Új Néplap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-15 / 39. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. február 15., csütörtök Osztálytalálkozó Harmincéves találkozóra készül a szolnoki Konstan­tin (Beloiannisz) Általános Iskola 1966-ban végzett 8. b osztálya. Osztályfőnö­kük Máté Jánosné (Sőreg Lajosné) volt. A diáktár­sak közül Földiné Rékasi Mária (Szolnok, Jósika u. 15) és Kalóné Bagi Erzsé­bet (Szolnok, Aranyi S. u. 18. VI. 25.) levélben vár­ják az egykori osztálytár­sak jelentkezését! Üzenjük Szolnoki levélírónknak: rend­szeres nevelési segélyben azok a családok részesülhetnek, ame­lyek saját jövedelmükből gyermekük gondozásáról, ne­veléséről, iskoláztatásáról nem tudnak gondoskodni. A rend­szeres nevelési segély megálla­pítása, folyósítása, felülvizsgá­lata az önkormányzat feladata és hatásköre a helyi rendeletben meghatározott feltételek sze­rint. Jószágéi olvasónk kérdésére: a közjegyző az a hivatalos sze­mély, aki polgári jogi ügyekben eljár. Közokiratot készít, pénzt vagy okiratot vesz át megőr­zésre. Legfőbb feladata a vég­rendeletek, öröklési, ajándéko­zási és adásvételi szerződések közjegyzői okiratba foglalása. A közjegyzők meghatározott székhelyen működnek. Szaba­don választhatók, kivéve a ha­gyatéki eljárást. Méhészek, figyelem! A hideg időjárástól függetlenül a népes és bő élelemmel , bete­lelt méhcsaládokban a fiasítás megkezdődött. Az elmúlt évek­ben már tapasztalt sorozatos méhbetegségekről - és az ezek elleni védekezésről most se fe­ledkezzünk meg! Ha úgy látjuk, hogy a méhcsaládnak kevés az élelme, gondoskodjunk minél előbb a pótlásról. A cukorle­pény beadását javaslom, amibe a gyógyszert is beletehetjük. A gyógyszer beszerezhető az ál­latgyógyszertárakban . A cukorlepény elkészítésé­nek módja: a cukrot vízzel fel­olvasztjuk, amiből ezáltal sűrű szirup lesz. Akkor jó a szirup, ha pohár vízbe cseppentve formáját megtartja, nem olvad szét. Ezután az előre elkészített formába öntjük. A cukorlepény beadása az időjárástól függően történik: 8-10 Celsius-fokos hőmérsék­leten. Ajánlatos a műveletet minél gyorsabban végezni: a cukorlepényt a keretlécek tete­jére tenni. Ha az időjárás hűvö­sebb, s a méhcsaládnak fogytán az élelme, akkor is gyorsan ad­juk be a cukorlepényt, de a kap­tár üres részébe tegyünk előre elkészített meleg téglát, amely az elillant hőt pótolja. Fumerás cukorlepény készen is beszerezhető. Id. Sándor János Szolnok Szerkesztette: Kácsor Katalin Hozzászólás cikkeinkhez V. F. J. nem nyugszik... Az Új Néplap február 10-ei számában „Másodhegedűsök a falvakban” címmel, V. F. J. aláírással cikk jelent meg az áfészekről. Az írás negatív hangvételű, s arról tesz tanúbizonyságot, hogy szerzője nem szíveli a kereskedelmi típusú fogyasz­tási szövetkezeteket. Vajon mi az oka ennek a leplezetlen ellenszenvnek? V. F. J. rövid ideig az ÁFÉSZ Magazin főszerkesztő­jeként tevékenykedett (1995- ben). Lapunknál pályafutását nem sok siker koronázta, ezt ő is hamar felismerte. 1995 őszén lemondott fő- szerkesztői tisztéről, és sértő­dötten elvonult. 1995. decem­ber 15-én a Népszabadság című napilapban megjelentette első - és most már tudom, hogy nem utolsó - elfogult és a valóságtól teljességgel függet­len írását. „Rendesen” pocs­kondiázta a fogyasztási szö­vetkezeteket, kikezdte az éle­dező Coop-láncot, és jól el­verte a port az áfészek felvá­sárlási tevékenységén. Ténykedésének második fe­jezete a mostani írás. Kellően vitriolos a címe is. Úgy látszik, V. F. J. szerint a falvakban működő, adót és tb-járulékot nem fizető garázsboltok az „elsőhegedűsök”, amelyek a feketegazdaságban és annak terjedésében valóban éllova­sok. A hivatkozott cikkben a szerző azt írja, hogy a Coop­lánc építése vontatottan halad, és eddig csak mintegy ötszáz áfész-egység csatlakozott a rendszerhez. V. F. J. ismételten figyel­men kívül hagyja, hogy a je­lenlegi állapot csak néhány hónapi munka eredménye, és 1996-ban már több mint ezer kiskereskedelmi egység tarto­zik az üzletlánchoz. V. F. J. sértett, tájékozat­lan, és ebből fakadóan nem képes tárgyilagosságra. F. F. J. független újságíró. Minden ténytől és valós fo­lyamattól független. Tevé­kenysége több szót nem érde­mel. Dr. Dávid Ferenc az ÁFESZ-ek Országos Szövetségének titkára Jákóhalmi képeslap a miUecentenáriumra mi eretenóR i ara OQszaók óhaüTKj A honfoglalás 1100. évfordu­lója, a millecentenárium nagy ünnep minden magyarnak. Még akkor is, ha ősei jászként léptek erre a földre néhány év­századdal később. A jákó­halmi önkormányzat képesla­pot készíttetett az alkalomra, a község jeles történelmi múlt­jából. Fent balról azt igazolja a helytörténeti gyűjtemény vit­rinje, hogy itt is megfordultak a honfoglalók, hiszen a határ­ból előkerültek egy lovas ős­magyar leletei. (Ezt a helyet egyébként a 31-es út mellett szeretnénk megjelölni az idén egy szerény emlékkel.) Mel­lette a 125 éves malom lát­ható, mely sok elismerést ho­zott lisztjével a községnek. Előtte az 1848/49-es szabad­ságharcra emlékeztető kopja­fák (innét indul idén - immár hetedik éve - a tavaszi hadjá­rat emlékére szervezett lovas­felvonulás április 3-án egé­szen Vácig, az 1849-es csaták helyeinek érintésével.) Alul a régi Tama-meder (ma halastó) partján láthatók a több mint 650 éves község há­zai, mellette pedig a legré­gebbi épület: a római katoli­kus templom belső képe. Gó­tikus oldalkápolnája a XV. században, későbbi része ba­rokk stílusban, a XVIII. szá­zadban épült. Középen dicső múltunkat hirdeti a község címere, amelynek eredetije a XVIII. század elejéről való. A kardra tűzött, copfos török fej jelzi, nem volt veszélytelen vállalkozás tisztességtelen szándékkal erre portyázni. Fodor István Jászjákóhalma Akinek a föld adta az életet, az szerette Őrzök egy megsárgult kiad­ványt, a neve Kis Újság. A Független Kisgazda és Polgári Párt lapja volt egykor. Szüle­tése 1939-re tehető, akkori fő- szerkesztője Dessewffy Gyula kisgazda politikus, országgyű­lési képviselő. Őt követte a szerkesztői székben Futó De­zső, majd még több neves személyiség. Ez a lap 1947-ig élt, a Rá- kosi-rendszer fojtotta meg. Több mint negyvenéves kényszerszünet után - 1989- ben a rendszerváltás után Pártay Tivadar vezetése alatt született újjá. Örökös tiszte­letbeli elnökké választották idős korára tekintettel. A lap 1993-ban újra meg­szűnt, mert az anyagi támoga­tást a párt megvonta. A tor- gyánista kisgazdapárt a Kis Újság helyett indított ugyan egy másik lapot, de egészen más címmel. S ezzel el is vette a kisemberektől, a parasztság­tól azt az örömet, hogy heten­ként kézbe vegye régről ked­velt hetilapját. Rossz lépésnek tartom a megszüntetését, s rajtam kívül még sokan. Akinek gyökerei kötődnek a parasztsághoz, a kisgazdapárthoz, akinek a föld adta sors jutott, szerette a lapot. Szűcs Kálmán, Jászberény Vendégségben a nyugdíjasoknál A szolnoki Pedagógus Nyugdí­jasklub vendégeként köszönt­hettük dr. Czakó László bel­gyógyász főorvost január 24- én. Színes, érdekes előadásában Dr. Czakó László belgyógyász sok tanáccsal ellátta a hallgató­ságot, mert a nyugdíjaskor saj­nos már együtt jár a betegség­gel is. Felhívta figyelmünket a testi-lelki harmónia megterem­tésére és megőrzésére. Kaptunk tanácsot néhány gyógyszer al­kalmazásához, és szó esett az időskori cukorbetegségről is. Az érdeklődők kérdéseire szí­vesen válaszolt. Január 26-án a Kovács Li- bór, Szolnok alpolgármestere volt vendége a megyei Nyug­díjasok Kulturális és Érdek- védelmi Szövetségének. Fe­Kovács Libór alpolgármester rencz Tibomé, az egyesület elnöke beszélgetésre kérte a hallgatóságot. Egyéni és köz­ügyeket érintő kérdések hangzottak el, amelyekre az alpolgármester készséges és kimerítő választ adott. Ha­sonló találkozásra máskor is szívesen várjuk a város veze­tőit. Vörös Lászlóné Szolnok Pokoli jégtánc egy Ladával Kedves EZP-094! Gratulálok! Mi, férfiak sok. Önhöz hasonló, jól vezető hölggyel szeretnénk találkozni az utakon; olyanokkal, akik nem ijednek meg a váratlan helyzetekben sem. Emlékszik? Január 21-én este, Szandaszölös felöl Szolnok irá­nyában haladtunk a jeges, csúszós úton. A szembejövő kocsisorból áttért egy sötét színű kis teherautó a szemközti sávba, mert le akart húzódni a Família panzió előtt. Az útviszonyok miatt ez nem sike­rült, így szembetalálkozott az előttem szabályosan haladó fehér Ladával, amit Ón vezetett. Hogy elkerülje a frontális ütközést, kö­zépre kormányzott. A jeges úton ennek az lett a vége, hogy a Lada megkezdte pokoli táncát. Két-háromszáz méteren keresztül, rutino­san kormányozva, Ón elkerülte az ütközéseket a szembe jövőkkel, .s végül megállt a szalagkorláttól öt centiméterre; elegáns mozdulat­tal megköszönte az Ön mögött haladók türelmét és lélekjelenlétét. Mindenki úgy indul útnak, hogy haza is tér . . . Nekem - és fő­ként a szembejövőknek - aznap este ez sikerült. Köszönjük! Nagy Károly, Szolnok ,*A magunk részéről semmi gbnd a hideggel! Itt, a Zagyva tabáni szakaszán sosem fagy be a víz, mindig van ennivalónk, s hál’ istennek, a kutyák sem abajgatnak min­ket, ha jeges a part. Kell ennél több egy vadkacsának?” Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöl­jük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Kétarcú döntések A Munkáspárt által gyűjtött 142 ezer aláírás bőven kötelezővé tenné a nép­szavazás kiírását annak eldöntésére, hogy hazánk tagja legyen-e a NATO- nak vagy sem. A parlament pártjai erről most nem merték megkérdezni a NÉP-et. A de­mokrácia nagyobb dicsőségére az Or­szággyűlés úgy döntött, hogy majd ami­kor az Atlanti Szövetségtől megérkezik hozzánk a belépésre vonatkozó felhívás, akkor lesz népszavazás. Ez a kétarcú döntés születése pillana­tában elvesztette a hitelességét. Ha most gondot okozott, hogy véleménynyilvá­nító vagy döntéshozó legyen-e a nép­szavazás, akkor majd előreláthatóan 1998-ban abban lesz joghézag, hogy a jelenlegi parlament ígérvénye kötelező- e az új parlamentre? Mert közben majd változik az alkotmány is, meg a népsza­vazásról szóló törvény is. A tényállás meg máris az, hogy országunkban NATO-támaszpon- tok működnek, és NATO-tagsággal járó feladatokat látunk el. Különben Keleti György honvédelmi miniszter is úgy véli (Népszabadság 1995. évi 302. sz.), hogy a boszniai sze­repvállalás „...túlmutat a békepartneri együttműködésen... és kiváló alkalom arra, hogy ...bekapcsolódhassunk a NATO munkájába...” Csakhogy éppen erre, a békepartner­ségen túlmutató szerepvállalásra, a vá­lasztási kampányban a parlamenti kép­viselők nem kaptak felhatalmazást. Áz Országgyűlés kétarcú döntést hozott a hadműveleti területre küldött műszaki zászlóalj működésére, fegyverzetére vonatkozóan is. Egyrészről szereztünk egy újabb jó pontot a NATO-nál, más­részről az még nem biztos, hogy majd a délszláv népek is úgy gondolják, mint a képviselőink többsége; nevezetesen, hogy a mi részvételünk a békét biztosító hadműveletben nem katonai jellegű, mert az engedélyezett fegyverzet nem minősíti a zászlóaljat harcoló alakulat­nak. A döntésnek ez utóbbi feltételezett megítélése elég hamar találatot kapott. Ugyanis az illetékes NATO-parancsno- kok, miután megszemlélték az aláren­deltségükhöz tartozó zászlóalj felkészü­lését, észrevételezték, hogy az Ország- gyűlés által engedélyezett fegyverzet elégtelen a meglepetésszerű támadások közvetlen elhárításához. Valamelyest növelték is a védelmet szolgáló eszkö­zöket. A NATO-parancsnokok nyilat­kozatai után Póda Jenő (MDF) és dr. Torgyán József (FKGP) azonnal til­takoztak is katoná­ink elégtelen fegy­veres biztosítása miatt. Tipikus farizeusi magatartás! Ha az urak igazán a szívü­kön viselik a fiatal magyar életek sorsát, akkor miért szavaztak úgy, hogy kato­nákat küldjünk Boszniába? Hiszen köz­tudott, hogy a NATO-központban él egy olyan feltevés is, miszerint a béke megkötésére kényszerített felek egy­mással és az IFOR-erőkkel is szembe­fordulhatnak. Ha a politikai erőfeszíté­sek sikertelensége miatt bekövetkezne egy katonai konfrontáció, akkor a „megszálló” IFOR-erők nagy valószí­nűséggel partizánháborúba keveredhet­nek, amelyben nem norma annak mér­legelése, hogy a „betolakodók” harci alakulat-e vagy sem! Clinton elnök úgy nyilatkozott az amerikai szenátusban, hogy az USA ka­tonai erői egy év múlva kivonulnak Boszniából, függetlenül attól, hogy si­került-e vagy sem a békét biztosítani. Nekünk azonban a hadakozók a szom­szédaink, akiknél ráadásul még jelentős számú magyarság is él. Végül is én arra a következtetésre ju­tottam, hogy az Országgyűlésben ülők többsége az általam érintett kérdésekben felelőtlenül döntött. Ám ez nem vethet árnyékot az IFOR-műveletekben részt vevő katonáinkra. Hiszen a feladat vál­lalásával ők bátorságból kitűnőre vizs­gáltak. Havi 130 ezer forintért kockáz­tatják az életüket, amiből nekik is csak egy van. Elismerem, alapvető érdekünk, hogy béke legyen szomszédainknál. De en­nek elősegítésére választhattunk volna más megoldást is. Szurcsik István, Túrkeve

Next

/
Thumbnails
Contents