részvénytársaság nevében. Teszem ezt azért is, mert tudom, hogy egy szolgáltatóhoz méltatlan magatartásra akkor sincs magyarázat, ha azt azonnali intézkedés követi. Polónyi János elnök-igazgató
