Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-28 / 50. szám

8. oldal Körkép 1996. február 28., szerda Sikeres pályázatok A karcagi Szentánnai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépis­kola és Gimnázium több eredményes pályázaton nyert a közelmúltban. Rózsay Ernő igazgatótól megtudtuk, hogy a megyei szakképzési alaptól nyertek 1 millió forintot öntözőberende­zésre. Ezt a Nádudvari KITE- től már megvásárolták, s ta­vasszal felállítják a szabadtéri öntözőberendezést, mely az in­tézmény részére biztosítja a zöldséget. A másik új beszerzésük egy Agrobill-3 oktatópótkocsi, me­lyet az Agroker Rt.-től vásá­roltak, a megyei szakképzési alaptól kapott pénzből. Ez az iskolában folyó mezőgazdasá- givontató-képzéshez szüksé­ges. A harmadik sikeres pályáza­tukat az országos szakképzési alap centralizált központi pá­lyázatából kapták. Erről az 1 millió forintról most kötik meg a szerződést a megyei munkaügyi központtal, ahol tételesen felsorolják a szükséges eszközöket. Az el­nyert összegből egy 44 négy­zetméteres hajtatóházat állíta­nak fel a kertészetben. Ez ápri­lis végén, májusban már mű­ködhet. Az iskola karbantartói, a gépműhely dolgozói és a diá­kok fogják felépíteni. A gya­korlati órákat itt töltik az álta­lános mezőgazdasági szakon tanulók, akik a két kertészmér­nök tanár irányításával dolgoz­nak. S a gépésztanulóknak is lesznek itt gyakorlati óráik. S Jtogy mit fognak termelni? Gondolkodnak azon, hogy vi­rágot, melyhez a palántát a KITE biztosítja a derecskéi pa­lántanevelőből. Az értékesítés­ből befolyt bevételt visszafor­gatják a szakképzésbe. -de­Démász-részvény Alanyi kárpótoltaknak Február 12-től eddig egy- milliárd 300 millió forint értékű részvényt jegyeztek a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Rt. kár­pótlási jegy-részvénycsere akciója során. Az alanyi kárpótoltak és az intézményi befektetők aránya ké'tharmad-egy- hannad. A hazai privatizáció tör­ténetében most először fordul elő, hogy a részvé­nyek egy elkülönített cso­magja — 600 millió forint - a határon túli alanyi kárpó­toltak rendelkezésére áll. A 3 milliárd forint név­értékben, nyilvános forga­lomba hozott Démász- részvények február 29-ig jegyezhetők az OTP-fió- kokban. Egy olasz üzletember a kapcsolatokról Látom a határozott szándékot a javításra A szolnoki Tisza Szállóban tartott olasz kiállításon De­siderate» Modestino bőráruk­kal vett részt. Arról beszél­gettünk, hogy mit remél a magyarországi kapcsolatok­tól, milyen elképzelésekkel kezdte építeni itteni üzleteit.- Egy montecatini termei ex­port-import cég tulajdonosa vagyok - kezdte a beszélgetést.- Főleg bőrárukkal foglalko­zom.- Ez az első próbálkozása Magyarországon ?- Első magyarországi kap­csolatomat még 1988-ban hoz­tam létre a debreceni Topán céggel. Azóta folyamatosan jelen vagyok az itteni piacon.- Mi vonzotta Magyaror­szágra? Hiszen az itteni piac viszonylag kicsi, és az embe­rek, összehasonlítva a nyugat­európaiakkal, szegények.- Ez viszonylagos dolog. Megfelelő árak és megfelelő minőség esetén itt is lehet üzle­teket kötni. Az én áruim szépek, tartósak, de nem luxuscikkek. Nyugat-Európába is főleg nagy áruházláncoknak szállítok. Azonkívül Magyarország közel van Nyugat-Európához, és nemcsak földrajzi értelemben. A mentalitás, az ízlés is hasonlít a nyugat-európaihoz. De ami a legfontosabb, Magyarország fej­lődik, látom a határozott szán­dékot a javításra. Keletebbre ez nem ilyen egyértelmű.- Mit tart a legnagyobb gondnak?- A fizetés elég nagy gond. A bankrendszer további fej­lesztése, a fizetési garanciák biztosítása, a pénzforgalom gyorsítása szükséges. Sok kis­vállalkozó van nyugaton, aki nem tud hitelezni. Szívesen jönnének ide, ha biztosak le­hetnének benne, hogy gyorsan és biztosan megkapják a pén­züket. Nekik ez létkérdés.- Milyen árakon tudja adni az áruit? r- A lábbeliket, a papucsok­tól a csizmákig, 4 és 50 dollár között, a bőrkabátokat 15 és szintén 50 dollár között. Ezek természetesen gyári és nem kiskereskedelmi árak. B. A. Nevelőszülők iskolája Változóban az örökbefogadás „divatja” A nyugati országokban valami­kor az ötvenes évek közepén vált uralkodóvá az a nézet, hogy a családból valamilyen ok miatt „kiemelt” gyermekek számára nem a nagy intézetek, hanem a kisebb, családias jellegű közös­ségek biztosítják a testi-szellemi fejlődés legjobb feltételeit. Magyarországon ez a felis­merés néhány évtizedes késéssel ugyan, de szintén általánossá vált, a mainál szélesebb körű el­terjedését leginkább az anyagiak szűkössége gátolta. Különböző megoldási kísérletek kezdődtek. Ilyen volt az SOS gyermekfalu, ahol csak „anya” van, tehát a tel­jes családi környezetet nem re­produkálják. Ennél jobban szi­mulálja a családi környezetet az úgynevezett lakásotthonos rend­szer, ahol tíz-tizenkét gyereket nevel egy nevelői team, amely­ben férfiak és nők egyaránt részt vesznek. A gyerekek számára azonban a leghasznosabb megoldás, ha nevelőszülőkhöz, azaz valósá­gos családi környezetbe kerül­nek. Mellesleg az állam számára is ez a leggazdaságosabb. Éppen ezért a megyében a Gyermek- és Ifjúságvédelmi intézet (GYIVI) határozottan törekszik a nevelő­szülői hálózat bővítésére. Jász- Nagykun-Szolnok megyében a legfrissebb adatok szerint 1270 gyermek él állami gondozásban, közülük 578-at helyeztek el ne­velőszülőknél. A megyében több évtizedes hagyománya van a nevelőszülői rendszernek, bár jelentős válto­zások tapasztalhatók ezen a téren. Korábban a Jászságban -volt „divat” az állami gondozott gyerekek nevelése, például Jászdózsán és Jászárokszállá- son, illetve általában a kisebb falvakban. Most változott a helyzet: részben a falvak elöre­gedése miatt, most inkább a vá­rosok kerültek előtérbe, ahol az oktatási feltételek is jobbak, a Jászság helyett pedig a Kunság fogadja inkább az állami gondo­zottakat. Karcagon például 81, de Tiszafüreden és környékén is 89 ilyen gyereket nevelnek. Egyre magasabbak a köve­telmények a nevelőszülőkkel szemben. Évente négy-hat alka­lommal továbbképzést tartanak számukra, ahol megkapják a szükséges pszichológiai, peda­gógiai, egészségügyi és egyéb ismereteket. Az újonnan jelentkező neve­lőszülőket már nem „menet közben” képezik, ők csak akkor vehetnek magukhoz gyermeke­ket, ha a tanfolyamot elvégez­ték. Jelenleg hatvan olyan je­lentkező van, akiket alkalmas­nak találtak nevelőszülői felada­tok ellátására. Mintegy 90 szá­zalékuk szakmunkás képesítés­sel rendelkezik; a viszonylag egységes előképzettség meg­könnyítette a tanfolyam temati­kájának kidolgozását. A képzés április közepe táján kezdődik. A nevelőszülők általában a kisebb gyerekeket keresik, pe­dig a 10-14 éveseknek is szük­ségük van a családi környezetre. A foglalkozásokon erre is fel­hívják a leendő nevelőszülők fi­gyelmét. A nevelőszülői hálózat fej­lesztése természetesen nem je­lenti azt, hogy az állami gondo­zott gyermekek nevelésének más formáira nincs szükség, be­leértve a hagyományos intézeti nevelést is. Az idősebbek, a sú­lyos beilleszkedési zavarokkal küzdők vagy akik már összeüt­közésbe kerültek a törvénnyel, nehezen találnak nevelőszülő­ket, számukra a < lakásotthonos elhelyezés sem mindig alkal­mazható megoldás, nekik több­nyire ezután is az intézet marad. Néhány intézetet azonban várhatóan megszüntetnek, első­sorban azokat, amelyek állaga már túlságosan rossz. Ilyen a ti- szakürti nevelőotthon, és Kisúj­szálláson is van épület, amely­nek megszüntetése napirenden van. Tiszakürtön a tervek szerint a gyerekek nagy része családi há­zakba költözne, ami személyre szabottabb, családiasabb neve­lést tenne lehetővé, a gyerekek­nek nem okozna törést az elköl­tözés, és nem utolsósorban a személyzet munkája is megma­radna. A gyermekvédelmi szakem­berek egyébként az örökbefoga­dást tartják a gyermek sorsát legmegnyugtatóbban rendező megoldásnak. A megyében igen jó eredmények születtek ezen a téren. Tavaly itt 48 gyereket ad­hattak örökbe, s ez a legtöbb megyében lényegesen kevesebb, van, ahol csak három-négy az örökbefogadottak száma. A me­gye egyébként a legtöbb mutató alapján az országban a 3-5. he­lyen áll a gyermekvédelemben. Ez az anyagi támogatásban is megmutatkozik, ami a mai pénzszegény világban semmi­képpen sem lebecsülhető ered­mény. Törvényre várnak a németek Lakás-takarékpénztár Magyarországon \ Németország legnagyobb lakás-takarékpénztára - a Bausparkasse Schwäbisch Hall AG - kész részt venni egy hasonló magyar intézmény létrehozásában - ez derült ki a német bank és a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt. vezetőinek közelmúltban folytatott megbeszélésén. A tárgyaláson szó esett a la­kás-takarékpénztárakkal foglalkozó törvénytervezet­ről is, amely a kormány és a pénzügyi tárca jogalkotási programjában szerepel. El­fogadása az átfogó lakás- koncepció keretében 1996 első felében várható. A né­met partner csupán a tör­vény megszületésére, mint működésének előfeltételét megteremtő jogszabályra vár. A Bausparkasse Schwä­bisch Hall AG Németország legnagyobb lakás-takarék­pénztára, és egész Európára kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik. 1992-ben Szlo­vákiában alapította meg első kelet-európai leányvállala­tát, majd egy évvel később a másodikat Csehországban. Az eltelt időszakban a két országban kereken egymil­lió szerződést értékesítettek, igazolva, hogy lakástakarék­rendszerre Keleten éppúgy szükség van, mint Nyuga­ton. Emiatt a Schwäbisch Hall Magyarországon is részt kí­ván vállalni a fent említett formában az új lakásfinan­szírozási rendszer bevezeté­sében. A jelenlegi magyar lakás­finanszírozási rendszer nem elég hatékony, ezt bizonyítja az is, hogy 1993-ban mind­össze húszezer lakás épült. A bevezetés előtt álló konst­rukció a német „Bauspar Modellt” követi, amelyben a lakás-takarékpénztárak zárt rendszert alkotnak. A lakáshitelek folyósítása egy úgynevezett kölcsön- alapból történik, amely a be­téteket, az állami támoga­tást, a kamatokat és a hitel törlesztőrészleteit tartal­mazza. Ebben a zárt rend-: szerben egy sajátos körfor­gás alakul ki, ami egyben a rendszer biztonságát is ga­rantálja. A lakás-takarékpénztárak sajátossága az alacsony és a piac alakulásától független, ffx (10 százalék alatti) ka­matlábak alkalmazása, amit szintén a zárt, tőkepiactól elkülönült rendszer tesz le­hetővé. A betéti oldalon elszen­vedett kamatveszteségért az alacsony kamattal nyújtott hitel kárpótolja a megtakarí­tót. Mivel a konstrukció be­vezetése nagymértékben hozzájárulna a hazai lakásál­lomány növekedéséhez és javulásához, az állam a meg­takarítók számára úgyneve­zett állami támogatást nyújt. Ennek mértéke a jelenlegi törvénytervezet szerint az éves befizetések 40 száza­léka, azonban maximum 36 ezer forint lehetne évente. Miután a megtakarító az általa meghatározott szerző­déses összeg felét össze­gyűjtötte (a bevételek után járó kamatokkal és állami támogatással együtt (a befi­zetések 40 százaléka, de maximum 36 ezer forint évente) és a szerződésben előírt feltételeket teljesí­tette, kedvezményes fix ka­matozású hitelhez juthat. A hitel széles körű fel­használási lehetősége is új­donságot jelent a jelenlegi rendszerrel szemben, mivel nem csupán lakásvásárlásra, lakásépítésre vehető igénybe, hanem felújításra, lakáskorszerűsítésre, meg­határozott kommunális be­ruházások finanszírozására (például járda, telefon, víz, csatorna stb.), illetve a ko­rábban felvett hitelek kivál­tására is. Az állampolgárok szá­mára a lakástakarék-konst­rukció biztos pénzbefekte­tés, mivel a források (a köl- csönalap) szigorú elkülöní­tése megakadályozza, hogy más üzletág veszélyeztesse a lakás-takarékpénztárak biztonságos döntését. Rugalmas megtakarítási forma, mivel a megtakarító szabadon dönthet a szerző­déses összeg és az éves meg­takarítások nagyságáról, a befizetések gyakoriságáról (havonta, kéthavonta, évente kétszer, évente egy­szer egy összegben). Termé­szetesen lehetőség van a hi­tel lejárat előtti visszafizeté­sére is. Az állam ezzel a viszony­lag csekély állami támoga­tással jelentős beruházásnö­vekedést ér el, megnő a ma­gánerős építkezések, az új épületek száma, javul a ha­zai lakásállomány minő­sége. Az építkezési tevé­kenység pedig gazdasági fellendülést eredményez. Ugyanakkor hozzájárul az infláció megfékezéséhez, mivel a takarékoskodás el­vonja és leköti a szabad vá­sárlóerő egy részét. A feladványokat szereti gyorsan megoldani Adrienn egy igazi tinilány Adrienn szabadidejében túrázni is szeret Ferge Adrienn, a tiszafüredi Kiss Pál iskola tanulója ritka kinccsel dicsekedhet. Bizonyít­ványa minden év végén színje­les előmenetelről tanúskodik. Csak az hiheti azonban Adrienn­ről, hogy ő amolyan könyvmoly, aki még nem találkozott vele. Már beszélgetésünk első percé­ben kiderült, hogy igazi tinilány, aki szeret táncolni, kedveli a technozenét, főleg a Schooter nevű csapattól, imád túrázni szá­razon és vízen, gyalog és biciklin egyaránt. De azért nem keni be szalonnával az iskolát, hogy az ebek harmincadjára jusson, mert szeret odajárni. Különösen az in­formatika-, a matek-, a magyar- és németórák miatt. Erős az iskola, és sokat is kö­vetelnek tőlünk, de vannak sza­badidős programok is. Emiatt jó, hogy „kisspálos” diák vagyok - említette ottjártunkkor moso­lyogva. Persze a Kiss Pál iskola sem bánja, hogy Adrienn ezt a su­lit választotta. Zobolyák And- rásné Zsuzsa néni osztályfőnök­ként nemcsak azért büszke tanít­ványára, mert véleménye szerint nagyon jó képességű, jó magavi­seletű gyerek, akire mindig lehet számítani, hanem azért is, mert az idén végzős kislány 250 induló közül első lett a Közgazdasági Szakoktatásért Alapítvány egri összetett versenyén. A rendező egri közgazdasági szakközépiskola azonnal fel is ajánlott neki, felvételi nélkül egy helyet az 1996 szeptemberében induló első osztály padsoraiban. Adrienn, aki gyorsan szereti a feladványokat megoldani, most sem gondolkodott sokáig: mivel szeretne közgazdász lenni, szíve­sen veszi az invitálást. Előbb azonban szeretné kijavítani azt a tornanégyest, ami félévkor be­csúszott az értesítőbe. Hogy ne törjön meg az egyhangúság, és hogy ugyanúgy tudjon moso­lyogni ezen a nyáron is, mint a legutóbbi szünidőben készült fo­tón. A főnökének volt a főnöke A két pufók apróságról, Zsófiról és Tilláról valami olyasmi tükröződik, hogy anyuci aligha éhezteti őket fotó: m j. Fuder Lászlóné Marika felettébb sajátos helyzetben dolgozott egy ideig Tiszagyendán. Nem másért, mert ő volt a helyi iskola igazga­tója. Az akkori polgármester pe­dig Balogh György, aki ilyen módon munkáltatója, ha úgy tet­szik főnöke a direktor asszony­nak. Az iskolában azonban fordí­tottan alakult a helyzet, mert Ba­logh tanár úr beosztott nevelő­ként tevékenykedett abban a tan­testületben, amelyben Fudemé számított vezetőnek. Érdekes, ugye? Az, és mint minden, ez is megoldódott. Balogh György ma már nem polgármester, viszont iskolaigazgató. Megbízott, mivel a direktor asszony családjában változás történt. Korábban a fiúk 2:1-re vezettek, lévén a férj és egy szem legény, a nyolcéves Lacika. Nos, a ne­mek aránya mára alaposan módosult, mert most már a hölgyek vezetnek 3:2-re. Ugyanis ha emlé­kezetem nem csal, 1995. november 16-án Karca­gon, a kórházban történt az az örvendetes eset, hogy a Fuder családnak ikrei születtek. Azt már korábban tudták, hogy az egyik lány, és kiderült - a változatosság kedvéért -, a másik is az. Először Tilla érkezett 2 kiló 60 dekával, de hát Zsófi sem nagyon akart lemaradni, és öt perc múlva már ő is világgá bömbölte a nagy eseményt. Hogy mennyivel? Mind a 2 kiló 5 dekájával. Köszönik, azóta jól vannak, gyara­podnak: Tilla 5 kiló 40, Zsófi 4 kiló 68. Bár a boldog apa változatlanul hivatásos vadász, a ki­csik még nem kóstolták a jóféle őzpörköltet vagy fácánjevest. Egyelőre beérik bébiétellel is. No nem baj, mert a szólásmondás szerint ami késik, az... D. Sz. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents