Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-20 / 17. szám

3. oldal 1996. január 20., szombat Megyei Körkép Az orvosetikai bizottság új elnökének célja őrizni a hivatás tisztaságát Vajdasági és megyei szakemberek találkozója Korábban hírt adtunk ar­ról, hogy megyénkbe érke­zett a Vajdaságból tizen­nyolc gazdasági szakember, hogy a két térség gazdasági kamaráinak együttműkö­dése révén a kapcsolatokat áttekintsék, sőt lehetőség szerint bővítsék. A megyénkben tevékenykedő kamarák nevében dr. Kerék­gyártó Imre azt hangsúlyozta, hogy ez a mostani találkozó folytatása a tavaly október­ben Újvidéken tartott ta­nácskozásnak, amely ered­ményeképpen együttműkö­dési megállapodás született. Ennek fő indítéka az volt, hogy a két térség gazdasága jól kiegészíti egymást, és a szakemberek már akkor arra számítottak, hogy az em­bargó megszűnése után di- namikusabbá változtatják a gazdasági, üzleti kapcsola­tokat. Most áttekintették a ke­reskedelmi, illetve vegyes vállalatok alapításának lehe­tőségét is. Nicola Stojsic, a Vajdasági Gazdasági Ka­mara elnöke arról szólt, hogy a küldöttségben helyet kap­tak az ottani cégek, gyárak, Megyénk több üzemét is meglátogatták a vajdasági szak­emberek. Képünk a szolnoki Solami Húsipari Rt.-nél ké­szült. FOTÓ: CS. I. üzemek vezetői, és kétnapos látogatásuk során húsipari, tejipari, cukoripari, gabonai­pari, olajipari cégeket, gyá­rakat, továbbá kereskedelmi egységeket kerestek fel. El­látogattak Szolnok, Török- szentmiklós, Jászberény, Karcag, Mezőhék üzemeibe, intézményeibe. .Találkozóik során szó volt nyersanyagok, félkész ter­mékek szállításáról, az együttműködés egyéb for­máiról, vetőmagvak cseréjé­ről, tápszerek gyártásáról. Az ottani kamara elnöke el­mondotta: szívesen látnának megyénkbeli cégeket a tava­szi újvidéki nemzetközi me­zőgazdasági vásáron, amely világviszonylatban is a leg­nagyobbak között van. Befejezésképpen a tanács­kozó felek annak a remé­nyüknek adtak hangot, hogy tíz-tizenöt napon belül talán már az első szerződésköté­sekre is sor kerül.-d­Ma már fontos a nyelvtudás „Eladható” szakmát akarnak Hogyan fejlesszük a szakképzést ma, amikor Magyarorszá­gon a fiatalok 30 százaléka szakképzetlenül lép ki az iskolá­ból? Ez a kérdés kormányülés témája is volt. Elkészült ugyanis a szakképzés távlati fejlesztési programja. Hogy mennyien rendelkeznek az országban valamilyen szakképzettséggel, az döntően befolyásolja a foglalkoztatás minőségét és szintjét. A ver­senyt a világban csak akkor álljuk meg, ha nálunk is egyre több ember rendelkezik kor­szerű, piacképes szakképzett­séggel. Tulajdonképpen az lenne a kívánatos, ha minden­kinek volna valamilyen szak- képzettsége. Annál is inkább, mert ha megvizsgáljuk, hogy jelenleg kik azok, akik tartó­san munka nélküliek, akkor leginkább olyanokkal találko­zunk, akik semmilyen szak­mával nem rendelkeznek. A szakképzés távlati fej­lesztési programjában szerepel az is, hogy a megszerzett szakmai tudásunkat verseny- képessé tegyük, biztosítani kell tehát többek között a fel­nőttek folyamatos továbbkép­zését. Mindezeket a feladato­kat természetesen európai mércéhez igazodva érdemes megvalósítani. A magyar gaz­daság ugyanis egyre szoro­sabban kapcsolódik a világpi­achoz. Ez a tény ma már egyre inkább megkívánja a nyelvtu­dást is. Ha munkát keresünk Nem árt óvatosnak lenni A munkanélküliség nyomasztó állapot. Sokan próbálnak meg kikerülni belőle, de nem mindenkinek sikerül. A próbálkozá­sok olykor nagyon keservesek, és azt súgják, bizony, nem árt óvatosnak lenni a munkakeresés alkalmával sem. Tiszafüred egyesített egész­ségügyi intézményeinek igazgató főorvosával mosta­nában igen nehéz interjút készíteni. No nem azért, mert nem tartja fontosnak a nyilvánosságot. A dolognak jóval próza­ibb oka van. Dr. Szabó Ot­tónak szinte minden perce foglalt: a tb ellenőrző főor­vosa, Tiszafüreden kívül körzete Kócsújfalu, helyet­tesít Tiszaigaron, s a nap végére általában mindig be­tegekkel zsúfolt a házában lévő váró is. Mindezek mellett tagja a városi képviselő-testület­nek, s a labdarúgás iránti év­tizedes vonzalmát, valamint önzetlen segítőkészségét méltányolva, beválasztották az NB III-as Tisza-csoport versenybizottságába. Ez a tiszteletre méltóan hosszú lista most egy igen rangos beosztással bővült. A megyei orvosi kamara ugyanis legutóbbi közgyűlé­sén az orvosetikai bizottság élére választották a 49 éves orvost. Az etikai bizottság újdon­sült megyei vezetője érdek­lődésünkre elmondta, hogy Ezekben a hetekben kötik, il­letve módosítják a cégeknél a kollektív szerződéseket. Idő­szerű volt tehát, hogy a válla­latoknál, cégeknél megalakult üzemi és közalkalmazotti ta­nácsok klubja legutóbbi ülésén azzal a témával foglalkozott, hogy mennyire tudnak bele­szólni a kollektív szerződés előkészítésébe. A tapasztalatok szerint minden magára valamit adó vállalatnál megkötik a szerző­dést, mintégy 80. százalékuk rendelkezik vele. A betartásá­val nincsenek különösebb gondok, a munkáltatók inkább a munka törvénykönyvének előírásait szegik meg. egyáltalán nem tekinti hát­rányosnak az ilyen jellegű szakmai és közéleti leter­heltséget. Egy a lényeg - szögezte le: a közéleti szereplés soha nem mehet a gyógyító­munka rovására. Viszont egy közéleti szereplést vál­laló orvos nagyon sokat te­het települése egészségügyi helyzetének javításáért. Elmondta továbbá, hogy nem csak önmaga számára tekinti megtiszteltetésnek azt, hogy alkalmasnak talál­ták a pozíció betöltésére, mert úgy érzi, ezzel a kisvá­rosokban, kistelepüléseken dolgozó kollégái munkája is előtérbe kerülhet. Terveivel kapcsolatosan egy mondatban összegezhet­jük véleményét. Mindent meg szeretne tenni azért, hogy napjaink társadalmi és gazdasági változásainak sajnos még fellelhető torzu­lásai ne veszélyeztessék a szakma és a hivatás tiszta­ságát. Többre nem is maradt idő, hiszen csörgött a telefonja... Beteghez sietett. Sok helyen azonban meg sem kötik a kollektív szerző­dést, mert a munkáltató azt gondolja, neki jobb így. Holott a kollektív szerződés jelöli meg az utat a munkavállaló és a munkáltató számára, vitás kérdéseknél mindkét félnek jó, ha létezik. A kollektív szerző­dést a munkahelyeken a leg­több taggal rendelkező szak- szervezet köti. Az üzemi tanácsok ugyan­akkor a. jóléti, segélyezési kér­désekben hallatják a hangju­kat. Közös érdeke a szakszer­vezetnek és az üzemei tanács­nak, hogy együttműködjenek, tudjanak egymás munkájáról, segítsék egymást. Magas fizetést ígért az a cég, amelynél fiatal olvasónk is próbálkozott. Sokadmagával állt sorba, hogy megtudja, mi­lyen tevékenységgel lehet ilyen biztos és szép jövedel­met szerezni, amiről az ígéret szólt. A munka jellegét azonban titok övezte, nem voltak haj­landók elárulni. Olvasónk több emberrel is beszélt már a cégnél, és még mindig nem derült ki, hogy mit várnak el tőle. Fölvették az adatait, és megnyugtatták, hogy nem ügynöki tevékenységről van szó. ő ugyanis előre kijelen­tette, hogy ilyet nem vállal. Másnap jött volna a mun­kára való betanítása. A kije­lölt oktatója - aki egyébként be sem mutatkozott -, egy másik, munkára jelentkező és még egy férfi Szolnokról Ceglédre utazott, merthogy állítólag csak ott lehet meg­mutatni ezt a munkát. Ott aztán mégis az derült ki, hogy ügynöki munkát kel­lene végezni, egy bizonyos terméket árusítani. Közben olvasónk férjét ugyanilyen módon Újszászra vitték „gya­korlatra”, Amikor ő közölte, hogy nem vállalja ezt a munkát, a kísérői eldurvultak. Először is megtudhatta magáról, hogy: „szemellenzős” és „begyepe­sedett agyú”. Olvasónk dühös volt, amiért nem mondták el még Szolnokon a lényeget, miért kellett őt ezért egy má­sik városba utaztatni. Szere­tett volna oktatója főnökével beszélni. Erről azonban nem éppen szelíd hangnemben igyekeztek lebeszélni. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a hölgy oktatója és kísérője közölték, hogy most már fizesse ki a benzint, merthogy elhozták Ceglédre, ő nem volt hajlandó, de igen kellemetlenül érezte magát. Végül ki kellett szállnia a ko­csiból, mert nem hozták visz- sza Szolnokra. Vonattal kel­lett hazautaznia. Szerencsére volt nála annyi pénz, hogy megvegye a jegyet... P. E. Noé jobb gazdánk volna Két-három évvel ezelőtt a szol­noki önkormányzat a Százlábú hídtól kezdődően a Mentetlen- ből gáttal lekerített egy részt, s meghozta a döntést: ezek után ez a terület „menteden” helyett „kert” minősítést kap. Az új, lényegében megerősí­tett nyúlgát védte is a területet a szandai rét felől érkező kisebb árhullámoktól. Erre mondták az ottani földtulajdonosok: valami van, de nem az igazi. Hogyan is lehetett volna az, amikor köztu­dott volt, hogy a Tisza partja csak 720-as vízállásig tud ellen­állni a folyónak, ilyen vízállás pedig nem ritka errefelé. A szolnoki önkormányzat azonban állja a szavát. Ha egy­szer kimondta, hogy az a rész kertnek minősül, akkor az nem menteden, akkor sem, ha napja­inkban másfél méteres víz borí­totta. És ha már nem mentetlen, akkor ott nem lehet árvíz, s ha nincs árvíz, nincs mit leengedni. Szerencsére a vízügyi igazga­tóság a kerttulajdonosok segít­ségére sietett. Az Új Néplap szerdai számában Csibrán Zol­tán árvízvédelmi csoportvezető nyilatkozta, hogy bár nem az ő kezelésükben vannak a nyári gá­tak, a szóban forgó helyen ők nyitották ki a zsilipeket, hogy a kertekből lefolyjon a víz. S miért nem tették ezt az ön- kormányzat szakemberei? Azt azonban még mindig megtehet­nék, hogy ezt a részt visszami­nősítenék árterületté. Mert ez az, most a vak is láthatja. Rá­adásul a kert minősítés több hát­ránnyal jár az ottani termelők számára. Nem véletlen, hogy a kisebb- nagyobb földterülettel ott ren­delkező gazdák úgy vélekednek az önkormányzatról: „Noé jobb gazdánk volna!” Simon Béla Hulladékégető Ötszázmillió forintért épült veszélyeshulladÉK-égető , üze­met avattak pénteken Tisza- vasváriban, a privatizáció előtt álló helyi Alkaloida Vegyé­szeti Gyár Részvénytársaság­nál. A termelési hulladékot ár- talmadanító létesítményt Baja Ferenc, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter adta át rendeltetésének. A be­ruházás 20 helyi lakosnak ad állandó munkalehetőséget. Vonattal jöttek, bicajjal mentek (Folytatás az 1. oldalról) nélkül értesített rendőrök meg tudták akadályozni, hogy a fur­csa biciklista a vonatra felszáll- jon, társának azonban sikerült. Később - még azon az éjsza­kán - őt is elfogták dévaványai lakásán, így mindkét fiatalt őri­zetbe vette a mezőtúri kapi­tányság. Azzal gyanúsítják őket, hogy már többször is ellá­togattak Mezőtúrra úgy, hogy lakóhelyükről vonattal érkez­tek, távozáskor pedig a frissen lopott kerékpárokat használták. Tolcsvay Bélát látta vendégül tegnap este a szol­noki Demokrata Klub. Az ismert zenész „A széllel szemben járok” című zenés előadását nagy érdeklődés kísérte. FOTO: CSABAI-percze­Kössünk kollektív szerződést! Ki védi a munkavállalót? A nagy kalapba minden belefért Az elnök magyarázatot adott a kifogásokra A szolnoki Cigány Szociális Központ (CSZK) részére az ön- kormányzat által biztosított pénzek felhasználásáról végzett ellenőrzést egy erre felkért bi­zottság. A jelentést tegnap tár­gyalta meg a közgyűlés pénz­ügyi ellenőrző bizottsága. Mint az anyagból kitűnt, az önkormányzat 1993-ban 1,2 millió, 1994-ben pedig 1,5 mil­lió forintot adott a központot működtető alapítványnak, ám konkrét felhasználást nem jelölt meg. A fentieken kívül 1993- ban az önkormányzat ugyancsak 1,4 millió forint támogatást nyújtott közhasznú foglalkozta­tásra, ezzel a pénzzel azonban a CSZK - így a jelentés - tétele­sen elszámolt. A bizottság az 1994-es évet vette górcső alá, és miután a CSZK-t más forrásból is támo­gatták, a gazdálkodás egészének az áttekintésére volt szükség. A munkát alaposan megnehezí­tette több számviteli hiányosság. Nevezetesen: a teljes évi pénz­tári forgalom utalványozása el­maradt, nem történt meg az igénybe vett szolgáltatási telje­sítmények igazolása, a vásárolt eszközöket nem vételezték be. Ilyen természetű hiányosságok mellett nehezen kapcsolható a pénzek felhasználása bármilyen célhoz, még az „általános mű­ködési cél” teljesülése is csak némi jóindulattal feltételezhető. A szervezet önfenntartására jellemző legnagyobb kiadások: eszköz- és bútorvásárlás 338 ezer, irodaszer, nyomtatvány 88 ezer, telefonköltség 247 ezer, reprezentáció 100 ezer forint. Ezek részaránya magas a szer­vezet működésével kapcsolatos kiadásokhoz viszonyítva. Az ülésre meghívták Farkas Flóriánt, az alapítvány kuratóri­umának elnökét, helyette azon­ban be kellett érni a meghívott írásos feljegyzésével. Ebben lé­nyegében minden kifogásra adott magyarázatot. A magas reprezentációs költség oka pél­dául több nagyszabású rendez­vény. Dr. Sqós István elnök a pénz­ügyi ellenőrző bizottság egyet­értésével úgy zárta le az ügyet, hogy ha az önkormányzat pénzt ad a jövőben, akkor konkrétan határozza meg a felhasználás célját. A CSZK a hiányosságo­kért nem marasztalható el, mert a „nagy kalapba” minden bele­fért. Gyermekrajz-kiállítás nyílt tegnap a szolnoki Parti Borgalériában. A tárlaton a Mátyás Király Általános Iskola által meghirdetett ’95. évi megyei pályázat anyaga lát­ható február 1-jéig. FOTÓ: CSABAI

Next

/
Thumbnails
Contents