Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-18 / 15. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. január 18., csütörtök Nemzetközi járat szibériai hidegben Január 9-én a Keleti pályaudvarról utaztunk Szolnokra a 10.30-kor induló, Aradig közeledő gyorsvonattal. Igen rossz időjárási viszonyok között töltöttük a napot, szakadt az eső, hideg volt, ázott-fázott emberek igyekeztek elfoglalni helyüket a kocsikban. Melengette lelkünket az a tudat, hogy most már jó helyen leszünk, hamarosan felengedünk, mire hazaérünk, talán meg is száradunk. Mondanom sem kell, nagy volt a csalódásunk, amikor kiderült, hogy a melegnek még a szikrája sincs a vonaton. Csak az vigasztalhatott bennünket, hogy hamarosan hazaérünk Szolnokra, s otthon végre felmelegedhetünk. De miben reménykedhettek azok az utasok, akik Aradig váltották meg jegyüket? Nem szívesen mondom ki sokadszor, hiszen mások is gyakran hivatkoznak már arra, hogy a pénzükért elvárják a megfelelő kiszolgálást, de ez itt, ebben az esetben nagyon helyénvalónak tűnik. Mert ilyen vonatjegyárak mellett, télvíz idején az lett volna a legalapvetőbb szolgáltatás egy nemzetközi gyorsvonaton, hogy a MÁV meleget ad az utazóközönségnek. M. S., Szolnok A Mátyás király úti fasorról A lap január 10-ei számában Szolnok főkertésze arra hívta fel a figyelmet, milyen sokat árthatunk az utcai fáknak a szakszerűtlen metszéssel. A megállapítással egyet is értenék, ha nem kellene azt tapasztalnom, hogy a járókelők állandó veszélyben vannak a Mátyás király úton. Lehet, hogy a közterületen lévő fák károsodnak az ágak megcsorbításával, de az emberek testi épsége sem lehet közömbös. Mátyás király úton ugyanis a fák gallyai már a biztonságos gyalogosközlekedést veszélyeztetik. Ezt saját magam is tapasztaltam, mivel egyik este a szemembe csapódott gally hajszál híján súlyos sérülést okozott. Arról már nem is beszélve, hogy esernyővel egyáltalán nem lehet ezen az utcán közlekedni. Évek óta nem láttunk a környéken szakembereket, akik a fákat szakszerűen legallyazták volna, így kénytelenek vagyunk mi magunk a saját lépcsőházunk előtt az ágakat lenyesni. Az orvosiműszer-bolt és a Randevú presszó közötti fasornak, úgy látszik, nincs gazdája. Ajánlatos lenne a szakembereknek megvizsgálni a helyzetet addig, amíg komolyabb baleset nem történik. Juhász Jenöné Szolnok Találkoztak a varjasi tanítók A Jákóhalmától legtávolabb eső tanyavilág iskolájában 1963-ban szűnt meg a tanítás, és néhány éven belül szinte teljesen elsorvadt a település. , Régóta élt a vágy az egykoron itt élőkben, hogy hazajöjjenek egyszer a községbe Budapestről, Jászapátiról és máshonnan, kit merre vetett az élet. A közel évtizedes gondolat 1995 végén valósult meg. Templomi misével emlékeztek az elhunyt varjasiakra, majd a közösségi házban beszélgettek egymással. Itt döntötték el, hogy valamennyien kutatnak a most távolmaradottak után, és áprilisban egy nagy találkozót rendeznek, ahová már mindenkit várnak. Képünk azokról a tanítókról készült, akik most is eljöttek a találkozóra. Állnak: Szécsényi Erzsébet, aki 1940-43 között tanította a gyermekeket, mellette Papp Ilona, aki 1951-1960 között tanított ott. Ülnek: Tihanyi Károly, aki 1953-tól 1962- ig (a leghosszabb ideig) volt a tanyavilág szellemi irányítója. 1993-ban megkapta a „Jászjá- kóhalmáért” kitüntetést is. Mellette Toró Zoltánné, aki 1947-53 között volt a később már két tanerős iskolában. Hárman közülük ma is a községben élnek. Fodor István, Jászjákóhalma Picit keressük! Élt Szolnokon, a mentetleni üdülősoron egy kiskutya. Picinek hívták. Bár volt gazdája, törődött is vele, ő többnyire az utcán várta a járókelőket; és két lábra állva, bicikliző mozdulatokkal kéregetett, vagy félénken követte a járókelőket mindaddig, amíg nem kapott valamit. A Tisza áradása egy romos épület udvarán érte Picit, ott is rekedt a jeges ár fogságában, mígnem sikerült őt kimenteni nagy, fekete társával együtt, s gazdája a Szántó körútra vitte. A korábban szabadsághoz szokott állat innen szökött el, és azóta is hiába keresik. A kutyus az átlagosnál kisebb termetű, de nem rövid lábú. Ápolt, szép, félénk, fején és lábain vöröses és fehér foltok vannak, farka hegye fehér, füle lelógó, testének nagyobb részén a szőrzet fekete. Gazdája és a mentetleni állatbarátok kérik, hogy aki tud valamit róla, jutalom ellenében hívja a 375-875-ös telefonszámot! A posta vezetőjét megjutalmazták A Magyar Posta Részvénytársaság Debreceni Igazgatóságának vezetője, dr. Kovács József igazgató arról tájékoztatta a lap olvasóit, hogy a mezőtúri 4-es kispostán, január 3-án elkövetett rablási kísérlet (melyről annak idején az Új Néplap hasábjain beszámoltunk) a posta vezetőjének bátor helytállásából következően szerencsésen végződött. A lefolytatott postai vizsgálat befejeződött. Eszerint: kár nem keletkezett. A postarablás meghiúsításában és az elkövető személyek mielőbbi kézre kerítése érdekében tanúsított magatartásáért a posta vezetőjét pénzjutalomban részesítette. Nyáron pirkadatkor, télen hat óra tájt már uralja a Széchenyin a piacot. Jönnek sorban az alkalmazottai is: pakolnak, cipekednek, izzadnak. Hiéna üvölt:- Gyerünk! Ne lazsáljatok! Az órabért én fizetem! Kipakolnak. Hiéna lesben áll. Lesi áldozatait. Jönnek is sorban.- Friss a tojás, kedvesem?- Hogyne, teljesen friss! - hazudja. A gyümölcs poshadó bűze cefreszagot kever a levegőben. Mindegy. Hiéna dresszírozza alkalmazottait.- Itt csalni, hazudni kell! Hiéna úr a vevők előtt is üvölt. A szerencsétlen munkás, mint a kutya, tűr, mert rá van szorulva a 71 forintos órabérre. Áll naponta a posztján, 12-13 órát. A hiéna ! Eljön az este. Végre bepakolják az árut, leszámolják Hiéna úrnak a bevételt.- Most mehet a többieknek segíteni! - dörög az utasítás. A söprögetés következik. Ha már tiszta minden, rá szabad gyújtani. A rabszolgák csak állnak fáradtan, fásultan. Hiéna úr tajtékozva, üvöltve kipécéz egyet rabszolgái közül, s rázúdítja az összes, általa ismert pornográf jelzőt. A szerencsétlen csak hallgat. Ellenvetése nem lehet. Nem védekezhet, hisz kell a kenyérrevaló a családnak. Itt Hiéna az úr! Az alkalmazott csak egy féreg, legfeljebb eszköz a pénzszerzéshez, amiből Hiénának egyre több van. Másnap kezdődik minden elölről. . .. mert különben mehet sorba állni munkanélküli-segélyért.-ROlvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Tarifaemelés van, buszjárat nincs? Január 10-én Szolnokon, a Várkonyi térről a 14 óra 7 perckor induló 24/A-s járattal szerettünk volna többen is utazni. Hiába ácsorogtunk a megállóban, nem jött a busz, a következő is csak 14.20-kor érkezett meg. Annyian lettünk ezen a járaton, hogy az ajtó félig nyitva is maradt. Néhány utazni szándékozó meg sem kísérelte a felszállást, inkább várt a következőre. Nem kerülte el a figyelmem, hogy míg mi ott álldogáltunk és vártunk a 24/A-ra, addig két 24-es és két 4-es ment el a Széchenyire. Azt hiszem, igencsak restelkedtek volna az illetékesek, ha hallják az utasok megjegyzéseit. 'Jómagam is igen rosszul jártam, mert a 14.29-es vonattal akartam tovább utazni. De mert a buszjárat kimaradt - és még a következő is késésben volt -, lemaradtam, így egy óra hosszat kellett várnom. Ma már igazán nem mondhatja a Volán, hogy ráfizetésesek a járatai. Megkérik a jegyek árát rendesen. Ezért mi, utasok, elvárhatjuk a pontosságot. (Név és cím a szerkesztőségben) * A Jászkun Volán Részvénytársaság vezérigazgatója a panaszt megvizsgálta, és az alábbiakról tájékoztatja olvasóinkat: A vasútállomástól 13.50 órakor a 24/A jelzésű járat pontosan indult, de a Juvenál Kft.-héz érve gumidefektet kapott, így útját nem tudta folytatni. Menetrend szerint a következő járat 10 perccel később indult (egy autóbusz pótlása viszont 15 percet vesz igénybe), érkezése a Várkonyi térre 14 óra 17 perc lett volna. Mivel azonban ez a busz szállította az előző járat utasait is, néhány perces késéssel érkezhetett. Ilyen meghibásodás havonta 8-10 esetben adódik - az induló járatok száma egy hónapban 28 ezer 500. Sajnos mindez kivédhetetlen, mivel a legjobb autóbusz is elromolhat. Kedves utasunktól a kellemetlenségért elnézést kérünk. Szabó István Küldjön egy képet! Kutyák és macskák Kutya-macska barátság a tiszafüredi Csengeri Csaba otthonában: jó viszonyban vannak egymással a kis kedvencek, egy tányérból lako- máznak, s ez a helyzet egyi- kőjüket sem zavarja. A cica neve Hókuszpók, de csak Hokinak becézik a jászberényi Szalkári Réka otthonában. Kedvenc helye a rádió- telefon mellett van; akár ki is tehetnénk a táblát: „Telefonügyeletet vállalok!” Egy defekt okán Január 11-én a Tiszaföldvárról induló 13.30 órás járat - a DLZ-986 rendszámú autóbusz - Szolnok felé haladva, utasokkal telve - köztük sok középiskolás -, a sörgyári kanyarban defektet kapott. Az autóbuszt irányító Tur- csányi Károly gépkocsivezető nagy szakmai hozzáértéssel és lélekjelenléttel olyan óvatosan állította meg a járművet, hogy aggodalomra semmi okunk nem lehetett. Biztonságban éreztünk magunkat, mert tudta, hogy mit kell tennie. Köszönjük valamennyi utas nevében, hogy vigyázott ránk, és veszély nélkül megoldotta a hirtelen jött üzemzavart. Bodolai Éva Szolnok Kirándulás a Petőfi-ünnepség színhelyére A megyei nyugdíj asklubok szövetségének tagjai rendszeresen járnak kirándulni. Hazai és külföldi programok kínálnak kellemes kikapcsolódást a tagoknak. Nemrégiben készült ez a felvétel az Isa hídján, Máramarosszige- ten. Meglátogatták a temetőben Hollósi Simon sírját. Költőn, a Teleki-kastély kertjében a szolnoki VMK dalkörének előadásában szép dalokat is hallgathattak, (beküldött fotó) A város másik pontján nem kellett diákigazolvány Január 3-án, a kora délutáni órákban a szolnoki autóbusz-állomáson, az első pénztári ablaknál álltam sorban, sok más utastársammal együtt. Hosszú percek után végre kértem volna a távolsági és helyi bérleteket — többek között iskolás gyermekeimnek is -, amikor az ablak túloldalán ülő hölgy felszólított: adjam oda a diákbérletekhez az igazolványokat is! Nincsenek nálam - feleltem -, hiszen a gyermekeim hordják a diákigazolványt magukkal, az ellenőrzés alkalmával nekik van rá szükségük, különben nem tudnak utazni, ha az igazolványukat én teszem zsebre. (Egyébként még soha nem kérték tőlem a tanulóbérlet vásárlásához az igazolványt, így eszembe sem jutott elkérni a gyermekeimtől.) A hölgy válaszomra közölte, hogy márpedig nem ad nekem bérletet, csak az igazolvány bemutatása után, ez egy éve rendelet már. Közben a helyiségbe belépett egy kollégája, aki rólam, de nem nekem címezve megjegyezte: „Nézd már, hogy mondja a mondóká- ját!” Szemtelen megjegyzésére hirtelen csak annyit tudtam válaszolni, hogy jó lenne, ha kifüggesztenék ezt az új rendeletet - vagy beletetetnék az újságba, a jegyárak mellé, mert több éve vásárolom a bérleteket, de eddig még nem kerültem ilyen megoldhatatlan helyzetbe. Többgyermekes anya vagyok, van gyakorlatom sok mindenben már, a bérletvásárlásban is, most azonban úgy kellett távoznom a jegypénztártól, hogy nem tudtam megvenni a januárra szóló jegyeket. De legjobban nem az eljárás, hanem a hangnem bántott. A hölgynek, akit a pénztárnál alkalmaznak, az a feladata, hogy kiszolgáljon bennünket. Úgy tűnik, ő ezt másképp értelmezi. Megalázó, hogy egy monopolhelyzetben lévő cég így bánjon az’ ügyfeleivel csupáncsak azért, mert tudják, hogy az utazók rájuk vannak szorulva. De talán a pénzükért emberi hangot és tisztességes bánásmódot várnának! Ettől a hölgytől ezt a magatartást nem először tapasztalom. Jó lenne, ha az illetékesek elgondolkodnának, ki öregbíti (rossz) hírnevüket? Mikor érjük meg azt, hogy egy utaztatóvállalat rájön arra, nem mi vagyunk őértük, hanem pont fordítva? Végezetül csak annyit: másnap a város másik pontján, igazolványok bemutatása nélkül vettem meg a bérleteket! Akkor hát, hogy van ez? Hamarné Hubai Ibolya Szajol * A járatok ellenőrzése alkalmával azt tapasztaljuk - olvashatjuk Szabó Istvánnak, a Jászkun Volán Közlekedési Rt. vezér- igazgatójának válaszában -, hogy nem minden diákigazolvány érvényes, pedig azt félévenként az iskolával igazoltatni kell. Érvénytelen igazolvány esetén pedig pótdíjat kell fizetni. Ezt megelőzendő évente kétszer igyekszünk felülvizsgálni az igazolványok érvényességét. Jelen esetben is csupán erről volt szó. Biztosíthatom a levélírót, hogy jegypénztárosunknak semmilyen sértő szándéka nem lehetett, s ezúton is kérem megértését. * Kis bukfenc mégis lehet e (túl )szabályozásban: ha ugyanis évekkel ezelőtt létrehívták az ellenőrzésre szakosodott betéti társaságot, úgy vélhetnénk, hogy az ellenőrzés joga is azt illeti. Az iskolákban a második félév az értesítő kiosztását követően kezdődik. Az első félévi pecsét szeptembertől márciusig igazolja a tanuló jogát az igazolványhoz. (A szerk.) Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin
