Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-25 / 21. szám

4. oldal

A Szerkesztőség Postájából

1996. január 25., csütörtök

Megáll? Nem áll?

Ismerik a legújabb népi játékot? Ha nem, majd megismerik - mondanám, ha vicces kedvemben lennék.

Úgy tűnik, a Jászkun Volán Rt. a legutóbbi újításával, nevezetesen az egyvonalas bérlet bevezetésével sikeresen népszerűsíti és lassacskán össznépivé teszi e kiszámolósdit.

Január 1 -jétől - amióta bevezették a vonalcsoportos bérleteket - nekem egy számozott járatra, a 2-esre van bérletem. Úgy gondoltam akkor, hogy ez egy ésszerű választás lesz, hiszen a 2-es vonalán, a 2-es járattal eljutok úti célomhoz. Azóta rájöttem, igen nagyot tévedtem. Meg azok is, akik hasonlóképpen úgy döntöttek, hogy egyvonalas bérletet vásárolnak.

Mert mi történik mostanában? Az azonos útvonalon közlekedő járatoknál, ha nincs leszálló - esetemben a 2-es és a 3-as - nemegyszer előfordul, hogy csak az áll be a megállóba, amelyik előbb odaérkezik. A másik kikerüli a beálló buszt, és továbbhajt. Ha éppenséggel a 3-as ér oda előbb, akkor én - mint törvénytisztelő állampolgár - nem szállók fel, mert a 2-esre van havi bérletem. Amikor ezt szóvá tettem a Volán-irodában, azt mondták, hogy több választásom is van: veszek egy vonalcsoportos, esetleg egy összvonalas bérletet, vagy felszállók arra a buszra, amelyik megáll, és veszek jegyet 50 forintért. Első hallásra úgy tűnt, csak viccelnek, aztán sajnos rájöttem, hogy ez egyáltalán nem vicc. Nagyon is komoly, zsebbevágó téma - nekem a Volán Rt.-nek viszont tisztességtelen piaci magatartás, mert a jelenleg alkalmazott módszerrel arra kényszeríti az utast, hogy a drágább megoldást válassza. Máskülönben kockázata van a dolognak: mert ha én csak havi 800 forintos bérletet veszek, bekalkulálhatom, hogy kockáztatom úti célom elérését. Izgulhatok, eljutok-e időben a munkahelyemre, hazaérek-e onnan rendesen, és nem utolsósorban kockáztatom a zsebemben lapuló néhány forintot, mert ha nem várok nyugodtan egy 2-esre, elővehetem az 50-ese- met. Ez pedig egy hónapban igen sokra mehet, ha gyakran így járok.

Hogy állításom igaz, azt konkrét példával is tudom igazolni: Január 5-én reggel, 5.50 órakor érkezett a 2-es busz a József Attila úti megállóba, csaknem egyszerre a 3-assal. Én felléptem a 2- esre, mert megállt, de a 3-as nem. Ugyanez történt a Petőfi úti

megállóban azzal a különbséggel, hogy ott a 3-as állt meg, a 2-es továbbhajtott. A példákat természetesen lehetne sorolni, de nem jegyeztem fel minden esetet.

Úgy vélem, ilyen módszerrel a Volán Rt. sem turkálhat a zsebünkben. Teljesen nyilvánvaló, hogy a bevételre megy ki a játék. Arról már nem is beszélve, hogy az egész új módi - az egyvonalas, vonalcsoportos és összvonalas vacakolás - igazságtalan. Ha már mindenáron változtatni akart a megszokott renden, tehette volna azt is, hogy két kijelölt megálló vagy meghatározott kilométer között variál. Mert ugyebár az is nyilvánvaló, hogy aki a Városmajor úti buszállomáson száll fel és a Kossuth útig utazik, nem tesz meg akkora utat, mint aki - ugyaninnen indulva - a Vegyiművekig utazik. S akkor talán belefért volna, hogy azonos útvonalon két-három megállót utazhat a „vonalcsoporton” az, aki most hoppon marad az egyvonalas bérletével.

Kiss Jenő, Szolnok

. *

Tisztelt utasunk észrevétele annyiban helytálló, hogy a korábbi gyakorlatot követve a 2-es járat gépkocsivezetője az éppen beszállító autóbusz miatt nem állt meg a József Attila úton. Biztosíthatom arról, hogy mindez csak a megszokás miatt történt. Annak igazolására, hogy semmilyen hátsó szándék nem vezérel bennünket, szeretném bemutatni néhány város most érvényes autóbusztarifáját.

Budapesten, Kaposváron, Békéscsabán, Szombathelyen, Székesfehérváron, Nyíregyházán és Szolnokon az elővételben vásárolt jegy 50,45,46,42,45,50,40forint. A gépkocsivezetőnél vásárolt jegy (a városok sorrendjében Budapest kivételével) 60, 65, 70, 55,70, 50. Az egyvonalas bérlet (a városok sorrendjében) 1450, 950, 1040, 1000, 850, 936, 800. Vonalcsoportos bérlet csak Szolnokon van, ennek ára 920forint.

Az összvonalas bérlet (a már említett városok sorrendjében) 1950, 1250, 1370, 1300, 1150, 1398, 1240. Tanuló- és nyugdíjasbérlet: 585, 375, 410,390, 345, 419, 372 forint.

A kellemetlenségért ezúton is elnézését kérem.

Tisztelettel:

Szabó István vezérigazgató

A jobbítás szándékával

A Tiszaburai Cigány Kisebbségi Ónkormányzat összegezte az elmúlt évi munkát. Ebből kiderül, hogy folyamatban van egy komplett szociális felmérés, aminek eredménye ebben a hónapban várható. Az anyag ismeretében válságkezelő programokat készítünk vagy készíttetünk. Ebben segítségünkre lesz a település képviselő-testü- lete, és számíthatunk a megyei munkaügyi központ kunhe- gyesi kirendeltségére is. Felmérés készült arról is, hány család szeretne lakáshoz jutni a településen. Megpróbálunk megoldást találni arra, hogy a rossz körülmények között élő, kettővagy többgyermekes családok jobb életkörülményekhez jussanak. Ehhez a munkához külső segítséget is szeretnénk. Rendezvényeinket igyekeztünk úgy megszervezni, hogy a faluban élő cigány és nem cigány lakosság barátkozhasson. A jó légkör megteremtéséért a cigány vezetés mindent megtett. Súlyos problémáink közepette örülünk annak, hogy a május 1-jét, az augusztusi falunapot és a december 22-i jótékonysági koncertet a Száztagú Budapest Cigányzenekarral sikeresen megrendezhettük.

Farkas László elnök

Egy koncepció hamis érvekkel

Szerkesztette: Kácsor Katalin

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium a közelmúltban széles körű szakmai vitára bocsátotta az „Az érettségi reformjának koncepciója" című tervezetet. A koncepció figyelmes áttanulmányozása vegyes érzelmeket váltott ki az érettségi vizsgáért tenni akaró szakemberekben. Ugyanis egyre-másra előtűnnek szakmai hiányosságai, tévedései és logikai ellentmondásai. Tévedés az az állítás, hogy az érettségi vizsgának egyik funkciója a szelekció és ezt a funkciót nem teljesíti a jelenlegi egyszintű érettségi vizsgarend- szer. Ezért tehát szükség van a kétszintű (közép- és haladó szintű) érettségi vizsga bevezetésére, valamint a központi és az iskolai vizsgaeredmények eltérő súlyozására. Az érettségi vizsga nem szelektál, hanem minősít. A szelekciót jelenleg is és a jövőben is az autonóm egyetemek es főiskolák végzik el a saját maguk áW tál értékelt felvételi vizsga- eredmények alapján. A szelekciót akkor is az egyetemek és főiskolák végzik el, ha a jövőben azok önként korlátozzák autonómiájukat és a középiskolák által minősített érettségi vizsgaeredmények alapján válogatják ki leendő hallgatóikat. Ugyanis a különböző értékű érettségi vizsgaeredmények önmagukban nem szelektálnak, hanem csak alapot szolgáltatnak az egyetemeknek és

főiskoláknak a válogatásra. Ezen érdemben az sem változtat, ha az érettségi vizsga kétszintű, és az ún. haladó szintű vizsga osztályzatai - az eltérő súlyozás következtében - kétszer, illetve háromszor annyit „érnek”, mint az ún. középfokú vizsga ugyanolyan osztályzatai, illetve értékjegyei. Az eltérő súlyozás csak az értékjegyek nagyobb mérvű szórását, vagyis az értékskála széthúzását eredményezi. Mindebből az következik, hogy a kétszintű vizsgarend- szer bevezetése és az azonos értékű vizsgajegyek eltérő súlyozása nem eredményez szelekciót, hanem csak hátrányos diszkriminációt. Ez pedig nagy ár egy olyan átgondolatlan és öncélú reformért, amely nem old meg semmit. A koncepció szerint ugyanis az ún. középszintű érettségi bizonyítvány az általános, illetve szakmai műveltség meglétét, míg az ún. haladó szintű a felsőfokú továbbtanulásra való alkalmasságot tanúsítja. Más szavakkal megfogalmazva azt jelenti, hogy a középszintű bizonyítvány a felsőfokú továbbtanulásra való alkalmatlanságot, míg a haladó szintű az arra való alkalmasságot tanúsítja. Ebből következik, hogy a középszintű érettségi bizonyítvány még csak lehetőséget sem ad egyetemre vagy főiskolára való jelentkezésre. Az csak munkavállalásra jogosít, felsőfokú tanintézetben történő továbbtanulásra nem. Tehát a kétféle érettségi bizonyítvány nem egyenértékű és nem egyenrangú. Ezért diszkriminatív és ezért elfogadhatatlan.

Egy másik súlyos hibája a koncepciónak, hogy az érettségi vizsgatárgyak rendszerének javasolt három változata közül kettőnél csak úgy egyszerűen kihagyja a kötelező vizsgatárgyak közül a történelmet és az irodalmat. Ezek szerint a jövőben a történelem és az irodalom nem képezi az általános műveltség tárgyát, csupáncsak kiegészítheti azt, amennyiben a vizsgázó választja azokat. Ez egy durva és a jövő generációja számára káros javaslat annál is inkább, mivel a történelem és az irodalom a nemzeti identitás- tudat átörökítésének egyik legfontosabb tényezője. Az efféle javaslat a szakmai hozzá nem értés tipikus megnyilvánulása, a kalandor kísérletezés torzszüleménye. Az eddig elmondottakhoz képest már szóra sem érdemes, hogy a koncepció szerzői olyan össze nem illő fogalmakat használnak, mint a középszintű-haladó szintű, a verbális-kvantitatív. Összességében megállapítható, hogy az „Az érettségi vizsga reformjának koncepciója” elkapkodott, átgondolatlan, szakmailag téves és alacsony színvonalú. Ezért mindenképpen alapos átdolgozásra szorul.

Megyei pedagógusszövetség

A Vízmű Rt.-nél

Áldozatokra emlékeztek

A II. világháború áldozatainak emlékére fáklyákat gyújtani gyűltek össze a tószegiek. Az emlékezésnek sajnos időszerűséget adnak a ma történései is.

(BEKÜLDÖTT FOTÓ)

Mikor kezdődik január 1-je?

Nagy meglepetés ért bennünket január 9-én, amikor becsengetett a (hideg)vízdíj-beszedő.

Legutóbb ugyanis december 10-én járt nálunk, s gondoltam is - mivel január elsejétől emelkedik a víz- és csatornadíj -, hogy megosztott számláp kapunk decemberre. De nem volt megosztott számla. Volt viszont egy december 31-éi fogyasztással lezárt számla.

Meg is kérdeztem a díjbeszedőtől, hogy a december 10-e és 31-e között elhasznált vízmeny- nyiséget hogyan tudták mérni, ha senki nem jött leolvasni az óraállást, és minket sem kértek meg rá, hogy jegyezzük fel.

Belém bújt a kisördög, és mindjárt rosszra gondoltam: arra, hogy a 10-e és 31-e közötti fogyasztást már az emelt tarifával, januárban fizettetik ki velünk. Gyanúmat el is mondtam a díjbeszedőnek.

Nem magam miatt teszem szóvá az ügyet, hanem mert gyanítom, hogy ez nem egyedül az én problémám lesz a városban. Nagy valószínűséggel minden vízfogyasztó hasonló számlát kap kézhez. Ráadásul egy olyan időszakról - karácsony és szilveszter táján amikor a legtöbb háztartásban magasabb volt a vízfogyasztás, mint általában az év más hónapjaiban. Ha ez így van, különösen tisztességtelennek tartom az eljárást, amikor családok ezrei a létminimum alatt élnek, és azon törik a fejüket, miből fizessék ki számláikat. A Vízmű Rt. — a december 31-én lezárt számlával - bizalmatlanságot ébreszt bennünk.

(Név és cím a szerkesztőségben)

*

Tisztelt Fogyasztóink!

Az utóbbi napokban tapasztalt néhány lakossági és közületi érdeklődés kapcsán tájékoztatjuk önöket, hogy az eddigi víz- és csatornadíj-számlázási rendszerünkön változtatni nem kívánunk. Tehát: az 1996. januárban leolvasott, vízmérőn mért fogyasztásokat még a régi,

1995- ös áron számlázzuk. Az

1996- ban érvényes árral készült vízdíjszámlával díjbeszedőnk először márciusban jelentkezik. A fentiekből egyértelműen következik, hogy új áron csak a díjemelést követő fogyasztást számlázzuk.

Víz- és Csatornaművek

Koncessziós Rt.

A január 16-ai Fekete lyukhoz

Sietek leszögezni: a rongálással nem értek egyet. Ám azzal sem, hogy Hódmezővásárhelyt, mint várost, Mussolini életművének folytatójaként emlegessék! Szolnok városában lakunk né- hányan, akik tősgyökeres vásárhelyiek vagyunk, s állítjuk, hogy igenis tiszta felette az ég. Az a város már Ady szerint is „paraszt Párizs ” volt, Németh László ott tanított, Mártély a

„Nyolcak festőiskolájá”-nak adott otthont. Hódmezővásárhely a mai napig a kultúra hazája.

Az, hogy néhány vandál szurkoló ezt nem tudja, nem ok arra, hogy egy egész várost mint kollektív bűnöst állítsanak pellengérre. Ezt már egyszer megtették a történelem során, és azt is egy „tisztító front” vitte el. - cs Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk.

Aranylakodalom Kengyelen

Nyeső János és neje, Stummer Katalin december 25- én ünnepelte az ötvenedik házassági évfordulót. Ebből az alkalomból a kengyeli polgármesteri hivatalban Czédly Gyula polgármester előtt erősítették meg fogadalmukat. Szép és emlékezetes marad e szűk családi körben rendezett évforduló a hozzátartozóknak és ünnepeiteknek egyaránt, s ehhez hozzájárultak a hivatal dolgozói is.

Az évforduló alkalmából szerkesztőségünk is jókívánságait küldi. (BEKÜLDÖTT FOTÓ)

Tisztelt Asszonyom!

Megkaptam nekem címzett, borongás hangvételű levelét, amelyben azért reménysugarat is találtam. Azt írja, ha a jelenlegi állapot sokáig így marad, teljesen depressziós lesz. Ennek az első jeleit már érzi. Azután oly módon folytatja, hogy erős akar lenni, meggyógyulni, hiszen még szeretne egy kicsit élni. Lehet, hogy éppen az én tanácsom segít, teszi fel végül a kérdést. Megtisztel, hogy úgymond a humorom miatt hozzám fordul.

Miről is van szó? Kisvárosban lakik, túl az ötvenen, előnyugdíjas. Eddigi élettársa váltott, a szerelmi háromszög harmadik szereplője tíz-egynéhány esztendővel fiatalabb önnél, és ebbe a kapcsolatba megítélése szerint nem fog, de nem is akar beleférni. Tetézi a bajt, hogy egyetlen fia az iddogálást választotta. Olyankor agresz- szív, annyira, hogy elzárás fenyegeti. Segítene rajta, de elvonórq nem megy, így sokszor az ital vezeti tetteit. El az édesanyja is, karnyújtásnyira a kilencvenhez, akit ,gondoz, ellát. Próbálja úgy intézni az egészet, hogy a mama ne vegyen észre belőle sokat.

Kérdezi: hol, merre akadnak olyan

nyugdíjasotthonok, ahol kulturált elhelyezést, gondozást kapnának az ott lakók. Nem szociális intézményekre gondol, hanem nyugdíjasházakra. Várja, segítsünk, segítsek ebben, amit tudok.

Nehéz egy ember életébe oly módon beleszólni, hogy ezen a levélen kívül még egyszer sem találkoztunk. Ennek ellenére kezdem sorjában. Úgy látom, élettársi kapcsolata eddig élt, ennyit bírt. Egyszerű a megoldás: vagy Ón lesz a második, vagy köszöni szépen, kiszáll. Ha az előbbit vállalja, naponta meg kell alkudnia. Nem csak a riválissal, de önmagával is. Ha szakít, lehet, hogy ez most keserűnek tűnik, de hosszabb távon talán megéri. Már csak azért is, mert a jövő miért hozna csak bánatot? Elvégre érkezhet még olyan tartalmas kapcsolat az életébe, ahol nem második, de első lesz. Ha szabad ajánlanom valamit, talán az utóbbit, bár végső soron nem én döntök.

A fia valószínű börtönbe kerül. Ezen már nem változtathat, de ha becsukják, ne mondjon le róla! Benn nem ihat, nem dor- bézolhat, és szigorú elvonókúra vár rá. Ez esetleg segít, és ha kiengedik, még közel a harminchoz - talán nem késő másféle életet kezdenie. Éppen ezért látogassa,

érezze, hogy nem hagyja magára, hiszen egyetlen gyereke. És ha az édesanyja nem néz rá, ki teszi helyette? Mert ez a fiú valami ok miatt olyan gyerek maradt, hogy kell neki a támasz.

Végül a mamáról. Bármit is tesz, beszélje meg vele! Elvégre én azzal nem értek egyet, hogy a szociális otthonok az elmebetegek végállomásai. Voltam Nagy- ivánban a Szent József Szeretetotthonban, és csak a legnagyobb tisztelettel beszélhetek az ott látottakról. A nyugdíj 70 százaléka az ápolási díj, míg máshol házat, félmilliót, milliót kérnek „beugróként” és havi 16 ezret. Ilyen otthont is tudok, viszont az a kérdés: meg bírja-e fizetni? Akár Ön, akár a mama.

Hogy nem magáról beszéltem? Dehogynem, hiszen az élettársa, a fia, az édesanyja talán a legközelebb állnak. Még akkor is, ha már aligha egyformán fontosak. De asszonyom, most Ón legyen fontos, mert mint közli, még élni, gyógyulni szeretne.

Kívánom, így legyen, hiszen egy újságban mindössze ennyit tudok üzenni. Ha személyesen felkeres, talán többet segíthetek. Addig is tisztelettel köszönti:

D. Szabó Miklós