Új Néplap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-17 / 270. szám

1995. november 17., péntek Megyei Körkép 3. oldal Állatvásár lesz a gyakorlótéren Mezőtúr város képviselő-tes- tülete soron kívüli ülést tartott. Egy korábbi határozat értel­mében az önkormányzat a lak­tanya hasznosítására részletes rendezési tervet dolgozott ki. A hasznosításhoz szükséges közmű- és alaptérkép elkészí­tésével a szolnoki Geodéziai és Térképészeti Rt.-t bízták meg. A vállalkozási díj 1 mil­lió 237 ezer forintra rúg. Döntöttek a képviselők ar­ról is, hogy a volt honvédségi gyakorlótéren állatvásár teret alakítanak ki. A tervek elké­szítéséhez 2 millió 500 ezer forintot biztosítanak a jövő évi költségvetésben. A pályázati határidő december 20-a. Patkós Fel kell karolni a szövetkezést! Az oktatásról, a mezőgazdaságról és a NATO-tagságról volt szó tegnap a Munkáspárt sajtótájé­koztatóján Szolnokon. Mint elhangzott, az oktatásban alapvetően fontosnak tartja a párt, hogy a valós helyzetből indulja­nak ki. Világosan kell látni, hogy az oktatás stratégiai ágazat, ezért társadalmi megegyezésre kell e témában jutni. Tisztázni kell, hogy az állam mit vállal fel, és milyen feladatok jutnak az ön- kormányzatokra. Lényeges, mi­lyen a viszony az állam, az ön- kormányzatok, valamint az isko­lák között. A mezőgazdaság helyzetének értékelésekor hangsúlyozták: a Munkáspárt egyértelműen a rendszerváltásban látja az ágazat mély válságát. Visszautasították, hogy a Kádár-rendszerben rossz mezőgazdálkodás folyt volna. In­kább most, a szétforgácsolódás következménye a rossz helyzet. Elhangzott: 1983-ban nagyobb aszály volt, mint most’ mégis na­gyobb termelési eredmények szü­lettek. Fel kell karolni ismét a szövetkezést, hogy ne alakulhas­son ki újra a cselédsors. A harmadik téma a NATO- csatlakozás volt. Közismert a párt NATO ellenessége, amiért is alá­írást gyűjtöttek népszavazás kií­rásáért. A megyében 13 ezer alá­írást gyűjtöttek össze a tervezett 20 ezerrel szemben. Egy szikrán múlt... (Folytatás az 1. oldalról) Nyáron nem is volt különösebb gond, de amióta hidegek jár­nak, már nagyobb problémát je­lentett az energia hiánya. A tu­laj mindenféle szakértelem nél­kül, a maga módján üzembe he­lyezte a gázórát, és az „ingyen” gázzal mintegy két hónapon át, ez idáig baj nélkül fűtött és főr zött. Tegnapelőtt aztán valami nagyon elromolhatott az össze­tákolt rendszerben, mert szökni kezdett a robbanásveszélyes anyag. Különös, de ezt épp az otthon tartózkodó férfi nem vette észre, ebéd után ugyanis lefeküdt, és míg rá nem törték az ajtót, békésen szunyókált. A szakemberek által végzett mérések szerint a lépcsőházban összegyülemlett gáz koncentrá­ciója 10 térfogatszázalék volt, ami meghaladta a robbanási ér­tékhatárt. Magyarul: egy szik­rán múlott, hogy nem történt katasztrófa. A lakás tulajdonosa, H. Sán­dor ellen lopás és közveszélyo- kozás alapos gyanúja miatt in­dult büntetőeljárás. H. Gy. Komoly nehézségek árán, de jó ütemben haladnak az őszi talajmunkákkal a megyében gazdálkodók. Az idei aszály olyan sok anyagi forrást, húzott ki a termelők zsebé­ből, hogy az már eredménynek számít, ha van miből megtankolni az erőgépeket. Felvételünk Jászalsószentgyörgy határában készült. fotó: mészáros „Nem a háború árán akartam hírnevet szerezni” Vuity Tvrtko neve fogalommá vált az elmúlt esztendőkben. Tizen­hét évesen még „polgárpukkasztásból” vette fel édesanyja után a Vuity, és az első horvát király tiszteletére pedig a Tvrtko nevet. A legvadabb balkáni vérzivatar kellős közepéről is higgadtan és ob­jektiven tudósított, s talán éppen tárgyilagossága döbbentette meg leginkább az őt hallgató milliókat. A pécsi fiatalember még alig lépte át a nagykorúság határvonalát, már a tankokkal körbezárt Eszékről küldte jelentéseit. Nem volt húsz éves, amikor megkapta a Pulitzer-díjat, amellyel más újságírónak egész életművét ismerik el. Most, 23 évesen a világ minden pontján elismert tudósító.- Engem nem érdekel a törté­nelem és a politika. Emberi sor­sokat, 1 történeteket mutatok be, lehetőleg hitelesen - kezdi be­szélgetésünket a horvát szárma­zású, de Magyarországon szüle­tett fiatalember. - Teljesen vélet­lenül csöppentem bele a hábo­rúba. Miután leérettségiztem, felajánlottam egy forgatócso­portnak, hogy tolmácsolok nekik. Ez a tv-stáb levitt Eszékre, de ők valahol elszakadtak tőlem és a várost közben körbezárták. Önál­lósítottam magam és saját elkép­zeléseim szerint próbáltam visz- szaadni az ottani eseményeket.- Egy átlagos embernek egy bizonyos ponton túl az élete fontosabb a sztoriknál. Úgy tű­nik, önnél ez fordítva van.- Itt nem az életről van szó. Én elkezdtem egy taktikai játékot, amelyben csak egyszer lehet hi­bázni. Ha majd egyszer hibázok, nem fogom megtudni, hol rontot­tam el, hiszen meghalok. Viszont én nagyon szeretnék élni. így, há­rom-négy év elteltével talán nem nagyképűség azt mondani, igen, ügyes vagyok, tudok nem meg­halni. Persze voltam ügyetlen, lőttek már le - szerencsémre go­lyóálló mellény volt rajtam az arcomon lévő vágásokat börtön­ben szereztem, fogtak pisztolyt a tarkómhoz azzal a kérdéssel, hogy szerb avagy horvát vagyok- e. Élájultam, de ájulni is tudni kell. Persze én is szoktam félni, ez teljesen normális dolog.-A családja hogyan fogadta, hogy ez a munkája, vagy inkább hivatása?- Az elején nagyon tiltakoztak, aztán amikor látták, hogy elég ügyés lehetek, mert csak nem ha­lok meg, kicsit változott a véle­ményük. Édesapám akkor hitte el, hogy valóban ezt csinálom, ami­kor 1992-ben megkaptam a Pulit­zer-díjat. Visszatartani senki sem tudott. Ha valaki a barátomnak, barátnőmnek tartja magát, annak úgy kell elfogadnia, hogy ezt csi­nálom. Nekem nem lehet olyan barátnőm, aki sírva könyörög, hogy ne menj le. Félteni persze mindenki félt, aki szeret.- Hogyan lehet tárgyilago­san beszámolni halottak ezrei­ről?- Én is megváltoztam, ez ter­mészetes, de nekem furcsa mód a háború csak adott. Bár barátokat találtam és veszítettem el általa. de teljesen átalakult az értékren­dem. Az után, hogy Szarajevóban az az ember elsődleges célja, hogy este hazaérjen, már nem az a legfontosabb, hogy kosz van az utcán, vagy hangosak az emberek a lenti kocsmában. Túl tudok lépni ezeken, mert tudom’, hogy van ennél sokkal rosszabb.- Ön az elmúlt öt évben be­lülről látta a balkáni háborút. Miben látja a megbékélés lehe­tőségét?- Papíron lehet, hogy nagyon hamar megállapodás születik, ám ebben a térségben hosszú ideig nem lesz még béke. Milliók gyá­szolják hozzátartozóikat, és a má­sik oldalon állókat okolják halá­lukért. Azok az emberek, akik egymás mellett állva lőtték ha­lomra egymást, nem fognak egyik napról a másikra megnyu­godni. Ez sajnos törvényszerű.- Most mivel foglalkozik?'“- Nem csak a harcok érdekel­nek. inkább a sztorik. Néhány hónapja Mexikóban forgattam egy filmet a kábítószercsempé-- székről, és többször jártam az Egyesült Államokban.- Önt gyakorlatilag a háború tette híressé. Senki nem vetette ezt még a szemére?- Én nem akartam 300 ezer ember halálán meggazdagodni, egzisztenciát teremteni. A Pulit- zer-díjjal együtt a pénzt, a sikert, a filmjeimet, mindent visszaad­nék, ha ezzel meg nem történtté lehetne tenni az eseményeket. Szeretném, ha ma véget érne ez a háború. Szeretném, ha el sem kezdődött volna. szilvási Dr. Kádár Béla: rosszkedvű, bizalmát vesztő a társadalom ' A jó hírek sokba kerülnek az országnak Dr. Kádár Béla közgazdász- professzor, országgyűlési kép­viselő, a költségvetési bizottság elnöke volt tegnap a vendége a Szolnokon idén megalakult Szabó Dezső Kulturális Egylet és Polgári Kör első nyilvános rendezvényének. Dr. Kádár Béla a rendezvény előtti sajtótájékoztatón szólt arról, hogyan is áll az ország helyzete az év vége felé. Jó hímek nevezte azt, hogy ebben az évben a fize­tési mérleg deficitje körülbelül egymilliárd dollárral lesz alacso­nyabb, mint az elmúlt évben. Kedvező jelenségnek értékelte az államháztartási deficit csökkené­sét, illetve azt, hogy az előző évi 21 százalékos növekedés után ebben az évben 18 százalékkal bővült az export, s növekedési üteme meghaladja az importét.- Ezzel azonban nagyjából vé­get is érnek a jó hírek - fogalma­zott dr. Kádár Béla -, amelyek bi­zony sokba kerültek az ország­nak. Az inflációs ráta nőtt. a jö­vedelmek reálértéke több mint 10 százalékkal csökkent, akárcsak a megtakarítások összege. Ez azért fontos, mert a megtakarításból lesz a beruházás. A megtakarítás egyben a lakosság lelkiállapotát is kifejezi, hiszen akkor spórol­nak az emberek, ha bíznak a jö­vőben. Szintén nem nagy öröm, hogy csökkent a működőtőke összege. Ami azonban különösen kedve­zőtlen, az a gazdasági növekedés ütemének mérséklődése. Figye- ' lembe kell venni azt - húzta alá a közgazdászprofesszor -, hogy másfél százalékos növekedési- ütem-csökkenés idei árakon 85 milliárd forintot tesz ki, azaz ennyivel kevesebb jövedelem jön létre az országban. Ezzel párhu­zamosan pedig kiéleződtek a tár­sadalmi feszültségek is. A jövő évi költségvetésről szólva dr. Kádár Béla hangsú­lyozta: az gazdaságpolitikailag kiérleletlen, téves, eredményeket nem hozó, csonka. Egy olyan kié­lezett, heveny izgalmi állapotban, mint ami ebben a rosszkedvű, bi­zalmát vésztő országban kiala­kult, alaposabb előkészítést igé­nyelt volna a költségvetés.-bgy­_________________Látlelet ________________ A z indulatok múló görcsökbe vesznek Tüntetés tüntetést követ, s hol fél százezernél többen, hol ennél kevesebben vonulnak az utcára. A pontos létszám - amelyet kü­lönben igen nehéz megállapítani - ezúttal nem is annyira fontos (legfeljebb a kormányzati hatalom számára), hanem sokkal in­kább a különféle indítékú elégedetlenségi hullám a zavarba ejtő. Mert az igazán felül lévőktől eltekintve bármely társadalmi cso­port tagjai joggal tüntethetnek. Életkortól, foglalkozástól, isko­lai végzettségtől függetlenül. Nemcsak a személyes benyomá­sok alapján látszik ez így, hanem a mára felhalmozódott el­lentmondások miatt is. A vélhetően jóakaratú politikai szándé­kok rendre megtörnek a növekvő infláció és elszegényedés, il­letve az állami kizsákmányolás következtében. És az sincs ki­zárva, hogy az eltérő célú demonstrációk visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el. Nyilván más a pedagógus érdeke, s megint más a rendőré, a tűzoltóé és a „vadakat terelő juhászé” (nem szólva a katonáról), de az szinte mindegyiküket összefűzi, hogy elviselhetetlen szinten élnek. Vagy majdnem elviselhetet­lenen. A jövedelmi mutatók alapján kétségkívül lehetnek köz­tük eltérések, ám a félreérthetetlen elégedetlenség mégsem ez­zel függ 'csak össze. Ha így lenne, mit érne a tüntetés? A béremelés puszta követe­lésének ugyanis nyilvánvaló korlátái vannak. Az éppen csak vegetáló gazdaság igen szűkre szabja a lehetőségeket, mint ahogyan a stabilizálódás politikai színlelődéséből sem követke­zik a jövedelmi arányok megváltozása. Vagyis a szemfényvesz­tés akkor is szemfényvesztés marad, ha az alkalmazott trükkök kevéssé átláthatók. Valójában nem sikerül végrehajtani az ál­lamháztartás reformját, leépíteni a bürokráciát, csökkenteni az állami kiadásokat. Miközben az alig leplezett feketegazdaság virágzik, egyelőre csak azok adóznak, akik könnyűszerrel meg­foghatók. De az utóbbiak azért sem lehetnek igazán elszántak és hajlíthatatlanok, mert eleve függőségi helyzetben vannak. Ugyanakkor nem téveszthet meg bennünket az, hogy a kiszol­gáltatott viszonyok között élők is lázadozhatnak olykor. Hol a legkockázatosabb módon, hol ugyanilyen vakmerőséggel védve érdekeiket. Ám akiknek nincsenek tartalékaik (akár anyagi, akár erkölcsi jellegűek), hosszabb távon vajmi keveset tehetnek. Indulataik előbb-utóbb múló görcsökbe vesznek. Mégsem mondhatjuk, hogy a szaporodó demonstrációknak önmagukon túlmutató érteimé nincs. Ha egy idő után megszo­kottá is válnak, s fokozatosan veszítenek erejükből, a hatalom birtokosai legalább rádöbbennek, arra, hogy léteznek határok, amelyeket nem érdemes átlépni. Főleg nem a következmények alapos mérlegelése nélkül. Az erősödő elégedetlenséget tápláló állampolgári csalódások sokkal veszélyesebbek annál, mintsem csupán zavaró jelenségként értelmezhetnénk. Bizalom ide vagy oda, az elégedetlenség könnyen átcsaphat a legteljesebb enge­detlenségbe. S ekkor váltja föl az indulatokat az erőszak. Kerékgyártó T. István A cölöpöket már leverték Közoktatási kacskaringeik A Szolnokon zajló pedagógiai napok rendezvénysorozatába tartozott az a tegnapi városházi fórum, amelynek a vendége Szűcs Miklós, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Tanügyigazgatási Főosztá­lyának vezetője volt. A szakember a megjelent pedagógusok előtt „A közoktatás időszerű kérdései” címmel tartott előadást. Szűcs Miklós elöljáróban hangsú­lyozta: azért is fontosak a minisz­térium számára ezek a találkozók, mivel így jobban megismerik a gyakorló pedagógusok vélemé­nyét az úgynevezett hivatalnoki szemléletmóddal szemben. Ez­után az előadó szólt az 1993. évi közoktatási törvényről, majd az akkori koalíciós kormány oktatás- irányításának a változásáról. A kifejezetten szakmai, sok számadattal és példával illusztrált témák közül a kívülálló számára is érdeklődésre tarthat számot az az információ, mely szerint az érett­ségi vizsgakoncepció kidolgozása felgyorsult, s jelenleg az előadó ál­tal a közoktatás cölöpjeinek neve­zett alapdokumentumok kidolgo­zása folyik. Mint elhangzott, még e tanév során tervezi a miniszté­rium ezen alapdokumentumok ki­adását, természetesen a megfelelő véleményezést követően, s majd ez után lehet a vizsgarendszert megalkotni. Szó esett arról is, hogy az isko­lafenntartó önkormányzatok egyes esetekben arra sarkallhatják az intézményeket, hogy saját helyi tantervi programot dolgozzanak ki, másutt azonban mintatanter- vekből választhatnak az iskolák, amelyek elkészítéséhez segítséget nyújt a minisztérium. Fontos, hogy a közoktatási törvény módo­sításával ezentúl pedagógiai szakmai szolgáltató intézmények megkérdezésével lehet csak a fenntartónak egy kidolgozott tan- tervprogramot elutasítani. Szűcs Miklós kiemelte azt is, hogy a közoktatásról készült át­fogó felmérés és hatásvizsgálat során kiderült: olyan mértékű dif­ferenciálódás van jelen, amit a minisztériumban elképzelni sem tudtak. A felmérés megmutatta például azt, hogy a rendszer tele van képesítés nélküliekkel, és a szakos ellátottság hiánya is erősen kiütközik egyes iskolákban. Ez Szűcs Miklós szerint megdöb­bentő akkor, amikor már pedagó­gus-munkanélküliséggel kell számolni. A kötelező óraszámok emelé­séről egyelőre csak különféle ter­vezetei vannak a minisztériumnak - mondta a szakember -, s erről még nem készült semmiféle hiva­talos dokumentáció. Mint az elő­adó hangsúlyozta, ennek ellenére nem kell drasztikus változtatá­sokra számítani, hiszen csak ki­sebb mértékű óraszámemelés jö­het szóba. Ez azonban nem jár pe­dagóguselbocsátásokkal - ám jö­vedelemcsökkenéssel valóban számolni kell. Mindemellett Szűcs Miklós elismerte, hogy ez­zel még nincs megoldva a raciona­lizálás. B. Gy. Mától megtudhatja. hol győzhetnek a bérkövetelők a kormánnyal szemben • Burgert új agrárkoncepciót termel • mennyit ér majd az új MDF-székházrészvény • hogyan lehetett a forint erején 200 szá­zalékot keresni?

Next

/
Thumbnails
Contents