Új Néplap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-21 / 299. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. december 21., csütörtök A szeretet adja magát Ezerháromszáz szolnoki iskolást várt az elmúlt hét végén a szolnoki sportcsarnokban a Gyermek- és Ifjú­sági Alapítvány „A szeretet adja magát” elnevezésű fenyő­ünnepségen. A hátrányos helyzetű gyermekeket már a ne­gyedik alkalommal hívta meg fenyőünnepre az alapítvány. A tegnapi programban volt Három kívánság Szandi és Dé­vényi Tibor előadásában, valamint fellépett Robin Hood bűvész és Dudás Zoltán. A gyerekek természetesen aján­dékokkal távoztak az ünnepségről. fotó: i. l. Két mondat tíz kérdéshez Az Új Néplap december 12-ei számában jelent meg a Tíz kér­dés, tíz felelet Jézusról című Ferenczy-írás. Mint felelős egyházi vezető, tartozom a va­lóság teljes szolgálatának azzal, hogy az első és legfontosabb kérdésre adott választ egyér­telműen teljessé tegyem. Ki volt Jézus? Az adott válasz jó, de kevés. Teljes válaszként az összes keresztény egyházak egyetértő közös hitét kifejezve, a Katolikus Egyház katekizmu­sának hivatalos szövegét idé­zem: „Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos; ember egyet­len személyben. Ö az Istenem­ber.” Jézus kilétének pontos ismeretében a 4. és 5. kérdés válaszolásánál számításba kell venni, hogy Jézus az isteni és az emberi tudás birtokosa, ezért nála a tanulás azt jelentette, hogy emberileg is átélte, magá­évá tette azt, amit istensége sze­rint tudott. Ezekkel a kérdések­kel egyetemi fokon a hittudo­mány keretében a dogmatika „krisztológia” ágazata foglal­kozik tudományosan. A kiemelt két mondat közlését szívesen tettem teljes értékű választ nyújtva a keresztény tanítás és a keresztény emberek hitének ismertetése, ezáltal a keresz­tény emberek alaposabb meg­ismerhetősége igényével. Gacsári Kiss Sándor kanonok várplébános Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöl­jük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Nehéz Miklóson a Korona utcaiaknak 1970 körül vásároltuk meg a telkeket - olvashatjuk a törökszent­miklósi Korona utca lakóitól érkezett levélben -, akkor is zsákutca volt, de az árakat már úgy alakították ki, hogy ígérettel bírtunk az utcanyitásra. Ez azóta sem történt meg. Az utca lakossága többször fordult a polgármesteri hivatalhoz ezzel a kéréssel, amit mindig el­utasítottak. Annyi történt csupán, hogy körülbelül egy méter széles gyalogjárdát kaptunk, ahol azóta több, kisebb-nagyobb baleset tör­tént. Most telefonvezeték építése folyik a városban. így nálunk is. Az egyméteres gyalogjárda mellett ásták ki az árkot a vezetékhez, a földet a járdára dobálták. így ott közlekedni teljesen lehetetlen. Csapadékos időben a sarki ház (a Szt. István út 11.) fala merő sár. Kérjük, hogy az illetékesek mielőbb intézkedjenek, mert ez az állapot .igen megnehezíti mindennapjainkat! A Korona utca lakói T örökszentmiklósról Ha fáj a foga, használja a telefonkönyvet! November 23-án a városi képviselő-testület üléséről közvetített a tévé. Ismertették a fogászat helyzetét, amit a testület el is fogadott. Nekem eszembe jutott öt nappal előbbi kálváriánk. Szombaton este 7 óra körül szólt idős szomszédom (én is közel vagyok a nyolcvan­hoz), hogy nagyon fáj a foga, a Demalgon nem használ, vigyem el őt a fogát kihúzatni. Jó, de hová? (A Hubai úton megszűnt az ügye­let.) Irány a Móra F. úti rendelő, ahol a nővér kedvesen elküldött minket a Hetényibe. A portán továbbküldték bennünket a szájsebé­szetre. Hosszú idő elteltével kinézett a nővérke: mondom neki, hogy fogat kellene húzni. Az ajtó nyitva. Kiszól a fiatal orvos, aki éppen egy férfi fülét kezelte, hogy fogászattal nem- foglalkoznak. Kérdem, hogy akkor kihez menjünk? A páciense próbál segíteni nekünk, azt mondja: a buszpályaudvar környékén van valaki. Meg­szólal közben egy hivatalos személy, hogy a telefonkönyvből ke­ressünk orvost. Több hívás után Hauk főorvos urat hívtam, aki fo­gadott bennünket. Húsz perc elteltével boldogan jöttünk el 77 éves, beteg barátommal a rendelőjéből. Kérdem én: miért nincs fogászati ügyelet egy ekkora városban? Várjuk az illetékesek válaszát. Idősb Sándor János, Szolnok Sáros, gazos a Sás utca Szolnokon a Sás utcában, a bevezető úton gyalogosan közlekedni elképesztő mutatvány. Az út mentén magasan gazok, vastagon a sár, kődarabok a járdán. A útba hajló gazt kézzel lehet félrehajtani, s ez különösen akkor izgalmas, ha vizes. Most épült egy benzinkút az út közelében. Az ott dolgozó gépek is összezúztak mindent. Évek óta ez az út letakarítva nem volt. Ezt a lehetetlen állapotot már az egész környék sérelmezi. Jó lenne, ha az illetékesek mi­előbb megtalálnák a megoldást. Bozóki Sándorné, Szolnok Látogatás a Maci óvodában November 24-én délután Aszó­diné Gabikával, a jászberényi csoport vezetőjével ellátogat­tunk a Maci óvodába, ahol talál­koztunk tíz, mozgásában gátolt kisgyermekkel. A csoport nevé­ben csomagokat vittünk. Meg­ható volt a gyermekek öröme, és az is, amilyen szeretettel bánnak az óvónők az apróságokkal, szinte sajátjuknak érezve őket. Tanulhatunk tőlük példát szere- tetből. Óvodai látogatásunk után a szokott helyen Mikulás-dél­utánt rendeztünk, hallhattunk a jászberényi Vasas Munkáskórus műsorában népdalokat és kará­csonyi énekeket. Szétosztottuk a csomagokat és az egyházi szo­ciális otthontól kapott ruhákat, majd megvendégeltük a csoport tagjait. Köszönjük Szathmári An- talnénak, az egyházi szociális otthon vezetőjének a ruhákat, külön köszönjük a Jászapáti Sütőipari Kft.-nek, valamint az Eurocorn Kft.-nek az ado­mányt. Legközelebb január utolsó péntekén 15 órakor ta­lálkozunk a Thököly út 17,- ben. Gerőcs József kultúrfelelős Jászapáti A farostlemez kárt okozott December 12-én déltájban Mező­túrról Tiszaföldvárra utaztunk. Az előttünk haladó személygép­kocsi utánfutójáról egy asztallap nagyságú farostlemez és más ap­róság esett le. A lemezt a szél a mi szélvédőnknek vágta. Szeren­cse, hogy kisebb sérüléssel meg- úsztuk, bár az autónk karosszéri­ája és szélvédője megsérült. A gépkocsivezető nem adott betét­lapot, így a biztosítónál sem tud­juk ügyünket intézni. Várjuk azok jelentkezését, akik a hivata­los ügyintézéshez szükséges ész­revételükkel segíteni tudnak. Gál Attiláné Tiszaföldvár, Móricz Zs. u. 6. Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Becsengetés helyett... Nyolc óra. Elmaradt a becsengetés. Kihalt folyosók, üresen kongó tantermek és szokatlan csend ott, ahol gyermekkacaj, lárma, futkározás jelenti rendesen az életet. Kollégáim keserű gondolatokba mélyedve várakoznak a tanári szobában. Sztráj­kol az iskola - sztrájkolunk. Először ebben az országban mi, a tudomány szerény napszámosai. Amióta rendszert váltottunk, abban reménykedünk, hogy végre felismerik az állam és az oktatás felelősei, hogy ezt a stratégiai ágazatot felkarolni, támogatni kell, hiszen korszerű tudás, ismeret nélkül nincs gazdasági fellendülés, nincs igazi bázisa annak a jövőnek, amit gyermekeink jelentenek. De miért is tiltakoznak a pedagógusok? Mit akarnak? - tette fel a kérdést a helyi rádió riportere. Nehezen, szinte szégyenkezve válaszoltunk. Csak azt, hogy megélhessünk. Megélhessünk úgy, ahogyan az egy pedagó­gust is megilletne. Hogy tiszta lelkiismerettel, felkészülten, kipihenten tudjunk kiállni valamennyien a gyermekek elé, napról napra a tudásunk legjavát adva, amihez biztonságosabb egzisztencia illene. Ne a pénztelenség, a megaláztatottság és kiszolgáltatottság legyen többségünk kenyere! Legyen pénz fűtésre, világításra, eszközökre, hogy ne csak a magánoktatás elitje kapjon korszerű , tudást Ne legyünk leértékelve a köz- tisztviselők között. A helytállást ismerjék el minden szinten, a minőségi munkát pedig anyagiakkal is ösztönözzék, mert mára ez a fajta megbecsülés kikopott a közoktatás fogalomtá­rából. A keserű gondolatok tára kifogyhatatlan ... s optimizmusra pillanatnyilag kevés okunk van. Óvodás lányom a minap azzal jött haza. hogy: „Apa. sztrájk lesz az oviban, nem megyünk pénteken!” Ilyen a világ! Amit én annak idején az iskolában történe­lemórái fogalomnak tanultam, neki már valóság. Nem kell hozzá demonstrációs tábla sem ...-G­A karácsonyi faluról Nem igénytelenségből - kényszerből! Csillagfényes karácsonyi faluról álmodunk . . . igen, mindannyian azt szeretnénk, akik egy kicsit is szívünkön viseljük szükebb pátri­ánk ügyes-bajos dolgait s próbálunk tenni érte. Természetesen egyetértek P. Gy.-nek a december 14-én megje­lent, kritikus hangvételű írásával: lehetne a karácsonyi falu fénye­sebb, elegánsabb. Sajnálom azonban, hogy nem adta nevét a kriti­kához és személye is kinyomozhatatlan maradt, mert így nehéz be­szélgetni és érvelni saját jó szándékunk mellett, s így karácsony előtt egyébként is óvakodnék az ellenséges hangvételtől, hisz annyi a békétlenség, a gyűlölködés forrongó, nehezen alakuló életünk­ben. Sajnos nagy a szegénység is. A Kisosz olyan kiskereskedőket egyesít, akik nagyon keményen megdolgoznak a megélhetésükért, s nem csupán jókedvükből vál­lalják a hóban-fagyban árusítást. S hogy az áruik nem túl fény- üzöek? Igaz. De tömegigényt elégítenek ki, mert csupán szűk réteg engedheti meg magának, hogy elegáns butikokban vásárolja meg szeretteinek a karácsonyi ajándékot. Nehéz egy hagyományt megteremteni, kialakítani. Nehéz az el­múlt évtized során értékét vesztett karácsonyi szokásokat újjáé­leszteni, de próbálkozunk vele. Jó volna a nyugati országok káprá­zatosfényét a mi karácsonyunkba is belopni, hogy otthonaink kert­jében és karácsonyi falunkban színes égők füzére csillogjon, hogy a jómód, a gazdagság lengje át az adventet, a karácsonyvásárt. Olyan emberi vágy ez, amelynek alapjait, feltételeit a hétköznapo­kon kellene megteremteni. De sajnos ott és a mindennapokban - és teljesítményeinkben, infrastruktúrában - messze elmaradtunk. Talán egyszer teljesül ez a vágyunk is, egyelőre nem csupán igénytelenségből, hanem kényszerből tudtunk így szolgálatára állni a városnak, amiért a bírálatát kiérdemeltük. Azért a szeretet ünnepén, amikor meggyújtja sátrainkban is megvásárolható adventi koszorú utolsó gyertyáját, ugye nem rontja el az örömét, hogy levelét nem hagyhattam megválaszolat­lanul? Kellemes és békés ünnepet kíván: Nagy Ferenc a Kisosz elnöke • • Ünnepeltek a galambászok A tiszatenyői R-26 Postagalambsport Egyesület e hó­nap 2-án díjkiosztó ünnepséggel és vacsorával zárta az esz­tendőt. Átadták az egyesületi bajnokokat és helyezetteket megillető serleget, érmeket és okleveleket. Soha meg nem ismétlődő élmény A Csépai Művelődési Otthon­ban különösen meleg hangulatú Mikuias-ünnepség részesei le­hettünk. A polgármester, dr. Botka János is együtt ünnepelt a kicsikkel: tündéri történetet mesélt el a gyermekeknek. A kis óvodások - Kiss Magdolna óvónő áldozatos munkájának köszönhetően - mesével, vers­sel, tánccal, énekkel köszöntöt­ték az egybegyűlteket, de az ál­talános iskolás diákok is ked­ves, csodás játékot adtak elő, amit Turóné Guba Anna ta­nárnőnek köszönhetünk. A mű­sort a Kvázi Trió színesítette, s egy kedves, szép hangú előadó, Szelei Olga énekében is gyö­nyörködhettünk. Hangját mel­lettem ülő kicsi gyermekei is csodálattal hallgatták. A terem - ötven éve nem fordult elő ilyen - zsúfolásig megtelt. Egyre többen lettünk, mert a Zene becsalogatta az embereket. Mindezt a csépai Fidesz szervezte még nekünk, sok községi vállalkozó és egyéni adományozó támogatásával. Sajnáljuk, hogy ezt a soha meg nem ismételhető, felejthetetlen délutánt sem egy fényképező­gép, sem egy videokamera nem örökítette meg. Molnárné Nyíri Éva Csépa Mibe kerül a gázbekötés Tiszapüspökiben? A november 23-ai lapban ol­vastam a Fűtéskorszerűsítést fontolgatók figyelmébe c. írást. Ehhez kapcsolódva szeretnék én is pár szót szólni a gázosítás­ról. Árról, hogy a fűtéskorsze­rűsítés nekünk Tiszapüspöki­ben körülbelül százezer forint­tal kezdődne, és számítások szerint körülbelül 250 ezer fo­rintnál végződne. A faluban már benn van gáz. Aki tavaly bevezettette a gázcsonkig, an­nak 50 ezer forintot kellett be­fizetnie az önkormányzat szám­lájára, ebből 7500-at vissza is kapott. Tehát 42 500 forintba került az, hogy a gázcsonk a ke­rítésen belül van. Mi sajnos ak­kor nem tudtuk ezt vállalni, most fontolgatjuk a korszerűsí­tést. Érdeklődtünk a török­szentmiklósi Tigáznál, ahol a következőkről tájékoztattak: Igaz, hogy már 1995. augusztus 23-ával a tiszapüspöki önkor­mányzat átadta a Tigáznak a dolgokat, de az önkormányzat kéri a 60 ezer forint hozzájáru­lást attól, aki be akarja vezet­tetni a gázt. Ez az első lépés. Utána rajzot kell készíttetni tervezővel a külső-belső mun­kálatokról, ez körülbelül 10 ezer forint. Ahhoz, hogy beke­rüljön a gázcsonk a kerítésen belülre, anyagköltségként kö­rülbelül 25 ezret kell megfi­zetni (attól is függ, hogy ho­gyan lehet megközelíteni a ház­tól a gerincvezetéket), s ehhez jön a munkadíj. Az önkor­mányzat azt mondja, a 60 ezer forint hozzájárulást meg kell fi­zetni mindenkinek, aki be akarja vezettetni a gázt. Ked­vezményként három hónapi részletfizetést lehet kapni, de 20 ezret egészben le kell tenni. A Tigáz csak akkor áll szóba a megrendelővel, ha erről a pénz­ről az igazoló csekket vagy a megállapodást bemutatjuk. Nem értjük: miért kell a 60 ezer forint hozzájárulást fizet­niük azoknak, akik most akar­ják bevezettetni a gázt? Annak idején aki befizette az 50 ezret, ebben áz összegben a hozzájá­rulás is, meg a csonk ára is benne volt. Vajon jogosan, tör­vényesen fizettet ennyi pénzt az önkormányzat velünk hozzájá­rulás címén? Főleg azok után, hogy már átadta az ügyet a Ti­gáznak. Sajnos sokan vannak községünkben, akiknek téves információik vannak a gázbe­kötés költségeiről, köztük sok, nehezen élő munkanélkülinek, ezért is szeretnénk magyaráza­tot kapni. M. M., Tiszapüspöki * Az említett 60 ezer forint beru­házás-hozzájárulást - amiből 9 ezer forintot az önkormányzat visszaad - mindenkinek meg . kell fizetnie ahhoz, hogy gázfű­tése legyen. Az emelt összegről a márciusi testületi ülés dön­tött, amiről híradással volt az önkormányzat. A tiszapüspöki önkormányzat a beruházás el­indításakor 10 millió forintot előlegezett meg a beruházás fi­nanszírozására ■ Természetsze- rűleg ennek a pénznek meg kell térülnie előbb vagy utóbb, a község zavartalan működtetése ebből a visszatérült összegből lehetséges. A tavalyi árhoz ké­pest az emelkedést az okozza, hogy a vártnál kevesebb falu­beli tart igényt a gázvezetékre, ezért magasabb hányad esik egy igénylőre. Ezt az összeget az infláció is mozgatja, és a kamatok is. A faluban 800 csa­lád él, tavaly 270-en vezették be a gázt, ebben az évben tartanak ott, hogy 400 család (a község fele) igényét tartják nyilván. A hozzájárulás mértéke akkor lenne ideális, ha a községben minden család élne a lehető­séggel. A hozzájárulást egyéb­ként kormányrendelet szabá­lyozza, ez minden településen hasonlóképpen, teljesen törvé­nyes alapon működik. Jogilag a dolgokat nem érinti az a tény, hogy az önkormányzat a Tigáz­nak átadta a munkák lebonyolí­tását. Több lakossági fórumon is elmondták az illetékesek, hogy a nagyberuházás befejez­tével (ami lezárult) az igény­lőknek a gázcsonk árát is meg kell fizetniük, ami 20-30 ezer forinttal növeli meg a költsége­ket. Részletfizetési kedvez­ménnyel próbálja az önkor­mányzat segíteni a rászoruló­kat: a befizetett 20 ezer forint­ból fennmaradó részt hathavi részletben lehet törleszteni. A Tigáz a megrendelt munkát a részletfizetést élvezőknek is azonnal megkezdi. Azt tanácsoljuk, a tervezés megkezdése előtt tájékozódja­nak az önkormányzatnál a pon­tos részletek iránt, mert jó szándékú és segítő együttműkö­désüket nem nélkülözhetik eb­ben a nagy munkában. (A szerk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents