Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-22 / 45. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. február 22., csütörtök Kinek jár az influenza elleni, ingyenes védőoltás? Ismerősöm (64 éves) november elején beoltana magát influenza elleni oltóanyaggal (akkor még nem volt „nagydobra verve”, hogy esetében ingyenes a védőoltás). „Jóindulatúlag” szólt neki az ápolónő a háziorvosi szolgálatnál, hogy majd úgy csinálják, ne kelljen érte fizetni! Ismerősöm nem olyan ember, aki bármit is „szívességből” elfogadna, ezért az orvosnak 500, az ápolónőnek 300 forintot csúsztatott hálája jeléül az ingyen kapott védőoltásért. Akkor még úgy gondolta, hogy egy ilyen védőoltás ára 1000- 1500 forint körül lehet, hálás volt, hogy „olcsón” megúszta. Képzelhetik, mit érzett, amikor meghallotta, hogy ingyen járt volna az oltás! Egy másik ismerősöm - aki szívbeteg, rokkantnyugdíjas - már személyesen kérte, hogy oltsák be; ha ingyen jár, bizony megéri a fáradságot elmenni a rendelőbe (egy kilométerre van a lakásától, betegsége miatt autóbuszra nem tud szállni). Elkísérte őt 62 éves sógornője, hasonló szándékkal. A rendelőben aztán meglepetés érte őket: nem kaphattak ingyen védőoltást, mert az orvosnak 20 adagos a szérumkészlete, s a körzetében 600 idős ember él. Mit tehettek, kifizették a védőoltás árát. Aztán nem sokkal később hallom a rádióban, hogy tetőzött ugyan az influenza az országban, de február végéig is eltarthat, míg az utolsó fertőzött is meggyógyul - az újságban meg olvasom, hogy ki, milyen feltételekkel juthat az oltáshoz. Vettem a bátorságot, és kértem én is a védőoltást: szívbeteg, rokkantnyugdíjas vagyok, ami a háziorvosnál vezetett kartonon nyomon követhető; a gyógyszereimet is minden esetben itt írják fel. Ugye, nem kell magyaráznom, mi lett a végeredmény? Hát persze, hogy nekem is fizetnem kellett! Azt gondolom, a jelenség tekinthető általánosnak. Mindenesetre most már igen kíváncsi lennék: egyáltalán kik voltak a „kedvezményezettek”? (Név és cím a szerkesztőségben) * Az influenza elleni védőoltások szervezését az Országos Tiszti Főorvosi FIivatal 1995. október végén kezdte meg. Az utasítás szerint az influenzamegbetegedések megelőzése érdekében ebben az idényben a védőoltások két csatornán bonyolódnak: 1. meghatározott csoporton belül térítésmentes oltások, 2. ezenkívül bárki által, orvosi vényre megvásárolható, a gyógyszertári forgalomban lévő oltóanyagok bármelyike 40 százalékos egészségbiztosítási hozzájárulás mellett. A levélíró problémája az első formába tartozik. Az utasítás szerint a térítésmentesen kiadott oltóanyaggal kizárólag az alábbi csoportokba tartozó személyek olthatok: 60 éven felüliek; szociális otthonokban, öregek otthonában vagy egészségügyi intézményekben tartósan ápolt, bármely korú személyek; idült szív-, keringési, légzöszervi, anyagcserebetegségben szenvedők; egészségügyi dolgozók; szociális intézmények dolgozói. A térítésmentesen kiadott oltóanyagot kizárólag az ANTSZ hálózata forgalmazta. A központi utasítást követően a megyei intézet körlevélben tájékoztatta a városi intézeteket. Az oltóanyag megérkezése után a városi intézetek juttatták el a háziorvosokhoz az utasítással együtt a szérumot. Tehát a tudni- és tennivalókat valamennyi háziorvosnak ismernie kellett. Ezekről a tudnivalókról a közvéleményt a helyi sajtó és rádió útján több alkalommal is tájékoztattuk. A levélben leírtak igen súlyos etikai vétséget képeznek. Ezért kérjük a levélírót és mindazokat, akik a leírt módon jutottak az ingyenes oltóanyaghoz, haladéktalanul tegyenek bejelentést konkrét adatokkal a területileg illetékes városi tiszti főorvosnak. Dr. Kicsi Jenő megyei tiszti főorvos Ismerek olyan általános iskolát, amelyikben a gyermekek tavasszal vetnek, gyomlálnak, gereblyéznek, ősszel betakarítanak, és télen maguk tálalják fel a tízóraihoz a zöldégféléket. Azt már csak én teszem hozzá, hogy: ép testben ép lélek. Ezek a gyerekek majd tudnak gazdálkodni erejükkel, idejükkel, szorgalomra tanítják őket nevelőik. Van azonban ennek ellenpéldája is; nemrégiben egy pedagógus a Az életnek nevelünk nyilvánosság előtt azt mondotta: az iskola arra való, hogy kémiát, fizikát, biológiát oktasson (az írás-olvasásról megfeledkezett, és az egyéb tárgyakat sem említette). Téved ez a pedagógus. A gyermekeket a munkára, a szeretetre és önzetlensége ugyanúgy tanítani kell, mint a tudományokra. Mert nem a tudományoknak, az életnek neveljük gyermekeinket. Id. Kanta Gyula, Berekfürdő Harcban a nyomasztó gondokkal Szomszédok, reszkessetek! A surjányi útépítéssel Néhány évet késtek Évek óta pontos adófizetője vagyok a Törökszentmiklósi Polgármesteri Hivatalnak. Minden év március 15-ig rendezni szoktam egyben az egész évi kommunális adómat. Ezért persze még senki nem dicsért meg, sőt elárulom, hogy az ez évre szóló adóbevallási nyomtatványt már decemberben megkaptam, amit január 15-ig vissza is kellett küldeni, kitöltve. Biztosíthatom a hivatalt, hogy e nélkül is tisztességen fizettem volna. Mindenesetre csak dicsérni tudom a polgármesteri hivatalt, hogy nem feledékenyek. Azért viszont nem érdemelnek dicséretet, hogy Sur- jányban ötven évvel ezelőtt elkezdték a gyalogjárda építését, és még ma sincs mindenhol járda. Miklóson viszont gondot okozna olyan utcát találni, ahol nincs aszfaltos út. Surjányban ez idő alatt a három utcából egyet sem sikerült nekik megépíteni. Talán elfejtették volna? Nemrégiben indult egy rohamakció, aláírásgyűjtés, hogy talán egy utcát, valamelyiket megépítenék, ha az utca lakói 25 ezer forinttal hozzájárulnak. Erőszakos rábeszéléssel próbálták meggyőzni a sok munkanélkülit, kisnyugdíjast, hogy írják be nevüket a nagy könyvbe. Úgy vélem, ez most, ebben a helyzetben nem aktuális. Előbb kellett volna: amikor még a falunak minden polgára munkában volt, és anyagi gond nélkül tudták volna vállalni az útépítéshez a kívánt összeget. A hírek szerint, ha egy utca 95 százaléka nevét adja az útépítéshez, azé lesz az elsőbbség. És mert laknak itt néhá- nyan olyanok is, akik ezt meg tudják fizetni, ott lesz a kőút. Ezért ebben a faluban a békességet kisebb-nagyobb nézeteltérések fogják megzavarni. Az én szerény véleményem az, hogy ne legyen senkinek elsőbbsége, inkább egy ésszerű, komoly döntést kell hozni: legyen először minden embernek tisztességes munkahelye, ezután legyen - 2 vagy 3 év múlva - kőút Surjányban, de mind a három utcában, egyszerre. £z a döntés nem háborítaná a falubeliek békéjét. Szilágyi József Surjány Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Ötéves fennállását ünnepelte a közelmúltban a megyei Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete. Ma más néven működik, a tavaly februári küldöttértekezlet Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjas Klubok Kulturális és Érdekvédelmi Szövetségére változtatta. Öt év alatt „felnőtt” a szervezet: számos klubbal és egyéni taggal működik. Tevékenységét ismerik a megyében és megyén kívül, sőt határainkon túl is. Rendezvényeink, programjaink évről évre erősítik a szervezet kapcsolatait. Megyén kívül a szövetség munkáját jobban ismerik, itthon ugyanis gyakran összetévesztik egy klub működésével. Pedig ez a szervezet nem klub, sokkal több annál: összefogjuk a megye településeinek nyugdíjasközösségeit. Szeretnénk, ha a megyében még több nyugdíjas- közösség kapcsolódna szervezetünkhöz. Munkánk sokrétű. Havonta szervezünk fórumokat. Ezeken a nyugdíjasok számára fontos kulturális, egészségügyi, szociális és egyéb érdekvédelmi kérdésekről esik szó. Szociális ügyekben már eddig is érdemben sikerült eredményeket elérnünk. Széles körű tevékenységgel próbáljuk a nyugdíjasok életét könnyebbé tenni (például üdülési utalványokkal segítjük a tagokat). A közösségi élet és összefogás még eredményesebbé tenné munkánkat. Ezért egységes megyei nyugdijasháló- zat megszervezésével igyekszünk nyugdíjasainkat segíteni. Mivel anyagi támogatásra nincs módunk, programokkal és egyéb információval szolgáljuk érdekeiket. Ez év március 1-jén tartjuk éves küldöttértekezletünket. Az új vezetőség megválasztásával még aktívabb, eredményesebb működésre számítunk. A nyugdíjas is ember, vannak - lennének - igényei, de az anyagi feltételek korlátozzák lehetőségeit. Ezen szeretnénk segíteni a már felsorolt programokkal. Nehéz anyagi gondokkal küzdünk. Egyéni és kollektív tagdíjakból, az országos szövetségtől, a megyei és városi önkormányzattól kapott támogatásokból tartjuk fenn magunkat. Megkerestünk levélben számos szolnoki és megyei kft.-t, vállalatot és egyéb szervezeteket, sajnos igen csekély eredménnyel. A legtöbb helyről levelünkre semmiféle választ sem kaptunk. Támogatóinknak viszont ezúton is köszönjük a segítséget, és bízunk abban, hogy kapcsolatunk - mindannyiunk megelégedésére - hosszú időre szól. Szövetségünk Szolnokon, a Szapáry u. 19. sz. alatt van. Minden szerdán 9-től 12 óráig, péntekenként 13 órától 16-ig tartunk ügyeletet. Ide várjuk a szövetség iránt érdeklődőket. A vezetőség nevében: Ferencz Tiborné, elnök Ez az óriásplakát nem kevesebbre biztat, mint hogy a gyártó által ajánlott hifiberendezés 600 wattos sokkjára készítsük fel a mit sem sejtő szomszédokat! Én már azt sem értem, minek 600 watt egy lakásban, hisz azzal falat lehet bontani! Mindenesetre el tudom képzelni, hogy amikor az otthon unatkozó tizenéves egy délután már harmincadszor hallgatja meg - 600 watton - azt, hogy „takarítónő- ő-ő”, nincs az a gondos felkészítés, ami megóvná a szomszéd nénit - de még a kutyáját sem - a teljes idegösszeomlás-1 tói. Egyszóval, ez a reklám titkon arra biztat, hogy megfelelő» anyagi fedezet birtokában nyugodtan elkövethetünk bármilyen agressziót békés embertársaink ellen. Csak azt nem értem, hogy vállalhatta ezt egy cég, melynek jelmondata: Tegyük jobbá a dolgokat! (Let’s make things better!) I. L. Kétfogatú lovas kocsival a toronyba Kezembe akadt egy harminc évnél is idősebb hivatalos iromány: az 1963. július 22-én keltezett „Kirendelés” arról intézkedik, hogy engem a jászapáti termelőszövetkezet kétfogatú lovas kocsijával a jászapáti templomtoronyba tűzkészültségi szolgálatra rendelnek. Amennyiben a kötelező szolgálaton megjelenni nem tudnék, köteles vagyok gondoskodni helyettesről. A szolgálatot megtagadtam, és annak idején megírtam a Jászkun Kakasnak is versemet, de elküldeni csak most, 71 éves koromban merem. Kedves jó Kakasom, Segíts a bajomon, Borzold fel a tollad, S légy az én pártfogóm ... ugyanis 1963. július 22-én este 6 órától, 23-án reggel 6 óráig a jászapáti templom 33 méter magas tornyába a termelőszövetkezet kétfogatú lovas kocsijával tűzöri szolgálatra vagyok kirendelve. Mivel a szolgálat a rendelet szerint kötelező, megérted, ugye, Kedves Kakas, kétségbeesésemet, és valószínűleg te is velem könnyezel rokonságommal és ismerőseimmel együtt. Hisz július 22-e teljes bizonnyal tragikus halálom napja lesz. Miinchausen báró lovát könnyűszerrel kötötte ki a karámnak vélt templom keresztjéhez, de akkor tél volt. Mostan nyári kánikula van, és erre nem ad alkalmat a jászapáti községi tanács kirendelése. Ily körülmények közt nincs alkalom arra sem, hogy helyettesítő személyről gondoskodjak, mert ismerőseim körében nem találok olyan bátor és okos embert, aki a termelőszövetkezet kétfogatú lovas kocsijával helyettem tűzöri szolgálatra menne a toronyba. A szolgálat nem teljesítése büntetést von maga után. De inkább vállalom gyávaként a büntetést, mint a fenti módon kidolgozott dicső halált, és kérlek, kapirgálj számomra egy pár fo- rinto* mert ezzel életmentőmmé válhatsz, és én .. . könnyező szemmel kiáltom feléd: kétlovas kocsi az űrben nem jár még! Lehet, hogy én leszek az első ürlovas, De e dicsőségtől ments meg, Jászkun Kakas! Jakusovszky Lajos, Jászapáti Szerkesztette: Kácsor Katalin Küldjön egy képet! 1951 telén a kengyeli iskolában A fotó a kengyeli általános iskola negyedik osztályos tanulóiról készült, 1951 telén. Közöttünk van szeretett tanárunk, Takács Ferenc. Jómagam a harmadik sorban állok, balról a második vagyok. Az épület ma már nem iskolaként működik, a falu öregjeinek ad otthont. Kenyeres János, Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez A mentő fél óra múlva ott volt Február 3-án jelent meg az Új Néplapban A szülésnél férfi- fodrász segédkezett címmel D. Szabó Miklós írása. A szerző annak az aggodalmának ad hangot, van-e elég kocsijuk a mentősöknek és elég jók- e ezek. Szeretnék reagálni a kérdésekre. Az Országos Mentőszolgálat Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mentőszervezete csakúgy, mint az országban mindenütt, elegendő mentőgépkocsival rendelkezik az esetfeladatok ellátásához és az egyszerű beteg- szállításhoz is. A feladataik ellátásához szükséges gépkocsikkal mind mennyiségben, mind pedig minőségben rendelkeznek. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem ért időre Tiszapüspökibe a második szüléshez a mentőegység, miért kellett a férfifodrásznak segédkeznie. A hozzánk érkezett bejelentést követően harminc perccel már a lakáson volt a mentőegység, amely valóban egy lezajlott szülést konstatált. Azonban meg kell jegyeznem, hogy a mentőszolgálat nem 19 óra körül, hanem 20 óra 26 perckor kapta az értesítést. A mentőszolgálat csak azokhoz az esetekhez tud kivonulni, amelyekről tudomása van. Az, hogy a bejelentő kinek telefonált 7 óra körül, úgy gondolom, nem a mentőegység dolga kideríteni. Az újságírónak azonban lehetősége van arra, hogy a „hír”-nek utánajárjon, és akkor valóban hírt közölhet, nem pedig féligazságot. Dr. Imre Anikó az Országos Mentőszolgálat megyei mentőszervezetének vezető főorvosa Ésszerű emelés Az elv a béreknél és a nyugdíjaknál is működne Február 16-tól egyszerűen csodálom Suchman Tamás privatizációs minisztert. Ő lett a példaképem. E napon megjelent nyolc és fél soros hírből megtudhattam végre, hogy a várható áremelés a villamosenergia-iparban nincs összefüggésben a privatizációval. A tulajdonosok megvilágították a minőségi szolgáltatás feltételeit is: tudom végre, hogy a villamos energia árának tartalmaznia kell a költségeket, a nyereséget és forrást a fejlesztéshez. Nekem is - és még pár százezer nyugdíjas társamnak pont ez kellene! Köszönöm, hogy segítettek megtalálni a megoldást. " Nézzük csak (^helyettesítve: a bér, illetve a nyugdíj megközelítőleg tartalmazná a költségeket (rezsit), plusz a saját temetésünket (erre a célra minden 70-en felüli tartalékoljon!), biztosítana forrást a „fejlesztéshez” (háztartási gépek javítása, cipőflekke- lés, ruhafoltozás, lakáskarbantartás 5-6 évenként, előtakarékos- sággal). A napi étkezésre nekünk elegendő - hús és húskészítmények nélkül - 200 forint fejenként (a jelenlegi árakat tekintve). Ennél többre nem is vágynánk, legfeljebb akkor, ha az infláció úgy elszaladna, mint 1946- ban. De ez nálunk nem történhet meg. Félek, hogy a nyugdíjam nem lesz elég megfizetni ezeket a szolgálgatásokat. Előbb kapnunk kellene, hogy adni tudjunk. Gy. M.-né, Rákóczifalva
