Új Néplap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-12 / 240. szám

1995. október 12., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Válasz egy ügyfélnek Tisztelt Uram (Hölgyem)! Szeptember 25-én az Új Néplapban Ön egy nyílt levelet jelentetett meg, melyet az egyik biztosítótársaság igazgatójához címzett. Bár a levélből nem derül ki, hogy melyik biztosítóról van szó, úgy gondolom, hogy a szakma vé­delme érdekében, illetve ügyfeleink megnyug­tatása és korrekt tájékoztatása céljából, mint a legnagyobb magyarországi életbiztosítónak, az ÁB-Aegonnak területi igazgatójának köteles­ségem reagálni, noha nem társaságunk az érin­tett biztosító. Természetesen azt nem állítom, hogy cégünk munkatársai mindig hibamentesen dolgoznak, azonban ilyen esetben korrektebb eljárásnak tartottam volna, ha a szóban forgó biztosítótár­saságot megnevezi, hiszen csak így lehet a le­vélben foglaltaknak pontosan utánajárni. Ezt Ön nem tette meg, így nem ismerjük, melyik biztosítótársaságról van szó, illetve azt sem, hogy a szóban forgó szerződések pontosan mi­lyen feltételekkel jöttek létre. Rögtön az elején szeretnék tisztázni egy eset­leges elvi félreértést. A biztosítótársaságok által művelt életbiztosítások tartalmaznak kockázati elemeket is. Ez azt jelenti, hogy a biztosítók a biztosítási esemény bekövetkezése esetén egy előre meghatározott összeget fizetnek a biztosí­tás kedvezményezettjének, amely a biztosítási módozatoktól függően változó, de mindig jóval magasabb, mint a biztosításra befizetett díj. Természetesen ezt a kockázatot a biztosítók megfelelő díjért vállalják, melyet kockázati díj­nak neveznek. Ezek a körülmények, gondolom, elfogadhatóak, hiszen a biztosítók egy biztosí­tási esemény (haláleset, baleset, rokkantság) kapcsán akár több millió forintot is kifizethet­nek. A kockázati elemeken kívül az életbiztosítá­sok döntő hányada takarékossági elemeket is tartalmaz, mely azt jelenti, hogy a befizetések kockázati díjon felüli része a költségek levo­nása után hozamokkal növelt értéken az ügyfe­leknek visszatérítésre kerül. A fentebb leírtakat egy példán keresztül sze­retném megvilágítani. Ha Ön a jelzett 1991. szeptemberi időpontban társaságunknál kötött volna két Aranyfonal biztosítást, akkor a cikk­ben szereplő hasonló kondíciókat figyelembe véve a valamivel több mint 70 ezer forintos be­fizetéssel szemben a mostani visszavásárlásnál megközelítően 50 ezer forintot kapna vissza. Ne feledkezzünk meg azonban a biztosítás koc­kázati elemeiről. Hiszen a példánál maradva, amennyiben valamelyik biztosításhoz kapcso­lódóan biztosítási esemény következett volna be, úgy a biztosítás kedvezményezettje több mint 200 ezer forintot vehetett volna fel biztosí­tásként. Ez az AB-Aegon biztosítása, melyet példaként említettem. Szeretném még hozzá­tenni, hogy aki társaságunknál köt biztosítást, az korrekt szerződést köt, és nem érezheti ma­gát becsapott, rászedett ügyfélnek. A biztosítás megkötésekor tájékozódni kell természetesen a szerződés összes feltételéről, melyre a biztosítás szabályzata szolgál, és ame­lyet a biztosítás- megkötésekor minden ügyfe­lünk kézhez kap. Azt, hogy az AB-Aegon szerződései korrek­tek, az is példázza, hogy a korábban példaként említett Aranyfonal biztosítás szabályzatában konkrétan rögzítve vannak a visszavásárlás fel­tételei, sőt a szabályzat szerves részét képező visszavásárlási táblázatból a visszavásárlás időpontjától függő visszavásárlási összeg is megtudható, még a biztosítás megkötése előtt, segítve ezzel ügyfeleink döntés előtti mérlege­lését. A fentieket azért is tartottam szükségesnek leírni, mert mai világunkban egyre inkább elő­térbe kerülnek az egyéni gondoskodás külön­böző formái, melyek közül nagy részt képvisel­nek az élet-, nyugdíj-, egészség- és baleset-biz­tosítások. Úgy gondoltam, meglévő és leendő ügyfeleink korrekt tájékoztatásához a fentiek is hozzátartoznak. Katona Béla ÁB-Aegon Általános Biztosító Rt. közép-magyarországi területi igazgató Levél­forgácsok” A szolnoki Tallinn Általános Iskola nevelői és diákjai kö­szönik a Szolnoki Fúvósötös­nek az intézményükben október 9-én tartott színvonalas, rend­hagyó énekórát. * A szajoli Hegedűs Károiyné 1989 óta tagja a megyei mozgás- korlátozottak csoportjának, majd a három éve alakult szajoli moz­gáskorlátozottakhoz csatlakozott, akiknek munkáját segíti, ahogy egészsége, családi körülményei engedik. Eljár havonta a csoport­gyűlésre. Létszámuk százhar­minc; a tagok fele rendszeresen részt vesz az összejöveteleken, ahol megbeszélik gondjaikat. Fe­jes Károiyné csoportvezető be­számol a történtekről, idejében a tagok tudomására hozza az aktuá­lis jogszabályváltozásokat és a MEOSZ által igénybe vehető anyagi segítségeket és szolgálta­tásokat. Az természetes, hogy se­gít a nyomtatványok beszerzésé­ben, azok kitöltésében, a kérel­mek megfogalmazásában, továb­bításában. Két-három havonta kirándulni is elmennek, közös vacsorát ren­deznek, zenés rendezvényeket tartanak. Szükség van erre, hogy színesítsék szürke hétköznapjai­kat. Köszönik az érintettek a se­gítséget a csoportvezetőnek, á szponzoroknak, akik révén vala­mennyi rendezvényen kisebb- nagyobb meglepetésben van ré­szük. Az oldalt szerkesztette Farkas Ferencné Két és fél kilós retek Sárközi Béla, a jászjákóhalmi „Jákó” kertbarát kör tagja látható a képen - kapitális retekjével. A kísérletező kedvű kerttulajdo­nos a szakirodalomból vette az ötletet, mely alapján több mint két és fél kilós retekjei teremtek. A fotón megszemlélhető nö­vénynek csupán a formájával elégedetlen Béla bácsi, mivel egy cserépdarab miatt elkanyarodott a földben. Ami igaz, az igaz, ez az egyetlen retek akár egy nagy családnak is elegendő egy hideg vacsorához. Mindenesetre a ház tulajdonosa mögött lévő lugas gazdag szőlőtermése is bizonyítja a jó gazda gondosságát. Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma Túlóra helyett... Munkatársunk Túlóra című glosszája szeptember 29-én lá­tott napvilágot. A szolnoki Fá­zis előtti parkolóba 17 óra után érkezett, ahol a kiírás szerint 17 óráig kérhetnek parkolási díjat. A „jegyes” ember mégis odalé­pett hozzá - ám megjegyzésére nem kellett fizetnie. íme a par­kolóőr válasza - kissé rövi­dítve: . . . Szeptember 29-én meg­jelent az utolsó oldalon egy cikk, amely rólam szól, de csak közvetve, általános ne­hézségről van szó. Parkolóőr vagyok, de igen kevés a fizeté­sem, ami kizárólag annak „ köszönhető", hogy vannak, akik nem hajlandóak kifizetni a parkolási díjat sem előre, sem utólag. A bérletek ki­adása körül igen nehéz a kon­szenzus az én munkaadóm, il­letve a közelben lévő vállala­tok, intézmények között. Ezért az első hónapban 200 ezer fo­rintos hiánnyal zárt a vállala­tom. A Szolkom Rt. is magas bérleti díjakat szabott ki az előzetes megállapodás elle­nére. Ezért ez nem is egy kis dolog, amit az újságíró meg­próbál csekélységnek feltün­tetni, ezért kérem, válaszomat jelentesse meg... A névtelenség homályába burkolózó és talán az oldalt kitölteni igyekvő új­ságírónak meg sem fordult a tollában, hogy becsületesen, amúgy „magyar módra" írja meg cikkét. Ugyanis én nem kértem elnézést, velem ellentét­ben nem mutatkozott be. Nem voltam zavarban, csupán a vál­lalatom veszteségét próbáltam helyreállítani. Vállalkozóként dolgozom. Tisztelt Jegyes Ember! Először is: nem maradtam anonim, hiszen szignóm meg­jelent az írás végén, amiből még a nevem is megtudta, mert a borítékot pontosan ne­kem címezte. Másodszor: ha valami bezár, akkor bezár. Gondolom, nem véletlenül van kint a tábla, amelyen a nyitva tartásról tájékoztatnak. Har­madszor: ahogyan gondolom, az én anyagi helyzetem sem érdekli Önt. Be kell látnia, en­gem sem izgathat az Ön válla­latának vesztesége. Tisztelettel: Tóth András Küldjön egy képet! Szolnok, Jubileum tér 5. Jaj, de magas, jaj, de magas... s ki tudja, milyen óriási lesz? Nos, az építők a kezdet kezdetén tudták, hogy 23 emeletig meg sem állnak! Ki hinné, ha nem áruljuk el már a címben, hogy a vasútállomás közelében lévő, 23 emeletes toronyházat látják a képen, amikor a hatodik-hetedik emelet között „jártak" az épí­tők. A toronyház lakásaiba 1976-ban kezdtek beköltözni a csa­ládok. A „tetőn”, a 23. emeleten található a csillagvizsgáló, ahol a napokban csillagászati hetek kezdődnek. N. G. szolnoki tanárnőtől kaptuk meg féltve őrzött, saját felvételét. Köszönjük! „Olajozott” olajszőkítés Mindenki gyanús, aki él? Olvastam október 5-i lapjuk első oldalán a Vádlottak padján az olajszőkítők című tudósítást. Két motiváló tényező késztet reagá­lásra. Az egyik, hogy évek óta csak vádakról, vádlottakról hallani olajszőkítés ügyében, elítéltről (elítéltekről) nem. Mint gépjármű-tulajdonosnak, számomra enyhén szólva is irri­táló, hogy a benzin-, illetve gépjárműüzemanyag-hamisítások mi­att szinte hétről hétre emelkednek az árak, miközben egyesek bün­tetlenül gazdagodnak. Mire gondolhat az állampolgár? Vagy nagyon nagy már a kör és sok a tehetős közreműködő, vagy még mindig vannak újabb és újabb próbálkozások, azaz „gyűrűzik" a még kielégítetlenek száma. Sőt, úgy látom, hogy még az igazságszolgáltatásra sem, az eléggé „olajozott” működés a jellemző. A bosszantó persze nemcsak az, hogy a gépjárműveket nem csa­lásból szerzett jövedelem árán egyre nehezebben üzemeltetők ke­rülnek lehetetlen helyzetbe, hanem az, hogy nem bízhatunk egyet­len szervezetben sem ebben az országban, amelyik radikálisan vé­get vetne ennek a példátlan becstelenségnek. Egy tippem persze van: lopják el a vádlottak elleni bizonyító erejű okiratokat, de in­nentől tényleg legyen vége! A másik oka írásomnak az, hogy a cikk szól a szőkítő mérnök­ről, „tanári diplomával rendelkezőkről, vagy éppen önkormányzati jegyzői állásban lévő tagokat is magába foglaló kis csapat”-ról. A cikk Abádszalókról „indít”. Felmerülhet a gyanú, hogy erről a te­lepülésről származnak az értelmi szerzők. Mint megtudtam, sem abádszalóki mérnök, sem tanár nincs az ügyben, de a jegyző még csak nem is Jász-Nagykun-Szolnok megyei illetékességű. Szerintem a későbbiekben az lenne a célszerű, ha a bűncselek­ményekről szóló tudósításokban nem szerepelne beosztás, foglal­kozás. Ha viszont ezt megjelölik, akkor az illető neve is legyen ott. Személy szerint nem kívánok cinkosa, de még csak kollégája sem lenni az ilyen ügyben érintetteknek! Marek György jegyző, Tiszaderzs Szerkesztői üzenet Tóth István, Szolnok: Civili­zált országban - vagy mondjuk úgy: nálunk fejlettebb állam­ban! - valóban úgy lehet, aho­gyan Ön gondolja. Ott viszont az is szokás (lehet), hogy a címzett megtalálja a levélen a feladó címét, telefonszámát! Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöl­jük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Megáll az ész! Mellékfoglalkozás (?) balekoknak A levelek özönét - a megye minden részéről érkeztek - szétrakom az íróasztalon. Oly­kor egy-kettő leesik a sző­nyegre. Felszedem. Közben belemélyedek mindegyikbe, ismerkedem tartalmukkal. Ke­serű, felháborodott, kétségbe­esett sorok cikáznak előttem. Ezekből kapnak olvasóink most ízelítőt. Bevallom, egyik­másikban néhány kifejezés nem tűmé a nyomdafestéket...! Kérem, közöljék levelem, hogy ne csapjanak be több hi­székeny embert a hirdetések. Én is válaszoltam egyre, sőt pénzt is küldtem, de se pénz vissza - amint azt ígérték se munka. Az ajánlott leveleimre választ se kaptam... ...eszük ágában sincs vissza­küldeni a 350 Ft-ot, amit azon­nal visszaköveteltem, amikor az általuk munkaszerződésnek titulált papírt megláttam... (Az „Alkalmi munkaszerződés”- hez, amit olvasónk elküldött nekünk, nem fűzünk kommen­tárt. A szerk.) Ki tudja, hány ezer embertől csaltak így ki pénzt, mert tisztességes bedol­gozást kínáltak... Tekintettel a majdnem 8000 Ft-os havi jövedelmemre, amit anyasági segély címen kapok, gondoltam, írok nekik. Adjak fel 350 Ft-ot, azért küldenek tá­jékoztatót, szerződést. Az ígé­ret: havi 20-22 ezer forint. Pár nap alatt válaszoltak is. Küld­tek egy kulcstartót, mert hogy ezt kellene „gyártanom”. Odáig az ajánlat még nem rossz, hogy darabonként 5 fo­rintot, azaz öt forintot fizetnek érte. Csakhogy a nyersanyagár - írják ők - 50 Ft/darah. Most jön az a bizonyos zuhany. Az elkészített áru 40 százalékát veszik át, a többit köteles va­gyok értékesíteni. Tehát: ah­hoz, hogy megkeressem az ígért 20 ezret, rendelnem kell(ene) havonta 4000 kulcs­tartóhoz anyagot, 200 ezerért, ebből átvesznek 1600-at, ezek után nekem „csupán" 2600 kulcstartót kel! havonta elad­nom... Az eddig idézett levéltöre­dékek írói a nyíregyházi Job- contact Bt.-vel állnak-álltak kapcsolatban. Ám egy másik olvasónk rajtuk keresztül „elju­tott” Fejér megyébe. Egy úr címét természetesen nem in­gyen kapta a Jobcontacttól, 350 Ft-ot adott fel ő is rózsa­színű utalványon! Azután egy másikon 10 ezret! Nem is lehet a pórul járt asszony panaszát dióhéjban összefoglalni. Több­szöri sürgető leveleire végre kapott egy kiló gyöngyöt. Ez már döfi! A gyöngy, a drága gyöngy... - megérkezett, és méret, szín, forma szerint kel­lett kiválogatni. Hárman, nyolc óra alatt 30 dekás teljesítményt értek el; egy kiló gyöngy válo­gatásáért 400 forint munkadíj jár!... Az ide-oda küldözgetés határidejére viszont nagyon oda kell(ene) figyelni, hogy ne legyen semmiféle galiba a visszaígért 10 ezer forinttal... Nos, azóta olvasónk rengeteget költött bélyegre, sok levelet el­küldött, ez idáig eredményte­lenül. „Kérem, segítsenek. Munkanélküli vagyok, három iskolás gyermekem van. Na­gyon nehezen tudtam a pénzt összeszedni, de reménykedtem, hogy egy kis jövedelemhez ju­tok. Nem tudom: hová fordul­hatnék problémámmal... Talán tudnak segíteni abban is, hogy több rászoruló embert ne tud­jon ilyen csúnyán becsapni!" Ennyit a Jobcontact Bt.-ről. Lapunkat elküldjük cí­mükre, s kíváncsian várjuk válaszukat, hogy annak tar­talmát megosszuk majd olva­sóinkkal. * Némi keresetkiegészítéshez szeretne jutni az az olvasónk is, aki a boldogulás más útját választotta. „Az elmúlt napok­ban két hirdetőtől kértem tájé­koztatást. Az egyik bedolgozást ajánlott, a másik előre kapott pénzzel kecsegtetett. A két helyről megjött a válasz, és csodák csodájára szóról szóra megegyezett, mintha együtt fo­galmazták volna. A munkával és az előre kapott pénzzel kap­csolatban információt ugyan nem kaptam, azt majd akkor, ha rózsaszín csekken feladok 400 Ft-ot... Nekem mások be­csapásával inkább nem kell mellékjövedelem, mert annak a zsebéből húznám ki a 400-500, vagy bármennyi forintot, aki tényleg becsületes munkával szeretne könnyíteni anyagi helyzetén!” Megnéztük. A két „tájékoz­tató” valóban szóról szóra megegyezik. Mazsolázzunk belőle: A munka lényege a leg­újabb pénzkereseti, pénzmeg­takarítási és üzleti ajánlatok terjesztése, reklámozása... - Nem másolási, bedolgozási munka. Jól fizető pénzkereset. A munka nem igényel előzetes ismereteket, és nem vesz igénybe sok időt. Különleges előnyöket, kedvezményeket biz­tosít... A munka elkezdése után 2-3 hét múlva már napi több ezer forintos jövedelme lehet... Elérheti a heti 20 ezer Ft-ot is... Nagyon komoly ajánlatot tart most a kezében! - Na igen. de ezután „jön” a rózsaszínű csekk... Végezetül még egy, újabb kecsegtető ajánlat: Napi 1-4 óra, kötetlen munkaidő, otthon lehet végezni és ADÓMEN­TES. Ez se kutya! - gondol­hatja az adóktól hovatovább fejgörcsöt kapó állampolgár. És napi 4-5 ezer forintot is megkereshet. Ilyen lehetőség! A munka elkezdésének felté­tele: 650 forint... A fentiekhez az égvilágon semmi kommentárt nem fű­zünk! Csupán azt tanácsoljuk olvasóinknak: jól gondolják meg: mikor, mire adják ki nehezen megkeresett forintja­ikat! Bizonyára ismerik a mondást: temetőből halot­tat...-fi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents