Új Néplap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-11 / 239. szám

1995. október 11., szerda Körkép 5. oldal Az 1888-as árvíz megyénkben Hetekig hömpölygött az áradat Bizonyára sokan emlékezünk még az 1970-es árvízre, mely sok család házát döntötte romba a Tisza mellett. Szeren­csére a megfeszített munka és a technikai felszereltség meg­előzte a víz nagyobb mértékű pusztítását. Sokkal nagyobb ár­vizeket éltek át a múlt század­ban a Tisza menti települések lakói. Méreteiben és pusztításában az egyik legnagyobb az 1888- as árvíz volt. Akkor hetekig hömpölygött az áradat az al­földi rónán, s csak a véletlen­nek köszönhető, hogy Szolnok nem jutott Szeged sorsára. Az árvizet a szokatlanul csapadé­kos tél havának gyors olvadása idézte elő. 1888. március 29-én hajnalban a Tiszabő és Fegy­vernek közti Tisza-szakaszon, ahol az úgynevezett Szigori nevű magaslatot ideiglenes gá­takkal védték, a folytonos viha­rok és a hullámverés következ­tében a gát két kilométeres sza­kaszát a víz elsodorta. Tiszabő határa nyomban víz alá került, de az áradás elöntéssel fenye­gette Kenderest és Kunhegyest is. Vészharangok kongása je­lezte az árvíz tódulását. A ve­szélybe került települések a ka­tasztrófa elhárítására vészbi­zottságokat alakítottak. Buda­pestről egy század katonát ve­zényeltek segítségül. Az áradás Fegyvemeket megkerülve ro­hant Kisújszállás, Kenderes, Csorba-puszta felé. A viharos időjárás következ­tében április 2-án Sarudnál újabb gátszakadás történt. Ti- szasülyt, Jászapátit, Jászladányt és Besenyszögöt elárasztással fenyegette á mindent elsöprő vízáradat. Legnagyobb ve­szélybe Jászkisér került, mivel gátjai rendkívül alacsonyak voltak. A főszolgabíró a kör­nyező településekről rendelt munkásokat a gátak erősítésé­hez. 1200 ember dolgozott éj­jel-nappal, több mint 24 ezer köbméter földet mozgattak meg. A község határában még ma is áll a „sárga gát”, amely végül megállította a Tisza árját. Mindenfajta eszközzel mentet­ték az embereket, a vagyontár­gyakat. Tiszasülynél például csónakokkal több mint 103 embert hoztak ki a víz által bo­rított helyekről. 1888. április 21-én apadás következett be a Tiszán, az ár lassan levonult. Az áradás pusztítására jel­lemző, hogy a sarudi gátszaka­dás miatt csupán a jobb parton 130 ezer holdnyi föld került víz alá. Szikszai Mihály levéltáros A kisterem is nagynak bizonyult Falufóram romáknak Jászladányban Noha a jászladányi kisebbségi önkormányzat roma falufóru­mának a kezdetét eredetileg délután ötre tervezték, ebben az időpontban még csak néhá- nyan beszélgettek a folyosón. A kultúrház egyik kisebb, ol­dalsó terme adott a tanácsko­zásnak otthont, ahol a résztve­vők jól elfértek, mert ahogyan számoltam: az asztal mögött heten ültek, és szemben velük, a székeken sem voltunk többen tizennyolcnál. Pedig mint a be­számolókból kiderült: él itt vagy ezerkétszáz roma. A meghívókat is időben pos­tázták, sok-sok családot pedig személyesen kerestek fel a szervezők. ígérték is, hogy jönnek, elmondják a panasza­ikat, de végül is nem egészen húszán éltek ezzel a lehetőség­gel. Kállai László, a helyi ki­sebbségi önkormányzat elnöke röviden beszámolt az eltelt né­hány hónap eredményeiről, olykor eredménytelenségéről. Január 3-án alakult az öttagú cigány önkormányzat, de az akkor megválasztott elnök má­jus derekán lemondott. Sőt vele távozott még egy tag, így maradtak hárman. Kállai László lépett a helyére, akitől megtudtuk, kaptak 114 285 fo­rint állami támogatást, és a polgármesteri hivatal is segí­tette őket ötszázezer forinttal. A két összegből eddig elköltöt­ték 205 263 forintot, ez az éves költségvetésüknek durván az egyharmada. Hogy mi mindent csináltak? Május elsején ön­álló programot adtak a vendé­geknek. Azután az iskolás gye­rekek kirándulását is támogat­ták tizenkétezerrel. Szeptem­berben úgynevezett beiskolá­zási segélyben részesítették a roma tanulókat, hiszen 218-an vannak Jászladányban. Ez majdnem botrányba fulladt, mert volt, aki kevesellte az összeget, egyesek azt kifogá­solták, hogy mások miért kap­nak, vagy éppen nem kapnak. Pedig igyekeztek támogatni a legelesettebbeket, bevonva ebbe a nehéz munkába az osz­tályfőnököket is. Jó hír, hogy az általános iskolai tanulmá­nyaikat befejező romák között öten tovább tanulnak, őket is segítették személyenként há­romezer forinttal. Nem sok, de ez is enyhített valamit a gon­dokon. Tervezik: a nagycsalá­dosokat decemberben élelem­mel, ruhafélével lepik meg. Azoknak pedig, akik már be­töltötték a tizenhatodik évüket, és még nem fejezték be általá­nos iskolai tanulmányaikat, szeretnének esti tagozatot léte­síteni. Kérve ehhez az iskola, a pedagógusok, az önkormány­zat támogatását. Szó volt arról is, hogy van néhány innen-on- nan beköltözött roma, akiket egyes családok befogadtak, és baj van velük, sőt akad vagy kilenc olyan família, amelyikre az a jellemző: börtönbe be, börtönből ki, börtönbe be. Pe­dig a többség tisztességesen él, sokan dolgoznak is, az általá­nosítás viszont őket is sújtja: miszerint ebben a faluban a ci­gányok loptak. Holott ez csak egyesekre jellemző. Kökény Kálmán, az orszá­gos kisebbségi önkormányzat alelnöke is ügyes kezdemé­nyezésnek tartotta az esti álta­lános iskola létesítését, mivel a tanulás segíthet a romákat ki­emelni mostani helyzetükből. Egyúttal felajánlotta szolgála­tait: ha kell, hetente, kéthetente ingyen eljön Ladányba, segí­teni a cigányságot. Legyen szó bármilyen kérelem, levél, iga­zolás megírásáról, valamilyen jogi kérdésről. Szerinte a ki­sebbségi önkormázatoknak családcentrikusaknak kell len­niük. mert sok família a létmi­nimum alatt él. Ma is sok he­lyen divatos a szemlélet, mi­szerint: cigányember okos nem lehet. Ezért arra van szükség, hogy a legkisebbek óvodába, a nagyobbak iskolába járjanak, hiszen a tudás jó útitárs az életben. Sajnos a jelenlegi ma­gyar kormány nem családsze­rető. Mutatják ezt a növekvő tankönyvárak, a tandíjak, ame­lyeket a roma családok aligha bírnak fizetni. Ennek ellenére jó, hogy itt teszi a dolgát a ki­sebbségi önkormányzat, de kár, hogy a romák többsége tá­vol maradt. Bakó Károly főhadnagy, a rendőrség helyi parancsnoka a bűnözés helyzetét taglalta. Akadnak úgynevezett megél­hetési bűncselekmények, és olyanok is, amelyek már a bű­nöző életmód következmé­nyei. Jellemző rájuk, hogy ezek az emberek agresszívek, elsősorban az öregekkel, az el­esettekkel szentben, és sok minden a kezükhöz ragad. Le­gyen az jószág, kerékpár, pénz. Súlyos bűneset, amelyért ötnél több év elzárás jár, az idén kettő fordult elő a nagyköz­ségben. Néhányan kiegészítették az elhangzottakat. Kiderült, a roma önkormányzatot a ma­gyarok jobban elfogadják, mint a cigányok. Szó volt arról is, hogy párat közülük jó lenne bevonni a polgárőrségbe is. Estébe hajlott az idő, mire az összejövetel befejeződött. A tollforgató felemás érzelmek­kel távozott, hiszen ez a dicsé­retes kezdeményezés több, sokkal több megjelentet kí­vánt, érdemelt volna. Mert ha a cigányság mindennapjairól van szó, ki mondja el a gondo­kat, ha nem ők maguk? A saját baját mindenki maga tudja a legjobban, éppen ezért csak remélni lehet, hogy a követ­kező ladányi romafórum után már ez kerül fentre: a nagyte­rem is kicsinek bizonyult. Mert most még a kicsi is tágasnak hatott. D. Szabó Miklós Törökszentmiklóson talált otthonra a lelkész házaspár Együtt a kibővült család törökszentmiklósi otthonukban FOTÓ: MÉSZÁROS Törökszentmiklóson talált otthonra az a lelkész házas­pár, amely tavaly az év végén Mezőtúrról eljönni kény­szerült, a lelkészelnökkel való konfliktusok miatt. A házaspárnak azóta gyermeke is született. Otthonukban látogattuk meg őket, hogy megkérdezzük: hogyan ala­kult a sorsuk?- Jól érezzük magunkat - ösz- szegzi a férj, Viski Lator Elemér. - Itt jól szervezett hivatali és gyülekezeti életbe csöppentünk. A református iskolába több mint hétszáz tanuló jár, és mindenki részt vesz hitoktatásban - úgyhogy ez a munka nagyon leköt bennünket. Harminchárom tanulócsoport van, ez megkí­vánja, hogy négy lelkész dol­gozzon a gyülekezetben és a hitoktatásban. Ez utóbbi azért is fontos, mert nem elég a meglévő hívekre gondolni, a jövőt is látni kell, hogy kik lesznek azok, akik ebben a templomban esküsznek majd, ide hozzák keresztelni a gye­rekeiket. Engem ezenkívül várnak még a lelkipásztori te­endők Szajolban, Kengyelen és Tiszatenyőn.- Hogyan sikerült beillesz­kedniük? Viski Latomé Dögéi Edit:- Én törökszentmiklósi vagyok, ismertem már a vá­rost. Szeretettel fogadtak bennünket, mi pedig örül­tünk, hogy idejöhettünk a kényszeredett helyzetünkből. Mezőtúron nem maradhat­tunk, bár a hívek ragaszkod­tak hozzánk.- Hallottam, hogy ott meg­szervezte a rákbetegek klubját.- Igen, és nagyon jó volt. Most itt. Törökszentmiklóson végzem ezt a munkát. Nagyon nagy szükségük van a bete­geknek erre a közösségre, mert sokan elmondják, hogy amikor a környezet tudomást szerez a betegségükről, elszi­getelődnek. A férj:- Nem is gondoltuk, hogy ennyire másképp működhet egy lelkészi hivatal, mint Me­zőtúron. A gyülekezeti tagok itt bármilyen problémával a hivatalhoz fordulhatnak, le­gyenek azok lelki vagy családi gondok. ' - Milyen terveik vannak? A feleség:- Én egyelőre itthon mara­dok, hiszen még csak két hó­napos a kisbabánk. A férj:- Jövőre még több dolgunk lesz, hiszen a heti egy óra he­lyett két óra hitoktatást vezet­nek be. Szeretnénk minél ha­marabb felépíteni a szajoli templomot, és nem mondtunk le arról sem, hogy Tiszatenyőn is templom épüljön. Ha lehető­ség nyílik rá, örömmel térünk vissza Mezőtúrra is. Jövőre tisztújítás lesz a református egyházban, a gyülekezet maga dönti el, ki legyen a lelkipász­tor. Akkor talán elhárulnak az akadályok, hogy az odakerülő fiatal lelkészek kamatoztathas­sák hitük gyümölcseit. P. E. Tiszaroffon a víz stratégiai kérdés Merész önállóság vagy óvatos előrelátás Ez maradt a kérdés a tiszaroffi képviselő-testület ülése után, hi­szen a képviselők közül négyen a teljes önállóságra, négyen pedig a kistérségi társulásra szavaztak, amikor is a vízmű önálló haszno­sítása volt a kérdés. Ketten az önálló döntés ódiumát sem mer­ték vállalni. Pedig korábbi ülésén a testület csupán egy ellenszava­zattal a Víz- és Csatornamű Rt.- től való elszakadás mellett dön­tött. Az így kialakult viszonylagos patthelyzetet az okozta, hogy a községi vezetés, az önálló mű­ködés gazdaságosságát elősegí­tendő, egy tanulmány elkészíté­sét kérte a szolnoki Hidra Mér­nöki Vállalkozási és Szolgáltató Kft.-tői. A cég jelen lévő ügyve­zetője, Németh Lajos szóbeli ki­egészítésében hangsúlyozta, hogy a 2200 lakosú település vízellátása - a kötelező szakha­tósági előírások betartása mellett és figyelembe véve a jelenlegi, köbméterenként 70 forintos víz­díjat - gazdaságtalan lesz. Első­sorban az előállított víz mennyi­sége miatt, másodsorban azért, mert a 25 éves rendszer közel 16,5 milliós fejlesztést, karban­tartást igényel. Véleménye sze­rint - ez nem zárja ki az önálló­ságot - a kistérségi szerveződés nagyban csökkentené a víz előál­lításának költségeit. A vitában kiderült, hogy a víz valóban stratégiai kérdés Tisza­roffon. Többen indulatoktól sem mentesen fogalmazták meg vé­leményüket. A teljes önállóság mellett érvelők kitértek arra, hogy az önkormányzatnak vál­lalnia kell ezt a"'feladatot, mert a lakosság nem „zsarolható” to­vább a vízdíjak kényszerű eme­lésével úgy, hogy egy külső üzemeltető lényegében semmit sem tesz a falu vízrendszerének korszerűsítéséért, azon kívül, hogy kijavítja az esetleges hibá­kat. Az lesz a kérdés Tiszaroffon, hogy merészség vagy óvatos elő­relátás volt a község részéről az önállóság vállalása a vízmű­üzemeltetés kapcsán, mert az el­döntetlen szavazás megerősítette a testület korábbi határozatát: Ti- szaroff 1996. január elsejétől véglegesen elszakad a Víz- és Csatornamű Rt.-tői. A féléves pénzügyi beszámoló tárgyalásakor már egyértelműen kiderült, hogy az év elején a köz­ség nem bocsátkozott felelőtlen „kalandokba”, hanem előrelátás­sal tervezte az évet. A 69 millió 273 ezer forintos költségvetés időarányos teljesítésének 51 szá­zalékos aránya lehetővé tette, hogy központi hitelek felvétele nélkül alapfeladataikat ellássák az intézmények. Emellett tellett idén az idegenforgalom szem­pontjából fontos szúnyogirtásra, s az iskola igazgatója is elégedet­ten nyugtázta, hogy több kör­nyékbeli településsel ellentétben Roff idén is ingyen adta a tan­könyveket iskolás korú gyereke­inek. A községnek gondot okoz, hogy bevételeit nem tudta teljesí­teni - a növekvő dologi kiadások mellett -, elsősorban azért, mert a községi üdülőtelkekre idén még nem jelentkezett fizetőképes kereslet. Ennek ellenére az év hátralévő hónapjai nyugodt működést ígérnek, s még a részarányos se­gélyezési keret is a község ren­delkezésére áll. Ez leginkább a már működő „községi Bokros­csomag” hatása, mely év végéig - a már végrehajtottakat is bele­értve - 15 százalékkal csökkenti a községi intézmények létszá­mát.-P­A professzor bízik az Alföld-programban A Pro Universitate Díjat azok, az oktatásban kiemelkedő sze­mélyek kapják meg, akik több évtizeden keresztül sokat tettek az érintett intézményért. Ezt a kitüntetést vehette át nemrég a karcagi dr. Nyíri László pro­fesszor a Debreceni Agrártudo­mányi Egyetem rektorától, dr. Loch Jakabtól.- Őszintén szólva, nagyon meglepett a díj - mondta dr. Nyíri László -, melyet nemcsak oktatási tevékenységemért, ha­nem a karcagi kutatóintézetben folytatott oktató-, kutatómun­kámért kaptam.- Professzor úr nyugdíjasként is az egyetemen tantárgyfelelőse a földmüveléstannak. s egy könyv szerzője, szerkesztője is...- Az agrár felsőoktatásnak nagy hiányossága volt, hogy nem volt tankönyv a földműve­léstanhoz. A könyv eddigi kuta­tómunkámat is összefoglalja. Egész életemet az oktatás és-ku­tatás töltötte be, mert meggyő­ződésem. hogy egyetemi szintű oktatást csak az tud végezni, aki kutat is. Az oktató felelőssége nagyon nagy, hiszen hallgatói­nak egyfajta szemléletet is ad, mely hosszú ideig végigkíséri az életüket. A természettudományi ismeretek óriási mennyisége át­tekinthetetlen egy diák számára, éppen ezért szakmai intelligen­ciát és szeretetet kell sugallni a katedráról.- Ön a gyakorlati oktatást is nagyon fontosnak tartja.- Igen, mert úgy érzem, ez a munka még fejlesztésre szorul az egyetemen, hiszen a diá­koknak rövid idő alatt kellene sok anyagot elsajátítaniuk. Ezért ’94-ben a karcagi kuta­tóintézetbe helyeztem ki a gyakorlati oktatásaimat. Ez a kutatási háttér a hallgatóknak plusz szakmai élményanyagot is ad. Ezt szeretném fejlesz­teni, erősíteni munkatársaim­mal és az egyetemmel.- A néhány éve elkezdett Al­föld-programból még csak igen keveset sikerült megvalósítani. Lát-e erre esélyt?- Bízom abban, hogy sikerül a programot elindítani. Nagy megnyugvás lenne tudni, hogy a jövő tudományos megalapozá­sának egy bázisa lehet az Al­föld-program, mely most vál­ságban van, sok kudarc érte. Az indításra felkészültünk, de a fel­tételek nem adottak. Úgy vélem, előbb-utóbb felülkerekedik a jó­zan ész, s az érintettek (pártok, minisztériumok) elgördítenek minden akadályt. -de­Jó helyen a PHARE támogatása A PHARE, az Európai Unió programja, amely a közép­európai országokkal való együttműködést segíti, nem köl­csönt, hanem vissza nem térítendő támogatást nyújt, pél­dául a humán erőforrások, kiemelten az oktatás segítésére is. A kunhegyesi Kossuth Lajos Általános Iskola komplex pályázatot nyújtott be a PHARE budapesti program- irodájának. Sikerrel, hiszen az ország tizenkilenc iskolá­jával együtt az elmúlt év őszén elnyerte a támogatást. Ez 10 millió forintot biztosított komplex oktatási elképzelé­seik hosszú távú megvalósításához. Az iskola ezek után tender ki­írásával keresett vállalkozó­kat elképzelései hatékonyabb megvalósításához. Azzal, hogy a helyi áfész és Rácz Fe­renc, Szabó Gábor, valamint Nagy András magánvállalko­zók is részt vehettek a prog­ramban. nemcsak a tízezres város oktatáspolitikája kapott jelentős segítséget, hanem a település vállalkozásfejlesz­tési és munkaellátási koncep­ciója is. Ä közös projekt 1,5 millió forintos számítógépparkot, 1 millió forint értékű új iskola­bútort, a varró- és vasipari műhely kétmilliós fejlesztését jelentette az iskolának. Az ál­talános képzésen túl, iga­zodva a NAT útmutatásaihoz, vas- és fémipari, szociális gondozói, varró és konfekció- ipari speciális képzés is folyik a Kossuthban. A tanulókat szolgálja egy 700 ezer forin­tos egészségügyi „csomag”, a tankonyha modernizációja és a vidéki gyerekek átmeneti szállásának berendezése is. Ismerve a térség önkor­mányzatainak és iskoláinak anyagi helyzetét, az már csak hab a tortán, hogy a Kossuth húsz új kerékpárt, audio-vizu­ális berendezéseket, táblákat, sátrakat, de még lószerszá­mokat is tudott vásárolni. A pályázat gyakorlati életre hívása így nemcsak az iskolát, hanem várost is gazdagítja. Maga a PHARE-iroda is elé­gedett lehetett a kunhegyesi gyerekek esélyegyenlőségét biztosító, célirányos iskolai menedzsmenttel, hiszen a na­pokban a tavaly elfogadott ta­nulmány továbbfejlesztésére kérte az iskola vezetését.

Next

/
Thumbnails
Contents