Új Néplap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-16 / 295. szám

1995. december 16., szombat 5. oldal Körkép _______________Nézőpont A kút kiszárad? Tartottam tőle, hogy bekövetkezik. Most csak egynapos volt. Legközelebb egyhetes lesz? Tartottam tőle - mint gyerekeim s a család mumusától annak ellenére, hogy a levegőben lógott már régóta a pedagógu­sok országos sztrájkja. Más volt ez a sztrájk, mint az Ikarusé vagy a vasutasoké, de sorolhatnánk bármely foglalkozási ágat. Mitől a másság? A pedagógussztrájkkal jelképesen együtt sztrájkolt az egész ország. Már amennyire szolidárisak vagyunk gyermekeink nevelőivel, tanítóival, tanáraival. Azok kell hogy le­gyünk, hiszen az oktatási intézmények személyi, tárgyi feltételei­nek biztosítása, vagy éppenséggel elhanyagolása sok mindent el- dönthet (feldönthet?) ebben az országban. Mindennapi - még so­kunknak utolsó mentsvárként meglévő - konszolidált családi köz­érzetünk rendülhet meg, sérülhet végletesen egy újabb, hosszabb sztrájk esetén, aminek sajnos realitása van. Mert mit mondjunk a kis-, vagy éppen nagyiskolás lányunknak, fiunknak, ha történetesen napokig csak tessék-lássék módon - megőrzésre - fogadják az ál­tala oly nagyra becsült, a tudás kiapadhatatlan kútjának hitt iskolá­jában? Nem mondhatjuk: a kút kiszáradt. Mert megijed, s bár bírná még szuflával csemeténk, idő előtt „szomjan hal”. Mit gondolt vajon a munkanélküli segélyt, jövedelempótló tá­mogatást, a reálértékén folyton-folyvást csökkenő családi pótlékot eddig is nagy keservesen iskolai felszerelésekre, ebédre épp csak beosztani tudó szülő a sztrájkoló iskolákról? Mit gondolt a munka­helye megőrzéséért, családja eltartásáért napi 12-14 órán át robo­toló - a gyerekével csak itt-ott a kanyarban találkozó - családfő a sztrájk miatt kongó iskola szülőpótló funkciójáról? Megtörtént. A pedagógusok a bérharc végső eszközéhez nyúltak. A „Beke-vés!” évekkel ezelőtti szolid tüntetése mára országos munkabeszüntetésbe torkollott. Az embernevelők élettere beszűkült. Megélhetésükhöz, egzisztenciájuk fenntartá­sához egyéni erőfeszítéseik kevésnek bizonyulnak. Társadalmi leszakadásuk immár valósággá kezd válni. A piacgazdaság önmagával bajlódik. A gazdasági jólét el­érése - ami a megfeneklett oktatásügyön is lendíthetne - egye­lőre pusztán idea. Ebben a szomorú helyzetben az sem vigasz­taló, hogy a költségvetés krónikus hiánya más ágazatokban is alacsony bérszínvonalat eredményez. Tegnap „hivatalosan” is kezdetét vette a tudás leértékelése. Parlagra került - most „csak” egy napra - mérhetetlen sok szel­lemi energia, felkészültség, hivatástudat, hit. Fiókokban, pol­cokon szerényen lapuló, nagy hirtelen leértékelődött diplomák ezrei beszélhetnének a sok tanulásról, áldozatvállalásról, amely megszerzésükhöz kellett. És arról a hitről, amely a pedagógu­sok folytonos önműveléséhez, felnőttkori önképzéséhez, tanu­lásához elengedhetetlen. Amely hitről Madame Curie így írt: „Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és hogy azt a valamit bármi áron is el kell érnünk.” Úgy tűnik, a hit megrendülőben. És átalakulóban, hiszen az oktatási intézmé­nyek dolgozóival beszélgetve kitűnik: a pedagógusok a ma­gukra kényszerített sztrájkot az oktatás jövője érdekében vállal­ták. Személyes bérharcuk mellett fő törekvésük: megállítani a közoktatás finanszírozási feltételeinek további romlását. A tudás kútja most még csak egy napra apadt el. Hétfőn be­népesülnek újra az iskolák. A gyermekmegőrzők visszavedle- nek tantermekké. A bérharc a tárgyalóasztalnál folytatódik. Remélhetőleg megegyezés és nem újabb sztrájk követi. Ä~fc A segítség átnyúlik a határon Fiatal szervezet a Kárpátok Eu- rorégió, amelynek tagjai Uk­rajna, Lengyelország, Szlová­kia, Románia és Magyarország. A magyarországi képviselet el­nöksége tegnap Szolnokon tar­tott ülést. Mint az ezt követő sajtótájé­koztatón kiderült, Nyugaton eléggé elterjedtek a határokon átnyúló regionális szerveződé­sek, 67-ről tudnak. Céljuk, hogy elősegítsék a szomszédos országok közötti együttműkö­dést. A Kárpátok Eurorégió is ha­sonló célokat tűzött ki. Nem kormányzati feladatokat akar magára vállalni, hanem segíteni a jószomszédi kapcsolatokat, az együttműködést a gazdasági élet, a sport, a kultúra stb. terü­letén. Ez különösen nehéz ak­kor, amikor a tagállamok sok történelmi teherrel a hátuk mö­gött léptek be a szervezetbe. A Kárpátok Eurorégió gaz­dasági együttműködéssel javí­tani szeretné az érintett népek életkörülményeit, elérni, hogy több határátkelőhelyet hozza­nak létre. Távlati terveik között szerepel egy regionális nem­zetközi bank létrehozása is. A szervezet eddigi eredmé­nyei közül a legjelentősebbek: együttműködés alakult ki egye­temek, főiskolák között, és amerikai támogatással olyan fejlesztési alapítvány jött létre, amely segíti a civil szerveződé­seket. Könnygázzal támadt a betörő A házaspár alig egy-két órára hagyta magára az amúgy tetsze­tős családi házát. Mint később ki­derült, a betörőnek kevés volt ez az idő, ugyanis az angolos távo­zásra már nem jutott ideje. Mindenképpen jobban jártak volna, ha még egy kicsit több időt töltenek házon kívül, ugyanis ak­kor legalább ép bőrrel megúszhat- ták volna a hazatérést. Az eset kedden történt Kisújszálláson, amikor a háziak ebédről igyekez­tek vissza családi házukba. A meglepetés először a bejárati aj­tónál érte őket, amikor észrevet­ték, hogy az tárva-nyitva áll. A lakásban beljebb haladva aztán mindenhol a vad kutatás nyomait találták. Az igazi meglepetés azonban még hátra volt. Ahogy egy viszonylag szűk folyosóra ér­tek, velük szemben megpillantot­ták a feltételezett behatolót, aki a menekülésnek egy meglehetősen drasztikus módját választotta. A fiatalember zsebéből előrántotta könnygázpalackját, és azzal se szó, se beszéd, szembespriccelte a rácsodálkozó háziakat, majd a helyszínről elmenekült. A házas­pár szemsérülései komolyabb el­látást igényeltek, ezért kórházi ápolásuk is szükségessé vált. Félnek a csúcstechnikától (Folytatás az 1. oldalról) A RAS-telefonok működésére eddig még nem volt panasz.- Ezek a készülékek semmiben se tudnak kevesebbet, mint veze­tékes társaik - mondja dr. Olu Owolabi, a jászberényi székhelyű Jász-Tel marketing vezetője. In­formációhiány válthatta ki ezeket az aggályokat - folytatja -, a ké­szülékek nem drágábbak, az elő­fizetői díj is ugyanannyi, mint a hagyományos telefonok esetében. Mindössze 50 forint éves szinten a többletköltség, a hálózati áram­felvétel miatt, ami az üzemben tartáshoz szükséges.- Mi indokolja a belterületi településrészeken a RAS-háló- zat kiépítését?- Gazdasági illetve műszaki oka van ennek is. Jászberényben a gyors telepíthetőség miatt he­lyeztük ki ezeket a készülékeket, amelyeket - ahogy haladtunk a vezeték kiépítésével - kiváltot­tunk hagyományos telefonokkal. * Miért idegenkednek a jásztele­kiek a csúcstechnikától? Talán nem kaptak elég tájékoztatást, ü- letve nem ők választhattak a RAS és a hagyományos telefon között. Érzékenyek, mert 1992-ben, a te­lefonfejlesztést elindító jászberé­nyi alapítvány kábeltévét, riasztót is ígért nekik a telefon mellé, amikor még a rádiós rendszerű te­lefon láthatáron sem volt. Akár csak a Jász-Tel Részvénytársa­ság. Ez utóbbi igazgatótanácsába viszont beválasztották a jászteleki polgármester asszonyt, aki (talán) elősegítheti a Jász-Tel és a petí­ciót aláíró jászteleki polgárok kö­zötti mielőbbi megegyezést. An­nál is inkább: az eddigi beüzeme­lések azt tanúsítják: nem rossz a RAS. Simon Cs. József A kis Polski árával ledobbantott és felült a repülőre A fiatal szakács saját főztje Jó húsz éve is annak, amikor szájtátva, bár némi hitetlenkedéssel hallgattam ismerősöm spanyolországi útiélményeit. Társaságunk fő­szereplője arról regélt, hogy őt, az agyongyötört vándort, miképpen látták vendégül egy madridi étteremben, ahol feltűnően nagy étvá­gyát csillapítandó, repetával lepték meg. Mi több, a tulajdonos pénzt ígért neki azért, ha néhány fotófelvétel erejéig reklámevőként meg­örökíthetnék. Orvosról lévén szó, ráadásul húsz évvel ezelőtti ko­runkban.... Jobb nem belegondolni a kalandba. Ma már egészen más a helyzet, a túrkevei sportcsarnokban olyan fiatalemberrel találkoz­tam, aki egyenesen a Kanári-szigetekről jött haza úgymond telelni, no meg azt hiszem, másért is. A 27 esztendős Rácz Lajos nem tartozik az egy helyben ülők táborába. Éltető eleme a mozgás, az iránytű nélküli, sűrű környezetváltoztatás. Az egykori kézilabdázó ma szakácsként árulja tudományát, persze csak akkor és ott, amikor és ahol igényt tartanak a szolgálataira. Munka közben a reklámitallal- Tősgyökeres túrkeveinek vallom magam, bár édesanyám ősei csak 1722-ben települtek át Nádudvarról. Mindegy, a lényeg az, itt végeztem a Ványaiban, az­tán Békéscsabán szakácsként vizsgáztam. Ugyanott a Körös Hotelben kezdtem dolgozni, az­tán Egerbe kerültem a Fehér Szarvasba, majd a Mecset étte­rembe, később Szentendrén ve­zettem hasonló egység konyhá­ját.- A Duna-partról aztán egyenesen, a Gran Canaria kel­lős közepébe landoltál, szó sze­rint.- Nem akarok részletekbe bo­csátkozni. Röviden: kilencvenhá-- romban tele lett a hócipőm a ha­zai étteremfőnökökkel. Képzeld el, ezek majdnem mindegyike pszichológus és látványtervező. A színes portálokra, ablaküve­gekre egyikük sem sajnálta a százezreket, ám egy rohadt tész­tagyúró gépért hiába imádkoztam nekik. Torkig lettem a magyaros gulyással, a paprikás krumplival és a bablevessel. Meg egyébként is úgy gondolom, aki mester akar lenni a szakmájában, az messzi vidékeken szerezzen további ta­pasztalatokat, mint annak idején a céhes világban. Szóval össze­jöttek a dolgok, élettársammal is zűrössé vált a viszonyunk, hirte­len felindúlásomban eladtam a kis Polskimat, az árán repülője­gyet vettem és irány Las Palmas.-Ha jól sejtem, nem vártak vörös bársony szőnyeggel a rep­téren.-Nyertél. Mi mást tehettem, sorra bekopogtam a vendég­lőkbe. A spanyol nyelv ismerete nélkül hamar a mosogató- kádba hajolva meditálhattam a a pers­pektívámon. Később Puerto. Rico-ban kedvezőbb ajánlatot kaptam, majd Playa Del Ingalese- ben sikerült egy magyar srác üz­letébe beszállni mint szakács. Ott aztán már jól éreztem magam, főztem, felszolgáltam, kédves ismerősöket, barátokat szerez­tem, de hozzáteszem, nem a ma­gyarok között.-Hogyan?- Ha nem hiszed el, attól igaz. Mindössze kilenc magyar él a Gran Canarian, de képtelenek arra, hogy legalább karácsonykor egy asztalhoz üljenek, ahogyan a svédek, ukránok, angolok, szer- bek vagy a németek teszik. In­kább azzal vannak elfoglalva, hogy a másiknak keresztbe te­gyenek, örülnek, ha a honfitársuk üzlete döglődik. Képzeld el, az angol és az ír kocsma közös fallal van elválasztva, mégsem eszik, hanem segítik egymást. A turis­ták persze ebből mit sem érzékel­nek, de én lakva ismertem meg a nációnkat. Senkit nem akarok megsérteni, de kint talán még nagyképűbbek, butábbak va­gyunk, mint itthon, egyszerűen nem tudjuk átvenni az európai vi­selkedést.- Ezért vagy fél éve itthon?- Nem. Mivel spanyol szemé­lyi számom és ujjlenyomatom van a kinti nyilvántartásban, nem akartam kockáztatni a fekete me­lóval, ugyanis lejárt a munkavál­lalóim. Mert ha megcsípnek, minden összegyűjtött pénzem odavész, és a tulaj se ússza meg szárazon.-Pedig úgy tudom, a szám­lád váratlan összeggel is gya­rapodott.- Tavaly történt, hogy egy tu­ristaforma fazon meglátott en­gem kockás nadrágban és fehér felsőben az étterem teraszán. Megkérdezte, mint tipikus kanári kinézetű embert, lefotózhat-e egy korsó sörrel? Nem tiltakoztam, majd néhány nap múlva ugyanez az illető kérte, adjam meg a bank­számlám számát. Akkor tudtam meg - óriási szerencsémre - a Heineken sörcsalád Tropical ita­lának lettem a hivatalos reklá­membere, amit a kilencvenötös naptáron feltüntetett képeim is bizonyítanak.-A következő bevetésre mi­kor indulsz?- Még nem tudom, ha me­gyek is, más irányt választok. Nyáron kiugrottam Korfura, de nem jött össze semmi nekem való'. így aztán ném kizárt, kite­lelek itthon, tavasszal pedig nyakamba veszem a világot. De ha mégsem látnál a következő kézilabdameccsen, akkor majd lapot küldök neked és az Üj Néplapnak.- Honnan?- Látod, ezt még én sem tu­dom előre megmondani. Néder István Árusok vannak, vevők nincsenek Az abonyi piacon, akár a jó bolt­ban, minden kapható. Automata autó és vesszőseprű, sütni való tök meg műanyag lavór, házi tészta, illetve karácsonyfa. Az egyik pult mögött idősebb asz- szony: Bakos Pálné kistermelő. Bizony, nem ma kezdte a piaco­zást, mert már tizenhárom éve a postás hordja a járandóságát, mind a havi tizenkétezer-néhány- százat. Erre mondják, hogy a megélhetéshez nagyon kevés, az éhenhaláshoz túlontúl sok. Ba- kosné Magdi nénit az idén nagy gyász érte, elveszítette a férjét. Annyi a nyugdíja, hogy jószeré­vel gázra, vízre, villanyra elég, és akkor még nem beszéltünk a Eladók még csak adódnak, de vevők kevesen. gyógyszerekről, mert a vérnyo­mása is rakoncátlankodik.- Árusok még csak akadnak, a vevők hiányoznak - summázza röviden annak a napnak a történé­seit. Pedig nem drágák a portékái: a karalábé kilója ötven, a zöld­ségé nyolcvan, a tojást tizenket­tőért kínálja, gusztusos házi be­főttéit úgy, ahogy viszik, de ma még nem kelt el belőle semmi. Ráadásul kellene a forint, közeleg a karácsony, és a lányának meg a fiának öt gyereke van, nem be­szélve a három dédunokáról. Szóval nem marad sokáig nála a bévétel: valószínű, az édességen kívül valamilyen könyv kerül a karácsonyfa alá. D.Sz.M. Szakmai kihívás, kalandvágy, pénz Boszniába kéne menni... Információnk szerint 2680 hi­vatásos és tartalékos katona jelentkezett a boszniai béke- fenntartásra januárban in­duló, 500 fős magyar műszaki alakulatba. A jelentkezők kö­zött van Halász István zászlós is, aki a szolnoki légvédelmi tüzérdandárnál szolgál mint étkezdevezető.- Mi játszott szerepet abban, hogy beadta a jelentkezését?- Hamarosan 45 éves leszek, s úgy gondoltam, ezzel adódik még egy esélyem arra, hogy szakmailag és emberileg is be­bizonyítsam, mire vagyok ké­pes. Émellett a jó értelemben vett kalandvágy is hozzátarto­zik egy kicsit a katonaélethez. Az ember így „éles” helyzetben is meg tudja mutatni, miként állná meg a helyét. Az anyagi­technikai szolgálatnál minden­nap keményen kell dolgozni, hogy minden rendben legyen, s bizony jócskán van tapasztala­tom a tábori körülményekről is.- Milyen beosztásokban dol­gozott eddig?- Tíz év alatt - mióta „beöl­töztem” hivatásos katonának - voltam javítószakasz-parancs­nok, ellátószakasz-parancsnok, illetve étkezdevezető. Úgy gondoltam, hogy tudnám hasz­nosítani azt a szakmai tudást és tapasztalatot, amit itt szereztem. Annak idején egyébként sorka­tonaként tűzszerész kiképzést kaptam.- Gondolom, mindezek mel­lett az anyagi szempontok sem voltak mellékesek...- Nézze, 28 ezer forintot ke­resek családi pótlékkal együtt, ebből a havi rezsi körülbelül 20 ezer, marad 8 ezer forint - ha a nejem nem dolgozna, nem is tudom, mi lenne velünk. Ter­mészetes hát, hogy az anyagiak komoly súllyal estek a latba. A sajtóból tudom, hogy beosztás­tól függően 930 és 1300 dollár közötti a járandóság. Ehhez jön még a külföldi tartózkodási díj, ami 15-20 ezer forint, illetve az itthoni fizetés.- A család mit szólt, amikor megtudta az elhatározását?- Természetesen időt szakí­tottunk arra, hogy megbeszél­jük a dolgot. A feleségem és a kisebbik lányom - a nagyobb még nem tud róla - egy kicsit ódzkodtak ugyan, de a végén azért csak belátták, hogy bizony most nem utolsósorban a meg­Halász István: - Kipróbál­hatnám, mire is vagyok képes élhetésünkről is szó van. Persze a veszély lehetősége mellett mindig észnél kell lenni, ezért is oda kell figyelni a kollégáknak egymásra és a sorkatonákra is. Félelem egyébként abszolút nincs bennem, akiben egész vé­letlenül bujkált, az biztos, hogy nem is jelentkezett. B. Gy. Crawford, Car-ln svéd hőszigetelt szekciónál! és billenő ipari és garázskapuk bemutatóterme- Elektromos és manuális működtetés- Többféle kivitel, teljes RAL színskála- Teljes szakszerviz, garanciális ellátás- Különleges biztonsági rendszer ÉV VÉGÉIG 5 % ENGEDMÉNY Szolnok, Pozsonyi u. 43. | Telefon: 06-60/305-244 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents