Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-27 / 23. szám

Ellj __L • . ' 1 OTW ki 1* r m Magdi —r 1 h * Fekete János: Születésnap A születésnap a legszebb nap az évben Neked ragyognak a csillagok az égen. Te nem látod, de az idő repül, Éveid számai pörögnek szüntelenül. Minden évben egyre idősebb leszel és sok tudásra így mindig szert teszel. Nemrég voltál tízéves, tizenegy leszel, Minden évben számos vizsgát teszel. Szülinapom alkalmából írtam e verset, Azt, ami szívemben felszínre lesett. Köszöntöm az összes gyerektársamat, Szülinapomon kurjantom e vidám szavakat. Győri Zsuzsanna 7. osztályos tanuló. Kedvenc tantárgya a ma­gyar történelem. Szívesen ír meséket, verseket, több mese­mondó versenyen nyert díjat. A szolnoki Ságvári Művelődési Központ által meghirdetett mesemondó versenyen saját mesé­jével indult. Ezt a mesét szívesen adjuk közre. Olvassátok Ti is! Az illusztrációt a meséhez osztálytársa készítette. kába. Meg is tette. Persze ezt a kisbéka már nem várta meg, egy távolabbi kőről szemlélte, amint a fagylaltos ember nagy dérrel- dúrral a kukába vágja azt, amiből élt. Majd nehogy szó nélkül tá­vozzon, még visszakiáltott.- Úgyis pocsék volt ez a fagy­lalt! Most hirtelen öt fagylaltos ka­nál repült feléje, de ő csak neve­tett.- Úgysem találsz el, mert én olyat tudok, amit Te nem! Tudok ugrani! s Most úgy érezte a kisbéka, hogy nagyon ragad a teste. Bi­zony rászáradt a fagylalt, elment hát a patakba mosakodni. Ami­kor megmosakodott, elkezdett lefelé úszni a patakon, nemso­kára mosóasszonyokkal találko­zott, akik éppen hazamentek a legközelebbi mosnivalóért. Per­sze itt sem állta meg, hogy va­lami rosszat ne tegyen, meghem- pergőzött a legközelebbi pocso­lyában, majd beletöpilközött egyenest a tiszta lepedőbe. Nem­sokára jöttek vissza az asszo­nyok, s amikor meglátták, hogy tiszta sár minden lepedő, haza­szalasztották a legkisebbiket sep­rűért. Bezzeg jött az egész falu' baltával, szekercével, ütötték- verték a tiszta lepedőt, de a kis- békát nem találták el, ő pedig csak a nyelvét nyújtogatta, és mondta:- Úgysem találtok el, mert én olyat tudok, amit Ti nem! Tudok ugrani! (Folytatjuk) A szemtelen kis béka Réges-régen, amikor a Tisza' ak­kora volt, mint egy csermely, s tiszta vizével vidáman csordogált át a köveken, három nagy kő kö­zött ebihalak éltek. De volt egy, amelyik nem illett a többi közé, szemtelen volt és nagyképű. A nagy békák, akik lejártak hozzá­juk naponta, és vigyáztak rájuk, csak legyintettek. - Ugyan, hi­szen még csak gyerek!... De a mi kis békánk akkor .sem változott meg, amikor kikerült a patakból. Az első útja egy fagylaltos ko­csihoz vezetett, ott egyenesen be- leugrott az eperfagylalt köze­pébe. Először hidegnek találta, de amikor megkóstolta, úgy érezte, a paradicsomban van, és semmi kedve nem volt kijönni onnan. Éppen jött egy vevő.- Égy gombóc eperfagylaltot kérek szépen! - mondta egy szi­gorú női hang. A kisbéka csak annyit látott, hogy egy hatalmas fagylaltos ka­nál közeledik feléje, és éppen őt beleteszi a tölcsérbe. A fagylal­tos ember csak akkor eszmélt föl, amikor a vevője sikítozva elro­hant.- De hiszen ez egy béka! - és erre eldobta a fagylaltot. A kis- békának nem tetszett az esés, úgyhogy visszaugrott az eper­fagylaltba. Most már nagyon mérges lett a fagylaltos ember. Eldöntötte ma­gában, hogy az egész eperfagy­laltot dobozostól kidobja a ku­Készül a „nagy mű” Szekéren a világ is más Azokban a napokban borús idők jártak a székelyföldi Kászonok- ban. Úgy volt, ha reggelre kitisz­tul, indulunk. Éppen a szentmise közepére ballagtak el fejünk fö­lött a sötét fellegek. Már rohan­tunk is a gumikerekű szekér tu­lajdonosa, Zakariás bácsi háza felé, akit magunk között csak Zaki bácsinak hívtunk. Ő befo­gott, és a kis csapatunk vidáman indult a nagy útra. Elhagytuk a falu határát is, amikor rázendítettünk egy dalra. A. természet harmóniája magá­val ragadta az embert ott, a he­gyek között. Gyönyörű hegyvo­nulatok és lankák, na és a Ká- szon patak között vezetett az utunk. Zaki bácsi mesélt és éne­kelt is sokat. Az idő gyorsan re­pült, nem úgy a felhők tömege. Megálltunk ebédelni egy zöld füves tisztáson, hol fenyőfák tömege karolt át bennünket. A delet már két órával meghaladta az idő, mikor utunk felénél, a Zúz-völgy közelében leszáll­tunk a szekérről. A kézműves­műhely vezetőjének, Petyusnak a javaslatára elmentünk a szé­kely-csángó házakhoz, hogy ér- deldődjünk életükről. A székelyek és csángók na­gyon kedvesek a vendéghez. Minket jól megetettek és utunkra bocsátottak. A két ló is eléggé kipihente magát a visz- szaútra. Útközben láttunk ha­talmas sasokat is. Aztán kezdett ismerős lenni a táj. A faluba már csak estére érkeztünk meg. Le­pakoltunk és hálni térnünk. Nemcsak ez az egy nap volt él­mény számunkra, hanem a többi nyolc is. A székely kapuk, az étkek, az emberek és a környezet nyúj­totta lehetőségek tették csodála­tossá, kedvessé, kellemessé és szívünknek részévé ezt a pár na­pot. Bár nehéz a felkészülés egy ilyen útra, és bizony időt sem kímél, hogy megteremtsük a szükséges dolgokat, mégis pá­ratlan élmény és tanulságos egy ilyen utazás. Szabó Zoltán, 16 éves tanuló A mi nagy családunk A mi családunk elég nagy Nagy, mert sokan beletartozunk Összetartunk és szeretjük egymást, Mint egy igazi hű szerető család! Együtt nevetünk, ha kell, S együtt sírunk, ha kell. Együtt mélázunk velük, Kik velünk töltik a családias napokat! E napok nagyon nehezek, S a kötődések erősebbek lesznek közöttünk. Kötődünk egymáshoz mint egy jó család, Hozzájuk, kik velünk vannak. A verset írta: Horváth Judit Lívia 8. b osztályos tanuló HŐGYE MARIANNA: A tél Ha már mínuszokat mutat a hőmérő, Ha már jégcsap lóg az ereszről, S a fehér hó is belepi a világot, Ha már kopaszok a fák, s nem terem a kert virágot, Megjött tél, te is láthatod. Látod a gyönyörű jégvirágot, Melyet a pára neked mintázott, Ott csillog az ablakon, Mint karácsonyfadíszek a fenyőágakon. S ha kijjebb nézel, csak a fehérséget látod, Mely befedi az egész világot. Kedves Szerkesztő Néni! Köszönjük az évindító cikké­ben leírt kedves sorokat. Örültünk, hogy az általunk küldött rejtvényt is közölte. Szeptemberben megrendez­tük az iskolánkban már ha­gyományos Rákóczi-túrát. Versenyfeladátok megoldása után jutottunk ki a Tiszali- getbe. Itt már várt bennünket Zsuzsa néni, frissen sült házi kakaós csigával és almával. A jó versenyzéshez hozzájárult a kellemes idő is. Október első hetében került sor a hasznosanyag-gyűjtésre. Hurrá! A mi osztályunk lett az első a papírgyűjtésben! Beneveztünk a Nyelvi játé­kok versenyre. Igaz, nem mindegyik feladatot tudjuk megoldani, de segít a tanító néni. E feladatokból küldünk az újság számára. Mi nagyon sze­retjük az ilyen rejtvényes fel­adatokat, talán másnak is örö­met szereznek. A történelmi totó is igen népszerű, mivel iskolánk név­adója H. Rákóczi Ferenc, minél többet szeretnénk megtudni róla és a történelmi korról. Ebbe a versenybe felső tagoza­tos tanulók neveztek be. További jó munkát kívánunk s érdekes cikkeket! Üdvözlettel: a Rákóczi Magazin tudósítói 4. a osztály * * * (E lapszámunkban található rejtvény-összeállítást is a ma­gazin tudósítói küldték be.) Az oldalt összeállította: Horváth Ida Zeneszerző Az ábra bal oldali táblá­jának szavaiból középső betűik megváltoztatásá­val új, értelmes szavak képezhetők. Írd ezeket az új szavakat a jobb ol­dali tábla megfelelő sora­iba. Ha helyesen oldot­tad meg a feladatot, az új szavak középső betűi függőlegesen olvasva egy magyar zeneszerző veze­téknevét adják eredmé­nyül. Ki ez? Regényhős Egy közismert ifjúsági regény címét tudjátok meg a nyállal jelzett füg­gőleges sorból. A vízszin­tes sorok megfejtéséhez segítségül egy-egy betűt beírtunk. 1. Legnagyobb tavunk. 2. Illatos virágú bokor. 4. Ez a növény mérges is lehet. 4. Férfinév. 5. Fi­nom déligyümölcs. 6. Hátán viszi a házát. 6. Tisza-parti város.

Next

/
Thumbnails
Contents