Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-09 / 211. szám

1995. szeptember 9., szombat Tükör 7. oldal Ingyen kapott biztonság * Milliós károkat okoz, ha szivárog a gáz Keresd a „vakanyát", mert életet menthet! Évente félszáz esetben okoz tragédiát a hibásan felszerelt propán-bután gázpalack. A vidéki lakás­­tüzek, gázrobbanások ki­lencven százalékát gázszi­várgás okozta. A rendőr­ség, a tűzoltóság vizsgá­latai szerint elsősorban a magányosan élő idős em­berek, a technikai dolgok­ban járatlanabb háztulaj­donosok tekinthetők po­tenciálisan veszélyeztetett­nek. Ma már vidéken is teret nyer a vezetékes gázellátás, ennek ellenére még mindig sokan használják a pa­lackos gázt. Holló Csaba, a propán-bután gázt forgal­mazó PRÍMAGÁZ marke­ting vezetője szerint a bal­esetek tekintélyes hányadát meg lehetne előzni, ha a fogyasztók némi segítséget kapnának a palack csatla­koztatásához.- Hogyan gondolják mindezt?- A dolog sokkal egysze­rűbb, mint amilyennek első hallásra tűnik. Akik palac­kos gázt használnak, tud­ják, hogy csere alkalmával a nyomáscsökkentő és a palack között a kapcsolatot biztosító anyában egy tö­mítést is el kell helyezni. Ez a legkockázatosabb mű­velet a csere alkalmával, mert a műveletet a fo­gyasztónak magának kell elvégeznie. Korábban többféle tömí­tőgyűrűt lehetett kapni: pa­pírból, bőrből, vagy műa­nyagból készültek.- Mi a különbség a három anyag között?- A papírtömítéseknek sem a vastagságuk, sem a tömítésük nem olyan, ami a megfelelő biztonságot garantálja. A bőrből ké­szültek sem azonos minő­ségűek voltak. A cserete­lepek különféle forrásból, különféle minőséget árusí­tottak.- Ha jól értem: nincs egyértelműen biztonságos tömítés? Természetesen van. Szerintünk a legbiztonsá­gosabb, a műanyag tömí­tőgyűrű, ezért úgy döntöt­tünk, hogy a cég több mint 2500 cseretelepén csak ezt árusítjuk! Illetve nem is árusítjuk: adjuk a fogyasz­tóknak.- Ingyen?- Igen. Amikor valaki a Prímagáznál cserél palac­kot, megkapja ezt a tömí­tést is. Persze gondoltunk arra is, hogy a vevők fe­ledékenyek, zsebre teszik, elveszíthetik a tömítést, ezért kifejlesztettünk egy olyan szelépzáró „vakanyát'', ami­ből könnyen kipattintható a tömítőgyűrű. A cseretelepen átvett palackon így kivétel nélkül rajta lesz ez a fontos alkatrész.- Rossz „szereiéi" kezé­ben könnyen megsérülhet­nek a tömítések. Ez is bal­­esetforrás lehet...- A műanyaggal ez ke­vésbé fordulhat elő, mint a papírral, vagy a bőrrel. De kétszer felhasználni a mű­anyagot sem szabad. Ami pedig a szerelést illeti? Ez csak szerszám dolga. Ösz­­szeállítunk egy csomagot is, mert a fogyasztók egy részének megfelelő szer­száma sincs. Különösen indokolja ezt a lépést az, hogy a nyomáscsökkentők egy része is kezd elöre­gedni, cserére szorul. Két dolgot összekapcsoltunk: a most kínált csomagban lesz egy 27-es méretű villás­kulcs, amellyel megfelelő erővel lehet meghúzni a kicserélt nyomáscsökkentő hollanderét. És persze adunk egy töm­lővel szerelt, korszerű, an­gol gyártmányú nyomás­­csökkentőt is. Mindez 1.590 forintba került majd, de a kivá­lasztott 40 cseretelepün­kön az első öt ven vevőnek 999 forintért adjuk, ha cserébe leadja a régi nyo­máscsökkentőjét.- Ezeket felújítják, újra forgalmazzák?- Erről szó sincs. A húsz­ezer darab régi készüléket szétszedjük, megvizsgál­juk, mert szeretnénk képet kapni arról, milyen állapot­ban vannak az országban a jelenleg használt nyomás­­csökkentők. A tapasztalatokat hasz­nosítjuk, hogy egyáltalán ne legyen baleset. (x) A figyelem biztonságot terem . ' ■ PRÍMAGÁZ Biztonsági Egységcsokor prím agáz A PB-gázzal működő berendezések tökéletesen biztonságosak, amennyiben figyelmesen betartjuk a használatukra vonatkozó szabályokat. Azonban a PRÍMAGÁZ felmérései szerint gyakori probléma 9 a nem megfelelő villáskulcs használata a nyomáscsökkentő és a palack csatlakoztatásakor a nyomáscsökkentő hollanderének megrongálódása SÍ a régi tömítőgyűrű használata SÍ a régi, elöregedett gumitömlő és nyomáscsökkentő használata PRÍMAGÁZ Biztonsági Egységcsokor A PRÍMAGÁZ a gázkészülékek biztonságos használa­tához összeállított egy biztonsági egységcsomagot: fii egy nyomáscsökkentőt fii egy kék színű PRÍMAGÁZ tömítőgyűrűt fii egy gumitömlőt fii egy 27-es villáskulcsot Biztonsága érdekében cserélje ki régi, elhasznált nyomáscsökkentőjét! Játékos fizika a Csodák palotájában • • Önmagunkkal is parolázhatunk Néhány nappal ezelőtt a Vasas Teniszcsarnokában (Budapest, Pasaréti u. 2.) megnyílt a Cso­dák palotája. A kiállítás minden korosztályt elbűvöl. Találkoz­hatnak az érdeklődők távvezé­relt robotokkal, eltérített televí­zióképpel, „pisai” ferdetorony­­nyal, optikai furcsaságokkal, és sok más természettudományos jelenséggel, játékkal. Hogy mindebben mi az új? Csak annyi, hogy ott minden kézzel fogható, kipróbálható. A gyerek felnőttnek, a felnőtt gyereknek érezheti magát. A Csodák palotájáról beszélget­tünk dr. Boros Dezsővel, a jász­berényi Gyakorló Általános Is­kola igazgatójával - aki mate­matika-fizika szakos -, az Eöt­vös Lóránd Fizikai Társulat tagjával.- A Csodák palotája mú­zeum, csodapalota vagy gyerek­játék?- Nevezhető röviden nem szokványos múzeumnak. Tu­lajdonképpen az ember és a természet, illetve a korszerű tu­domány-technika világa közötti kommunikációt szolgáló ját­szóház ún. „hands”-on tudomá­nyos múzeum. A látogatók a természeti jelenségeket de­monstráló eszközöket saját ma­guk működtethetik. így interak­tív, élményszerű formában is­merhetnek meg természettu­dományos törvényszerűsége­ket. Közben saját kreativitásuk is kibontakoztatható, fejleszt­hető. A játékok használatával mindenki átélheti a nagy felfe­dezést. Megdöbbentő, de kezet tudsz fogni magaddal, vagy lá­tod a tál alján a mogyorót, még­sem tudod kivenni. Ezek s a többi különös tárgy először kí­váncsivá tesz, majd lehet, hogy Egy a sok csoda közül mérgessé, hisz nem jössz rá a rejtély megoldására. Ám ha nem adod fel, s megoldod, ak­kor jókedvűen, büszkén lépsz tovább, ahol még elképesztőbb játékok kápráztatnak el. Fantá­ziád mozgatórugói egy pilla­natra sem állnak le. Alakul mint a mágikus szobor, vagy a fé­ligáteresztő tükör.- Honnan származik a Cso­dák palotája?- A világon mindenki „Sci­­ense center” néven ismeri az ilyen múzeumokat. Frank Op­. penheimer, a híres atomfizikus fejéből pattant ki az „isteni szikra”. Az USA felkarolta az ötletet, hiszen az iskolák nem tudnak lépést tartani a technika rohamos fejlődésével. 1968- ban felépítették az 'Exploratóri­­umot. A siker döbbenetes volt. Milliók - iskolások, családok - zarándokoltak ide. Európában pedig Franciaország egyik leg­kiemelkedőbb látványossága a La Viliette, mely a XXI. század technikáját is bemutatja. Lon­don, Madrid is magáénak mondhat egy-egy Sciense Mú­zeumot. Itt Közép-Európában a népszerű Öveges József pro­fesszor álmodott ilyen játszó­házról. Talán mert oly távoli­nak tűnt a megvalósíthatósága, lett a neve Csodák palotája. Vagy talán azért, mert a gyere­keknek is eddig elérhetetlen vi­lágot nyitott volna meg. Ezt az ötletet karolta fel Öveges pro­fesszor halála után az Eötvös Fizikai . Társulat. A Rubik Nemzetközi Alapítvány és a MTA támogatásával már 1994 márciusában a Budapesti Mű­szaki Egyetem aulájában ren­deztünk játszóházat. A sikert bizonyítja, hogy a két hét alatt 20 ezer érdeklődő tekintette meg. Felismerve az érdeklődést az újdonságnak számító játszó­ház iránt. 1995. szeptember 1- én - ezer négyzetméter területű - hat hétig nyitva tartó kiállítást szerveztünk.- Van-e tanácsa azok szá­mára. akik ellátogatnak a Pa­saréti útra?- Önfeledten vegyék birto­kukba a tudományos játékokat. Nem kell sietniük, félniük, hogy elrontják, ha kipróbálják. Ha maguktól nem jönnek rá egy-egy csalafinta tárgy műkö­désére, nyugodtan lehet kér­dezni ,az ott őrködő fizikus hallgatóktól, egyetemistáktól. Valójában ők nem is igazi őrök, inkább társak a játékban. Segí­tőkészen nem csak választ tud­nak adni a legkülönösebb dol­gokra is, hanem a játék okozta károkat is percek alatt megja­vítják. Egyszóval mindent a szem­nek, s mindent a kéznek. így élményszerűén ismerik meg az emberi gondolkodás csodáit.-ptd­„Akkoriban fehér bolsevistáknak neveztek bennünket” (G. P. 74 éves, négy polgárit végzett gazdálkodó) Életsorsok Műfajilag szociográfiai riportnak is nevezhető írások rendre egy-egy életsorsot mutatnak be. A cikkben szereplő sze­mélyiek) azonosításához szükséges adatok azért hiányoznak, mert a felvillantott élettörténetek sokkal több hasonlóságot, mint különbséget rejtenek magukban. Másokkal ugyanígy megismétlődhetnek. Az olykor elkerülhetetlen stilizálás vélhe­tően nem változtat a lényegen. „1938-ban megalakult falunk­ban a Katolikus Agrár Le­gényegylet, annak lettem a tit­kára. Akkoriban fehér bolsevis­táknak neveztek bennünket, mert a nagybirtokrendszer fel­osztását követeltük, vagyis hogy a nincstelenek is földhöz jussanak. - Ön is szegény volt? Hetvenhét hold földünk volt, és nyolcán voltunk testvérek. Gyermekkoromban tanyán lak­tam, ahonnan három kilomé­terre jártam iskolába és a szín­körbe. Szegény édesanyám, aki korán özvegyasszony lett, min­dig szidott, hogy nem sajnálod, tönkremegy a lábbelid.. Minden második este mentem szerep­próbára: a tanító tudott hege­dülni, a próbák után tánc volt, aztán mentünk haza. Nehezen éltünk, de mindenünk megvolt. Addig, amíg meg nem jelentek az igazi bolsevisták. Négy ta­nyánk volt, én az öreg tanyában laktam. Az összes kulákadóval engem nyírtak ki, az utolsó te­henemet, az utolsó disznómat is elvitték. Végül is 1952-ben lép­tem be a téeszbe. Lakodalom .előtt két héttel (akkor nősül­tem) lefoglalták nálam az ösz­­szes mustkészletet hordóstól együtt. Azt" mondta az akkori tanácselnök, hogy nem tud se­gíteni: tavaly a kabátját vették le, de az idén az ingét is leve­szik. Mondom, tudok én meg­oldást, elnök elvtárs, megnősü­lök és belépek a téeszbe. Azt kérte, fizessek kétszáz forintot, és felmentik az összes must­készletet. A mustot felszabadí­tották, a lakodalom éjszakáján mégis a szomszédból hordták át a bort huszonöt literenként. A feleségem szintén kulák csa­ládból származott, így szálkák maradtunk a kommunisták szemében. De én sem szerettem őket. A téeszben azt is eltitkol­tam, amihez értettem. Csak azt csináltam, amit mondtak. Mert a mindenkori gazdának enge­delmeskedni kell. - Nem volt soha lelkiismeret-furdalása, ha esetleg észrevette, hogy nincs értelme az utasítást végrehaj­tani? Nem is gondolkoztam ezen, mással voltam elfoglalva. Egy esztendő múlva ötven éve lesz, hogy az egyház képvise­lője vagyok. Az egri érsek ne­vezett ki örökös képviselőnek, mint katolikus írót. Mert szín­darabokat írtam annak idején. Az elsőt például a Kunszent­­mártonba deportált angolki­sasszonyok gépelték le díjtala­nul. De írtam verseket és novel­lákat is. Engem nem tudott megtörni a rendszer, mert nem hagytam magam. Nem kértem, és nem fogadtam el előnyöket, hanem mindig az éltetett, hogy előbb vagy utóbb a magam ura leszek. Egyéni gazdaként kezd­tem, s abban hittem, egyéni gazdaként halok meg. Nem szolgáltam soha másokat. - De hát mégsem úgy alakult az élete, mint ahogyan remélte. Biztosan arra gondol, hogy mű­lábbal nem lehet dolgozni. Én is erre gondoltam, amikor combnyaktöréssel kórházba ke­rültem. Rendbe tettek, de fél év után elkezdett üszkösödni a sarkam. Sok mindennel próbál­koztak az orvosok, 1991-ben (pünkösd utáni szerdán) mégis le kellett vágni a lábam térdből. Ha levágták, hát levágták. A műláb ugyan nem olyan, mint amilyen az egészséges, de ka­szálni és kapálni így is tudok. Két éve visszaigényeltem húsz hold földet, azon gazdálkodunk a legényfiammal együtt. Jószá­gokat tartunk. Ahogyan az ■ apámtól tanultam, ugyanúgy csinálunk mindent. Csak azt sajnálom, hogy a fiam mindig elégedetlenkedik. Traktort akar venni, mert azt hiszi, többet ér a lovaknál. Nem győzöm neki mondani: óvatos legyen, és ne kapkodjon el semmit. Most, hogy visszajöttek a bolsevisták fiai. a földet újra visszavehetik. És ezúttal igazuk is lesz. Néz­zen körül a határban, ennyi gazdátlan föld a világháború idején sem volt. Hogyan függ össze mindez a lovakkal? Na­gyon egyszerűen. Annyi sofőr és szerelő van, hogy a traktorra bármikor rá lehet ültetni őket. A lovakhoz azonban érteni kell. Sokkal könnyebb most gépál­lomásokat szervezni, mint negyven évvel ezelőtt. Csak össze kell szedni a gépeket. - A körülmények azonban gyökere­sen megváltoztak. Ami elmúlt, többé nem jön vissza. Ne higy­­gyen ebben! A faluban is annyi a munkanélküli lézengő és a szegény ember, hogy bármire kaphatók. A Horthy-időszak alatt is voltak napszámosok, de ha megalkudtak velük, munká­jukat becsülettel elvégezték. A családjukért dolgoztak, s aki tehette, földre gyűjtött. Akik viszont a városokból visszake­rültek (hol az egyik, hol a má­sik nap zárnak be gyárat, üze­met), csak enni és inni akarnak. Nem gondolnak a jövőjükre. Ezekkel mindent meg lehet tenni. — Akaratuk ellenére is? Mit számít nekik? Annak van felelőssége, akit valami köt. Rég meghaltam volna már én is, ha nem lenne földem. Aki egyszer a maga ura volt. az so­hasem felejti el. - Az írással végképp felhagyott? Igen. Nincs már értelme, mert azt csinálom, amihez értek. Ha Is­ten ad még néhány évet, boldo­gan halok meg.” Kerékgyártó T. István / I ír

Next

/
Thumbnails
Contents