Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-10 / 8. szám

1996. január 10., szerda Sport 11. oldal „Piros lámpás” beszélgetés B. Tóth Jánossal Akit ottfelejtenek a buszmegállóban Minden rosszban van jó is, csak fel kell tudni fedezni. Például abban, hogy reggelente tíz perceket kell várakozni, amíg a Tiszán átkel az ember. Nem csoda, ha a sorstársak olykor beszélgetésbe elegyednek, hiszen hiába rohannának, a piros lámpa megálljt parancsol. így akadtam rá a visszapillantó tükörben felismert régi ismerősömre, B. Tóth Jánosra, aki ’86-tól nyolc éven át hirdette a kézilabdasport igéit. Az egykori Olajbányász jeles utánpótlás-nevelő pedagógusa - a szolnoki Széchenyi István Gimnázium korábbi testnevelője és szak­edzője - számos ma már beérett, befutott játékos - Bendó, Szép Kiss K., Tóvizi, Horváth, Hódosi, Fekete - egykori felfedezője, pallérozója mostanság ritkán látható a pályák lelátóin, a kispadokon pedig egy­általán nem töri magát és tanítványait.- Persze, mert az egyesüle­tek építkezése a fordított pira­mishoz hasonlít, holott először meg kellene teremteni a széles alapokat, a korosztályos bázist, felkészült szakemberekkel. Vallom, a verseny nem cél, ha­nem eszköz a tehetséges gyere­kek képességeinek fejlesztésé­ben, kibontakozásában. Persze, csodálatos a győzelem, a siker íze, de nem szabad mindent an­nak alárendelni. Egy önmagát nélkiilözöttnek vélt szakember fotó: m. j. 1. piros lámpa-Mit csinálsz manapság? - adódik magától a közhelyszerű kérdés, ha már kényszerből összefutottunk.-Egy éve váltottam, a gim­náziumi utánpótlásműhelyt és a kispadot is magam mögött hagytam, mert nem láttam a to­vábblépés lehetőségét sem az egyesületnél, sem pedig a tanári pályán. Tavaly februárban hatá­roztam, most a repülőműszaki főiskola testnevelés tanszéké­nek vagyok a dolgozója heted- magammal. Itt merőben mások az elvárások, tehát új, mondha­tom, speciális feladatrendszer­ben dolgozom.-És megnövekedett szabad­időddel mit kezdesz?- Jobbára a családommal töl­töm. A kilencéves Balázzsal, aki lassan keresztapja, a váloga­tott futballista Csábi Jóska ba­bérjaira tör, és a háromeszten- .dős Lilivel. Nála az úszás a leg­fontosabb napirend. És mivel nincs sportos mellékállásom, bőven marad időm a cseme­tékre.-Igazán meglep, hogy nin­csen csapatod. Szerinted miért?- Úgy érzem, az élvonalbeli klubok inkább a neves, ismer­tebb szakemberekre számíta­nak, illetve az alacsonyabb osz­tályú együtteseknél nem a szakmai felkészülés dominál, hanem a kontraszelekció, va­lamint a személyes kapcsolatok érvényesülnek. 2. piros lámpa-Ismerve téged, így nem lehet teljes az életed.- Kár lenne tagadnom, hiány­érzetem van a kézilabda nélkül. Egyelőre marad a szakirodalom tanulmányozása, a hazai és a kül­földi televízióállomások meccs­közvetítései és néha a Tiszaliget. Szeretnék dolgozni, de nem min­denáron. Ahol reális célokat lát­nék, s mellette azt, hogy nemcsak a kiválasztottaknak adják meg az egzisztenciális feltételeket, ha­nem a velük dolgozó edzőnek ugyanúgy, ott maradandót tudnék alkotni.- Felnőtt vagy utánpótlás szinten serénykednél-e?- Teljesen mindegy. Ne érts félre, nekem nem derogálna a gyerekekkel való foglalkozás, csak hát a legtöbb élvonalbeli csapat a mának él. Nem fogal- koznak azzal, hogy jövőre kik­kel és miből pótolják a távozó­kat. Azt hiszem, az valamennyi sportágra komoly veszélyt je­lenthet, ha a vezetők nem látják be: a képzett edző nagyon fon­tos a gyerekek számára, hiszen a mozgástanulás virágkorában egyszerűen bűn a tévedés.- Utóbbi nézetedet nemigen támasztja alá a gyakorlat. 3. piros lámpa- Hangodból elkeseredettséget, csalódottságot érzek.- Bevallom, nem tévedsz. Nélkülözöttnek érzem magam a szakmában, aminek nem ismerem az okát. Az enyéi­men kívül számos diploma, szakdolgozat porosodik a sut­ban, mert csaknem megalázó az, amit manapság a nevelő edzőknek egzisztenciálisan ajánlanak, de neveltjeiknek megadnak.- Ennyire rossz a helyzet?- Azt már csak halkan jegyzem meg, sokszor elgon­dolkozom azon: vajon egy­kori tanítványaim miért su­hannak el mellettem köszönés nélkül nyugati autócsodáik­kal, ha az éppen lerobbant ko­csim miatt a buszmegállóban várakozom?- Talán tőlük kellene meg­kérdezned. De suhanjunk mi is tovább, mert zöld a lámpa! Neked is, tanár úr! (néder) Aggasztó hírek Spanyolországból Nincs könnyű helyzetben a Nemzetközi Sí Szövetség. A spanyolországi Sierra Nevadá- ból, a február 12-én kezdődő alpesi világbajnokság helyszí­néről - ismét - aggasztó híreket kaptak. Gianfranco Kasper fő­titkára elmondta, hogy az utóbbi napokban eső áztatta a pályákat. Ezért különösen az alacsonyabb területeken rom­lott a pályák minősége.- Háromezer méter magasan kifogástalan a hó minősége. Csaknem két méter vastag hó­takaró borítja a pályát. Bár az esőzések nem tűnnek túl bizta­tónak, nincs pánikhangulat a nemzetközi szövetségnél - je­gyezte meg Gianfranco Kasper, aki hozzátette: két tartalék helyszínt is kerestek arra az esetre, ha Spanyolországban nem lehet lebonyolítani a vi­lágbajnokságot. Azt, hogy hol, nem volt hajlandó elárulni. Egyes hírek szerint a svájci Crans Montana és az ausztriai St. Anton jöhet szóba. Ismert, a világbajnokságot tavaly januárban kellett volna megrendezni Sierra Nevadá- ban, azonban hóhiány miatt el kellett azt halasztani. Lovas karantén A Nemzetközi Lovas Szövet­ség megegyezett az egyesült ál­lamokbeli Georgia állam illeté­keseivel, hogy milyen feltéte­lekkel juttathatják el az olimpia helyszínére a versenylovakat. A gondot az jelentette, hogy sok, idegen országból érkező ló pi- roplazmózisban szenved. Ez a kullancsok által terjesztett kór az Államokban alig ismert, félő volt, hogy elterjesztik a beteg­séget. A lovakat ezért, amint megérkeznek Amerikába, elkü­lönítik az atlantai repülőtér kö­zelében. A hátasokat innen szállítják majd mindennap az edzésre és a versenyre. Cruyff, Femandez, Capello? Férfi kézilabda Négy közé jutásért Tiszavasváriban Szabolcsban vendégszere­pei ma 16.30-kor a Mól Szolnok KK NB I-es gár­dája Magyar Kupa-mérkő­zésen. A piros-fekete együttes a másodosztály­ban negyedik helyen ta­nyázó Alkaloida ellen lép pályára azzal a szándék­kal, hogy a vasárnapi szol­noki visszavágó után már a legjobb négy között tud­hassa magát. A feladat távolról sem tűnik megoldhatatlannak, sőt a kettős győzelem sem. Ezt minden szurkoló és vezető joggal várhatja Bendóéktól. Az elmaradt Pemü- meccs esetleges újraját­szásáról még nem döntött a szövetség, de az már biz­tos, hogy Hajnal Csaba li­gaelnök azt javasolta, hogy a molosok játék nél­kül kapják meg a bajnoki pontokat. Döntés a követ­kező elnökségi ülésen szü­lethet. A francia Paris SG jelenlegi vezető edzője, Luis Fernan- dez „esélyes” arra, hogy az FC Barcelona futballmestere legyen - tippelget a France Football. Hogy ebből mennyi a vágy és mennyi a valóság, az majd kiderül. A francia szaklap szerint a PSG 36 éves szakemberének felettébb jók a kilátásai, hi­szen remekül beszél spanyol nyelven. Ahhoz, hogy való­ban ő legyen a Nou Camp új „diktátora”, még sok víznek el kell csordogálnia a Szaj­nán. Az első bökkenő az, hogy a katalán gárda mestere, a hol­land Johan Cruyff esetleg is­mételten igent mond. Arról ugyan gyakorta szólnak a pletykák, hogy a holland edző nincs éppen jóban egyes bar­celonai klubigazgatókkal, ám ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy csak az 1996/97-es idényre - francia frankban kifejezve - tízmil­liót ajánlott föl a „Barca” a nagyszerű edzőnek. Márpedig Cruyff közismerten kedveli a pénzt. Ha azonban mégis úgy véli, elég, azaz nem kíván maradni a katalán főváros pompás klubjánál, úgy Fer- nandez mellett azért akadnak más utódjelöltek is. így ’95 legjobb szakembere, az Ajax vezető edzője, van Gaal is csábos ajánlatot kapott a „zu­hanyhíradó” szerint; nem be­szélve a jelöltek között emle­getett olasz Sacchiról és Ca- pellóról. Capello neve kapcsán ér­demes emlékeztetni arra, hogy az AC Milan két újabb idényre szóló szerződéshosz- szabbítással állt elő. Csak­hogy Capello még erősen gondolkodik, mert - amint mondta - több pont nem vilá­gos számára az új szerződés­ben. Lehetséges, ez csak tak­tikai, figyelemelterelő manő­ver részéről. Hiszen ugye megeshet, tényleg megkereste már őt a Barcelona. Imigyen megpróbálja „húzni az időt”. Mert gondolkodni kell, nem vitás. Nem mindegy, FC Barce­lona, avagy AC Milan. Játékos- (és edző)keringő a megyében Ugyan az alacsonyabb osztályú labdarúgó-bajnokságok csak március közepén rajtolnak, a legtöbb csapat már el­kezdte vagy a napokban kezdi meg a felkészülést a tavaszi szezonra. Ilyentájt azonban elsősorban nem az edzők munkája kerül reflektorfénybe, hanem az egyesületi veze­tők ténykedése, akik mindent elkövetnek annak érdeké­ben, hogy együtteseiket a szurkolók elvárásainak megfele­lően megerősítsék. A nagy össznépi keringőbe idén télen az edzők is bekapcsolódtak, hiszen több klub háza táján trénerváltásról csiripelnek a verebek. Mivel az átigazolási időszak vége még jócskán odébb van, nem szabad kész­pénznek venni a különféle híreszteléseket, ám badarság lenne abszolút figyelmen kívül hagyni a pletykákat. Az őszi megyei első osztályú labdarúgó-bajnokság negatív szenzációját a Kunszentmár­toni TE együttese okozta, melynek tizenhét mérkőzésen mindössze egyetlen pontra fu­totta - az is az utolsó forduló­ban - erejéből. A kiesés réme okozta félelem arra késztette a nagy múltú egyesület veze­tőit, hogy drasztikus változta­tásokra szánják el magukat. A kispadra „leigazolták” a szentgyörgyiek extrénerét, Sólyom Vilmost, valamint tárgyalásokat kezdtek Ladá­nyi Tibor kapus, Rostás Sán­dor (Jászalsószentgyörgv), Zsemberi Pál (Szolnoki MÁV MTE), Kis András (Rákóczi- falva) és Határ Ferenc (Laki­telek) játékosokkal. A legna­gyobb dobásnak viszont mégis azt tartanák Kunszen­ten, ha sikerülne a jelenleg hosszú eltiltását töltő kisúj­szállási gólkirályt, S. Nagy Zsoltot felmentetni és zöld­fehér mezbe öltöztetni. A biz­tos bentmaradáshoz minimum harminc pont kell, ehhez pe­dig tíz győzelemre lenne szükség. Igaz, kilencszer ha­zai környezetben lép pályára az Ér-parti legénység, ám idegenbeli bravúrok nélkül nem számíthat csodára a KUTE. A kiesés rémétől leginkább fenyegetett másik klub Tó­szeg, mely alig néhány ponttal előzi csak meg a sereghajtót. Sokáig a kék-fehérekről szóló híresztelésekben is első he­lyen szerepelt a trénercsere kérdése, melyre azonban a je­lenlegi állás szerint nem ke­rült sor. Az egyesület vezető­sége megerősítette edzői po­zíciójában Tari Jánost, és több labdarúgó le-, illetve át­igazolásával megerősíti kere­tét. Jászboldogházáról hár­man, Pető Sándor, Orosz Fe­renc és Varga László készül Tószegre, míg a fél éve leállt Peszeki Sándor újra kezdi az edzéseket. Egyértelmű cél­ként tűzte a szakvezetés a csapat elé a bentmaradást, melynek eléréséhez azonban nagy valószínűséggel a sze­rencsére is szüksége lesz a gárdának. Rákóczifalván nem is titkol­ják a vezetők, bajnoki címről álmodoztak a télen. Lemaradá­suk az éllovas alattyániak mö­gött minimális, így nem tűnik elérhetetlennek a kitűzött cél. Új edző, az ősszel még Martfűn futballozott Rózsavölgyi László kapta kézbe a marsall- botot, de rajta kívül igazán új embert nem lehet felfedezni a csapat környékén. Kollár János és Hanga László visszatért Rá- kócziújfaluba, Göncző István szintén a távozás gondolatát forgatja a fejében, akárcsak Kis András, akit négy egyesület - például a Cibakháza - is szíve­sen látna soraiban. A távozókat eddig egyedül Szeberényi Csa­bával próbálják meg pótolni, aki féléves szünet után ismét a csapat rendelkezésére áll. Ä legérdekesebb átigazolási hírek fura módon egy megyei másodosztályú csapatot érinte­nek. A Kunsági csoport éllo­vasa - toronymagasan vezeti a mezőnyt -, Kenderes, úgy tű­nik, már most a magasabb osz­tályra készül, hiszen eddigi egységes gárdájába három re­mek futballistát is megszerzett. Ha a pletykáknak hinni lehet, az NB III-as Karcag egyik ve­zéregyénisége, Varga János, valamint Kisújszállás két meg­határozó játékosa, Tóth József és Molnár Tamás egyaránt zöld-fehérbe öltözik tavasszal. A Jászsági csoportban jelen­leg legalább hat bajnokesélyest tartanak nyilván. Nem véletlen tehát, hogy ezek a csapatok is körülnéztek a játékospiacon. A leggyorsabbnak Szajol vezetői bizonyultak, akik két egykori játékosuk, Bódi „Zsazsa” és Hegedűs Robi (Rákóczifalva) újbóli csatasorba állásától re­mélik a dobogós helyezés el­érését. (géléi) Férfi kosárlabda Még van csiszolnivaló... Szolnoki Olaj KK-Arad 94-48 (52-22) Szolnok, 200 n., v.: Pór, Török. Szolnoki Olaj KK: Takács, PAPAC 14/3, MÉRÉSZ T. 26/9, Varga 9, Góbi 10. Csere: Radonjics 14, Jusztin 11/6, Katona 9/3, Mérész Cs. Edző: Rezák László és Tóth Zoltán. Az eredmény alakulása: 4. p.: 9-3, 10. p.: 20-7, 14. p.: 38- 10, 18. p.: 40-15, 23. p.: 59-29, 29. p.: 78-36, 36. p.: 87-40. Idén először lépett pályára az Olaj KK együttese, igaz, még nem tétmeccsen, csupán előké­születin „mutatták meg” magu­kat a sérült Alexét nélkülöző piros-feketék. Varga és Mérész kosarai vezették be a találkozót, azt követően előbb Papac, majd Takács triplakísérlete szédült ki a gyűrűből. Utóbbi gyorsan jó­vátette „bűnét”, hiszen szabály­talanság árán sem tudták meg­akadályozni a pontszerzésben, nyomban utána Takács mesteri átadását gyömöszölte a ko­sárba. A csereként beállt Jusz­tin hármassal tette le névjegyét, a szerb idegenlégiós pedig le­másolta az irányító mutatvá­nyát, csakúgy, mint Katona, aki szintén frissítésként érkezett. Valamelyest a centerek is ma­gukra találtak, előbb Varga, ké­sőbb Radonjics volt eredmé­nyes közelről, utána viszont hosszú pauza következett. A félidő hajrájához közeledve Jusztin elégelte meg a szolnoki kosárínséget, ám példáját nem­igen követték a többiek. Fordu­lás után jó öt percig Radonjics és Mérész Tamás ontotta a ko­sarakat, rajtuk kívül más nem is tévedt az ellenfél palánkja alá. Mérész pontosan azt nyújtotta, amit már évek óta vár tőle a nagyérdemű: közelről és távol­ról egyaránt biztos kézzel beta­lált, saját palánkja alatt épp olyan jól szedte a lepattanókat, mint támadásban, ráadásul szépségdíjas megoldásokra is futotta erejéből. Talán ’96-ban ezt a stílust akarja meghonosí­tani a Tisza partján? Nem ár­tana... A végjátékból kizárólag a játék hiányzott, az edzőtábor­ból érkező vendégek nem tud­tak újat nyújtani, míg a hazaiak a figurák begyakorlására töre­kedtek. Szombaton kiderül, mi­lyen sikerrel. Rezák László: - Csak kará­csonykor pihentek a fiúk, egyébként egész idő alatt a fizi­kai felkészítésen volt a hang­súly. Január 2-án kaptak elő­ször labdát, most a játék össze­rakása a fő cél. Az első félidő­ben a leindításokat, valamint a régebbi figurákat sulykoltam, a másodikban az újabbak követ­keztek. Azokon még van csi­szolnivaló... SZS Az AC Milán libériái származású játékosa, George Weah díjátvétel közben. A FIFA dön­tése szerint ő az év játékosa. A „King George”-ként ismert focista fantasztikus évet tudhat maga mögött, 1995-ben egyszerűen minden sikerült neki. feb-reuter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents