Új Néplap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-30 / 305. szám

1995. december 30., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Milyen évet zártunk? így, december 30-a táján visszanézve 1995- re, egy a biztos: nehezet, nagyon nehezet. Még egy jóslat valószínűleg beválik: ez az esztendő is minden bizonnyal 365 napból áll. Ezt könnyű kitalálni, de a többit? Hogyan minősíthetnénk, jellemezhetnénk ezt a pár száz napot? A miniszteri lemondá­sok, az áremelkedések, az elvonások, az adók növelésének az esztendeje, és ezekből fakadóan a családok, az emberek kiszolgáltatottságának az éve volt az idei. Nézzük sorjában! A kabinet szakértői kormányt ígért, de ez egyértelműen a veszekedésben tűnt ki - most aztán a nagyobb vezesse a kisebbet, vagy fordítva. Ebből (is) kifolyólag eddig öten távoztak a miniszteri bársonyszékből, a hatodikat felállítot­ták. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akadt közöttük szakértő, meg olyan is, aki után a holló sem károgott. Ugye, kedves peda­gógusok? Sajnos drága az élet. Igen, de a bankok ennél is drágábbak, mert eddig az én pénzemből, a tiedből, az önéből sok-sok milli- árdba kerültek, és még ez sem elég. Arról nem beszélve, hogy aki kis- és középvállalkozóként kölcsönt akar kérni, először az An- daxint szerezze be! Jött is a Bokros-csomag, meg az Alkotmány- bíróság, és a lakosságra további újabb terheket rakó pakk ma már romjaiban emlékeztet eredeti hajcsárszelleméhez. Mindezek el­lenére kiszolgáltatottabbak lettek a családok, a tanulók, a bérből és fizetésből élők, a munkanélküliek, a nyugdíjasok. Lassan-las- san elkel az ország feje fölül a tető is, úgy, hogy beázik az ártat­lan. így aztán eladtuk, amit lehetett, amit kellett, eladtuk azt is, amit nem kellett volna. Csak azt nem tudom, jövőre mit árulunk ki? Hogy hová? Hát nyugatra, de azért a keletet sem vetjük meg! Azt meg végképp nem értem, hol helyezkedik el majd el a több mint félmillió állástalan? Tudom, egy része jobban utálja a munkát, mint a bubópestist, de sokan képtelenek a szakmájukban állást találni. Minden elkelt, és az új gazdákat rendszerint nem a szociális érzékenység vezérli. A baj csak az, bizonyos kormányprogramokat sem. Az adóprés egyet biztosan növel a terheken kívül: a feketegaz­daságot. Mert elérkeztünk oda: sem a munkavállaló, sem a mun­káltató nem akar már és még többet fizetni az államkasszába. Mondjuk azért sem, mert soknak, rengetegnek tartja az áldozatot, azután neki, a családjának is kellenének ezek a forintok. Régi igazság: betartható törvényeket kell hozni. Ellenkező esetben másfélék keletkeznek, élnek országszerte. Kinek jó ez? Sajnos megint fogytunk, egy jókora településsel lettünk keve­sebben ezen a kevéske, 93 ezer négyzetkilométeren. Érkeztek apró, bűbájos emberkék, de a fekete hintók, kocsik jóval többet vittek ki az örökös tanyákra. Úgy tűnik, elkopik a magyar? Avagy így is sokan vagyunk, mert munka százezreknek nincs? Kérdések, megválaszolatlan kérdések a levegőben. Szóval ilyen volt ez az esztendő. A türelem, a várakozás, a ki­ábrándultság éve. Mit hoz a jövő? Nem tudom, de egyet igen: te­hetséges nép a mienk. Túlélt eddig minden veszedelmet, kor­mányt, ostobábbnál ostobább országvezéreket, legyintett a nagy szövegekre, és azt kereste: hol, merre van a lehetősége valami­lyen boldogulásra. Mert elvonások ide, miniszteri lemondások oda, áremelkedések amoda, azért élni kell. Ehhez kívánok önök­nek sok sikert, jó egészséget, boldog családi életet és olyan tehet­séges országvezetőket, akiket Tolnától Baranyáig, Záhonytól Hegyeshalomig szeretnek, tisztelnek. Tévedések elkerülése vé­gett, nem egy szűk réteg, hanem a többség. Az a nagy többség, akik ezt az országot jelentik, csúnya szóval: alkotják. Q-oM HaÍJJí Mobiltelefonok a gátakon Az ország egyik legjobban ki­épített térségi árvízvédelmi tele­fonrendszere működik a Közép- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság területén. Az őszi hagyomá­nyos vízügyi szemle során azonban megállapították, hogy elsősorban a lakott területek környékén a Tisza és a Zagyva egyes szakaszain a védelmi ve­zetékrendszert 80 kilométer hosszúságon ismeretlen garáz­dák ellopták, működésképte­lenné tették. Mivel a baj nem jár egyedül, a Tiszán rekordot döntögető ár­hullám indult el. A veszély min­den eshetőségére felkészülve, a vízügyi igazgatóság a Westel céggel vette fel a kapcsolatot a rugalmas, gyors hírközlés, kap­csolattartás megteremtésére. Ezzel egy időben a vízügyi igazgatóság külön felterjesztést tett az illetékesekhez, többek között a Matávhoz, hogy a meg­rongált, ellopott üzemviteli há­lózatot mielőbb állítsák helyre. Szilveszteri öltözködési ajánlatok Jaj, istenem, hiszen nincs egy cuccom! Mit vegyek fel az esztendő utolsó napjára? Tudjuk, komoly a kérdés, túlontúl komoly ahhoz, hogy a szebbik nem ez irá­nyú észrevételeit egyetlen kézlegyintéssel tudomásul vegyük. Képösszeállításunkban igyekszünk lehetőségeket felvillantani: mi hová ke­rüljön, és hogyan bánjunk meglévő holmijainkkal. Kérem, fogadják tőlünk illő komolysággal felvétele­inket, amelyeket Csabai István követett el, míg a hozzájuk tartozó írásos ki­egészítéseket: D. Sz. M. Öltözzünk rétegesen! Vi­gyázzunk a torkunkra, meg a talpunkra! Ezért a sálról meg a hatalmas surranóról semmiképpen ne feledkez­zünk meg! A hideg ellen a kesztyű is remek találmány. Hát, kérem, ezt kissé elszabtuk, bár egy túlfűtött helyiség­ben soha nem baj, ha egy farmernadrág több helyen szelei. Jótékonyan hűti a viselőjét, bár meglehet, a nézőket nem. Arról nem beszélve, hogy orvosmeteorológiailag az egyenle­tes levegőáramlás karbantartja az ember bőrét, egészségét. Ha végképp nem tudunk a lábbelivel mit kezdeni, ajánljuk ezt a kis, könnyű pózt. Nyugdíjasok, berepülő pilóták, ha­rangöntők és ellenőrök hamarabb abbahagyhatják. A fel­vétel azt is sugallja, íme egy híd, amelyik egyetlen meglévő szolnoki társára sem hasonlít. Már csak azért sem, mert nem zárják le, nem javítják, mégis, ugye hogy jól néz ki? Nevetni kell! Ennyi az egész? Megkérdeztük: mi volt az, ami utoljára megnevettette? Az új évet vidáman illene köszönteni. Ehhez azonban már előtte szükségeltetik némi derű. Megkérdeztem néhány, álta­lam vidámnak, de legalábbis mosolygósnak ismert embert: min nevetett utoljára? Vincze Adrienn, utazásiiroda­vezető (Szolnok): - Olvastam, hogy a FUlöp-szigeteken, ahol mindig meleg van, nem tudták elképzelni, milyen is a kará­csonyfa, így hát rendeltek Eu­rópából. Nagyon megdöbben­tek, amikor látták, hogy zöld. Ők ugyanis a képeslapok alap­ján fehérnek képzelték el. így hát befestették...- És a hétköznapi életben mi okozott derültséget?-Hát... azt kell mondjam, hogy nincs min nevetni. Szegő János polgármester (Törökszentmiklós): - Talán legutóbb azon derültem egy jót, amikor hallottam, hogy a paksi atomerőműnél keletkezett saj­nálatos esetről azt mondták: nem üzemzavar volt, hanem működési rendellenesség. Ez nem éppen a napokban történt, de úgy látszik, nem sok mo­solyt fakaszt a mai élet az em­ber arcán, ha erre még így em­lékszem... Berkesi András író (Buda­pest): - Nem is tudom. Ritkán nevetek. Nem olyan időket élünk... Munkácsi Lászlóné fodrász (Szolnok): - Ó, én gyakran ne­vetek, ezért nem is tudom megmondani hirtelen, hogy utoljára min nevettem. Humo­rosan fogom fel a dolgokat, így könnyebb elviselni sok min­dent. Persze, nem lehet minde­nen derülni, de a humor sok ne­hézségen átsegíti az embert. Lehet, hogy ez egy védekezés is, hogy ne ragadjon ránk az a letargia, amivel sokszor talál­kozunk.-Aki sokat nevét, az opti­mista?-Talán... Dr. Ambrózy Péter kórház­igazgató (Mezőtúr): - Kará­csony előtt a 22 éves fiam Pestre ment, hogy az öccsének és magának ajándékot vásárol­jon. Két megállót utazott csak a metrón, de ez idő alatt ellopták a pénzét. Szerencsére retúrje­gyet váltott, így legalább haza tudott jönni.- És ezen nevetett?- Nem ezen, hanem azon, ahogy a környezet reagált az esetre. Volt, aki azt mondta, miért olyan hülye a gyerek, mi­ért nem tette el jobban a pénzt. Többen tippeket adtak, hogy hová kell rakni.- És mi volt a legjobb ötlet?- A nadrág bal zsebébe, mert azt egy férfi mindig észreveszi, ha abba belenyúlnak. A végén happy end lett, mert a sógorom Pesten megvette az ajándékokat, és mivel ekkor már szenteste előtti napot ír­tunk, elküldte a vasutasokkal Mezőtúrra. Szomorúan indult ez a történet, de más emberek segítőkészségével végül min­den jóra fordult. Paulina FÍ7Íkll6 JL JIciJLJVIaíS a Bercsényiben Elég hihetetlen, hogy egy tu­dóssal ülök szemben. Egy harmincöt éves fiatalember­ről ezt nem feltételezi az em­ber. Márpedig Szaniszló La­jos, a törökszentmiklósi Ber­csényi gimnázium tanára a fi­zika és matematika tudomá­nyok kandidátusa. Korábban az ungvári egyetemen tanított, szeptember óta dolgozik a gimnáziumban.- Az egyetemet is munka mel­lett végeztem el, esti tagozaton - meséli. - Nappal tanítottam a kö­zépiskolában, este tanultam az egyetemen. Aztán eljöttem Ma­gyarországra, mert itt jobbak a lehetőségeim, és az élet is más. Azt, hogy mi Ungváron hogyan élünk, nem tudja elképzelni, aki nem próbálta. Például sokan ne­hezen tudnak belegondolni, mit is jelent, amikor mindennap kikap­csolják az áramot.- A tudományokkal foglal­kozó emberekről azt hiszik, hogy nagyon komoly személyi­ségek, és a tudományon kívül nem is érdekli őket más.- Ó, hát én zenével is foglal­koztam korábban, egy együt­tesben doboltam. Tudni kell minden helyzetben viselkedni. Más az, amikor előadást tartok, vagy konferencián lépek fel, és megint más, amikor dobolok. Sajnos ezt már abbahagytam, pedig nagyon jó kikapcsolódás volt. Zeneiskolát viszont csak messziről láttam.- A tudományos munkájának mi volt a témája?- A disszertációmban az elemi részek fizikájával foglal­koztam. E területen a tudomány komoly eredményeket mondhat magáénak, de ezek leginkább kísérleti jellegűek. Elmélet kel­lene hozzájuk, egy egységes megközelítés: ezen dolgozom. Sokan azt hiszik, hogy az em­beriség már majdnem mindent fölfedezett. Ez nagy tévedés, hiszen a legtöbb problémát csak a felszínen ismerjük. Gyakran az alapokkal sem va­gyunk tisztában, mert ha érte­nénk, akkor fel tudnánk venni a harcot például az AIDS, a rák ellen, és nem az atomreaktor lenne a legkorszerűbb energia- forrásunk.- Hogyan viszonyul a taní­táshoz?- Mindig szerettem tanítani, a középiskolában és az egyete­men is.-A fizikán kívül mi érdekli?- Gyakorlatilag minden. Maga az élet. Nem vagyok az a típus, aki begubózik, és nem lát semmit a világból. Amikor dol­gozom, akkor szeretek bezár­kózni, kirekeszteni minden za­varó tényezőt. De előfordul az is, hogy az erdőben sétálva „dolgozom”, ott általában na­gyon jó gondolataim támadnak. A tanár úr legfőbb céljának azt tartja, hogy lehetséges fel­fedezései az emberiséget szol­gálják majd. P. É. Mit tart az év legmeghökkentőbb eseményének? Véletlenszerű a válogatás, igyekeztünk különböző telepü­lések különböző életkorú, fog­lalkozású személyeit megkér­dezni. íme a lista. Nagy Erika, 17 éves szolnoki középiskolás:- A családban az a legfonto­sabb, hogy sikerült a nyelv­vizsgám Debrecenben. Ami meghökkentett, az állandó ár­emelkedések, amelyeket nem tudunk követni. Ezért bizony olykor húszadika után szűkös napok következnek a pedagó­gusfizetés miatt. Zajzon Norbert, a rákóczi- falvi Abies Bt. kültagja:- Két egyéni vonatkozású eseményt emelek ki. Az egyik: felvettek az ELTE geológia szakára, ráadásul szeptember­ben megismerkedtem Erdei Orsolyával, aki főiskolás, és nekem nagyon tetszik. Orszá­gos viszonylatban mellbe vá­gott a Bokros-csomag, no meg az egyre több tandíj. Nagy Ferenc, a Martfűi Sörgyár igazgatója:- Országosan a legmeghök­kentőbb, hogy a privatizáció továbbra is cél, nem pedig esz­köz a gazdaság talpra állításá­ban. Olyan ágazatok kerültek idegen kézre, amelyeket nem biztos, hogy így kellett volna privatizálni. Lassan a tetőt is eladják az ország fölül, mivel elkelt a malomipar, a húsipar, az olajfeldolgozó ipar, és most túladnak azon is, ami maradt. Sok az igazság abban, hogy ma a magyar munkás megtűrt em­ber az országban, a saját orszá­gában. Béres László, Tiszaföldvár ez évben kinevezett tűzoltópa­rancsnoka:- A családi vonatkozású, jó értelemben vett meghökkentő változás az, hogy két év mun­kanélküliség után, hála Isten­nek, az önkormányzat, a városi és megyei tűzoltó-parancsnok­ság segítsége révén munkám lett. Nemcsak nekem, hanem tizenkét társamnak is. Nem sok a pénz, de mégis állása van az embernek, hiszen van egy kö­zépiskolás, jól tanuló nagylá­nyunk is. Országos viszonylat­ban? Nem panaszkodni akarok, mert mindenki azt teszi, de egyre szegényebbek az embe­rek. És ez bizony nem jó. Nagy Sándorné nyugdíjas, Mezőtúr:- Az egyéni életemben az a jó, hogy élek, a párom is. Bi­zony 73 évesen ez nem semmi. A semmi kitétel vonatkozik a nyugdíjunkra is, ketten kapunk 23 ezer forintot. Ez aligha a mi szégyenünk kettőnk átdolgo­zott nyolcvan évéért. Ezért amíg tudjuk, jószágokból pó­toljuk, amit az állam elvett és havonta elvesz tőlünk. Szabó Attila 22 éves szolgá­lattevő Kunszentmártonban, a mentőállomáson:- Tavaly tanultam, és az is­kola után az idén, január else­jén kezdtem dolgozni. Ez az új dolog a mindennapjaimban, meg az, hogy a lányunk ki­mondta az első szavakat: anya, apa, enni. Országosan a Bok­ros-csomag sújtotta a népet, én sem tudom, kapok-e majd csa­ládi pótlékot. Nincsen arány­ban a bér- és az áremelkedés. Nem sajnálom a nagy fizetésű- ektől, de valahogyan az orszá­gos béke érdekében arányo­sabbá kellene tenni a keresete­ket. Mert a százezreket bezse- belőknek is annyi a kenyér, mint nekem, aki éppen csak húszezret viszek haza. Battyányi Géza, 25 éves me­zőtúri református lelkész:- Családi, személyes vonat­kozású, hogy augusztus 5-én tartottuk az esküvőnket, ez az év legcsodálatosabb eseménye, hiszen a feleségem is lelkész az újvárosi templomban. Azok után, ami történik és történt ebben az országban, csodálkozom, hogy nem bukott meg az a politika, amelyik folyton-folyvást számokban gondolkozik, és neki ez a leg­fontosabb, nem pedig az em­ber, az emberi életek, sorsok. Dr. Szabó Lajos gimnáziumi igazgató, Törökszentmiklós:- Az a legmeghökkentőbb, hogy a szakértői kormány ed­dig egyáltalán nem igazolta ezt a tényt. A Bokros-csomag mi­att egyre jobban az ellehetetle­nülés állapotába kerül a vidék, a Kunság is. A gazdasági ki­bontakozásnak semmi jele, és még a nemzet szó is zavarba hozza őket. Én is voltam kép­viselő egy ciklusban, minket is sokat elmarasztaltak, de ahol lehetett, ott voltunk. Pedig lenne miről beszélni, számot adni, mert sokat szegényedett az ország. Herbály Imre MSZP-s or­szággyűlési képviselő, Kunhe­gyes:- Szerintem az az idei év legmeghökkentőbb belpolitikai eseménye, hogy a törvényho­zás nem tudta teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyeket ko­rábban a mezőgazdasággal kapcsolatban ígért. Mondom én ezt, mint szövetkezeti el­nök, és mezőgazdasággal fog­lalkozó megyei, közgyűlési al- elnök is. Hogy példákat említ­sek, elmaradt az agrárpiaci rendtartási törvény vagy a ka­marai törvény módosítása, de az aszálykárok enyhítésével kapcsolatban is van hiányérze­tem. Végül, de nem utolsósorban dr. Bozsó Péter megyei fő­jegyző:- Jó értelemben nekem az a legmeghökkentőbb, mivel én köztisztviselő vagyok, hogy ebben a politikai, közigazga­tási helyzetben minden munka­társam a helyén maradt. Ezek után én sem tehetek mást, befejezem a körkérdések sorát. Legalábbis egyelőre. D, Sz, M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents