Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-22 / 45. szám

-----------------------------­--------------------------------------r.......................... ...................—-----­1 996. február 22., csütörtök SZOLNOK KÖRNYÉKE 7. oldal Általános tájékoztatással 24 órás telefonos ügyfélszolgálatunk készséggel áll rendelkezésére: NMT mobiltelefonról a 03-as, ingyen hívható számon, vezetékes telefonról a 265-8000 telefonszámon. WESTEl IRODA: SZOLNOK. 5000 BAROSS U. 1., TEL.: (06 56) 422-232, RÁDIÚTELEFPN: (06 60) 386-000 KÉRÉSÉRE ÜZLETKÖTŐNK FELKERES! ÖNT VASAS ISTVÁN TEL: (06 60) 327-973, POZDERKA FERENC TEL: (06 60] 386-220 WESTEL FORGALMAZÓK: • JÁSZBERÉNY, APEX KFT., 5100 TÁNCSICS M. U. 7., TEL: (06 57) 312-129, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 327-719 • MEZŐTÚR, KÖRÖS-AQUA BT, 5400 FÖLDVÁRI ÚT 6. (ALTEK IRODAHÁZ) FSZT. 11., TEL.: (06 56) 350-377, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 327-235 • BÉKÉSSZENTANDRÁS, KÖRÖS-AQUA BT., 5,561 SZENTESI ÚT 4„ TEL.: (06 66) 313-390, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 304-644 Manökemskolaba jár Jámbor Kinga Moldvában született, Újszászon tanul és lakik, Szolnokon pedig a manökenséggel, a kifu­tók világával ismerkedik Jár Újszászon a középis­kola első osztályába egy olyan diák, aki 17 éves. Jámbor Kingának hívják, és 1979-ben Moldvában szü­letett. Hogy miért ott, eb­ben a színromán környe­zetben? Egyszerű ennek az oka: Kinga édesapja és édesanyja magyar, akik Marosvásárhelyen végez­tek fogorvosként. A hetve­nes évek. derekán az volt a szokás, hogy a magyarokat román környezetbe rakták. Ez történt velük is. Kinga román iskolába járt, és ott éltek a diktattíra bukásáig, majd Magyaror­szágra költöztek, Jászla- dányba, onnan pedig Új­szászra. Ezért két évet is veszített, hiszen meg kel­lett tanulnia teljesen ma­gyarul. Kinga ma is Újszá­szon lakik az anyukájával és bátyjával, aki főiskolás. Ő pedig hétvégeken Szol­nokra, Murvai Piroska ma­nökeniskolájába jár, ahol megtanítják viselkedni, szépen járni, hajat ápolni, sőt még önvédelmi ismere­tekre is. Hogy lesz-e belőle ma­nöken vagy nem, majd el­válik. Egy tény: Kinga jól halad a suliban is, meg a másik iskolában is. És eb­ben a korban ez a lényeg... A Peti csárda mellé panzió r Ev végére: telefon Szászberken kilencszázhat- van lélek él. Az éves költség- vetése 35 millió - az óvoda, iskola, művelődési ház, há­ziorvosi szolgálat, polgár- mesteri hivatal fenntartá­sára elég. Sajnos, volt karcsúsítás is, így néggyel kevesebben dolgoz­nak. Többen beköltöztek az apró településre, elsősorban Jászla- dányból és Zagyvarékasról, de Szolnokról is. Házat már 400 ezer körül lehet venni, sőt a Dobó utcába - ahol építési tel­keket osztottak - víz is került. Ennek a kiépítése 600 ezret je­lentett a községházának. Az aranylábúak is kaptak 500 ezer forintot, és most a megyei má­sodosztályban vitézkednek. Megvan az iskolájuk is: a százkét idevalósi gyereket ti­zennégy pedagógus pallé­rozza. Terveik között szerepel az is, hogy 1996-ban minden intézményt gázfűtésre szeret­nének átállítani. Sőt abban bíznak, hogy a telefon is meg­lesz az év végére: nyolcvanan igényelték. Itt a szökőárI Szökőnapí keüvezmény Márciusban lesz tíz éve, hogy a 32-es vagy más néven a herényi út és a rékasi elágazás mellett egy nádtetős épület: a Peti csárda „nőtt ki” a földből. Az­óta itt elidőztek vesztes foci­csapatok éppúgy, mint győzte­sek. Ki erre ivott-evett, ki arra. Azután hogyan, hogyan nem, a vörös kakas megette a nádtetőt, és azóta cserép fedi a létesít­ményt. Godó úr, a tulajdonos gondolt egy merészet: mi lenne, ha a csárda mellé egy panziót emeltetne. így is lett. Nem könnyen, de végül kölcsönt is kapott, és mára tető alá került a csárda melletti épület. Ha az időjárás kegyesebb lesz, folyta­tódnak a belső munkák, és a tízszobás panzió még az őszi, természetesen tovább főznek a nemszeretem hónapok beállta konyháján, sőt a panzió lakói is előtt nyit. Ami a csárdát illeti: innen étkezhetnek. 1996. szökőév, február 24. szökőnap. A Westel Rádiótelefon Kft. irodáiban csak ezen a napon szembeszökő kedvezménnyel vásá­rolhatja meg a Benefon Delta 450 MHz-es mobiltelefont! Szökjön el otthonról és takarítson meg 55 ezer forintot! Február 24-én meghosz- szabbított nyitva tartással várjuk. Siessen, mert a készletek végesek! Az árak az áfát és a rendszerbelépési költséget nem tartalmazzák. Az ajánlat csak az új rendszerbelépőkre vonatkozik. Tévedett az édesapa Nem is olyan régen, még né­hány éve az újszászi Petrik Ferencnek azt mondta az édesapja:- Fiam, tebelőled soha nem lesz jó gazda, mert a közösben, a téeszben dolgoz­tál. Erre tessék, mit ad az ég, ha jól emlékszem, tavaly La­kos László földművelésügyi miniszter nagy taps köze­pette nyújtotta át Petrik Fe­rencnek az „Aranykoszorús Gazda” kitüntetést. Termé­szetesen a díjjal némi pénz­mag is járt, noha a levonások után jutott is, maradt is be­lőle. Sajnos, a kitüntetett édesapja ezt már nem érhette meg, de hát Istenem: aligha ő az első és utolsó, aki egy- szer-egyszer téved. Egyébként Ferenc agrár­mérnök, és 1990-ig a helyi Szabadság Téeszben kereste a kenyerét, aztán Önálló lett. Először baromfit tartott, 80- 100 ezret. Tönkrement, csak a munkába való hite maradt töretlen. Rátért a tehéntar­tásra, és jó két éve vett hu­szonöt holstein-fríz félét, és mivel kinn a tanyán áram sem volt, kézzel fejte őket. Azóta bevezették a villanyt, a tehenek száma meg har­mincra nőtt. Az az álma, hogy egy hetvenes állomá­nya legyen. Most naponta át­lagosan 359 litert szállít a begyűjtőhelyre. Az idei esztendő más mi­att is jelentősnek ígérkezik az életében. A lányuk érett­ségizik a Verseghyben, az apának meg esedékes a har­mincéves érettségi talál­kozó. Hogy hol? Hát a Ver­seghyben, mivel ő is oda­járt... Az aranykoszorús gazda, elmaradhatatlan kellékeivel, a tejeskannákkal Lesz „láthatatlan szemüveg” is-Nézzék, ezzel már jól látok! - mondja az egyik betérő. A kép szélén Danyi Péter, a szaküz­let vezetője. Az az abonyi, akinek szem­üvegre volt szüksége, koráb­ban utazhatott Ceglédre vagy Szolnokra. Ez a temérdek időt, pénzt követelő zötykö- lődés ebben, a legkurtább hó­napban megszűnt. A főtéren akad egy épület, amelyiket a helyiek elmondása szerint ko­rábban bankként ismertek, majd méteráruboltként állt a betérők rendelkezésére. Most Kevés gyarapodás is volt A hatezer-hétszáz lelkes Új­szász önkormányzata az el­múlt évben 270 millió forint­ból gazdálkodhatott. Ez az összeg néhány család életében tekintélyesnek tűnhet, de egy hasonló nagyságú település­nek jószerével az intézetek, létesítmények fenntartására, bérekre elég csak. Azért fejlesztés is adódott, mert például a piacteret aszfal­tozták, a Kossuth Lajos út is új aszfaltot kapott, és jó né­hány kátyús szakaszt javítot­tak. A hajdani rendőrség épü­letében pedig elkezdődött az orvosi rendelő kialakítása. Ide kerül két háziorvosi rendelő, illetve az anya- és csecsemő- védelmi szakrendelés. A mintegy hárommillió forintos átalakítással - a jelenlegi el­képzelések szerint - nyárra szeretnének végezni. Szintén a témához tartozik, hogy szociális célokra közel húszmilliót áldoztak: Ám a csa­ládok fokozatos szegényedését tapasztalva, ez az összeg - az inflációt is beleszámítva - aligha lesz elegendő 1996-ban. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Csabai István ismét profilt váltott. A kiírás szerint: „Danyi optika”. A szolnoki Danyi Péter utazgat ide a megyeszékhelyről. Hét­közben fél kilenctől ötig, szombatonként pedig fél ki­lenctől háromnegyed tizen­egyig tart nyitva. Mindenféle szemüvegügyben be lehet ko­pogni, mert a -30 dioptriától a +30-ig képes segíteni. Sőt, a főnök úrtól azt hallottuk, hogy az év második felében tudnak adni „láthatatlan szemüveget” is, mivel kon­taktlencse-árusítás is lesz. Hogy az árakról is essék szó: akadnak keretek, amelyek 186 forintba kerülnek, de szolgálhatnak olyannal is, amelyik húszezer forintot kóstál. Széles a választék, ki- nek-kinek a pénztárcája, íz­lése szerint. Bejutni lehetetlen December óta csak a hó lett több. Bemenni akkor se, most se tudtunk. Az abonyi városháza díszes-mí­ves kapuján még csak bejutot­tunk, de az előtérből egy tapod­tat sem. Szigorú portás, rendész vagy mit tudom én, érdeklődött: honnan jöttünk és miért, miköz­ben az elektromos ajtó az atyais­tennek nem nyílt. Elmondtuk, újságírók vagyunk, Abonyról több cikk készül, és beszélni szeretnénk valamelyik városi vezetővel. Hogy kivel? Mind­egy: lehet polgármester, alpol­gármester, jegyző, pénzügyi szakember, szociális ügyintéző. A hölgy mindegyik után maka­csul ismételgette: nincs benn. Be kellett volna jelentkezni, rovott meg bennünket. Nem értettük a válaszát, el­végre miniszterekhez szoktunk bejelentkezni, de egy városhá­zára? Mert akár volt ügy- félfogadás, akár nem, vala­kit találtunk. Lehetett Szol­nok, Mezőtúr, Jászberény, Tiszafüred, Karcag, általá­ban mindig akadt nyilat­kozó. Hétfőtől péntekig. Itt meg nemhogy tájékoztató, hanem illetékes sem, a nagy falak mögött. Mivel újságíróink itt másodszor jártak így, rájöttünk, aligha egyszeri akcióról van szó. Gratulálunk a kitalálóknak, mert mi, naivak, eddig azt hittük: egy település veze­tése közügy. Nem másért, mert akik ezt csinálják, azért jó fizetést kapnak. Gondolom, itt sem szeretetmunkában végzik jeles tetteiket. Ha pedig így igaz, jó lett volna tudni: mire fizetik az itt élők az adóikat, vannak-e pedagóguselbocsátások, meny­nyit fordítanak segélyekre és így tovább... Kedves abonyi polgárok: mi csak ezt, ennyit, effélét szeret­tünk volna kérdezni a vastag fa­lak mögött, hogy tájékoztassuk önöket. Hiszen ezt tesszük mindenhol, amerre járunk. Le­írunk jót is. rosszat is, szóval mindent. Abony kivételével. Mert ide, kérem szépen, be kell jelentkezni, sohasem mehet az ember váratlanul. Tudják, mit szokott erre mondani a viccbeli Kohn bácsi? Ügyes...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents