Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-03 / 29. szám

1996. február 3., szombat 5. oldal Körkép Nézőpont Európa messze van? Tengerentúlról hazalátogató hazánk­fiával beszélgettem a minap. Meg­kérdeztem tőle: mi hiányzik a legjob­ban odakint? Válaszának egyik fon­tos része volt, hogy.az európai kul­túra hiányzik. Onnan nagyon messze van Európa, sokba kerül a repülő­jegy. Magyarországról bármikor megteheti, hogy elmegy Bécsbe, elutazik Párizsba, fölkeresi a Louvre-t, ellátogat Hollandiába. Magyarországon élve az eu­rópai kultúra elérhető közelségben van, nem választják el tőle az embert tízezer kilométerek és százezres repülőjegyek. Ma­gyarországon Európa közel van... Sokáig gondolkoztam ezen. Vajon hány magyar járt már Párizsban? Hány jutott el a Louvre-ba? Hányán engedhették meg maguknak, hogy sétáljanak London utcáin, és hányán járhattak a holland festők nyomdokain? És vajon ki nem sze­retné mindezeket átélni? Ki az, aki nem vágyik arra, hogy bármikor „elugorjon” Bécsbe, beüljön egy Szajna-parti cuk­rászdába kávét vagy forró csokoládét inni? De ki engedheti ezt meg magának? A társadalom hány százalékának van arra pénze, hogy „bármikor eljusson Európába”, amikor a hivata­los statisztikák is arról szólnak, hogy az ország fele már elsze­gényedett? A tengerentúlon élő magyar onnan vágyakozik Európa után, több ezer kilométerről. Mi innen, a tőszomszédságból, alig négyszáz kilométer „távolságból”. De nemcsak a Szajna, a Notre Dame, a bécsi belváros válik egyre inkább elérhetet­lenné, hanem a saját hazánk szépségei is. Kétszáz kilométerre élő rokonoktól szakít el a távolság, mert nem telik többre, mint hogy évente egyszer meglátogassuk őket. Nemrégen egy községben 9-10 éves gyerekeket kérdeztem arról, ki volt az, akit az iskola vitt el először Budapestre - és a kezek többsége a levegőbe lendült. És ha megkérdezném az „utca emberét”, hogy mikor volt a Szépművészeti Múzeumban, netán a Nem­zeti Galériában - milyen válaszok születnének? Pedig ezek itt vannak, közel, száz kilométerre csak, de vagy idő, vagy pénz, vagy energia nem jut rá sohasem. Európa messze van - sóhajthat fel egy európai születésű ember a világ másik részén. De a mi lehetőségeinkkel össze­vetve, számára mégis közelebb, elérhető valóságban. Mi pe­dig, akik itt élünk az úgynevezett európai kultúra szomszédsá­gában, egyre inkább azoknak a viskóknak a lakóihoz hasonlí­tunk, akiknek szerény hajlékuk a fényűző paloták árnyékában húzódik meg. Hozzájuk is nagyon közel van, száz méterre, ötszáz méterre a kultúra, a szépség. Csak ki kellene nyújtani a kezüket, és el­érhetnék az áhított falakat. Mégis: egész életük kevés arra, hogy megtegyék az utat a palotákig. (?0u*JLé U ík­Keleti örökség sorozat A török nép kultúrájáról A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Stúdió folklorisztika, etnográfia so­rozatában megjelent egy új könyv az anatóliai törökök temetkezési szokásairól. A mű szerzője Ökrösné Barta Júlia, a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum kutatója. A karcagi szellemi mű­helyben kéziratban elkészült egy másik kötet is, amelynek címe: Fogyó Hold. Az írás ugyancsak a török népi kultú­ráról szól, szerzője Ökrösné Barta Júlia. A nagykun város múzeu­máról joggal elmondható, hogy a keletkutatás egyik fon­tos műhelye. Ezt bizonyítja, hogy útjára indította a Keleti örökség könyvsorozatot, amely a maga nemében szinte egyedülálló. Első két kötete már elkészült, megjelent Mándoky Kongur István A kun nyelv magyarországi em­lékei, valamint Pálóczi Hor­váth András Hagyományok, kapcsolatok és hatások a ku­nok régészeti kultúrájában, visszatekintőén a X. századig című munkája.-endrész­Vidám művek fesztiválja tiszaszentimrei nyugdíjas- clubban úgy döntöttek, hogy au­gusztus 18-án megrendezik a vi­dám művek fesztiválját. Minden olyan nyugdíjasklub jelentkezé­sét várják - az ország egész terü­letéről -, melynek tagjai versben, prózában, dalban és egyéb kate­góriákban (fotó, képzőművészeti alkotás, színpadi jelenetek stb.) képesek vidámabbá tenni az em­berek hétköznapjait. Jelentkezni a tiszaszentimrei Ady Endre Művelődési Ház címén: 5322 Ti- szaszentimre, Petőfi S. út 12., 1996. május 31-ig lehet. Profi üzletház sem volt eredménytelen ebből a szempontból - mondja dr. Fazekas Sándor polgármester. így több tucatnyi utca ka­pott új aszfaltburkolatot, szá­mos üzlet építésével folytató­dott a Kiskulcsosi piactér ki­alakítása, átadták a Kátai Gá­bor Kórház új hulladékégető berendezését és jelentős gép­műszer beszerzés is történt az intézményben. Kiskulcsosi piactér Fejlesztési lehetőségek Karcagon földterülettel, de a belváros­ban is található nagyméretű szabad ingatlan. A nagykunsági redemptiós ünnepségek keretében felava­tott Kun emlékhely környékén is van lehetőség arra, hogy idegenforgalmi vagy sportcélú hasznosításra kerüljön sor, hi­szen ehhez adottak a táj köz­lekedési lehetőségei és számos épület. 1996-ban elkészül még a MÓL 2000 benzinkút, meg­Fáber-üzletház A tavalyi évet a karcagi ön- kormányzat nem kis áldozatok árán, kemény pénzügyi hely­zetben túlélte. Legjelentősebb fejlesztések (út, gáz, szennyvíz) 1994-ben voltak, ám a tavalyi esztendő A város fejlődésében nagy előrelépés volt a PROFI nagy­áruház megnyitása. Több új, nem önkormányzati beruhá­zású épület is elkészült. így a TAX-iroda, valamint a Ker­tész József utcai Faber - üzlet­ház és lakóépület, mint ha­gyományos elemei a város­képnek. A polgármester az idei ter­vekről elmondta, hogy a Kis­kulcsosi piactéren további szabad területek várnak beépí­tésre. Itt elképzelhető lenne egy nagyobb bevásárlóköz­pont. Hasznosításra vár a volt SZIM Gépgyár központi épü­letének iroda- és ebédlő helyi­sége, jelentős üres beépítetlen TAX-iroda nyílik a Püspökladányi úton az Agroker Rt. karcagi telephe­lye, valamint felépül ugyan­azon a részen a Rewe kft. áru­háza is, melyek szintén hozzá­járulnak majd a város jobb el­látásához.- de - (Fotó: Mészáros J.) A szülésnél férfifodrász segédkezett Először nem akartuk elhinni, amikor hallottuk, hogy Ti- szapüspökiben úgy szült egy fiatalasszony, hogy egy fod­rász segédkezett neki. Nosza, kirobogtunk a tetthelyre, a községházára, s a polgármester, Tótok Sándor is megerő­sítette a hírt: mondván, ezt beszéli a falu. Egy nagy sarki házban, a teme­tővel átellenben lakik az „al­kalmi szülésznő”, Forgó Já- nosné, aki maga is két nagy gyerek édesanyja.-Éppen hízót vágtunk, és este hét után már végeztünk a munkával, amikor átjött György Laci, a szomszéd. Ma­rika néni, segítsen, baj van!- Micsoda?-Elment a feleségem mag­zatvize.- A mentők?- Már telefonáltam. Nosza, rohant úgy, ahogy volt. Szappanos meleg vízzel ott mosott kezet, azután nyug­tatgatta a fiatalasszonyt. Köz­ben telt-múlt az idő, a férj újra telefonált, kétszer is. Válaszol­tak: megy a mentő.- Utólag bevallom, talán jobban féltem, mint Mónika, a vajúdó asszony. Azután arra lettem figyelmes, hogy jön a baba. Aranyos kisfiú volt, be­legabalyodott a köldökzsi­nórba, segítettem neki. Bele­csavartam egy lepedőbe, majd egy paplanba.- Hány óra lehetett?- Nem volt egészen nyolc.-A mentők mikorra érkez­tek a Rákóczi úti házba?- Háromnegyed kilencre. Örültünk nekik, de annyit azért közöltem: Uraim, nem mos­tanra vártuk magukat! Tudtam volna mást is mondani, de vé­gül fellélegeztem, hogy az első szülést baj nélkül „vezettem le”. György Lászlóné Mónika átellenben lakik Forgónéval. Ez a második gyerekük, van már egy kétéves kislányuk.-Emlékszem, január 24-ét írtunk. Szerda volt, napközben tettem-vettem, dolgozgattam. Tulajdonképpen február 24-ére írtak ki, de szerintem eltévesz­tették. Mondtam is, érzem, ha­marabb érkezik ez a gyerek. Valóban, estefelé jöttek a fájá­sok. Szóltam a páromnak, Laci, hívj mentőt! Élrohant telefo­nálni.- Ez mikor lehetett?- Este hét előtt kicsivel, ígérték, hamarosan küldik. Közben egyre rosszabbul let­tem, és a szomszédasszonyt is áthívtuk. Még kétszer telefo­nált, de az a válasz érkezett, el­küldték a kocsit.- Fájt a vajúdás?- Nagyon. Nyolc körül hála Istennek nagy sírás töltötte be a szobát.- Ön sírt?- Inkább a kicsi, Lacika. Szerencsére Marika néni jól el­látta.- Mi a szomszédja foglalko­zása?-Férfifodrász, de most le­százalékolt nyugdíjas. Forgó Jánosné nagyma­maként bizonyította, hogy a gyermeknevelésen meg a fodrászaton kívül a szü­léshez is „ért”- És a mentősök?- Háromnegyed kilenckor jöttek. Bevittek Szolnokra, de a negyedik napon hazaengedtek mindkettőnket. A férjem jött értünk, kocsival. Egyébként a család legifjabb tagja 3 kilóval és 51 centivel érkezett, s a Lacika nevet kapta. Csendes, nyugodt kis­baba, kétóránként szopik. Mó­nika a lelkemre köti: ne bánt­sam a mentősöket, mert bár késtek, rendesek, aranyosak voltak. Végül, mint a népme­sében, minden jóra fordult. Egészséges a trónörökös, a szomszédasszony meg bizonyí­totta: sokoldalú mesterember, mert még az egyszerűbb szülé­seknél is lehet számítani rá. A késedelem okát nem tu­dom, kiderítem aligha az én fel­adatom. Ugyanakkor motoszkál bennem a gondolat: van-e elég kocsija a mentősöknek? Elég jók-e ezek? Ez a temérdek visz- szafejlesztés, a sziÄSotthonok bezárása nem jár-e majd hasonló esetekkel? A rengeteg nincs mennyivel teszi bizonytalanabbá a vidéki településeken élők éle­tét? Kérdések, amelyek megvá­laszolatlanok, és amelyekre majd a mindennapok adják meg a feleleteket. Az elfogadhatót vagy a nagyon elmarasztalót. Most Lacikának nagy szeren­cséje volt, hiszen jószerével se­gítség nélkül tudta az utat a vi­lágra. Lehet, hogy a szerencse végigkíséri az életét? Hidd el, Lacika, szükséged lesz rá ezen a világon... D. Szabó M. György Jánosné, a boldog anyuka, Mónika, a kétéves nagylány, illetve Lacika, az öcskös fotó: m j „A közterületi szolgálatnak szolgáltatást kell nyújtania” Kapitányból lett kapitány Mint már hírül adtuk, tegnapelőtt új vezetőt neveztek ki a Jászberényi Rendőrkapitányság élére. A Kunszentmártonból jött Lukács Ist­ván alezredes előtt az új helyen új feladatok állnak, maga a beosztás azonban már közel sem szokatlan számára. Ezt megelőzően ugyanis előző munkahelyén már kilenc éven át gyakorolta a kapitányságvezetői hivatást. Amikor elődje elhatározta, hogy nyugdíjba vo­nul, a főkapitány részéről már akkor felvetődött a gondolat, hogy a stafétabotot Lukács alezre­des vegye át. A döntés nem volt könnyű, hisz egy jól működő szervezetet, összekovácsolódott gárdát kellett otthagynia, és persze a kunszenten bűnügyi nyomozóként és később vezetőként el­töltött huszonegy év alatt kiforrott emberi kap­csolatok sem könnyítették meg az elválást. Az új hely által „kapott” körülmények, a megol­dásra váró feladatok csábítása mégis erősebb­nek bizonyult. „Túl fiatalnak tartom magam ah­hoz, hogy a kihívást visszautasítsam - vallja önmagáról a 43 éves kapitány. Ettől függetlenül azonban - mint mondta - semmiképp sem jött volna el, ha utódja személyében nem tudja biz­tos kézben a kunszentmártoni rendőrkapitány­ság jövőjét. Tavaly november 1-jétől az év végéig mint a feladatokat átvevő vezető, idén pedig egészen a kinevezés napjáig vezé­nyelt kapitányként már el­töltött néhány hónapot Be- rényben. Az elsődleges tenniva­lók közé tartozik a terület és az ott élő polgároknak a rendőrségről alkotott el­képzeléseinek, elvárásai­nak megismerése. Azért, hogy a rendőrség - és ma­guk a rendőrök - a települések', illetve a Jászság „részévé” váljon, meg kell ragadni minden fó­rumot a vélemények megismerésére. Lukács alezredes szerint az elsődleges felada­tot a közterületek rendjének biztosítása jelenti. Az embereknek érezniük kell a rendőrség jelen­létét. A közterületi szolgálatnak, amelynek szolgáltatást kell nyújtania, szükséges igazod­nia az adott település helyi sajátosságaihoz. Ha­tékonyabbá kell tenni a helyi társadalommal való kommunikációt. Ebben máris nyilvánvaló a térség önkormányzatainak támogató szán­déka. Szintén nagyon fontos, hogy a vagyon elleni bűnözés problémáit is megfelelően tudják ke­zelni. Ennek érdekében meg kell keresni a ci­vil szervezeteket, amelyek bevonhatók a meg­előzésbe. H. Gy. Bál a könyvtár fejlesztéséért Ma este jótékonysági bál lesz a törökszentmiklósi művelődési központ pódiumtermében. A rendező „A Könyvtárért Ala­pítvány”, amely azért jött létre két éve, hogy segítse a városi könyvtár modem közszolgálati könyvtárrá fejlődését. Olyan információs adattárat akarnak létrehozni, amelyet a lakosok is, az intézmények is használhatnak. Egy-egy intéz­mény, iskola ugyanis nem tud minden szakirodalmat meg­venni, de a városi könyvtárban sok minden rendelkezésre áll már most is, és ezek körét igény szerint bővítik. Olyan számítás- technikai fejlesztést is szeret­nének például, amely lehetővé teszi az üzleti és más informá­ciók azonnali „lehívását”. Ezek a tervek sok millió fo­rint és többéves munka árán va­lósulhatnak meg. (A könyvtár­nak elsősorban is új helyre, ön­álló épületre volna szüksége.) Az alapítvány ezért minden év februárjában megrendezi a jó­tékonysági bált. De más módon is próbál bevételhez jutni. Ki­adványt jelentettek meg a könyvtárról és a helytörténeti gyűjteményről. A kiadvány be­vétele is az alapítványi célt szolgálja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents