Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-26 / 22. szám
1996. január 26., péntek Gazdasági Tükör 5. oldal SZÉCHENYI ISTVÁN GIMNÁZIUM Szoktok HATODIK ES NYOLCADIK OSZTÁLYOSOK, FIGYELEM!- Nyitott, érdeklődő, tanulni, alkotni vágyó diák vagy?- Főiskolán, egyetemen akarsz továbbtanulni?- Korszerű, sokrétű ismeretszerzésre vágysz?- Szeretnéd a középiskolás éveidet aktívan, értelmesen és jó diákközösségben leélni? JELENTKEZZ a szolnoki SZÉCHENYI ISTVÁN GIMNÁZIUMBA! Mit kínálunk, ajánlunk Neked? Ha nyolcadikos vagy, várunk- a biológia- idegen nyelvi és- a művészeti képességfejlesztő (drámatagozat és rajztagozat) osztályainkba! Ha hatodikos vagy- és értelmiségi pályára készülsz- és szeretnéd személyiségedet minél szélesebb körben kibontakoztatni, erre nyújt lehetőséget a hatévfolyamos képzés. Tanórán kívüli tevékenységre is igényed van? Várnak a - tantárgyi szakkörök sportkörök néptánccsoport énekkar diákszínpad országjáró diákkör diákújság stb. Hogyan jelentkezhetsz? Az általános iskolákban szokásos jelentkezési lappal 1996. február 15-ig! Hol kaphatsz bővebb információt? Az iskola titkárságán és a 340-923-as telefonon! T* fin ’• t h t S £•:' 1 h: S íj ‘ íí i^| ? í 1 6% Piaci és termelési anarchia fenyeget a baromfifronton Halálos ítélet egy sikerágazatra A magyar baromfiágazat tavaly 400 millió dollárral járult hozzá a 2.8 milliárdos magyar mezőgazdasági kivitelhez. A agrártermékek kereskedelmének 1,4 milliárdos pozitív szaldójából ennél is nagyobb arányban, 350 millió dollárral részesedett. Ez a szféra - egyetlenként - immár második éve kihasználja, sőt túlszállítja az Európai Unió által Magyar- országnak biztosított kedvezményes vámtételü kvótákat, miközben támogatottsági színvonala 30-40 százalékkal elmaradt a termékpályán hasonló helyet elfoglaló húsiparétól. Egyetlen piacon mégsem versenyképes a baromfiágazat: Magyarországon. Az elmúlt évben ugyanis a fogyasztás mintegy 50 százaléka származott a higiéniai feltételeket mellőző, tb-t, adót nem fizető „garázsvágókból”, a hatóságok cinkos hunyorítása mellett. Sikereseknek bizonyultak ezzel szemben a ConAvis Rt. integrációs törekvései. Pedig nem volt egyszerű a feladat. Az elmaradott térségben működő feldolgozónak úgy kellett egyenként több ezer kistermelő, keltetőüzem, takarmánykeverő, tenyészanyag-előállító munkáját megszervezni, hogy mindannyian a piac igényeinek megfelelve termeljenek, s egyúttal megtalálják a számításukat. Csak az ily módon szervezett integráció számíthatott arra, hogy a bankok a termelés minden fázisában hitelhez juttatják őket, és azt a magas kamattal együtt vissza is tudják fizetni. Nem csoda, hogy az utóbbi esztendőkben tapasztalt mélyrepülés után, amikor termelők, feldolgozók jutottak csődbe, tavaly ismét optimizmussal vágtak neki az évnek a baromfitermelők. Úgy tűnt, hogy stabilizálódik a piac, a felvásárlási árak pedig lehetővé tették a jövedelmező gazdálkodást. A kedvező tendenciák arra sarkallták a feldolgozó ConAvis Rt.-t, hogy kiszélesítse a termeléssel kapcsolatos szolgáltatásait, így saját szülőpárokat telepítettek a megye területén. Törekedtek tehát a teljes vertikum kézben tartására, éppen azért, hogy minél kevesebben legyenek azok, akik kiviszik az ágazatban előállított jövedelmet. Sajnos e törekvés nem járt teljes sikerrel, hiszen a takarmányoldal a vertikumon kívül maradt. Az egymásra utalt termelők és feldolgozók egyaránt ezt a tényt tekintik a kialakult helyzet előidézőjének. Az új keletű „csirkevész” okairól és következményeiről beszélgettünk Csombordi Istvánnal, a ConAvis Rt. törökszentmiklósi baromfi-feldolgozó gyárának igazgatójával, Tánczos Gábor és Lázár Mihály újszászi magántermelőkkel. Sánta Péterrel, a tószegi Agromix Plusz Kft. ügyvezetőjével, valamint Sebők Lászlóval, a jászladányi Jászföld Szövetkezet termelési főmérnökével. Leállított feldolgozók- Tavaly sikerült felépíteni egy termeltetési rendszert, a feldolgozók folyamatosan működtek 1500 embernek munkát adva; nem beszélve a több száz családról, melyek a csirketartásból élnek - kezdte Csombordi István.- 1995 utolsó két hetétől kezdve viszont a fő feladatunk, hogy a keltetőből kikerülő naposcsibéket bármi áron is kihelyezzük a termelőkhöz. Mostanra elképzelhető, hogy el kell pusztítani a naposcsibéket, mert az ágazat jövedelmi viszonyai oly mértékben leromlottak, hogy a termelők nem hajlandók fogadni a kis szárnyasokat. Idén 20 millió brojlercsirke termeltetése, feldolgozása és értékesítése szerepelt a törökszentmiklósi és a zagyvarékasi feldolgozó tervei között. Azóta 9,5 millióra vittük le a tervet, a naposcsibék, te- nyésztojások egy részét exportáltuk. Ennek ellenére úgy tűnik, a két feldolgozó kapacitását nem tudjuk kihasználni, mert a termelői háttér annyira elbizonytalanodott - velünk együtt -, hogy egy műszakos termeléshez sem tudjuk biztosítani az alapanyagot. Ez Miklóson azt jelenti, hogy február 1-jétől százhúsz ember szerződését nem fogjuk meghosszabbítani, Rékason pedig a 8. héttől kezdve öt hétre teljesen le kell állítani az üzemet. All. héttől a miklósi jut erre a sorsra. Ennek a következményeit nem kell ecsetelni: több ezer család megélhetése kerül veszélybe. Ennek az oka: a termelési költségek ugrásszerű emelkedése, amelyet a feldolgozó képtelen kompenzálni. Erre csak akkor van mód, ha a költségeket továbbháríthatjuk a fogyasztóra. Késztermékeink fele exportra kerül, fele belföldre. Se a német, se a francia vevőt nem érdekli, hogyan emelkednek hazánkban a takarmányárak, amikor a brojler tonnáját 1250-1300 dollárért megveheti a világpiacon. Mi ebbe az árba nem férünk bele, különösen úgy, hogy az exporttámogatást csökkentette a kormány. Ez csak a miklósi és a ré- kasi gyárban 210 millió forintot jelent, s ezt képtelen kigazdálkodni a feldolgozó. Belföldön nincs értelme árat emelni, hisz Miklóson jelentős készletünk van szárnyból és far-hátból, ami azt jelzi, hogy az olcsó termékeknél is csökken a kereslet.- A termelők miben látják a jelenlegi „pestis” okait? Sebők László: - A szövetkezetünk hosszú ideig nem üzemeltette az évi 800 ezres baromfitelepét, tavaly azonban úgy látszott, hogy a baromfiágazat kilábal a válságból, és beilleszkedik a nyereséget hozó ágazatok sorába. Éppen ezért úgy döntöttünk: még nulla eredmény esetén is beindítjuk a telepet, hogy foglalkoztassuk az embereket, és a 250 milliós eszközállomány ne álljon kihasználatlanul. Minden jel arra utal, hogy padlóra kerül ismét az ágazat, ez pedig a gazdaságirányítás csődje. Ami a takarmányárakat illeti, a monopolhelyzetben lévő cégek akkor emelik áraikat, amiSenkinek sem kellenek? kor akarják. Ma a baromfi a termelő részéről nagy ráfordítás, nagy kockázat - a kicsi haszon reményében. A termelő hat hétre befektet hitelből, kis haszon pedig akkor lesz, ha nincs nagyobb elhullás, állat-egészségügyi probléma. Tavaly - mondjuk ki:' baromfipestis volt a megyében. Hathetenként 140 ezer brojlercsirkét bocsátunk ki. Nem okozna gondot a termelés leállítása, de ha ezt tesszük, akkor kihasználatlan 250 milliós eszközállomány, ami ráadásul hatalmas állami támogatással jött egykor létre. Célunk az, hogy ez az ágazat is nyereséget termeljen. S azt hiszem, joggal tarthatunk igényt arra, hogy a tevékenységünket elismerje a piac, ugyanúgy, mint az ózdi kohászatot, ahová tetemes mennyiségben áramlanak a mil- liárdok. A baromfinál néhány milliárdról van szó... Ugyanez történik a sertésnél és a marhánál. Piaci és termelési anarchia van az országban. Követhetetlen a gazdasági szabályozás, így lényegében mindenki rosszul jár.- Az exporttámogatás csökkentése, illetve a költségek növekedése nem esett egybe túltermeléssel? Csombordi: - 1995-ben sem volt túltermelés. Idén ConAvis szinten többmilliós állományfejlesztést terveztünk, de ez nem olyan többlet, amit ne lehetne levezetni. Másik dolog, hogy Keletre is vezet út... Ha most mindenki leállítja a termelést, a ConAvisnak sem marad más, mint levágja a te- nyésztyúkokat, a tojást piacra dobja, vagy éppen tojáslikőrt gyárt. Ha mondjuk két hónap múlva megoldjuk az ágazat problémáit, addigra nem lesz tyúk és naposcsibe... Az FM szerint a probléma az volt, hogy támogatást a feldolgozók kapták, nem a termelők. Tavaly január óta 30 forinttal nőtt a csirke felvásárlási ára, tehát a támogatásból jutott a termelőnek. Nem vagyok ellene, hogy a termelő kapja a támogatást, de akkor rögtön. Jelenleg maximum 125 forintot tudunk fizetni a brojler kilójáért. Manipulált takarmányár Tánczos: - Tavaly tényleg úgy éreztük, helyére került az ágazat, az FM segítette az elhagyott állattartó telepek benépesítését. Erre jött a nagy „pofon”, a feldolgozótól elvették a támogatást, a termelő pedig nem kapta meg. Ez vezetett a napi gondokhoz. Éves szerződést kötöttünk a ConAvissal egymillió csirkére, öt évre pedig szándéknyilatkozatot írtunk alá, mert úgy gondoltam, hogy helyre tették az ágazatot. A szerződés azóta nem ér semmit, mert a szemesterménnyel manipulálok a 850 forintos, aratáskor felvásárolt búzát most 2200-2400 forintért teszik bele a takarmányba. Ez vonatkozik a kukoricára is. Persze már ott tartunk, hogy nincs is, mert exportálták. Most a termelőt és a feldolgozót akarják összeugrasztani. Be- lekényszerítenek abba, hogy - 140 ezer naposcsibe jönne most - ne fogadjam az* állományt, mert csak tartozásba hajtom magam. Ilyen takarmány- és energiaárak mellett lehetetlenség termelni. Családi tragédiák Lázár: - Ez családi tragédiákhoz vezet. Szerintem kormányzati döntés a támogatás csökkentése éppúgy, mint az, hogy az országból kivándorolt a búza és a kukorica. Amikor nem lehetett szemeskukoricát exportálni, kivitték dara formájában. A túltermelést, mint okot nem tudom elfogadni, mert egyre több az éhes száj, kevesen álltak át sárgarépaevésre az utóbbi időben. A kormánynak segítenie kell az exportot, vagy , pedig mondják meg, hogy nincs szükség a baromfira, és akkor megpróbálunk valahogy talpon maradni. Úgy vélem, nem számoltak ennek a helyzetnek a következményeivel, azzal, hogy több ezer embert munkanélkülivé tesznek, csak a megyében. Csombordi: - Hat hét múlva kikelnek a naposlibák. Ki fogja elvinni ezeket akkor, ha nem tudja, hogy leadáskor, októberben mit fog érte kapni? Lázár: - Ha utánaszámolunk, megtudhatjuk, milyen irreális a takarmányok áremelésének mértéke. Ha viszont monopolhelyzetben van a takarmánygyártó, egyik pillanatról a másikra tönkreteheti egy ország állattenyésztését. Mindent már nem tud a termelő lenyelni. Csombordi: - A takarmány- gyártók többsége már be sem jelenti az áremelést. Tisztában vannak azzal, hogy kényszerpályán vagyunk. Ezt a láncot valahol el kell szakítani, tehát le kell állítani az üzemeket.- Mi lehet a kiút? Csombordi: - Lehet, meghallgatásra találunk. Összeül egy bizottság, és megpróbálják „helyre tenni” a problémát. Lázár: - De addig mi lesz? Mire történik valami, addig egy turnus csirkével, öt-hat millió forinttal tartozunk. Csombordi: - Nekünk meg el kell pusztítani a naposcsirkéket. Sebők: - Borsik úr térdre kényszerítheti az egész MÁV-ot, az agrárlobby pedig nem tudja érvényesíteni az érdekeinket. Lázár: - Sajnos a magyar parasztok nem tudnak összefogni Dózsa György óta. Sánta: - Mert a parasztnak nincs ideje, hogy kimenjen az utcára, csak addig, amíg az adót befizeti. Sebők: - Úgy tűnik, nagy botrányok kellenek ahhoz, hogy az ágazatra figyeljenek. Laczi Zoltán
