Új Néplap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-10 / 238. szám

1995. október 10., kedd Körkép 5. oldal Magántulajdonban is születnek erdők Mottó: Aki hosszú távra tervez, az fát ültet Erdő. Zöld, sárga-barna, jeges-fehér csoda. Oxigén. A Föld tüdeje. Élőhely, búvóhely. Ideális találkahely és illegális sze­métlerakó hely. Mindenkié és magántulajdon. Néhány éve pedig - úgy tűnik - bomba jó üzlet. Mármint erdőt birto­kolni. Valójában milyen is erdőtulajdonosnak lenni? Erről (is) beszélgettünk Luzsi Józseffel, a megyében elsőként ala­kult - Ártéri névre keresztelt - erdőbirtokossági társulás el­nökével. A tlszasasi önkormányzat idei legnagyobb beruházása az iskola bővítése két speciá­lis tanteremmel, szertárakkal és egy 270 adagos főzőkonyhával. A mintegy 20 millióba kerülő létesítmény az önkormányzat karbantartó brigádjának kivitelezésében épül. Felvételünkön a tetőcserepek felrakása látható. fotó: mészáros Az emberhónapok előtt- Valóban sokan rendkívüli üz­leti lehetőséget láttak az erdő­ben. Ennek alapját az adta, hogy a kárpótlás során ugyan­úgy 1000 forint alapértékű volt egy aranykorona erdő, mint egy aranykorona szántó. Tehát mindenképp jó befektetésnek tűnt erdőt vásárolni.-És a valóság nem ez?- Szerencsére a magán-erdő- tulajdonokra is szigorú törvényi előírások vonatkoznak, nem folyhat ott rablógazdálkodás. De még néhány évnek el kell telni, hogy a gyakorlati megva­lósításról beszélni lehessen. Egyébként a privatizáció vé­gére az erdők 35-40 százaléka magántulajdonba kerül.- Úgy tűnik, ön az erdőnek szurkol. De csak nem félebaráti szerétéiből elnököl az erdőbir- tokossági társulásban?- Természetesen nem csak. A közgyűlés megválasztott. Gondolom, figyelembe vették a húszesztendős szakmai gyakor­latomat. Főállásban ugyanis a Nefag Rt. Szolnoki Erdészeté­nek főerdésze vagyok.- Hogyan egyeztethető össze a két beosztás?- A Nefag Rt. és az Ártéri füg­getlen egymástól. No meg egy- egy munkanapom nem 8 óra.- Mondana valamit a múlt­jukról? Noha hivatalosan Földi István a neve, az ismerősök, a jó éte­lek kedvelői csak Földipista- ként hívják. Ha emlékezetem nem csal, az életkora két ötös­sel leírható, és amikor fod­rászhoz megy - hozzám ha­sonlóan -, sajnos már koráb­ban szabadul, mint mondjuk húsz éve. Különös ismertető­jele, hogy mesterszakács, jó néhány kitüntetés, elismerés birtokosa az egykori karcagi ember. Egyszer hallottam, hogy a mesterszakácsok nyelve bizonyára hosszabb, nagyobb az átlagnál, amit ne­vetve vesz tudomásul, és meg­jegyzi: nem a nyelv széles­sége, hossza a döntő, bár az tény, hogy a jó szakácsnak érezni kell, s tudni megkülön­böztetni az ízeket. Hosszú esztendőket töltött a tulipánok hazájában, három­szor is dolgozott kinn. Leg­utóbb Rotterdamban, az úgy­nevezett Engels-házban, ahol hat nemzet konyhája várta a tisztelt betérőket. Ő a magyar ízek, ételek tudora volt. Napi tíz-tizenegy órát talpalt, szó se- 1994. december 15-én ala­kultunk 28 fővel. A tiszasülyi és a kőtelki volt téesz kezelésé­ből kikerült 141 hektár erdő és 365 hektár szántó a tulajdo­nunk.- Végeztek már érdemi mun­kát az eltelt háromnegyed év alatt?- Csak azt végeztünk. Idáig minden a terveknek megfele­lően zajlott. Kitermeltünk és ér­tékesítettünk 1800 köbméter fát, ebből 500-at exportra. Saját csemetekertünkben húszezer nyársuhángot nevelünk, vala­mint további 25 ezret vásárol­tunk az őszi telepítésre. Több mint 30 hektáron befejezett és folyamatban levő kézi és gépi ápolásról számolhatok be. Áz idei évre tervezett 40 hektáros erdőtelepítés talaj-előkészítési munkái is javában folynak. Megkezdtük az erdőfelújítást örökölt és a már általunk leter­melt területeken. Mezőgazda- sági termelést is folytattunk 140 hektáron. Valamint bér­munkában vállalkozunk min­denféle erdőgazdálkodással kapcsolatos tevékenységre. Il­letve: az Erdészeti Tudomá­nyos Kutató Intézettel közösen közönséges és feketedió-fajta- kísérletet folytatunk.- Terveik?- A következő tíz évben ed­róla, nem semmiért, jól megfi­zették. A konyha nyelvét meg­tanulta, és értette, ha az éhes vándor angol, netalán fla- mand, esetleg német nyelven érdeklődött valamilyen finom étel iránt. Nyaranta kapott egy hónapot: olykor a család, a gyerekek kimentek hozzá, de ő is hazajött mindig. Miért? Hazahúzta a szíve, a szolnoki esték, a naplementék, a régi barátok, a rokonok, a Tisza-part, egykori munkahe­lye - ahol most is dolgozik -, a Tisza Szálló. Bár jobban kere­sett odakinn, úgy határozott: ötvenöt éves korára végleg szögre akasztja a vándorbotot, és visszaköltözik Szolnokra. Jelenleg a Tisza Szálló konyhafőnöke. Visszajött, jól érzi magát, mert hozzáértő, remek kis közösség verődött itt az évek során össze. Bízik a régi, jó hagyományok folyta­tásában. Szakácstársaival, a felszolgálókkal mindent meg­tesz, hogy aki ide belép, jöjjön el máskor is. Tervezi új ételek és régi magyaros ízek bevezetését, ha dig jó ideje műveletlen 365 hektárnyi területen lesz erdő, ami nemcsak megyei, hanem országos szinten is számottevő mennyiség.- Mikorra lesz erdő belőle?- Három négy év múlva. Egyébként a telepítési és felújí­tási munkák körülbelül 60 szá­zalékát az állam finanszírozza, a többi viszont a tulajdonosok gondja. Nekünk most elsődle­ges célunk nem az egyéni ré­szesedés, hanem a társulás anyagi megerősítése.- Tehát nem is olyan nagy üzlet erdőtulajdonosnak lenni?- Annak igen, aki megvette az erdőt, szerzett rá vágási en­gedélyt, letermelte és értékesí­tette, azzal pedig a legkevésbé sem törődik, hogy ott újra fa nőjön. Valójában azok sem fognak ráfizetni, akik többéves jól átgondolt munkával és némi alázattal válnak igazi erdőtulaj­donosokká. Csak a haszon nem hirtelen és nem egy összegben jön. Az Ártéri Erdőbirtokossági Társulás is a hosszútávfutók közé tartozik. Tudjuk, az erdő nagyon megkívánja a hozzáér­tést és a gondoskodást, s mind­ezért legfeljebb 25-30 év múlva lesz „hálás”. De azt is: mifelénk egy tévedés legalább fél em­beröltőre szól. Szeretnénk még bebizonyítani, hogy mi is képe­sek vagyunk egy hektárról a legnagyobb mennyiségben a legkiválóbb minőségű faanya­got letermelni. Ehhez új nyár­fajták bevezetését is tervezzük. S ha esetleg mi már nem, gyermekeink és unokáink bizo­nyára látni fogják...-na­úgy tetszik, meghonosítását. Mert világjárása, barangolásai közben azt tapasztalta: jó a magyar konyha, az emberek szeretik. Hogy szerinte mi kell ah­hoz, hogy elismert konyha- művész legyen az ember? El­sősorban jó szájíz, azután vég­telen pontosság. Illik ismerni az arányokat, tudni, hány sze­mélyre készül az egész, így miből mennyi szükséges. Munkahelyén, a Tiszában nya­ranta három-négyszáz adag étel, a nemszeretem hónapok­ban két-háromszáz kerül az asztalra. Hogy mi a kedvence? Igazi magyaros étel: rántott csirke, jó házi kovászos ubor­kával. Otthon az anyósa főz, akit, nyomatékosan kéri, ma­mának írjam. Szóval a mama várja az ebéddel: noha koráb­ban női fodrász volt, a veje ál­lítja: évek óta mesterszakács szinten készíti az ételeket. Ezek után csak azt nem tu­dom, hogy ezt a vejétől ta­nulta, vagy a veje tanult tőle. Esetleg mindkét állítás igaz? D. Szabó Miklós Az első emberhónap - a szep­tember - még szolid, kedves, testet-lelket melengető, sokan ügy is nevezik: az idős hölgyek nyara, bár akad erre egy má­sik, kevésbé udvarias titulus is. Alighogy elhagytuk, egy kis szusszanás októberben, és máris a kertek alatt toporog az újabb emberhónap, fagy- gyal, jéggel, köddel, borongós napokkal. Vajon hogyan ké­szülnek fogadására? Zagyvarékast 3 ezer 800 lélek lakja. Bódi István jegyzőt keres­tük kérdésünkkel:- Nagyon nehéz napok ezek, mert jószerével mindig érdek­lődnek, mi lesz a megígért fűtés­támogatással. Ez hivatalosan ál­lami segítség az önkormányza­toknak, amely egyszeri, diffe­renciált módon osztható ki.- Kaptak pénzt?- Igen, összesen 1,1 millió fo­rint áll erre a célra rendelke­zésre: elsősorban a lakások fűté­sére, a tüzelőolaj kiváltására.- Ki dönt a támogatásról?- Az önkormányzati tanács­adó testület, szóval afféle szoci­ális bizottság. Olyan összetétel­lel, hogy ismerik a falu apraját- nagyját. Javaslatot tesznek, és minderről a 12 tagú képviselő- testület dönt.-Az előzetes ismeretek szerint hány család kéri ezt a támoga­tást?- Százhúsz-százötven, és a testület október 26-án dönt: kik és mennyit kapnak. Ez nem azt jelenti, hogy a teljes fűtést biz­tosítja a támogatás, hanem a költségekhez járul hozzá.- Mikor jöhetnek érdeklődni a rékasiak?- November elsejétől. Robogunk tovább. Boldog­házán, a Tanya 3. szám’ alatt egy mérges kuvasz meg nála ap­róbb társa igyekszik szabásmin­tát venni a nadrágszárunkból. Az udvaron két férfi csutkaszá­rat pakol a lovas kocsiról. Ez Oláh István tanyája. A gazda fiatal ember, tavaly temette a fe­leségét, öt gyereket nevel. Kettő már dolgozik, három még tanul. Akik keresnek, el is viszik a ke­resetüket. Amit ő keres, az a há­rom apróra szükséges.- Van tehenünk, most hord­juk neki a téli takarmányt. Saj­nos, a másikat el kellett adnunk, szükség volt a pénzre, hiszen 43-44 ezer jut hatunkra. Én éjje­liőrséget vállaltam, kapok érte 13 ezret. Azután föld is akad, az is terem valamit. Az ólban két hatvankilós süldő, az egyiket karácsonyra vágjuk le, a másikat február végén.-Kifőz?- Én. Rávitt a kényszer.- Hány szobát fütenek majd?- Kettőt, meg a konyhát. Kell 30 mázsa szén, ami annyi ezer forint, meg 20 mázsa fa. Ez is tízezer. Azután az íziket is fel­vágom, megeszi a sparhelt, igaz, ez a tüzelő hamar ellobban.- Miből vásárolja meg?- Apránként, abból, amit félre tudok rá tenni. Ráadásul menni kell érte, hiszen Györgyéről ho­zom haza vagy Jánoshidáról, mert itt bezárt a Tüzép. Nem zárt be viszont Jászla- dányban, amelyik Szőllősi Zoltáné. A testvérét, Károlyt ta­lálom a pénztárban, aki kész­séggel tájékoztatott.- Legdrágább a német bri­kett, mázsája 2 ezer 200. A len­gyel dió 1 ezer 150, a tatai bri­kett 1 ezer 20, a berentei dara­bos 750. A vágott akácot 600- ért, a vegyes fát 570-ért mérjük.- A legnagyobb tétel mennyi volt, amelyet mondjuk egy em­ber elvitt?- Negyven mázsa, de ez fe­hér holló. A zöm még csak nem is öt-tíz mázsát vásárol, hanem zsákkal jön. Ebbe 40-60 kiló fér, és kerékpáron, kiskocsin fuvarozza haza.- A pénztáros úr mivel f üt?- Vegyes tüzelésű kazánnal, megeszik az szenet, fát, min­dent. Azt mondják olcsó, vagy legalábbis olcsóbb a gáz. Rá­adásul tiszta, kényelmes. Bár félő, mire befejeződik a me­gyei, országos gázprogram, jó­korát emelnek az árán. Ráczné Bartha Juliannáék Kunhegye­sen négy éve vezettették be a lakásba a gázt.- Vagy száz négyzetmétert fűtünk: három szobát, konyhát. Az egyik lányunk középiskolás, a másik általánosba jár. A pá­rom korábban munkanélküli volt, most Németországban dolgozik, én meg az önkor­mányzatnál.- Mennyibe kerül a fűtési sze­zon? Egy tél...- Két éven keresztül 18 ezer volt, legutóbb már 23 ezer. Tud­juk, ez csak több lehet. Sajnos, sokkal drágább volt az évkezdés a gyerekeknek, ruhákat is kellett vennem a könyveken, füzete­ken, táskákon kívül. Mindezt ma sem hiszem el, mert 60 ezret fizettünk.- Bírták?- Muszáj volt. Ahol tudunk, spórolunk. Van két hízó, temér­dek aprólékot tartok, saját föld­del is bajlódunk, most hagyma volt benne. A termény jóval ol­csóbb, ha háztól vesszük, és ami ennivaló, gyümölcs télire kell, előre beszerzem, mert a boltok­ban duplája. Mindig van akciós vásár: hol almát veszek, hol mást: egy tény, ehhez az én ke­resetem térdig ha elég... Az árak meredeken emelked­nek mindenfelé. És ezekhez jön a hideg napok hozadéka: a fűtés. Ami szolid körülmények között is tízezreket jelent egy átlagcsa­ládnak egy szezonra. És akkor még nem beszéltünk a tízemele­tes óriásházak távfűtéséről, ami hónapról hónapra kisebb va­gyon. Ámbár ez már egy másik írás témája lehetne. D. Sz. M. Mesterszakács, de otthon a mama főz Végleg hazahúzta a szíve Szolnokra Három kérdés - három percben A hét végén Szolnokon lépett föl Bajor Imre és Koós János- így 1995-ben Önök szerint mikor jutnak fel a Horn-fokra? Bajor Imre: - A nagy helyzet az, hogy én egész más utazási irodával vagyok. Évente kétszer, ha le­het, én inkább azokkal utaznék. A Hom-fokkal semmilyen kapcsolatban nem szeretnék állni. Koós János: - Várjon! Az hol is van?- Mire szeretne ébredni? Bajor Imre: - Az nem lehet kétséges, erre a gyönyörű, szép, kiművelt, dús hajú vörösre. Koós János: - Egy nagyon nagy éjszaka után, egy nagyon nagy nagyfröccsre, ahol a pohár lehe­tőleg legyen tízliteres...- Mit szeretne optimális napi programnak éb­redés után? Bajor Imre: - Délután 2-kor, ha felébredek, jöjjön a pénzes postás, és folyamatosan jöjjön, a többit én majd elintézem. Koós János: - Korán kelek, de ha valami oknál fogva mégis kettőkor kelnék, és valaki csengetne, kö­nyörgöm, ne a Bajor álljon az ajtó előtt, mert akkor még kétszer ekkora nagyfröccsöt kell meginnunk, -barna­Nemzetközi konferencia a középső kőkorról A leletek idevonzzák a kutatókat Kiállítás és kötet a tanácskozás anyagából 1996-ban alighanem Szolnok lesz a színhelye az ország legnagyobb régészeti esemé­nyének. A város ad otthont ugyanis egy fontos nemzet­közi konferenciának, amelynek témája a középső kőkori régészeti kutatások elemzése, az eddigi tapaszta­latok összegezése. Hogy miért esett éppen Szol­nokra a választás? Azért, mert az Alföld északi részén, a Jászságban, közelebbről Jász­berény és Jásztelek'térségében 1990-től folytarnak a régészek kutatómunkát erről a korról. Mint Kertész Róbert, a Damjanich János Múzeum munkatársa - aki egyébként ebből a témából írja doktori disszertációját - elmondotta, a mikrorégió-kutatás eddigi szakaszában gyakorlatilag az összes létező, több mint száz lelőhelyet feltérképezték a Jászságban. A hiánypótló ásatásokkal sok kisebb, nagyobb leletre is szert tettek. Többek között pattintott kőeszközöket, állatcsontokat, őstulok, őzek, szarvasok ma­radványait, kagyló- és csiga­halmokat, halgerinceket tártak fel. Az eredmények a híre elju­tott az ország határain túlra, ezért rendkívül nagy az érdek­lődés a Délkelet-Európában dolgozó tudományos szakem­berek, kutatók körében, sőt az Egyesült Államokban is. Ä kongresszusra eddig több ország negyvenhárom szak­embere jelezte részvételi szándékát, noha a rendez­vényre várhatóan egy év múlva kerül sor. A szolnoki konferencia al­kalmából reprezentatív kiállí­tást rendeznek a Galériában, amelyen a megye gazdag le­letanyaga látható lesz a belg­rádi Nemzeti Múzeum és a Szerb Tudományos Akadémia mezolitkori gyűjteményének több darabja. Az értékes tárgyak kölcsön­zése érdekében máris meg­kezdte a múzeum a tárgyalá­sokat, s azok ígéretesen halad­nak. A konferencia anyagát a Damjanich János Múzeum önálló kötetben kiadja. , - endrész -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents