Új Néplap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-15 / 12. szám

1996. január 15., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Megalakult a Vajdasági Gazdakörök Szövetsége A magyar gazdák segítő kezet nyújtanak A jugoszláviai Vajdaságban január 6-án, Csantavér nagyköz­ségben megalakult a Vajdasági Gazdakörök Szövetsége (VGSZ). A szövetséget jelenleg tizenkét gazdakör alkotja, de több telepü­lésről jelezték, hogy megalakítják a helyi szervezetet, és csatla­koznak a szövetséghez - tájékoztatta lapunkat dr. Török István, a Magyarországi Gazdakörök Szövetségének alelnöke. Nagyszabású koncerttel ért véget a rendezvénysorozat, amelyet Városmajor út 31.-ben lévő bölcsőde fogyatékos gyerekeket ellátó csoportjának 10. születésnapjára szer­veztek. A szolnoki Vasutas Művelődési Központban megtartott hangverseny bevételét a csoport eszközparkjának bővítésére fordítják. Képünkön az Olajbányász Fúvószenekar, i. l. A hiányzások csökkentése a legfontosabb Eszmecsere a cigány tanulókról Karcagon A szövetség alakuló ülésén felkér­ték a Magyarországi Gazdakörök Szövetségének jelen lévő vezetőit - dr. Kozma Huba elnököt, Jakab István társelnököt és dr. Török Ist­ván alelnököt -, hogy segítsék a vajdasági gazdák szövetkezetének megalakítását is. A honi termelők szeretnék el­érni, hogy a vajdasági gazdakörök és a később megalakítandó gazdák szövetkezete távol maradjon a po­litikától, és olyan érdekvédelmet biztosítson tagjai számára, amely (Folytatás az 1. oldalról) a vezérigazgató, majd hozzá­tette: az ágazat még nem jutott igazán „nyugvópontra”, hiszen a birtok- és a termelési szerke­zet állandó változásban van.- Nem igazán tisztázott, mi­lyen magyar mezőgazdaságot akarunk, ez pedig alapvetően determinálja a beruházási lehe­tőségeket - fogalmazott a nagy múltú ipari vállalkozás első embere. A „nyomott” felvásárlási árak és a termeléshez szüksé­ges eszközök, anyagok magas árai miatt gyakran felmerül a kérdés: érdemes-e egyáltalán a mezőgazdaságba fektetni?- Bár a tendencia javul, vérmes reményeket nem sza­bad táplálni. Ákkor tudunk lé­tezni, ha a termelésünk két­harmadát vagy ennél is többet a külpiacokon értékesítjük ­Tavaly több intézményt átszer­veztek Karcagon, a családsegítő és gondozói központot is, amikor két intézményt összevontak. Szabó Gabriellával, az intézmény új vezetőjével munkájukról be- szélgettünk.- Milyen feladatokat lát el most a központ?- Hozzánk tartozik az idősek klubja, az értelmi fogyatékosok napközi otthona, valamint a házi segítségnyújtás és az étkeztetés. Itt működik a nevelési tanácsadó szolgálat. Az átszerezés óta a vá­rosi gyógytestnevelési feladatok ellátása is az intézmény keretein belül folyik.- Hányán dolgoznak itt?- Három házi gondozóval lát­juk el a 29 gondozottat. Az idő­sek klubjában negyven bejáró nyugdíjassal foglalkozunk. A leg­többen az ebédkihordást veszik igénybe, 32 kihordó naponta 200 idős emberhez juttatja el a meleg ételt. lehetővé tenné a termelés és az ér­tékesítés stabilizálódását. A határ újbóli átjárhatósága to­vábbi távlatokat nyithat a korrekt kereskedelmi kapcsolatok kialakí­tásában - fejezte ki óhaját mindkét fél. A VGSZ és szolnoki gazdák kapcsolatára minden bizonnyal serkentőleg hat az a tény, hogy a vajdasági szövetség elnöke, Pruha László lánya vállalkozóként me­gyénk székhelyen él és dolgo­zik. L. Z. mondta dr. Sziráki András. Az a jóslat, mely szerint a kisgé­pek irányába tolódik el a hazai kereslet, a főként szálastakar- mány-betakarító gépsorokat előállító Mezőgépnél eddig nem igazolódott. Leginkább a közepes, illetve nagy teljesítményű kaszálógé­pek, rendkezelők, bálázók iránt mutatkozik érdeklődés. Itthon is sikeres a Mezőgép takarmánykiosztó kocsija, s újra keresettek a rendfelszedő kocsik, melyekből egyébként még Új-Zélandra is szállíta­nak. Ami az idei kilátásokat il­leti, dr. Sziráki András a hazai kereslet szerény mértékű bővü­lésével számol. Ennek alapja, hogy kedvezőbbé válnak a gépvásárlási konstrukciók, a saját tőke azonban többnyire hiányzik. L. Z.- Említette, hogy a gyógytest- nevelés is ide tartozik. Hol talál­ható meg most a gyógytestne- v'elő?- A Varró úti bölcsődében a három pavilont alakították át tor­nateremnek.- A családsegítő központ is új helyen van.- Igen. A Püspökladányi út 33. szám alatt a családsegítés, az ÉNO és a PHARE-iroda.- A családsegítő és gondozási központ nyert egy PHARE-pályá- zatot. Hol tartanak most a szer­vezéssel?- Jelenleg négy munkatárs dolgozik a szervezésen - mondja Vidovicsné Vincze Erika, a pro­jektek vezetője. - Ebben a hó­napban szeretnénk beindítani a képzéseket a pedagógusok ré­szére. A téma a másság kezelése lesz, mert a nevelési tanácsadó­ban tapasztaljuk, hogy ez meny­nyire fontos és nehéz feladat. Tréningeket is szervezünk. A karcagi cigány kisebbségi ön- kormányzat legutóbbi ülésére meghívta a város oktatási intéz­ményeinek a vezetőit is. A meg­beszélés témája a kisebbséghez tartozó gyerekek továbbtanulása volt. Domokos Sándomé elnök kérte a megjelenteket, hogy mondják el azokat a problémás eseteket, melyek iskoláikban elő­fordulnak, s ők megpróbálnak segíteni. Nekik könnyebb szót ér­teniük - vélte - az érdekelt szü­lőkkel, gyerekekkel. Az igazgatók által megneve­zett hiányzók iskolába járásáért a kisebbségi képviselők mindent meg fognak tenni - hangzott el ígéretként. A város középiskolái közül az ipari iskolába járnak most cigány gyerekek. Az Arany és Zádor ál­talános iskolában évek óta tartják a felzárkóztató programokat, melynek köszönhetően az Aranyban a felére csökkent pél­dául a bukások száma. A felzár­kóztatásokon az alapkészségek megszilárdítása, a tananyag elmé­lyítése a cél. Ezeket az eredmé­nyeket azonban csak akkor lehet elérni, ha a cigány gyerekek rendszeresen iskolába járnak. Ezen a téren van még mit tenni, mert magas a hiányzási napok száma. Itt volna szerepe a cigány képviselőknek - hangzott el. Másik problémaként az általá­nos iskolát végzett, de 16 évet még be nem töltött gyerekek fog­lalkoztatásainak kedése merült fíjj. Az ő részükre ;kel|epe y^lamj,­lyen képzést biztosítani. Javas­latként a gazdassszonyképzés, a nádbútorkészítés is elhangzott, hogy a 14—16 éves gyerekek ne „lógjanak” a levegőben. Jelenleg asztalos-, felszolgáló-, gépjármű-vezetői képzésben vesz részt néhány fiatal, akikről az ön- kormányzat is tud. Miután városi szinten nincs pénz a kallódó gye­rekek foglalkoztatására, pályáza­tok megírására biztatták a jelen lévő pedagógusok a kisebbségi képviselőket. Egy másik pályázat már elké­szült, melyet szintén támogattak a jelenlévők. A kiscsoportos fog­lalkoztatás nagyon fontos a ci­gány fiatalok körében. Ehhez kémének pénzt s vásárolnának eszközöket, anyagokat. -de­Találkoztak egymással a segélyszolgálatok Akik telefonon adnak segítséget Az elmúlt hét végén második alkalommal rendezték meg a telefonos lelkisegély-szolgála- tok területi találkozóját. Szol­nokon a déli és a keleti megyék szolgálatainak vezetői, mun­katársai számoltak be egy­másnak tapasztalataikról. Ez a találkozó egyben alkalom volt arra, hogy a szolnoki Biza­lom telefonos lelkisegély-szol- gálat fennállásának öt évéről megemlékezzenek. A találkozót dr. Karsay Koppány, a szolnoki önkor­mányzat egészségügyi bizott­ságának elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy ezek a se­gélyszolgálatok a lélekgyógyá­szat sajátos területét jelentik, ál­taluk a krízishelyzetben lévők megszabadulnak a távolság láncaitól. Ezután dr. Parády Levente, a Bizalom szolgálat vezetője beszélt munkájukról. Az éj­jel-nappal működő szolgálatot a legkülönbözőbb problémák­kal keresik meg, különböző életkorú, -helyzetű emberek. Egyik legnagyobb gondjuk, hogy nem tudnak állandó he­lyet találni, működésük mindig attól függ, hogy melyik szerve­zet vagy intézmény fogadja be őket. Kegyetlen tréfa a gyermekotthonban (Folytatás az 1. oldalról) Kitalálták, hogy megviccelik a kicsiket. Két tizenhárom éves fiú külön aludt. Átmen­tek hozzájuk, és hozzáláttak a csínyhez. Tervük azonban először meghiúsult, merthogy a ki­szemelt „áldozat” felébredt. Sebaj, a másik fiúcska még szunyókált, vele próbálkoztak a következőkben. A „mókás” tett abból állt, hogy az alvó gyerek lábán lévő zoknit megtömték papír zsebkendővel, és lángra lob- bantották. Az éjszakai felügyelők a kisgyerek fájdalmas visítására figyeltek fel. Ahogy tudtak, igyekeztek a kegyetlen tréfa áldozatán segíteni. Az egyik nevelő saját ko­csiján vitte be a kis sebesültet az orvosi ügyeletre, ahol ellát­ták a súlyos égési sérülést. A műszálas zokni valósággal beleolvadt a gyerek bőrébe. Minthogy ez már súlyos bűnügy, a rendőrség is bekap­csolódott az eset kivizsgálá­sába. Másnap délelőtt már látó­körükbe került az a két tizen­hét éves fiatalember, akiket gyanúsítani lehet a brutális cselekedet elkövetésével. Az egyiket, aki áprilisban lesz ti­zennyolc éves, kizárták az otthonból, a két kicsit pedig elkülönítve helyezték el a gyermekotthon többi lakójá­tól. Szervezeti osztódás a berényi vagyonkezelőnél Továbbra is egy telephelyen a négy cég Valljuk be: az átlagember lassan már követni sem tudja a cégszerveződéseket, átalakulásokat. Új módi ez, gazdasági rendszerünk szükségszerű velejárója. Ahogy az egyéni vál­lalkozónak is tudni kell, mikor érdemes betéti társasággá alakulni - az aktuális jogszabályok ismeretében -, a nagyobb szervezetek is „lesben állnak” a változtatásra. Az 1994. január 1-jén megala­kult Jászberény Városi Va­gyonkezelő Részvénytársaság (VVRT) Jákóhalmi úton lévő telephelyének bejáratán hama­rosan négy cégtábla hirdeti szolgáltatásait. A ’95. július 1-jén megala­kult Jász-Víz Kft. kiválását kö­vetően - amely Jászberény ivóvízellátásáért, szennyvíz- kezeléséért, a strandfürdő üzemeltetéséért felel - e hó­nap elején tovább osztódott a VVRT. Megalakult a Berény- kom Jászberényi Kommunális Szolgáltató Kft., illetve a 7a- bula-96 Kft. Ez utóbbi szerve­zet pénzügyi, könyvviteli szolgáltatások nyújtására sza­kosodott, míg a B erény kom - amint ezt Molnár Tamás ügy­vezetőtől megtudtuk - az ön- kormányzat és a VVRT között létrejött szerződés alapján vá­rosi üzemeltetési feladatokat lát el a jövőben. Felelős a közutak, közterüle­tek, parkok állapotáért, a sze­métszállításért, a városi piac- csarnok üzemeltetéséért. A jár­dák állagvédelmét - sok helyen károsodtak a telefonos beruhá­zás miatt - szintén ők látják el. Ezek helyreállításáért a kivite­lező a felelős, a Berénykom azonban - a munkaterületek át­vétele előtt - folyamatosan szakvéleményezi, ellenőrzi, a polgármesteri hivatal műszaki osztályával együttműködve, az elvégzett munka minőségét. A kemény tél, a lefagyások az átlagosnál több úthibát, kátyú- sodást okoztak Berény úthálóza­tán, amely a tavaszi helyreállítás során - amellett, hogy a legbal- esetveszélyesebb szakaszokat már most javítják - nem kevés pénzébe kerül majd a Berény- komnak. A szervezeti osztódás során a VVRT is megmaradt. Feladata a város több száz milliós vagyo­nával való további felelős gaz­dálkodás. Ami nem változott: az átalakulás során a telephely ma­radt a régi helyén. A négy cég a Jákóhalmi út 13. szám alatt várja továbbra is ügyfeleit. S. Cs. J. A hazai kereslet szerényen, az export dinamikusan nőhet Az idősekről is gondoskodnak Popper Péter borúlátó Elvadul-e az ember? Péntek délután 5 óra, Szolno­kon, a Városi Művelődési Házban. A hatalmas érdeklő­dés egyaránt szól a programban szereplő tárgynak, valamint előadójának. Hisz amiről szó esik, napjaink egyik nyugtala­nító, mondhatni félelmetes je­lensége, az eldurvulás, aki pe­dig kifejti véleményét, a tudós és népszerű professzor, Popper Péter, a lélektan kiváló műve­lője. Az előadó az okoknál kezdi, az eldurvulás különböző gaz­dasági, társadalmi, pszicholó­giai okairól beszél, a hiány okozta, a kiszolgáltatottság szülte eldurvulásról. Általában, de konkrétan is a hazánkban tapasztalható negatív jelensé­gek „forrásáról”. Arról - sze­mélyes példákkal, esetekkel színezve mondandóját -, hogy köznapi érintkezéseinkben is mennyi a durvaság: az eladó gorombán bánik a vevővel, az orvos olykor a beteggel, az au­tós vezetőtársával az utakon, a házasfelek egymással ottho­nukban stb. Sokféle okot sorol, de az alapvető: hiányzik nálunk a viselkedés kultúrája. Ez pe­dig oda vezethető vissza - így az előadó -, hogy fellazultak immár a régi értékek és mérté­kek, elavultak, az újak pedig még nem születtek meg. Át­meneti korszakban élünk, amely kedvez a szabados ma­gatartásnak, és szülőanyja az eldurvulásnak is. Továbbfűzve e gondolatot: a talajvesztés időszakában járunk, melyet szakadéknak is mondhatnánk. S át kell jutnunk rajta, ki kell jönnünk belőle, hogy a tapasz­talható durvaságoktól megsza­badulhassunk. Ami egyáltalán nem könnyű. Évtizedek is kel­lenek hozzá - idézem az előadó szavait. Hogy a szabadságával bölcsen és értelmesen tudjon élni az ember, ahogy az az igazi demokráciában jellemző és kötelező. Ami bonyolultabbá teszi a kérdést: az eldurvulás nem el­szigetelt hazai jelenség, globá­lis probléma, a fogyasztói tár­sadalom sem mentes tőle. Az előadó személyes, szubjektív történetekkel is érzékelteti a vi­lágállapotokat. A vitára is serkentő, érdekes gondolatok után aztán nem ma­radnak el a kérdések sem, ame­lyek kimondva vagy kimondat­lanul is megoldás után kutat­nak, a durvaságtól való meg­szabadulás lehetőségeit firtat­ják, milyen is lehetne az a tár­sadalom, az új magatartás- forma. A tudósító is ezt kér­dezte a kialakult beszél­getésben. Például olyan - hangzott rá a válasz -, amely­ben mindenekelőtt a pénz csu­pán eszköz, nem pedig végcél; eszköz, amellyel az ember időt tud szerezni, teremteni magá­nak, hogy szellemi életet élhes­sen, hogy legyen ideje elmé­lyedésre, gondolkodásra, hogy élményforrása legyen a kultúra is, nem pedig vetélkedés tár­gya, hogy esztétikus környeze­tet építsen magának az ember. Csak az effajta polgári élet­forma lehet vonzó. Csupán néhány kiragadott gondolat a gazdag tartalmú délutánból, szubjektív kieme­lések a Popper Péterrel együtt eltöltött csaknem három órá­ból, melyet a több száz fős hallgatóság mindvégig lanka­datlan figyelemmel kísért. Hogy felszabadultabban távo- zott-e, megkönnyebbülten? Aligha, hisz ott csenghettek fü­lében még távozáskor is az elő­adó kételyes hangjai, mond­ván: mély az a szakadék, amelyben vagyunk, és sötét, s talán mélyülni is fog. Kijönni belőle, ki tudja, mennyi időbe telik majd. V. M. Hatvan éve együtt A karcagi házasságkötő terem­ben 1936. január 4-én mondta ki a boldogító igent Veres Sán­dor és Oros Erzsébet. A hét vé­gén családi körben ünnepelték 60. házassági évfordulójukat. A gyémántlakodalomra hét gyermekük mellett eljött a 19 unoka és a 21 dédunoka is. Az esküvőn nagyon rossz, esős idő volt, amikor hintóval megérkeztek a városházára. Először a szülői házba költöz­tek. Erzsiké néni a Kertész Nyomdában dolgozott, míg a férj fogathajtóként a Városgaz­dálkodási Vállalatnál. Gyermekeik is jöttek sorban. 1938-ban Sándor, ’40-ben Er­zsiké, 43-ban László, ’44-ben Ilona, ’46-ban Kata, ’47-ben Mária, ’49-ben Margit született. A házaspár fiatal évei szűkösen teltek, sokat dolgoztak, hogy a nagy családot el tudják látni. A férj 1951 óta súlyos beteg, így a következő 60 évre magának egészséget kívánna. Gyerme­keik szintén nagycsaládosok lettek. A köszöntésen itt volt összesen negyven unokájuk és dédunokájuk. Egyszerre eny- nyien nem is tudnak találkozni, csak ilyen alkalmakkor. Miután mindenki Karcagon lakik, na­ponta 4-5 gyerek vagy unoka felkeresi a nagyiékat a Maros utcai kis házban. KRISTÓF kényelmesen, elegánsan Járjon: GAMLUS JeaíBara^ [aJitfrf«Tilsai Sacchetto, Lloyd, *96229/1 h* Magyar út 6. 374-183; 370-976

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents