Új Néplap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-21 / 248. szám
1995. október 21., szombat Visszatekintő 7. oldal Az alku tárgya: Szuezt Budapestért Talán minden másképp alakul, ha nincs a szuezi válság A Corvin köz Tekinthető-e nagyhatalmi alkunak, és ha igen, menynyiben az 1956-os szuezi válság és az októberi magyar események közötti összefüggés - erről kérdezte Balogh Sándor történészt a Ferenczy Euro- press munkatársa.- Az angol fennhatóságot mindenáron megszüntetni kívánó Nasszer 1954-ben került hatalomra Egyiptomban. Két évvel később, 1956 júliusában államosította a Szuezi-csatornát, s ezzel mélyen belegázolt az angolok és a franciák gazdasági-politikai érdekeibe. Míg az angolokat elsősorban az aggasztotta, hogy a csatorna lezárásával csak az egész afrikai kontinenst megkerülve juthattak el a Távol-Keletre, addig a franciák a gyarmataikról való kiszorulás miatt szerették volna félreállítani Nasszert. 1954-ben ugyanis a francia fennhatóság alá tartozó Algériában fegyveres felkelés tört ki, amit az egyiptomi kormány támogatott. Franciaország, miután elveszítette Vietnamot, és meggyengült a pozíciója Tunéziában és Marokkóban, nem akarta feladni Algériát. ^ Az Egyesült Államok vezetése ugyan nem támogatta Anglia és Franciaország hagyományos gyarmattartó politikáját, azonban nem viselhette el a számára túlságosan radikális eszméket valló Nasszer Szovjetunió felé tett lépéseit sem. A nemrég létrejött Izrael államnak pedig mindenképpen érdekében állt a potenciális ellenség, Egyiptom gyengítése. Mindeközben a szovjet érdekövezetben, Lengyelországban és Magyarországon történtek nagy lan következményekhez, fegyveres konfliktushoz vezethetett volna. Valóban nagyhatalmi alkut kötöttek egymással - az oroszok nem avatkoztak be Szuezben, az amerikaiak pedig nem támogatták a magyar felkelést. Gondoljunk csak bele: a magyarországi amerikai nagykövetség végig rendkívül tartózkodó magatartást tanúsított. No persze utólag és a látszat kedvéért háborogtak egy kicsit az újságok címlapjain, de ennyiben ki is merült a segítségük.- Milyen ma az 1956-os események hazai megítélése?~ ' '- Személy szerint úgy gondolom, jó, hogy éz állami' nemzeti ünnep lett. Ugyanakkor mint történész, nem nevezném ezeket az eseményeket forradalomnak, inkább népfelkelésnek. A forradalom alapja ugyanis egy közös program, egy teljesen más politikai koncepció kidolgozása, a társadalmi-gazdasági viszonyok gyökeres megváltoztatásának vágya és szervezett társadalmi erő. Ezzel szemben ’56-ban a politikai álláspontokban csak egy közös volt: a fennálló hatalom megszüntetésének akarata. Nagyon nehéz megítélni ezt az ünnepet, mert még mindig politikai indulatok tapadnak hozzá, holott 40 év után helyénvaló lenne a személyes és a társadalmi vonatkozások szétválasztása. 1956-nak már nincs köze az aktuális politikához, aki mégis ezt állítja, az hibát követ el, és nem a megbékélés szándéka vezérli. Szecső Barbara politikai jelentőségű események. A lengyeleknek egy főtitkárváltással sikerült elkerülniük a fegyveres összecsapást, hazánkban azonban teljesen másképp alakultak a dolgok. Júliusban a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) központi ülésén leváltották Rákosit, a főtitkári posztra Gerő Ernő került. Mindezek ellenére én, mint Moszkvában tanuló aspiráns, úgy tapasztaltam, hogy az oroszokat sokkal jobban foglalkoztatták a Szuezi-csatorna körüli feszültségek, mint a magyar események. Hosszas tétovázás után és Ei- senhower amerikai elnök kérése ellenére - hogy tudniillik a november 6-i egyesült államokbeli elnökválasztás előtt ne történjen semmiféle beavatkozás Szuezben - végül október 29-én az izraeli csapatok megtámadták Egyiptomot, és mélyen benyomultak a Sínai-félsziget területére. Öt nappal később az angolok és a franciák is beléptek a háborúba.- Miért éppen október 29-én történt meg a beavatkozás?- Ez volt az az időpont, amikor már úgy tűnt, hogy a magyar események „lecsengtek”. 27-én menesztették Gerőt, Kádár János foglalta el a helyét, az MDP-t megszüntették, és megalakult az MSZMP. November 5-én, az egyesült angol-francia csapatok támadásának napján a szovjet miniszterelnök, Bulganyin magához hívatta a francia, az angol és az izraeli követeket, és határozottan felszólította őket a támadás abbahagyására. Néhány óra múlva megérkezett az amerikai figyelmeztetés is, így másnap, november 6-án életbe lépett a tűzszünet. A franciák ugyan még hezitáltak egy kicsit, ám az angolok végül meggyőzték őket. Mind az amerikaiak, mind az oroszok reakciója érthető: a két Veres Péter a Petőfi-szobornál világhatalom nem akarta megbontani a közöttük kialakult egyensúlyt, mert az beláthatatTüntetők a Lánchídon így látták közelnézetben - messziről A világlapok októberi számaiból Hazánk valószínűleg sohasem szerepelt a nemzetközi sajtóban annyit, mint 1956 októberében. A magyar forradalom a szó szoros értelmében az egész világon az érdeklődés reflektorfényébe került. S hogy hol miként értékelték, hogyan látták az eseményeket, arról ízelítőt ad néhány rövid idézet a nagy példányszámú külföldi újságok 39 évvel ezelőtti számaiból. New York Times: „Magyarország lovagias és bátor harcosai sokat nyertek országuknak és a szabadság diadalában reménykedő minden embernek. Egy bátor nép új irány ad a történelem menetének.” Financial Times: „Bármiként alakuljanak is az események, Magyarország kitörölhetetlen, lelkesítő fejezetet nyitott Európa történelmében.” DPA (nyugatnémet hírügynökség): „Ezek az emberek nem azért harcolnak, hogy a gyárakat visszaadják régi tulajdonosaiknak, hogy a földeket visz- szaadják a nagybirtokosoknak. Ok csak azt akarják, hogy megszabaduljanak az ÁVH- tól és kivívják országuk nemzeti függetlenségét.” Aurore (Párizs): „Az egész francia népet csodálattal tölti el a szabadságharcosok hőstette. Örömkönny csillogott minden francia szemében, amikor szárnyra kelt a hír, hogy Magyarországon kivívták a szabadságot.” Daily Express (London): „A bátorság és hősiesség elérhető közelségbe hozta a magyaroknak a szabadságot.” Die Presse: „A magyar forradalom halott áldozatai nemcsak hazájuk sorsát fordították jobbra. Ennél sokkal többet tettek, és ezzel világtörténelmet csináltak. Megmutatták, hogy az emberi akarat, ha hisz a jó ügyben, erősebb a fegyvereknél, és erősebb, mint egy hatalmas birodalom és rendszerének egész hatalma.” New York Héráid Tribüné: „A magyarországi események után a mai világ többé nem azonos a tegnapival.” Manchester Guardian: „A magyarság hősiességének jutalma nem marad el.” Rude Pravo (Prága): „A magyar nép drágán fog fizetni ezekért a napokért”. News Chronicle: „Kelet-Európa sorsát nem a Dunánál, hanem a Kremlben intézik el.” New York Times: „A bátor magyar nép sokat ért el, hihetetlenül rövid idő alatt. A politikai győzelem máris kétségtelenül az övé, és ezt már csak tömeges orosz katonai beavatkozás ragadhatja el tőle. Ebben van a veszély.” Ferenczy Europress Prágában vették észre, hogy a Bem téren koszorúzott. . . Szabó Iván 1956-os emlékeiről A nyolcvanas évek végéig sejtelme sem volt arról, hogy nemcsak az emlékekben rögzült a 39 évvel ezelőtti kép: diáktársaival a Bem térre vonult, és egyike volt azoknak, akik a tüntető tömeg ovációja közben az egyetemi ifjúság nevében koszorút helyezett el a ’48-as szabadságharc hős tábornokának szobránál. Nem tudta, hogy azóta már történelmi eseményként számon tartott tüntetésnek ezt a mozzanatát a filmhíradó operatőre is megörökítette.- Előző najy forró hangulatú nagygyűlés volt a műegyetemen, amelyen éri is felszólaltam- idézi emlékeit Szabó Iván, az MDF ügyvezető elnöjce. - Ott fogalmazódott meg a határozat, hogy az egyetem minden hallgatója egységesen kilép a DISZ-ből, és csatlakozik az „ellenszervezethez”, a MF.TESZ-^ hez. Hárman kaptuk a megbízást, hogy tudassuk qz akkor szinte nyílt lázadásszámba menő döntés hírét a DISZ központi vezetésével, amit meg is tettünk.- Ennek a napnak a történetéhez tartozik, hogy az egyetemen már kézről kézre jártak a hallgatók pontokba foglalt követelései. S minthogy lapunknak, a Jövő Mérnökének egyik rovatvezetője voltam, telefonon hívtam föl Sándor Iván főszerkesztőt, aki — lapzárta lévén - már tördelte a friss számot. Az egyetemről diktáltam be a dokumentum szövegéi, így másnap reggel a mi újságunk elsők között adta hírül országnak-vi- lágnak az egyetemi ifjúság 12 pontos követelését.- Másnap, október 23-án persze ott voltam az elsöprő erejű demonstráción, s a Bem-szobor előtti koszorúzásnak egyik aktív részese voltam. Nem tudtam, nem tudtuk, hogy filmszalagra kerültek a tüntetésnek ezek a részletei, ahogy máig sem tudom, hogyan kerültek ki ezek a filmkockák Prágába. Tény azonban, hogy kikerültek, és az ottani híradósok annak rendje és módja szerint lerakták az archívumba. 1989 őszén a magyar tévé egyik forgatócsoportja bukkant rá s készített róla egy másolatot. Minthogy fölismertek, egy rövid kópiát ajándékba nekem is hoztak. Természetesen az „illetékesek” e híradórészlet nélkül is tudták, hogy a forradalom napjaiban hol jártam, mit csináltam - így azután 1957 januárjában három hónapra a Gyorskocsi utcai börtön lakója lettem. Utolsó éves hallgató voltam, de ugye, 3/2-es számú fogolyként a záró félévben nem látogathattam az egyetemi előadásokat, foglalkozásokat. Mégis megtörtént a „csoda”: valamennyi kötelező rajzom idejében elkészült. és eljutott a tanárok kezéhez. A magyarázat egyszerű: évfolyamtársaim, Sándor Frigyes „vezérletével” elkészítették és nevemben beadták a rajzdolgozatokat, a tanárok pedig - noha tudták, hogy rács mögött vagyok - elfogadták, és a félévemet igazolták... (Koós)
