Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-21 / 44. szám

6. oldal Érdekességek 1996. február 21., szerda Dohányzást ellenző fiatalok Pekingben. Mintegy 350 millió kínai dohányzik, a világ cigarettatermelésében is Kína vezet. Egyre több helyen látják azonban a dohányzás káros voltát: a sanghaji orvosi egyetemen be is tiltják a ci- garettázást az egész campus területén. feb/reuter A kastély az önkormányzatnak is kellene Február első hetében írtunk a tiszaszentimrei Aranykalász Szövetkezet használatában lévő Magyari-kastélyról, mert a Műemlékvédelmi Felügyelet nem járult hozzá egy olyan telek megosztáshoz, amely a kastély közvetlen szomszédságában lévő sertéstelep újbóli beindítását teszi lehetővé. Egy Pilinszky-díjas kutató Tiszaugról Szerelme a családtörténet Él Tiszaugon egy ember, akinek élete bővelkedett kalandokban. Szabó Tamás egyvalamit azonban éppen e sok megpróbáltatásnak köszönhet: hely- és családtörténeti kutatások iránti elkötelezettségét Munkája elismeréseképpen Pilinszky-díjat kapott a közelmúltban. Azóta kiderült, hogy a leromlott állapotban lévő, műemlék jellegű épület sorsa érdekli a tomajmo- nostorai önkormányzatot is. Ta­valy nyáron meg is kereste őket a megyei vagyonátadó bizottság azzal, hogy lehetőség van a kas­tély tulajdonjogának újbóli meg­szerzésére, ám az is kiderült, hogy az ingatlant 20 millió forint jelzálog terheli 1990 óta. Csak a jelzálogjog rendezése után jöhet szóba, hogy az önkormányzat hasznosítsa az épületet. Ahhoz, hogy a tulajdonjogi el­járás elindulhasson, meg kell várni, hogy a tiszaszentimrei szövetkezet rendezze a jelzálo­got. A szövetkezet viszont éppen azzal indokolja a kastély melletti sertéstelep felélesztését, hogy an­nak bevétele rendezhetné anyagi gondjaikat. A műemlékvédelmi felügyelet szakembereinek pedig az a véle­ménye, hogy a kastély, közvetle­nül egy sertéstelep mellett el­veszti az esélyét arra, hogy befek­tető vállalkozzon az eredeti álla­f iotában történő helyreállítására, gy viszont talán az enyészeté lesz... -p­A díjnak különös jelentősége is van: éppen arról a költőről és újságíróról nevezték el, aki a háború előtti „Új Embernél” barátja és munkatársa volt Szabó Tamás néhai nagybáty­jának. A családjukban volt vitéz, hittantanár, esperes, plébános, és maga is a kegyesrendieknél érettségzett Kecskeméten. Egyetemre „természetesen” nem vették fel ilyen háttérrel, segédmunkásként kereste ke­nyerét. így került barátságba sok neves emberrel, régi kecs­keméti családok leszármazotta- ival, és ekkor jegyezte el magát a hely- és családtörténeti kuta­tással. Ezt a mai napig élete igazi értelmének tartja. Olyan kecskeméti emberek­kel kezdett foglalkozni, akikről évtizedekig nem lehetett írni. Az ő életük és a város iránti ön­zetlen munkálkodásuk bemuta­tása lett újságírói tevékenysége kiindulópontja. írásai a Petőfi Népe lap Helytörténet - város- történet című sorozatában a hetvenes évek elejétől jelennek meg. Száznál több életrajzi is­mertetése látott napvilágot, va­lamint nemzeti ünnepeinkről szóló írások is, méghozzá nem­csak városi és megyei újságok­ban, hanem országos, sőt ma­gyar nyelvű, külföldi lapokban is. Elsőként írt az országban a tiszakécskei vérengzésről. A kecskeméti utcanévváltozások­hoz életrajzi adatokkal szolgált:- Ilyen irányú munkám ed­digi csúcsát jelentette, amikor a Magyar Tudományos Akadé­mia Regionális Központja fel­kérésére összegyűjtöttem és megírtam 1600, Kecskeméten született, élt és alkotott neveze­tes személy életrajzát. Ez a munka szolgált alapul a néhány évvel ezelőtt megjelent Kecs­keméti Életrajzi Lexikonhoz. Kutatásai és publikációi má­sik nagy területe a kecskeméti ’48-asok. Ennek eredménye egy kis könyvecskére való anyag „100 kecskeméti ’48-as sírja Kecskemét temetőiben” címmel. A piaristák iránti örök von­zódása jeléül és hálából megírta kilencven kegyesrendi tanár életrajzát is.- Uj otthonom, a csendes és barátságos Tiszaug, az itteni környezet további család- és helytörténeti kutatásokra ösz­tönöz - mondta a Pilinszky-dí­jas Szabó Tamás. -csr­Gyűlik a pénz Jól sikerült a Kék Sziget Éle­tet A Világ Anyáinak Alapít­vány jótékonysági estje, me­lyet a szajoli Godo panzióban tartottak. A műsoros, vacsorás esten jó hangulat és telt ház volt. Az est bevétele 104 ezer fo­rint, amelyből a tiszta bevétel 52 ezer 300 forint. A szervezők elégedettek a jótékony esttel és a rendez­vény kapcsán megnyilvánuló segíteni akarással. Voltak ugyanis olyan támogatók, akik bár nem mentek el az estre, pénzadománnyal segí­tettek. így a megyei kórház nőgyógyászati osztálya és a Mól Rt. szakszervezete. A megyebál bevételéből pedig a hírek szerint bizonyos össze­get átutalnak majd az alapít­ványnak. így közelebb kerül­nek céljukhoz, hogy anyaszál­lást alakítsanak ki Szolnokon. A Délibáb úti iskolában anyák napján szeretnék meg­nyitni az anyaotthont. Ahhoz azonban, hogy a munkálato­kat elkezdjék, meg kell várni, míg az önkormányzat tulaj­donba adja az épületrészt. Az állatok játéka Az állatok csak akkor adják át magukat a játék örömének, ha jóllakottak és biztonságban érzik magukat. Egy német tudós kuta­tásai szerint a játék a túlélés elsa­játításának eszköze. Volker Sommer, a göttingai egyetem munkatársa évekig tanulmá­nyozta Indiában a növényevő szürke langúrok életét, és megfi­gyelt két majomhordát, amely gyökeresen eltérő körülmények között élt. Egyikük olyan erdőben élt, ahol egész éven át bőven volt víz és élelem, ráadásul a szomszédos hindu templom látogatói is etet­ték őket. A másik horda viszont a kopár szavannán élt, nem számít­hatott másra, csupán csekély táp­értékű levelekre. A semmiben sem szűkölködő csoport majmai hétszer annyit játszottak, mint a másik csoport tagjai, ráadásul a jól táplált maj­mok játékai sokkal tovább tartot­tak. A szavannái majmok viszont egyáltalán nem játszottak, mi­helyt a korábbinál kevesebb le­vélhez jutottak, noha ebben a hordában sok volt a normális kö­rülmények között igencsak játé­kos fiatal. A juhok és szarvasok körében korábban végzett vizsgálatok is fényt derítettek már arra, hogy az állatok nem játszanak, ha keve­sebb táplálékhoz jutnak, vagy el­lenség fenyegeti az életüket. A fiatal főemlősök a szabad termé­szetben az ébren töltött idő mint­egy tíz százalékát szentelik a já­téknak. Ferenczy Europress Járvány helyett népbetegség Karcag város lakosságának egészségügyi helyzete hasonló a régióéhoz. Az elmúlt tíz évben a halálozás oka 60 százalék­ban az érmegbetegedés. Nőknél az infarktusok zöme 70 év felett, a férfiaknál 60 év alatt következik be. A második helyen a rosszindu­latú daganatos megbetegedések állnak. Tavalyelőtt a májzsugor okozta halálozás volt sok - az elváltozások oka többnyire az alkohol. A városi tiszti főorvos szerint a 60 év alatti halálokok csökkentése érdekében több szűrővizsgálatra volna szükség. Ehhez azonban a lakosság felvi­lágosítása, az egészséges élet­módra nevelése is elengedhetet­lenül fontos. A fertőző megbe­tegedések megelőzésében je­lentős a védőoltások szerepe. Az életkorhoz kötött folyama­tos oltások minden évben 100 százalékosak. Ennek is köszön­hető, hogy az intézeti járványok osztályon belül maradtak, a la­kosság körében a fertőző máj- gyulladástól eltekintve, egyet­len fertőző megbetegedés sem öltött járványos méreteket. A járványos népbetegségek (pl. tbc) megszűntek, de helyet­tük jelentkeznek a népbeteg­ségként említett szív-, érrend­szeri, daganatos betegségek, a májzsugorodás mint vezető ha­lálokok. Előretörnek a pszichés kór­formák is. Ma a lakosság 30 százaléka valamilyen pszichiát­riai betegség tüneteit mutatja (depresszió, neurózis), és emi­att jelentős mennyiségű gyógy­szert fogyaszt. Dél-Afrika, Jo­hannesburg. Micale Hunter 22 hónapos kis­lány újra szülei­nél. Egynapos korában rabol­ták el a kórház­ból, ahol szüle­tett, és ilyen hosszú tortúra után került haza. Egy 25 éves nő­nél találtak rá a gyerekre. A nő azt állította, hogy Micaela az övé. FEB/REUTER Operabál - hosszú szünet után Sokan azt gondolják, hogy a bécsi operabálok utánzásaként rendeznek nálunk is hasonlókat a főváros szívében, az Andrássy úti Operapalotá­ban. Pedig a szervezőknek, akik február 17-én, szombaton estére hirdették meg az 1996-os buda­pesti operabált, történelmi ötletadójuk is akadt. Az első operabál felett 1886-ban I. Ferenc József vállalt védnökséget. Bevételét jótékonysági célra fordították. Később az 1914-ben tartott bál ünnepelt vendége Jókai Mór volt, aki ez idő tájt ünnepelte fél évszázados írói pályafutását. Az operabál teremtette meg annak idején Vörösmarty szobrának anyagi alapját, s ugyancsak annak bevételéből kapott támo­gatást az Önkéntes Mentőegyesület, az Egyetemi Kórház, a Nemzeti Színház és a Magyar Királyi Operaház nyugdíjintézete is. Az első világháború után a Budapesti Operabarátok Egyesülete „élesz­tette” fel a bálozás szokását. Az 1934-es operabálon nem más, mint maga Le­hár Ferenc vezényelte legújabb művét, a Giudittát. Az idei bálon egy-egy belépő harmincezer fo­rintba került, s a résztvevők megcsodálhatták az est sztárvendégének, Montserrat Caballénak a fellépé­sét is. A bevételt most is jótékony célra fordítják. A patinás Gundel étterem a bál egyes termeiben más-más kort idéző díszletek között házilag füstölt lazacot, bugaci libamájat, tokaji zselét, őzhúst áfonyával, bala­toni fogast Beluga kavi­árral, vörösboros már­tást és vajból készült Gundel-elefántot szol­gált fel. A desszert ope­rabáli torta volt Gundel- dámával és a színház- művészet síró-nevető álarcával díszítve. S végül az italok ugyancsak márkásak voltak, hi­szen a tokaji aszú éppúgy az asztalok fogyadozó dí­sze, mint a bátaapáti kastélyborok: a mőcsényi chardonnay, a zöldveltelini vagy a special reserve. A résztvevők biztonságára népes csapat vigyá­zott. Ennek tükrében az sem meglepő, hogy a belé­pőkön rögzítették: „Fegyvert, rádiótelefont és sze­mélyhívót biztonsági okokból ne hozzon magával!” Németh Zsuzsa A bál egyik díszven­dége: Omela Mutti A tánciskolában látták meg egymást Ötven év után is jóban, rosszban együtt: D. Ács Márton és a felesége: Kántor Mária fotó: mészáros Kunhegyesi tánciskolái bálon látta meg az akkor huszonhárom éves D. Ács Márton azt a helyes kis barna lányt, aki később a fe­lesége lett. Kántor Mária akkor még valamivel innen volt a ti­zennyolcon: találkozgattak, Marci hazakísérte néhányszor, majd annak rendje és módja sze­rint megkérte a kezét. Mivel a kiválasztott ifjú hölgy igent mondott, nem tétováztak sokat, és 1946. február 9-én megtartották a lagzit. Két lányuk született, ma már férjnél vannak, sőt négy unokával, egy déduno­kával is dicsekedhetnek. Persze ez csak így leírva ilyen egyszerű, mert a boldogulásu­kért temérdeket kellett gürcöl­niük. Marci bácsi 1950-ben té- esztag lett, itthon pedig élete párja nevelte a gyerekeket, fogta a forintot, hogy vigyék valamire. Nem akadt olyan munka, ame­lyet a családfő el ne vállalt volna. Hosszú ideig traktoros­ként kereste a kenyerét: fagyos- kodott, rázatta magát. De a sző­lészet sem fogott ki rajta, dolgo­zott ott is. Első nyugdíjként négyezer-kétszázat hozott a pos­tás, ez mára tizenhétezer-három­százra emelkedett. Ez nem is lenne baj, csak közben az árak sem tétlenkedtek, és bizony sok területen meghaladták a nyug­díjemelés mértékét. De nincs mit tenni, ennyiből kell megél­niük. Noha Marci bácsinak egy időben a szíve is rakoncátlanko- dott, meg cukros is volt, azért nem hagyják el magukat. Apró­lékot, malacot tartanak, hizlal­nak. A jeles nap alkalmából a fél évszázados „igerí’-ekre emlé­keztek, családi körben ünnepel­tek. E hétvégének egyetlen szenvedő alanya lett, az a birka, amelyik az asztalra került. Szó­val ettek, ittak, beszélgettek, bár a fél évszázados fogadalmat nem újították meg. Anélkül is tudták, hogy az 1946-ban el­mondott „igerí’-ek nem öt évti­zedig érvényesek, hanem az egész életre. D, Sz, M. Nyalóka és a pipák Nagy József őrnagy gyűjteménye egy részével. Az asztal közepén a jókora vízipipa. A pipázók vallják, hogy a do­hányzás árt ugyan az egészség­nek, de a pipázás kultúra. Egyik legjelesebb képviselőjük, Király Géza ,Apropó... pipa” című könyvében írja: ,A már 500 éves pipázási kultúra generáció­kat győzött meg a pipa szépsé­géről, a dohány ízéről, a füst lé­lekemelő kacskaringóiról és a földi élet misztikumáról.” Mindezt meg lehet kérdője­lezni. Az viszont tény, hogy a történelmi koroknak megfele­lően kő-, bronz-, vas- és cserép- pipák tanúskodnak arról, hogy az emberiség régóta hódol en­nek a szenvedélynek. Erre a célra természetesen kipróbálták a különböző fafajtákat is. Az ébenfa, a rózsatő, a tiszafa, a bükkfa után találtak rá a feltil- múlhatatlanra, a hangafa gyö­kérgumójára. Napjaink legjobb ilyen gyökere Korzikán talál­ható. A pipák sokfélesége, művészi kivitele sok embert késztet gyűj­tésre. Közöttük azonban kevés az, aki annyira szép gyűjtemény­nyel rendelkezik, mint Nagy Jó­zsef őrnagy, helikoptervezető - avagy ahogy a seregben be­cenevén ismerik: Nyalóka. A mintegy háromszáz pipából álló kollekciója között több különlegesség található. A tel­jesség igénye nélkül: tulajdonában van egy Fe­renc József korabeli ezüstku- pakos tajtékpipa, thaiföldi ébenfa ópiumszívó pipa, az Egyesült Arab Emirátusból zománctalpú míves vízipipa, Kínából rózsagyökérből ké­szült, madarakkal, fákkal, tő­késrécével díszített pipa, Olaszországból egyenes meggyfaszárú, siketfajd díszí­téssel ellátott porcelánpipa ke­rült a gyűjteményébe. Nagy József szabad idejé­ben ugyanazt a dohányt hasz­nálva váltogatja pipáit. A la­kásában csak módjával, mert: „tekintettel kell lenni a csa­ládra.” S. B,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents