Új Néplap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-30 / 305. szám
Igyál még kettőt, és fogd a nyuszira! i TT»-- w» m----------............................................................ ........... TT------------J- De biztos úr, kérem, esküszöm, hogy egész este az autómmal csakis üzemanyagot fogyasztottunk!- Szivem, sajnos az idén is ki kell, hogy ábrándítsalak, nem éjfél van, hanem csak déli tizenkettő. Szilveszteri hangulat- És fogadom, hogy jövőre leszokom minden káros szenvedélyemről: a cigiről, a piáról és a villanyszámla befizetéséről! B. ú. é. k.! Ülök a fa alatt. Természetesen a feldíszített fenyőfa alatt, és éppen diót török. Meg a fejemet. Utóbbit annak okán, hogy valami jópofa szilveszteri marhaságot írjak a nyájas olvasó de- rülésére. A magára valamit is adó humoristának ilyenkor persze azonnal eszébe jut a bejgli, és máris nyert ügye van. Én viszont sohasem adtam magamra. Nekem most régi karácsonyok jutnak eszembe. Sült- alma-illat, nagyapám simogató tenyere, döcögő kerekű favo- nat, szép hangú betlehemesek. Az elmúlt napokban, hetekben vajon hány családban hangzott el a következő mondat? „De az idén igazán semmit se vegyetek nekünk, gyerekek, hiszen tudjuk, nektek is éppen hogy...” És azután szenteste meghatottan bontogattuk a csillogó ajándékcsomagokat. Túlélő nép vagyunk. Hogy mit várok az előttünk álló esztendőtől? Emelkedet- tebb törvényhozást, emelkedet- tebb közhangulatot, emelkedettebb életszínvonalat. Legyen még demokratikusabb e piciny ország. Legyen még szabadabb minden polgára, és legyen szabad nevetnünk önmagunkon, úri jókedvünkben. Apropó! A szilveszteri bálterem egyik félhomályos szegletében a férj zsörtölődik a feleségével:- Amióta téged választottalak, mindig úgy táncolok, ahogy te fütyülsz!- Miért, mit szeretnél? - kérdi csodálkozva termetes hitvese.- Azt, hogy legalább egyetlen egyszer úgy fütyülj, ahogyan én táncolok... ígérjük, a Kakas ’96-ban is ceruza- és tollhegyre tűz mindent és mindenkit, aki és ami odakívánkozik. Nem hisszük, hogy általunk megy a világ elébb, ám reméljük, egy-egy mosolyában, Kedves Olvasónk, szerepünk lehet. Tehát B. ú. é. k., azaz: Boldog új évet! - Könyörgünk! Walter Béla Donkó László: Hacsak és Sejó Szilveszteri tréfa Szín: a sarki kricsmi. SEJÓ: Jó napot, Hacsak! Maga egy füstös lebujbán tölti a szilvesztert, ahelyett, hogy otthon enné az ünnepi sült malacot! HACSAK: Én a sült galambot várom, de legalább a sült gerlét, Se- jókám! Bár ebben a mai szűkös világban egy sült ökörszem is megtenné. SEJÓ: Magának, Hacsak, ahogy elnézem, elég gülü szeme van, ökörszemnek is éppen megtenné! Mondja, hogy telt az óév? HACSAK: Ne is mondja! Sok bokros teendőm volt, Sejókám! SEJÓ: Miféle bokros teendője volt magának? HACSAK: Hát Bokros-féle bokros teendőm. SEJÓ: A Bokros Lajos-féle szigorító intézkedésekre gondol? HACSAK: Én magára Bokros Lajosra gondolok igaz hazafiúi szeretettel! És ettől a gondolattól megbokrosodom! El is húzattam a kedvenc romakisebbségi prímásommal a nótáját. Hogy aszongya: „Ide figyelj, Lajos, a géhúr kicsit magos...” SEJÓ: És a parlamentünk egész éves munkájához mit szól? HACSAK: Rosszabb, mint a Hacsak és Sejó-kabaré! Arról már koszorús költőnk, Petőfi száz éve megírta: Megint beszélünk s beszélünk...” SEJÓ: Nekem a napirend előtti kérdések órája tetszik. HACSAK: A Torgyán-órán valóban röhejes kérdések hangzanak el. De legaranyosabb az örökös refrén: „A Hom-kormány mondjon le!” SEJÓ: Hát a mostani kabinet valóban olyan, mint egy huzatos átjáróház. HACSAK: Stimmt! Jönnek-mennek a miniszterek, az államtitkárok, meg a Havas Henrikek. Mit hallott, Sejó, a Bokros végül megy? SEJÓ: Nem megy. A Hóm kérte, hogy ne menjen. Inkább öltözzön nyári Mikulásnak, csak ne menjen. HACSAK: A Simek viszont megy! SEJÓ: Ki az a Simek? Miniszter? HACSAK: Persze, tárca nélküli. Tegnap veszítette el a munkanélküli-segéllyel degesz pénztárcáját! Hi-hi-hi! Ki megy még, Sejókám? SEJÓ: Maga, vén jampec, maga megy! Mars ki! (Firhang le.) 1995. Állampolgári mérleg Éljen a munkanap, éljen a szabadnap, éljen a másnap!- Nem maga volt véletlenül, aki tavaly szilveszterkor úgy megráncigálta a farkamat?
