Új Néplap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-25 / 277. szám

1995. november 25., szombat Megyei Körkép 5. oldal Nézőpont A gyermek jogai Elkészült új alkotmányunk előzetes szakmai tervezete. Ez nagy vonalak­ban tartalmazza, hogy mit is kellene rögzíteni születendő alaptörvé­nyünkben. Nagy örömmel fedeztem fel az .Alapvető jogok” fejezetében szereplő címet: „A gyermek jogai”! Örömöm aztán hamar el is múlt. Mert belegondoltam abba, hogy: jó, jó, rögzítjük az alkotmányban a gyermekek jogait. Na és? Min változtat ez? Hiszen ki vitatta eddig is, hogy a gyermekeknek joguk van például az egészséges, harmonikus élethez, a tanuláshoz? De ki biztosította, hogy ezek a feltételek adottak legyenek? Hiszen minden jog annyit ér, amennyit érvényesíteni lehet be­lőle. Hol van (hol lesz) a gyermek joga akkor, amikor a szülő nem tudja megvenni a tankönyvet? Amikor elvonják a családtól a családi pótlékot, és a zsugorodó pénztárca nem teszi lehetővé, hogy játékot, mesekönyvet vegyenek? Ha az enni-iskolába jámi-ruházkodni háromszögébe zsugorodik a gyermek élete? Ki védi meg őket a zsíros, egyre egészségtelenebb iskolai, óvo­dai ételtől, amely szintén a spórolás miatt olyan, amilyen? Ki akadályozza meg, hogy a gyermek alkoholista papája, mamája ne a kocsmában igya a fizetést a létminimum alá? Ki fogja megmérni reggelente a diákok táskáját? Ki fog tüntetést szer­vezni az ellen, hogy a kicsiknek ne 7-8 kilós „csomagokkal” kelljen iskolába járni? Kit fognak felelősségre vonni azért, hogy (mint eddig is) sok 13-14 éves diáknak komoly gerinc­problémája adódik az aránytalanul nagy terhelés miatt? Ki fog vigyázni arra, hogy a diszkóba belépő tinédzsereinket ne kör­nyékezzék meg kábítószerrel? És ki fogja meg a gyermekét sú­lyosan bántalmazó szülő kezét, aki ráadásul meg is van győ­ződve arról, hogy „joga van” ütni a fíát-lányát? Lehetne vitami, hogy mindezek elmaradása pénz vagy szem­lélet kérdése, netán mind a kettő. Az ok végül is majdnem mindegy, hogy miért olyan sanyarú sok gyermek sorsa, hogy miért sok köztük az alultáplált vagy a videón felnövő, a feszült családi életben tébláboló, a játékokra, könyvekre csak messzi­ről ácsingózó. Mindegy, hogy mire fogjuk, mivel magyarázzuk ezt a siralmas összképet. Az alkotmánytervezetet elolvasva én sem lettem optimis­tább. Pillanatnyilag ugyanis csak egyetlen gyermekjogot látok biztosítottnak: bekerül az alkotmányba, hogy milyen jogaik vannak a gyerekeknek. ^ , ' T OUaJU^U a. Mit szól hozzá? Bokros „csomag”-ol Már hetek óta érezhető, hogy Bokros Lajos pénzügyminiszter nem sokáig bírja a pénzügyi kormányzat kontra Alkotmánybí­róság vitát, és esetlegesen távozásra kényszerül. Megkérdez­tünk az embereket: mi a véleményük ezzel kapcsolatban? Ivanics László, rendőr főtörzs­őrmester: - Tudomásul kell ven­nünk, hogy a jelenlegi gondok megoldása nem egy emberen mú­lik. Ezek az intézkedések, me­lyek a rossz szájízt okozzák, egy csapat közös döntései, amelynek csak egyik tagja Bokros Lajos. Ő hiába távozik, attól nekünk jobb nem lesz. Tákos Mihály, egészségügyi dolgozó, gipszmester: - Nem ér­tek egyet Bokros úr döntéseivel. Családos ember lévén, a két gyermekemet is alig tudom eltar­tani a három műszak ellenére, a 18 ezer forintos fizetésből, tíz év itt töltött idő után. Nem kellene feltétien más helyette, csak a dön­tésein kellene változtatni. Nádházi Nándor, munkanél­küli: - Az, hogy Bokros le­mondott, szerintem jó dolog. Csak az a baj, hogy eddig várt vele. Már hamarabb kellett volna. Sokkal nagyobb káosz van az országban, mióta ő van, mint előtte. Amikor kinevezték, ígért mindent, de ebből csak az áremeléseket meg az adók nö­velését valósította meg. Azt, hogy most megsértődött és le­mond, nem kell olyan biztosra venni, hisz Hóm Gyula nem fogadta el a távozási szándékát. Zátroch Mihály nyugdíjas, vállalkozó: - Az, hogy lemon­dott, az az ő dolga. Sok butasá­got kitaláltak, meg ki is fognak találni. De egy biztos: egy zu­hanó gazdaságot megfogni na­gyon nehéz. Ennyi ballépés után - mint amit ő is csinált - illő, hogy felálljon a székből. István Gyula, nyugdíjas: - Bokrosnak sok mindenben igaza. van, az biztos. De ha megkérdeznének száz embert, nyolcvan azt mondaná, hogy mondjon le. Bár Hóm Gyula azt állítja róla, hogy nagy a szociális érzékenysége. Meg­mondom őszintén, ebből a nagy „érzékenységből” az emberek nem érzékelnek semmit. Soucz Ferencné, MÁV-al- kalmazott: - Remélem, hogy az utódja nem a kisembereken akaija behozni azt, amit mások elherdáltak, és mindig jó anyagi körülmények között voltak. Harminchárom éve dolgozom, és a három gyerekemet alig tudom eltartani. Barna Világéletében vezető volt Az bizony, autóbusz-vezető. Meg is tett valamivel több mint két­millió kilométert, és egyetlen balesetet sem okozott. Neki vi­szont okoztak, mert egy motoros úgy elcsapta a zebrán, hogy öt hónapig tíz csavarral dekorált, platinás lábbal vezette behemót járgányát. Hogy ki ez az ember? Szóval ő a Tóni bácsi, bár úgy is írhatnám: Bozsó Antal Tiszabő- ről. Ha többet meg szeretnének tudni róla, tartsanak velünk. Ritkuló, őszülő haja azt is elárulja, hogy már a hatvanötödik alka­lommal kellett cserélni a naptárt, mióta megszületett. Világéletében buszvezető akart lenni, és mivel ez a vágya teljesült, boldog embernek vallja magát. Mert amikor kölyök- korában a lovat hajtotta, már akkor is a benzinparipákról * álmodott. 1956-ban ült volán mögé, és 1991. szeptember 3-án szállt ki. Kiszolgált négy igazgatót, számtalan ki- sebb-nagyobb főnököt. Naponta hajnalban ébredt, és főleg a Szolnok-Tiszabő-Kunhegyes-Karcag sza­kaszokon falta a kilométereket. Ha Tiszabőről ve­zette a megyeszékhelyre a kocsit, ezt az utat naponta ötször tette meg, ami négyszáztizenhat kilométert je­lentett. Még verebet sem ütött el soha, őt mégis elcsapta egy motoros Fegyvemeken 1976. szeptember 27-én. Eltört a jobb lába, tíz csavar „díszítette”, meg plati­nákat ültetek a sérült részbe. Nem akarták buszra en­gedni, bizottság elé kellett mennie, majd szegecselt lábbal vezetett hónapokig. Egyetlen karcolás nélkül. Pedig jutott neki bőven, hiszen 1960. július 16-án összeszakadt alatta a busz, mellette több méter mély víz. Műszaki hiba - állapította meg a vizsgálat. Ő vi­szont úgy megfékezte a dübörgő lóerőket, hogy senki sem sérült meg. Kitüntették, de a túloldal ser­penyőjébe az jutott, hogy soha nem tett lakatot a szá­jára. Ami a szívén, az a száján, ami bizony nem min­den felettesének nyerte meg a tetszését. Tragédia is érte élete párjával együtt. Idősebbik fiukat harminc-egynéhány évesen veszítették el, há­rom árva maradt utána. Szerencsére a menyükkel jó a kapcsolat, sűrűn meglátogatják őket, vagy ők jön­nek a bői papához, mamához. A kisebbik még hu­szonéves, nőtlen, Szolnokra a Skálába jár dolgozni. Tóni bácsi világéletében vezető volt, így most is az. Csak a buszkormányt felcserélte a jó öreg MTZ- re, mert gazdálkodik, vagy húsz hektár területen, és segít annak, aki őt is kisegíti. Az ólakban 26 hízó kéri a porciót, az anyakocákról, apaállatokról nem be­szélve. Kedvenc időtöltése a vadászat, a Kunsági Dózsa Vadásztársaság tagja. Noha lövi a vadat, enni a szelídebb jószágokat szereti: a jó csirkepaprikást krumplival, de a hurkát, kolbászt sem tolja el maga elől. D. Sz. M. Ot esztendő hibádzik a százhoz Madárcsontú, vékony ember, mégis nagy idők tanúja. Nem má­sért, mert mindent megélt, ami az évszázadban történt. Évei is jó­szerével együtt fúrnak a huszadik századdal, és lassanként annyi hi­bádzik a százhoz, ahány ujj akad az ember valamelyik kezén. Hogy kiről is van szó? Ezt az idős embert dr. Rusvay Lajosnak hívják. Jászapátin született, az édesapja főbíró volt. Ott is érett­ségizett a legelső évfolyamban, de sajnos a legutóbbi osztályta­lálkozóra, ünnepségre már csak egyedül mehetett, mert a többie­ket szépen, csendben kivitte az örökös tanyára a fekete fedeles hintó. A Közgazdaság-tudomá­nyi Egyetem akkor induló leg­első évfolyamának is tagja volt, és bizony ennek pontosan hetven éve. Hiába tanult jól, hajtott, gür­cölt, nem kapott állást. Sokáig nem tétovázott, elment jegyzői tanfolyamra, majd végzett. Gya­kornok Jászapátin, főjegyző Jász­telken 1945-ig. Időközben meg­nősült, egy lánya született, Kata­lin. Ma is ő gondozza nagy-nagy szeretettel a 95 éves édesapát fér­jével, dr. Maczkó Sándorral együtt. Mivel főjegyző volt, természe­tes, hogy a negyvenes évek vé­gén a nép ellenségének számított. Internálták is annak rendje- módja szerint, és a szavait idézve: „pár hónapot Szolnokon is üdültem, a papírgyárban”. Se­gédmunkásként dolgozott, majd később is az lett egy ideig. Hosz­A hosszú élet titka, hogy soha ne tétlenkedjen az em­ber. Így lettem 95 éves, s hogy még mennyi van, erre így válaszolok: a mát már megadták, a holnapot meg sem ígérték - mondja dr. Rusvay Lajos szú vándorélet kezdődött, akadt falu, munkahely, ahol két napot tölthetett, máshol éveket. Soha nem keseredett el, ma sem okol senkit, elvégre az egy ilyen világ volt. Azt viszont sokszor el­mondta, ha rossz csillagok jártak felé: volt már rosszabbul is, meg lesz még jobban is. Végül az egyik termelőszövetkezetből ke­rült nyugdíjba, mint főkönyvelő. Akkor 615 forint volt a járandó­sága, most 21 ezer körüli. Hogy mi lesz az összeggel? Felélem ­neveti -, meg szétosztom a két unoka, négy dédunoka között. Van egy csodálatos hobbija: a helytörténeti, honismereti munka. Ahol legalább pár évet töltött, megírta a település törté­netét. így Jászapátiét, mivel ott született, Jásziványét, ahol ne­velkedett, Jásztelekét, mert ott volt főjegyző. Meg is kapta ,A Jászságért” elismerést, azután a Csete Balázs-emlékérmet, a Szé­kely Mihály-emlékplakettet, sőt, ahol most lakik, Jászalsószent- györgy is elismerte fáradozását. Ha újrakezdené az életét, min­dent ugyanúgy csinálna, mint eddig, csak talán jövedelmezőbb hivatást keresne, mert bizony neki sem sarokháza, sem va­gyona nem lett. Tarka volt az élete, akár egy színes szőttes, csak az a baj - me­reng a múltba -, hogy elhaltak az egykori cimborák, osztálytársak, gyerekkori jó szomszédok. Az idén a Közgazdaság-tudo­mányi Egyetem dísztermében, júniusban nagy kitüntetés érte. Az arany-, a gyémánt-, a vasdip­loma után, végzése hetvenedik évfordulójára rubindiplomát ka­pott. Ez pedig ritka, mint a fehér holló - közli -, majd nevetve hozzáfűzi: még egy lesz, érzem.- Micsoda, Lajos bácsi?- Hát a fakereszt. Tudja mit, kedves doktor úr? Erre én is azt válaszolom mint a híres-nevezetes Pató Pál: Ej, ráérünk arra még! D. Szabó Miklós Ki a legény a traktoron? Kenyában is szántott Alighanem kevés magyar traktoros mondhatja el ma­gáról, hogy ekéjével Afrika földjébe is belehasíthatott. A jászkiséri Kökény József a közelmúltban, Kenyában megrendezett szántó-világ­bajnokságon pattant fel erőgépe nyergébe, hogy a fekete kontinensen is meg­mutassa: ő a szántás egyik mestere a földkerekségen. A mintegy húszezer látogatót vonzó nemzetközi versenyt Dániel T. Arap Moi, a Kenyai Köztársaság elnöke nyitotta meg. A nehéz talajviszonyok miatt a versenyzőknek csupán 17 centiméter mélyre kellett leengedniük ekéiket. Kökény József a váltvaforgató szán­tásban állt rajthoz, s az erős mezőnyben a tizedik legjobb­nak bizonyult, Kökény József a Fiatagri nyergében, ékszántás közben A magyar versenyzőket és kísérőjüket vendégül látta Annus Antal, hazánk kenyai nagykövete. A beszélgetés so­rán elhangzott, hogy a magyar agrárgazdaság előtt komoly üzleti lehetőségeket rejt a ke­let-afrikai ország piaca. Ér­demes kihasználni azt is, hogy Kenyában körülbelül húszán dolgoznak magas beosztásban azok közül, akik egykoron Magyarországon tanultak, s jól beszélik a nyelvünket. A jövő évben egyébként Észak-írországban, 1997-ben pedig Ausztráliában rendezik meg a szántó-világbajnoksá­got, ahonnan remélhetőleg szintén szép eredményekkel tér haza szűkebb pátriánk s egyben bolygónk egyik leg­ügyesebb traktorosa. L. Z. Mulattak az Erzsébetek A Vöröskereszt területi szervezete tegnap Karcagon, a BHG-ban több mint száz Erzsébet részvéte­lével bált rendezett. Ökrös Sán- domé területi titkár köszöntötte az ünnepeiteket, aki egyébként maga is Erzsébet, majd a nyugdíjasok nyitótánca után kezdetét vette a hajnalig tartó mulatság. A talpalá- valóról Balogh Imre és Péntek Jó­zsef gondoskodott1. A vöröske­resztes aktívák és a nyugdíjasok mellett fiatalabbak is voltak, s ők is nagy tapssal jutalmazták az idő­sek - korukat meghazudtolva elő­adott - cigánytáncát. Kölyök Színpad Negyvenezer néző Hogy rohan az idő! Immáron nyolc éve, hogy megalakult Szolnokon a Kölyök Színpad, és tegnap délelőtt a Ságvári Művelődési Házban már a 162. előadásukat láthatta a nagyér­demű. Azóta Klein Imre művé­szeti vezető irányításával ezek az általános iskolás színészpa­lánták - most is vannak hu- szonketten - járják a megyét. Tegnap délelőtt az óvodások töltötték meg dugig a nagyter­met, amikor kisorsolták a negyvenezredik néző nevét. A hetedik sor 1. számú széke alá rejtették azt a papírt, amely a Hamupipőke című mesedarab bemutatása előtt kellemes per­ceket szerzett az ott ülőnek. Aki nem volt más, mint Szabó Kitti, a Vércse úti óvoda tagja. Juta­Pálinkás Györgyné, a Ságvári Művelődési Ház igazgatója átnyújtja a tortát a negyvenezredik nézőnek lomként Kitti csoportja tortát kapott, az ifjú hölgy pedig a ház ajándékcsomagját vehette át. AUTOAVÍISMl SZOLNOKON A VÁROSI MŰVCLŐDéSI KÖZPONTBAN 1995. NOVCMBCR 29-30-ÁN- szekrénysorok- konyhabútorok- ülőgorni túrók- franciaágyak- heverők- fotelágyak- kiegészítő kisbútorok közvetlenül a készítőtől, garanciával! fl kiállított bútorok megvásárolhatók, Illetve gazdag szín- és szövetválasztékkal megrendelhetők. Nyitvatartási idő: 8-17 óráig. Szeretettel várunk mindenkit. MEGHÍVÓ Tisztelettel meghívjuk Önt a LAKÁSMŰVÉSZETI ÉS BELSŐÉPÍTÉSZETI Kiállítás és Vásár megnyitójára, 1995. november 30. de. 10 órára Kecskemétre az Erdei Ferenc Művelődési Központba. A kiállítást megnyitja: Kisszeberíi Marcell belsőépítész A kiállítás nov. 30-tól dec. 2-ig látogatható, naponta 10 órától 18 óráig. (A belépés díjtalan.) A kiállítók várják a kereskedők és viszonteladók érdeklődését is Bozsó Antal a busz kormányát a jó öreg MTZ volánjára cse­rélte. - Megértjük egymást, ő is nagy időt szolgált már, akár én - vallott négykerekű útitársáról a tiszabői nyugdíjas. FOTÓ: M. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents