Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-15 / 39. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. február 15., csütörtök Osztálytalálkozó Harmincéves találkozóra készül a szolnoki Konstantin (Beloiannisz) Általános Iskola 1966-ban végzett 8. b osztálya. Osztályfőnökük Máté Jánosné (Sőreg Lajosné) volt. A diáktársak közül Földiné Rékasi Mária (Szolnok, Jósika u. 15) és Kalóné Bagi Erzsébet (Szolnok, Aranyi S. u. 18. VI. 25.) levélben várják az egykori osztálytársak jelentkezését! Üzenjük Szolnoki levélírónknak: rendszeres nevelési segélyben azok a családok részesülhetnek, amelyek saját jövedelmükből gyermekük gondozásáról, neveléséről, iskoláztatásáról nem tudnak gondoskodni. A rendszeres nevelési segély megállapítása, folyósítása, felülvizsgálata az önkormányzat feladata és hatásköre a helyi rendeletben meghatározott feltételek szerint. Jószágéi olvasónk kérdésére: a közjegyző az a hivatalos személy, aki polgári jogi ügyekben eljár. Közokiratot készít, pénzt vagy okiratot vesz át megőrzésre. Legfőbb feladata a végrendeletek, öröklési, ajándékozási és adásvételi szerződések közjegyzői okiratba foglalása. A közjegyzők meghatározott székhelyen működnek. Szabadon választhatók, kivéve a hagyatéki eljárást. Méhészek, figyelem! A hideg időjárástól függetlenül a népes és bő élelemmel , betelelt méhcsaládokban a fiasítás megkezdődött. Az elmúlt években már tapasztalt sorozatos méhbetegségekről - és az ezek elleni védekezésről most se feledkezzünk meg! Ha úgy látjuk, hogy a méhcsaládnak kevés az élelme, gondoskodjunk minél előbb a pótlásról. A cukorlepény beadását javaslom, amibe a gyógyszert is beletehetjük. A gyógyszer beszerezhető az állatgyógyszertárakban . A cukorlepény elkészítésének módja: a cukrot vízzel felolvasztjuk, amiből ezáltal sűrű szirup lesz. Akkor jó a szirup, ha pohár vízbe cseppentve formáját megtartja, nem olvad szét. Ezután az előre elkészített formába öntjük. A cukorlepény beadása az időjárástól függően történik: 8-10 Celsius-fokos hőmérsékleten. Ajánlatos a műveletet minél gyorsabban végezni: a cukorlepényt a keretlécek tetejére tenni. Ha az időjárás hűvösebb, s a méhcsaládnak fogytán az élelme, akkor is gyorsan adjuk be a cukorlepényt, de a kaptár üres részébe tegyünk előre elkészített meleg téglát, amely az elillant hőt pótolja. Fumerás cukorlepény készen is beszerezhető. Id. Sándor János Szolnok Szerkesztette: Kácsor Katalin Hozzászólás cikkeinkhez V. F. J. nem nyugszik... Az Új Néplap február 10-ei számában „Másodhegedűsök a falvakban” címmel, V. F. J. aláírással cikk jelent meg az áfészekről. Az írás negatív hangvételű, s arról tesz tanúbizonyságot, hogy szerzője nem szíveli a kereskedelmi típusú fogyasztási szövetkezeteket. Vajon mi az oka ennek a leplezetlen ellenszenvnek? V. F. J. rövid ideig az ÁFÉSZ Magazin főszerkesztőjeként tevékenykedett (1995- ben). Lapunknál pályafutását nem sok siker koronázta, ezt ő is hamar felismerte. 1995 őszén lemondott fő- szerkesztői tisztéről, és sértődötten elvonult. 1995. december 15-én a Népszabadság című napilapban megjelentette első - és most már tudom, hogy nem utolsó - elfogult és a valóságtól teljességgel független írását. „Rendesen” pocskondiázta a fogyasztási szövetkezeteket, kikezdte az éledező Coop-láncot, és jól elverte a port az áfészek felvásárlási tevékenységén. Ténykedésének második fejezete a mostani írás. Kellően vitriolos a címe is. Úgy látszik, V. F. J. szerint a falvakban működő, adót és tb-járulékot nem fizető garázsboltok az „elsőhegedűsök”, amelyek a feketegazdaságban és annak terjedésében valóban éllovasok. A hivatkozott cikkben a szerző azt írja, hogy a Cooplánc építése vontatottan halad, és eddig csak mintegy ötszáz áfész-egység csatlakozott a rendszerhez. V. F. J. ismételten figyelmen kívül hagyja, hogy a jelenlegi állapot csak néhány hónapi munka eredménye, és 1996-ban már több mint ezer kiskereskedelmi egység tartozik az üzletlánchoz. V. F. J. sértett, tájékozatlan, és ebből fakadóan nem képes tárgyilagosságra. F. F. J. független újságíró. Minden ténytől és valós folyamattól független. Tevékenysége több szót nem érdemel. Dr. Dávid Ferenc az ÁFESZ-ek Országos Szövetségének titkára Jákóhalmi képeslap a miUecentenáriumra mi eretenóR i ara OQszaók óhaüTKj A honfoglalás 1100. évfordulója, a millecentenárium nagy ünnep minden magyarnak. Még akkor is, ha ősei jászként léptek erre a földre néhány évszázaddal később. A jákóhalmi önkormányzat képeslapot készíttetett az alkalomra, a község jeles történelmi múltjából. Fent balról azt igazolja a helytörténeti gyűjtemény vitrinje, hogy itt is megfordultak a honfoglalók, hiszen a határból előkerültek egy lovas ősmagyar leletei. (Ezt a helyet egyébként a 31-es út mellett szeretnénk megjelölni az idén egy szerény emlékkel.) Mellette a 125 éves malom látható, mely sok elismerést hozott lisztjével a községnek. Előtte az 1848/49-es szabadságharcra emlékeztető kopjafák (innét indul idén - immár hetedik éve - a tavaszi hadjárat emlékére szervezett lovasfelvonulás április 3-án egészen Vácig, az 1849-es csaták helyeinek érintésével.) Alul a régi Tama-meder (ma halastó) partján láthatók a több mint 650 éves község házai, mellette pedig a legrégebbi épület: a római katolikus templom belső képe. Gótikus oldalkápolnája a XV. században, későbbi része barokk stílusban, a XVIII. században épült. Középen dicső múltunkat hirdeti a község címere, amelynek eredetije a XVIII. század elejéről való. A kardra tűzött, copfos török fej jelzi, nem volt veszélytelen vállalkozás tisztességtelen szándékkal erre portyázni. Fodor István Jászjákóhalma Akinek a föld adta az életet, az szerette Őrzök egy megsárgult kiadványt, a neve Kis Újság. A Független Kisgazda és Polgári Párt lapja volt egykor. Születése 1939-re tehető, akkori fő- szerkesztője Dessewffy Gyula kisgazda politikus, országgyűlési képviselő. Őt követte a szerkesztői székben Futó Dezső, majd még több neves személyiség. Ez a lap 1947-ig élt, a Rá- kosi-rendszer fojtotta meg. Több mint negyvenéves kényszerszünet után - 1989- ben a rendszerváltás után Pártay Tivadar vezetése alatt született újjá. Örökös tiszteletbeli elnökké választották idős korára tekintettel. A lap 1993-ban újra megszűnt, mert az anyagi támogatást a párt megvonta. A tor- gyánista kisgazdapárt a Kis Újság helyett indított ugyan egy másik lapot, de egészen más címmel. S ezzel el is vette a kisemberektől, a parasztságtól azt az örömet, hogy hetenként kézbe vegye régről kedvelt hetilapját. Rossz lépésnek tartom a megszüntetését, s rajtam kívül még sokan. Akinek gyökerei kötődnek a parasztsághoz, a kisgazdapárthoz, akinek a föld adta sors jutott, szerette a lapot. Szűcs Kálmán, Jászberény Vendégségben a nyugdíjasoknál A szolnoki Pedagógus Nyugdíjasklub vendégeként köszönthettük dr. Czakó László belgyógyász főorvost január 24- én. Színes, érdekes előadásában Dr. Czakó László belgyógyász sok tanáccsal ellátta a hallgatóságot, mert a nyugdíjaskor sajnos már együtt jár a betegséggel is. Felhívta figyelmünket a testi-lelki harmónia megteremtésére és megőrzésére. Kaptunk tanácsot néhány gyógyszer alkalmazásához, és szó esett az időskori cukorbetegségről is. Az érdeklődők kérdéseire szívesen válaszolt. Január 26-án a Kovács Li- bór, Szolnok alpolgármestere volt vendége a megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdek- védelmi Szövetségének. FeKovács Libór alpolgármester rencz Tibomé, az egyesület elnöke beszélgetésre kérte a hallgatóságot. Egyéni és közügyeket érintő kérdések hangzottak el, amelyekre az alpolgármester készséges és kimerítő választ adott. Hasonló találkozásra máskor is szívesen várjuk a város vezetőit. Vörös Lászlóné Szolnok Pokoli jégtánc egy Ladával Kedves EZP-094! Gratulálok! Mi, férfiak sok. Önhöz hasonló, jól vezető hölggyel szeretnénk találkozni az utakon; olyanokkal, akik nem ijednek meg a váratlan helyzetekben sem. Emlékszik? Január 21-én este, Szandaszölös felöl Szolnok irányában haladtunk a jeges, csúszós úton. A szembejövő kocsisorból áttért egy sötét színű kis teherautó a szemközti sávba, mert le akart húzódni a Família panzió előtt. Az útviszonyok miatt ez nem sikerült, így szembetalálkozott az előttem szabályosan haladó fehér Ladával, amit Ón vezetett. Hogy elkerülje a frontális ütközést, középre kormányzott. A jeges úton ennek az lett a vége, hogy a Lada megkezdte pokoli táncát. Két-háromszáz méteren keresztül, rutinosan kormányozva, Ón elkerülte az ütközéseket a szembe jövőkkel, .s végül megállt a szalagkorláttól öt centiméterre; elegáns mozdulattal megköszönte az Ön mögött haladók türelmét és lélekjelenlétét. Mindenki úgy indul útnak, hogy haza is tér . . . Nekem - és főként a szembejövőknek - aznap este ez sikerült. Köszönjük! Nagy Károly, Szolnok ,*A magunk részéről semmi gbnd a hideggel! Itt, a Zagyva tabáni szakaszán sosem fagy be a víz, mindig van ennivalónk, s hál’ istennek, a kutyák sem abajgatnak minket, ha jeges a part. Kell ennél több egy vadkacsának?” Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Kétarcú döntések A Munkáspárt által gyűjtött 142 ezer aláírás bőven kötelezővé tenné a népszavazás kiírását annak eldöntésére, hogy hazánk tagja legyen-e a NATO- nak vagy sem. A parlament pártjai erről most nem merték megkérdezni a NÉP-et. A demokrácia nagyobb dicsőségére az Országgyűlés úgy döntött, hogy majd amikor az Atlanti Szövetségtől megérkezik hozzánk a belépésre vonatkozó felhívás, akkor lesz népszavazás. Ez a kétarcú döntés születése pillanatában elvesztette a hitelességét. Ha most gondot okozott, hogy véleménynyilvánító vagy döntéshozó legyen-e a népszavazás, akkor majd előreláthatóan 1998-ban abban lesz joghézag, hogy a jelenlegi parlament ígérvénye kötelező- e az új parlamentre? Mert közben majd változik az alkotmány is, meg a népszavazásról szóló törvény is. A tényállás meg máris az, hogy országunkban NATO-támaszpon- tok működnek, és NATO-tagsággal járó feladatokat látunk el. Különben Keleti György honvédelmi miniszter is úgy véli (Népszabadság 1995. évi 302. sz.), hogy a boszniai szerepvállalás „...túlmutat a békepartneri együttműködésen... és kiváló alkalom arra, hogy ...bekapcsolódhassunk a NATO munkájába...” Csakhogy éppen erre, a békepartnerségen túlmutató szerepvállalásra, a választási kampányban a parlamenti képviselők nem kaptak felhatalmazást. Áz Országgyűlés kétarcú döntést hozott a hadműveleti területre küldött műszaki zászlóalj működésére, fegyverzetére vonatkozóan is. Egyrészről szereztünk egy újabb jó pontot a NATO-nál, másrészről az még nem biztos, hogy majd a délszláv népek is úgy gondolják, mint a képviselőink többsége; nevezetesen, hogy a mi részvételünk a békét biztosító hadműveletben nem katonai jellegű, mert az engedélyezett fegyverzet nem minősíti a zászlóaljat harcoló alakulatnak. A döntésnek ez utóbbi feltételezett megítélése elég hamar találatot kapott. Ugyanis az illetékes NATO-parancsno- kok, miután megszemlélték az alárendeltségükhöz tartozó zászlóalj felkészülését, észrevételezték, hogy az Ország- gyűlés által engedélyezett fegyverzet elégtelen a meglepetésszerű támadások közvetlen elhárításához. Valamelyest növelték is a védelmet szolgáló eszközöket. A NATO-parancsnokok nyilatkozatai után Póda Jenő (MDF) és dr. Torgyán József (FKGP) azonnal tiltakoztak is katonáink elégtelen fegyveres biztosítása miatt. Tipikus farizeusi magatartás! Ha az urak igazán a szívükön viselik a fiatal magyar életek sorsát, akkor miért szavaztak úgy, hogy katonákat küldjünk Boszniába? Hiszen köztudott, hogy a NATO-központban él egy olyan feltevés is, miszerint a béke megkötésére kényszerített felek egymással és az IFOR-erőkkel is szembefordulhatnak. Ha a politikai erőfeszítések sikertelensége miatt bekövetkezne egy katonai konfrontáció, akkor a „megszálló” IFOR-erők nagy valószínűséggel partizánháborúba keveredhetnek, amelyben nem norma annak mérlegelése, hogy a „betolakodók” harci alakulat-e vagy sem! Clinton elnök úgy nyilatkozott az amerikai szenátusban, hogy az USA katonai erői egy év múlva kivonulnak Boszniából, függetlenül attól, hogy sikerült-e vagy sem a békét biztosítani. Nekünk azonban a hadakozók a szomszédaink, akiknél ráadásul még jelentős számú magyarság is él. Végül is én arra a következtetésre jutottam, hogy az Országgyűlésben ülők többsége az általam érintett kérdésekben felelőtlenül döntött. Ám ez nem vethet árnyékot az IFOR-műveletekben részt vevő katonáinkra. Hiszen a feladat vállalásával ők bátorságból kitűnőre vizsgáltak. Havi 130 ezer forintért kockáztatják az életüket, amiből nekik is csak egy van. Elismerem, alapvető érdekünk, hogy béke legyen szomszédainknál. De ennek elősegítésére választhattunk volna más megoldást is. Szurcsik István, Túrkeve
