Új Néplap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-19 / 246. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. október 19., csütörtök 1956. október áldozatai Értünk harcoltak! Ha megfigyeljük e kis nemzet történelmét, azt állapíthatjuk meg: mindig meg kellett küzdenie elnyomóival szemben szabadságáért, függetlenségéért. Két neves dátum is ehhez kötődik: 1848 és 1956. Méltóan kell megünnepelnünk 1956 emlékét. A kegyetlen diktatúra után egy néppárti demokráciát próbáltunk kiharcolni. Sajnos ez akkor nem sikerült. A hazánkat megszállva tartó szovjet hadsereg, valamint a belső diktatúrát akaró kisebbség együttesen vérbe fojtotta. Rákosiéknak sikerült megszüntetniük a többpárti parlamenti demokráciát. 1949- ben súlyos terhek, nehezedtek a magyar nép vállára. A parasztságot szigorú beszolgáltatások, adóterhek sújtották. De nem volt kímélet az iparosságot, az értelmiséget illetően sem. Akik egy kicsit is nem értettek egyet a diktatúra gondolatával, azokat halálra vagy szigorú börtön- büntetésre ítélték. 1956-ban fellázadt a nép a kegyetlen elnyomás ellen. Minden, szabadságot szerető ember egyet akart. A szovjet túlerővel szemben azonban tehetetlenek voltunk. 1956 után kis enyhülés következett azok számára, akik egyetértettek a Kádár-rezsimmel. A nagy többségnek azonban újabbnál újabb megpróbáltatásban volt része. A parasztságot kényszerítették a közösbe. A mezőgazdasági országból mindenképpen vas és acél országát akartak „faragni”. Ez 43 évig tartott. 1956 szelleme nem szűnt meg, 1990-ben ezt rendszer- váltás követte. Ám a több mint négy évtizedes diktatúra súlyos gazdasági terheket hagyott az országra, amit napjainkban az egyszerű kisemberek éreznek legjobban. Ma az tapasztalható a parlamenti demokráciában, hogy folyik a harc a pártok között a hatalomért. Ehelyett pedig összefogásra lenne szükség, nehogy a teljes érdektelenség uralkodjon el rajtunk. Emlékezzünk meg azokról, akik 1956-ban életüket áldozták hazánk függetlenségéért és szabadságáért. Szűcs Kálmán 56-os szövetségi tag Jászberény Akinek (csak) igaza van ... ... és akinek joga Nagyra becsülöm azokat, a tandíj bevezetése mellett kardoskodó törvényhozókat, akik semmiféle anyagi, erkölcsi támogatást nem kaptak, és mégis - családi összefogással, nagy áldozatvállalással, derékroppantó munkával megszerzett pénzen végezték el az egyetemet vagy főiskolát, szereztek diplomát. Ők bátran kiállhatnak ország-világ elé, s nyugodtan elmondhatják: Nézzetek ránk, mi mindenféle támogatást nélkülözve tanultunk, képeztük magunkat, és ezzel jogot szereztünk arra, hogy most kiálljunk a tandíj kötelező fizetése mellett. Azok a törvényhozók azonban, akiket termelőszövetkezet, állami gazdaság, gyár, intézmény, párt vagy bármilyen egyéb szervezet rendszeresen ösztöndíjjal segített, jobban tennék, ha meghúznák magukat az ország egyik sarkában, és legalább mélységes hallgatásukkal tiltakoznának a most országos felháborodást keltő törvény bevezetése ellen. Mert lehetséges, hogy éppen ők ágálnak a leghangosabban amellett, hogy'a kötelező tandíj az államkasszát gyarapítsa. Talán ők is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy - például - a Budapest Banknak 12 milliárdot kellett az államkasszából kifizetni azért, mert vezetői fedezet nélkül kölcsönöztek behajthatatlan milliókat. És tízmilliószámra adták ki a végkielégítéseket olyanoknak, akik az ilyen hibákat elkövették; megegyezés útján egyik magas székből a még magasabba, bársonyosabba átültek. Most sem a jogról beszélek. A gyarlóság arra készteti az embert: ha már olyan helyzetbe kerül - rafinériával vagy rátermettséggel -. hogy jogot alkothasson, azt nem a mások javára teszi, hanem a saját maga és az őt támogatók érdekében, bármilyen erőfeszítést is kell alkalmaznia az igazság félreállításával. Tehát: az államkasszát a havi kétezrekkel! És újra felvetődik a kérdés: vajon hányán lehetnek a tandíjfizetés bevezetését támogatók között olyanok, akik havonta ilyen magas összegeket fizettek, és mellette állandóan rettegniük kellett, hogy egyszer ennek akár a négyszeresét is kivethetik rájuk? Az alacsony keresetűek és azon vidékiek, akik kiszorulnak a kol- i légiumból, elkeseredésükben csak a kezüket szorít(hat)ják ökölbe, és gyűlöletes ellenségeikké válnak a sorsukat ilyetén intézőknek. Ez is bizonyítja, mennyire igaz az én régebbi megállapításom, amely szerint: „Magyarországon tízmillió embernek igaza van, a többinek pedig joga”... Id. Kanta Gyula Berekfürdő Az utazás a legszebb kikapcsolódás Ismerd meg hazádat! - e mozgalom keretében jártuk be az év nyári hónapjaiban az ország egy-egy táját. Ellátogattunk Pécsre, Nyíregyházára, Hajdúszoboszlóra. Októberben egy autóbusznyi utassal Gyulára készülünk. Ezzel - sajnos - be is fejeződik az 1995. évi kirándulások sorozata. Úgy gondoljuk, hogy akik velünk voltak ezeken a „kiruccanásokon”, sok élményt, tapasztalatot gyűjtöttek, melyekre szívesen gondolnak majd vissza a hosszú téli estéken. Bizony, némely társunk szinte még a város határán sem jutott túl, nekik még nagyobb eseményt jelentett egy-egy kirándulás. Útjainkon Pályi Ferenc volt a „pilótánk”. Köszönjük mindig kedves, udvarias magatartását. A városi nyugdíjasklub vezetői és tagjai Mezőtúr Nem mind ufó, ami fénylik! Fényágyú is lázba hozza a népet Vallom, mert tudom, láttam, tapasztaltam és éreztem, hogy ufók léteznek. Utánajártam, megbizonyosodtam róla. Most viszont egy álufójelenségről írok, melyet láthattak Jászapá- tin, Jásziványon, Jászszentand- ráson, Hevesen - s akár az ezekkel szomszédos területeken, Szolnokkal bezárólag is. Szeptember 29-én, pénteken este 23 óra körül egyik ismerősöm csengetett be hozzám. Izga-' tottan mondta: gyorsan menjek vele, nézzek meg egy különös fényjelenséget az égen, He- ves-Jászivány között. Valóban: mozgó, forgó fényköröket láttunk. Abban „megegyeztünk”, hogy ez - akármi is lehet, csak nem ufó. Kocsiba ültünk egy prizmás távcsővel felszerelkezve, és útnak indultunk. Az apáti tsz vegyszerkeverője mellett volt az első megfigyelőpontunk, ahonnan kiszúrtuk, hogy tényleg vetítik valahonnan a fényt Heves felől, az iványi be- kötőúttól. Egy pontból kiinduló halvány fénycsóva utalt erre. Heves felé haladva a fényjelenség változatlanul előttünk-fölöt- tünk imbolygott. Hevestől 5-6 km-re a földről induló fénycsóva egyre határozottabb lett, s jól láthatóan vele együtt mozgott az égi fényjelenség is. Útitársam tudta, hogy hol van a hevesi diszkó. Odamentünk. Én lézerre gyanakodtam, de a tulajdonos elmondta, hogy fényágyúról van szó: Németországban szerezhető be, több száz wattos halogénizzó van benne, hideg tükör prizmákon keresztül vetíti a fényt az ég felé, s közben mozog-forog. Hatótávolsága 60-70 kilométer. Egy fénykörre is összehúzható. A fénykörök égi létrejöttéhez maximum 1 km felhőalap, fák fölötti köd, pára szükséges. Sajnos nem tudtuk a fényágyút közelről megnézni, mert biztonsági zár állta el az oda vezető utat. De legalább meggyőződtünk feltevésünkről! Borsos János, Jászapáti Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Az oldalt szerkesztette: Farkas Ferencné Különleges világnap A meghívó szövege egyszerű, világos volt. Idősek világnapja. 1995. október 2-án (hétfő) 15 órakor a Városi Művelődési Központ színház- termében ünnepi műsorral köszöntjük Szolnok város idős polgárait. Minden érdeklődőt szeretettel várunk." Máig nem tudjuk: kik vártak s akartak köszönteni minket a megjelölt napon. Ettől eltekintve köszönjük a nyugdíjas női kórus, a gyermekba- lettcsoport, a mezőtúri citera- zenekar és a tárogatóművész fellépését. Műsoruk ünnepi volt. De mi, naiv öregek, azt gondoltuk, ha városi szinten hívtak meg bennünket, valaki a városi önkormányzat nevében mond köszöntőt. Úgy látszik, azon a napon a polgár- mesteri hivatal vezetői, az önkormányzat képviselői közül senki nem ért rá. Ameny- nyiben a szervezők nem (is) hívták meg őket, elnézést kérek tőlük. A köszöntő végül is nem maradt el. Egy fiatalember - nem tudjuk, milyen minőségben, kiknek a képviseletében - üdvözölt bennünket közvetlen hangnemben, jópofás- kodva. Különösen tetszett, amikor megjegyezte: annyira fiataloknak vél bennünket, hogy akár tegeződhetnénk is. A Falu végén kurta kocsmát elhagyhatta volna! A két évvel ezelőtti ünnepség sikeresebb volt. A köszöntő, a szíves vendéglátás mellett számtalan ígéret elhangzott az idős emberek megbecsüléséről és a róluk való gondoskodásról. Sokáig törtük a fejünket: mi volt áz oka a két rendezvény közötti különbségnek. Nos, akkor az országgyűlési és önkormányzati választások előtt voltunk... A sok képviselőjelöltnek szüksége volt az idős emberek szavazataira is... Megállapítottuk: ha évenként lennének országgyűlési és önkormányzati választások, mi is jobban járnánk. Ez azonban lehetetlen, és nem is kívánunk olyan állapotokat, amelyek ezt szükségessé tennék. Ennek a költségeit is úgyis velünk fizettetnék meg! Inkább legyen négyévenként idősek világnapja, választási nagygyűlésekkel együtt. Sablonos köszöntők helyett naponta, tettekben bizonyítsák, hogy valóban törődnek az idősekkel. Sziklavári Attila Szolnok Küldjön egy képet! Figyelő focistafeleségek Ez a felvétel 1957-ben készült, a régi (ártéri) cukorgyári pályán, egy Papírgyár-Cukorgyár „örök” rangadón. A képen a futballistafeleségek láthatók, miközben érdeklődéssel nézik és kritizálják: a férjek miként rúgják a bőrt. Az asszonyok, balról jobbra: Tassi Lajosné, Baricza Györgyné, Vörös Lászlóné, Kádár Sándomé, Raskó Sándorné, Helmreich Mátyásné. Előtérben: az akkor kétéves Vörös Lacika. A fotót féltve őrzi: Vörös Lászlóné, Szolnok Szárnyalt a muzsika Szép esténk volt Csodálatos, „lélekfürdető” zenei élményben volt részünk szeptember 29-én a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola és az Egri Helyőrség egyesített zenekara közös hangversenyén a VMK- ban, a zenei világnap alkalmából Szolnokon. A hangverseny „parancsnokai” Fejes István és Kovács László karnagy urak voltak. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a „balítélettel”, hogy a fúvószenekarok csak hangos indulókat tudnak játszani. Azt is. De nem csak azt! A műsor második száma, Hidas Frigyes Szvit fúvószenekarra című, többtételes művének árnyalt tolmácsolása volt az eleven cáfolat az előítéletre. Ez és a műsor további része meggyőzött arról, hogy a katonazenészek is komoly művészek; drámaiságot, harsány örömet, gazdag érzelmeket „hallottunk” előadásuk során. Harsányak voltak, ha a mű megkívánta, de leheletfinom hangokat is előcsaltak hangszereikből. A műsor utolsó három produkciójához csatlakozott a Szolnoki Kodály Kórus, a MÁV Járműjavító Férfikara és/ a Kodály Zoltán Zenei Általános Iskola Leánykara. A zenekarokkal közös előadásukban hangzott el Beethoven Örömódája és Händel Hallelujája, melyeket áhítattal hallgattunk. Fergeteges sikert aratott a zárószám - a zenekarok és a kórusok közös produkciója, Van- gelis: 1492. A paradicsom meghódítása. A közönség szűnni nem akaró tapsa és ovációja kikényszerítette az ismétlést, ezt a csodálatos, szárnyaló muzsikát. Felejthetetlen élmény volt ez az esti hangverseny.-Kellemes meglepetésként hatott, hogy mindezért egy fillért sem kellett fizetnünk. Telt ház volt, annak ellenére, hogy ugyanakkor a színházban a West side story premierje zajlott. Szívesen mennénk mielőbb egy újabb katonazenekari hangversenyre. Csaj bók Ferencné, tanár Kiskutya, nagy lánccal Kis kutya, nagy kutya, nem ugat hiába... Te, kiskutya! Azzal a ménkű nagy lánccal a nyakadban akár voníthatnál is - jogosan. De mintha még „mosolyognál” is! A szemeid elárulják: jó dolgod lehet! Csaholj hát boldogan, ugrándozz, ameddig a lánc enged! A világra viszont nyelvet öltesz! Talán igazad van .. . Az igazságtalan „olajkompenzáció” miatt Egyes települések hátrányt szenvedtek, mások jogosulatlan előnyhöz jutottak Jászárokszállás Város Képviselőtestülete 1995. október 6-án levelet juttatott el Szabó György népjóléti miniszter címére. Tisztelt Miniszter Úr! Jászárokszállás Város Képviselő-tes- tülete tiltakozását fejezi ki a népjóléti miniszter 31/1995. (IX. 12.) NM. rendelete ellen. A régóta várt és a köztudatban „olajkompenzáció” néven emlegetett rendelkezés több száz település, közöttük Jászárokszállás város lakosságát hátrányosan érinti, míg más, több száz települést, köztük a nagy-- városokat jogosulatlanul előnyösebb helyzetbe hoz. Jászárokszállás a fűtőolaj árának literenkénti 50 forinttal történő megemelésének támogatására 2 597 180 forint normatív költségvetési támogatást kapott. Az 1994-95-ös fűtési idényben 1148 háztartás igényelt fűtőolajjegyet. így látható, hogy valamennyi igénylő számbavétele esetén mindösszesen 2262 forint jut egy családra és egy fűtési szezonra, vagyis 25 liter fűtőolaj ára. Városunkban ebben a fűtési szezonban fűthetünk először gázzal, így a fűtési módot változtatók száma nem túl magas, hiszen a hozzájárulást befizetők talán egyharmadának volt csak anyagi lehetősége a belső rendszer kiépítésére is. A rendelkezés úgy szól, hogy az átmeneti segélyre vonatkozó eljárási szabályok szerint különösen azon háztartások egyszeri nagyobb ösz- szegű támogatására használható fel a keret, melyek a háztartási tüzelőolajjal való fűtést gazdaságosabb fűtési móddal váltják fel. Egy családi ház gázfűtési megoldására minimálisan 200 ezer forintot számolva, nagyobb összegű támogatásnak vélünk - szerényen - 50 ezer forintot. így a juttatott keret 52 családnak elegendő, ha az olajjal fűtők nem kapnak egy fillér támogatást sem. A mai napig összesen 400 támogatási kérelem érkezett önkormányzatunkhoz. Az egy főre eshető összeg:-6500 forint. Az önkormányzatnak egy társasházban 11 bér-, illetve szolgálati lakása van, melyet olajjal fűtünk. Az ingatlan gázra történő átállítása másfél millió forint. Ha fűtési támogatást kívánunk a lakóknak nyújtani, legszerényebb számítások szerint is ez 500 ezer forintba kerülne. Mit tegyünk? Több olyan tömbház van a város- központban, ahol a lakók csak olajjal tudnak fűteni, mivel például széntárolásra alkalmas helyiségek nincsenek, de nem is építhetőek helyhiány miatt. Körülbelül 80 ilyen lakással rendelkezünk. Velük mi lesz? A fenti érveink alapján nyomatékosan tiltakozunk a rendelkezésre álló összeg elosztása miatt. A minisztérium nem mérte fel előzetesen az olajjal fűtők, olajjegyigénylők számát településenként. Ha ez megtörtént volna, akkor bizonyára nem kaptak volna súlyos milliókat olyan települések, ahol szinte senki nem fűt olajjal, mert évtizedek óta gázfűtés van. így olyan településeknek jutott volna reális összeg, amelyek infrastrukturálisan elmaradottak vagy éppen most próbálkoznak több évtizedes hátrányok behozásával. A vidéki emberek sem másodrendű állampolgárok, az állami terhek minket is olyan mértékben sújtanak, mint a nagyvárosokat, a fejlettebb településeket, ezért a tüzelőolajtámogatás ügyében igazságos, a ténylegesen felmerülő szükségleteknek megfelelő elosztást kérünk. Ezúton nyújtjuk be többlettámogatási igényünket, melynek gyors elbírálását várjuk, tekintettel a nagyszámú igénylőre és a fűtési szezon beálltára.
