Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-27 / 227. szám

1995. szeptember 27., szerda Jászsági Körkép 5. oldal Gáz, telefon van, pénz az... Jászfelsőszentgvörgyön a leg­utóbbi adatok szerint ezemyolc­­százharminchárom lélek él. A községháza költségvetése hatvan­négymillió forint, és bizony ebből jószerével csak a létesítmények fenntartására, bérekre futja. Mint minden településen, itt is bőven elkelne a több forint, most ilyen évek járnak. Százon felül van az állástalanok száma, és akik eljár­nak dolgozni, azoknak vagy Jász­berény, vagy a főváros a célállo­másuk. Az sem meglepő, hogy a számuk egyre fogy, mert a mun­káltatók nem mindegyike fizeti szívesen dolgozója havi bérletét, ami fővárosi viszonylatban sok ezer forint. Ha pedig ez az összeg a proletárt terheli, jut is, marad is valami a szerény járandóságból. Nincsen ebben semmi túlzás: erre­felé is szegényednek az emberek, a családok. Ezt mutatja az is, hogy rendsze­res és rendkívüli szociális segé­lyekre több mint nyolcmilliót for­dítanak. Adódnak azért vállalko­zók is; ki földdel bajlódik, vannak kiskereskedők, műanyag-feldol­gozók, szóval azért errefelé is próbálkoznak az emberek. Hogy a gyarapodásokról is es­sék szó: tavalyig már több mint háromszáz lakásba kötötték be a vezetékes gázt. Modem telefon is van, mintegy kétszáz helyen, a Jász-Tel jóvoltából. Egykoron ti­­zenötezérbe került, most már harmincezer feletti összeget fizet, aki esetleg meggondolná magát, és feliratkozna a listára. Igaz, azóta a pénz is annyit ér­téktelenedett, hogy ami 1991-ben tizenötezret ért, most a duplája. Csak az a kár. hogy mindez nem vonatkozik a fizetésekre meg a nyugdíjakra. Azok valahogy nem nőnek ennyire. Vagy tévednék, kedves felsőszentgyörgyiek? Vetőgépet és mákot is árul Deák Sándor nem csak mákot árul, hanem vetőgépet is Jásztelek főutcáján, a Szabadság úton autózva szembetűnik, hogy jó néhány helyen árulnak hagy­mát meg valamilyen másféle me­zőgazdasági terményt. Mégpedig oly módon, hogy zsákokban, kö­­tegekben kirakják az útpadka szé­lére vagy a bejárókra. Egyik helyen rendhagyó mó­don vetőgép kelleti magát. Meg­tudtuk, Deák Sándor árulja, de nem az övé. A szomszédjáé, aki Jászberényben él, jó ismerős, és Deák úr - aki leszázalékolt nyug­díjas -elvállalta neki, segít eladni az 1955-ben vásárolt alkalmatos­ságot. Jószerével vadonatúj, a gazdája alig használta. Húzhatja ló vagy traktor is, tizenkét sor bú­zát vet egyszerre, Sok érdeklődő megállt már, de úgy tűnik, az igazi vevő még nem jött el. Deák Sándorék portáját egyéb­ként három és fél kutya őrzi. Egy óriási újfundlandi, van vagy het­vennégy kiló. meg két csaholó, amelyek a szálló legyet is meg­ugatják. Kívülük akad még egy aprócska szőrmók is, ő most még félnek számít. Noha a házigazdá­nak a szívével volt baja, azért ők is szorgoskodtak. Jókora területen vetettek mákot, termett is tűrhe­tően, és azt is árulják. Mégpedig feléért, mint ahogyan a boltban adják. Ebből már többet-keveseb­­bet vittek, a vetőgép azonban még várja új tulajdonosát. Eltűnt a Töppler-szőlő Pusztamonostoron lakik ezemyolcszázötven ember, akik között akad vagy nyolcvan munkanélküli. A település jelenleg arról híres, hogy fóliás itt talán még a kocsiút is. Szerény számítások szerint ötven család nagy­ban, további ötven-nyolcvan pedig szolidabb módon ,Ji0dol" ennek a te­vékenységnek. De azt is el lehet mondani: itt aki kezét, lábát emelni tudja, az feltesz egy szolid fóliát a kertjébe, hogy legalább a családnak legyen korán zöldáru. Hogy mi a sláger? Elsősorban a paprika, azután az uborka, azt követi a paradicsom és a tök. A legvonzóbb változatlanul a fővárosi nagybani piac. Valamikor messze földön nevezetesnek számított az úgy­nevezett Töppler-szőlő. Lehetett vagy hatvan hektár, pincékkel, raktáro­zóhelyekkel felszerelve. Ez mára eltűnt, a helyén - ahogy a helybeliektől hallottam: az idén napraforgót simogatott a hegyek, felől érkező szél... Volt-nincs kávéház Darázs Attila megunta, hogy másnak keressen, ezért ok­tóber 1-jétöl bezárja a kávéházat Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyen innen, a Selyem­réten túl, egyszer megnyílt egy mutatós, pici kávéház. Hogy pontosan hol? Jászdó­­zsán, és ezt a tettet Darázs At­tila követte el. Szép volt az épület, sokan jártak ide, de október elsejétől már ki le­hetne írni: élt két évet, mert váratlanul kimúlt. Jobban mondva, nem váratlanul, mert Attila két hónapig vívódott: becsukja, ne csukja a kapukat. Elvégre megszokták, akadt törzsközönsége, mégis vége­zetül úgy döntött: lehúzza a rolót. Marad a kereskedelem­ben, de profilt vált. Lakó­házzá alakítja, mert ma is al­bérletben élnek, családostul. Arról nem beszélve, hogy fel­tette a kérdést: kinek keres ő tulajdonképpen? Az adóhiva­talnak? A Szerzői Jogvédő Hivatalnak? Szóval megunta, hogy itt is fejik, ott is, meg amott is, és szeretne már ke­resni a családjának. Mivel­hogy az is van. Ennek pedig az az ára, hogy a megye egyik mutatós kávéháza azt csinálja, akár a nyári meleg. Megszű­nik... Jakóhalma legszebb lánya A megkérdezettek szerint László Tünde Jákóhalma legszebb lánya Közvélemény-kutatásunk során egyetlen tényhez ra­gaszkodtunk Jászjákóhal­­mán. Csak férfiakat kérdez­tünk arról, ki a település legszebb lánya. Erre voltunk kíváncsiak, tizenévtől hat­vanévesig. Végül egy név maradt a listán: László Tün­déé. Kiderült róla: Jászárok­­szálláson érettségizett, és je­lenleg Jákóhalmán a pol­gármesteri hivatal igazga­tási előadója. Eddig 174 centire nőtt, és 58 kiló. Mell-, derék- és csípőmére­tekkel nem szolgálhatok, mert ő sem tudja, nálunk pedig még vonalzó sem akadt. Szőke hajú, zöld szemű. Hobbija a német­­nyelv-tanulás, olvasás, il­letve gimnazista korában röpizni szeretett. Van egy kocsija, és hétvégeken a ba­rátnőivel nagyon szeret ple­tyizni. Hogy kik ők? Hár­man vannak, mind fontos: Kiss Márta, Kurucz Márta (most ment férjhez) és Sülé Magdolna. Még néhány érdekesség róla: a szüleinél lakik, ked­venc étele: nagyon sok van, de szerencséjére ez nem lát­szik meg rajta. Kedvenc itala a kóla, zenekara nincs, könyve sok van, férfiideálja: legyen magas, jóképű, ked­venc ruházata mindig a far­mer, akár a nadrág, akár rö­vid szoknya. Arra a kér­désre, hogy mit néz meg először egy férfin, azt vála­szolta: az arcát. Szaván fog­tuk, és most mi is ugyanazt mutatjuk be róla. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János A gimnáziumokat elkerülik Jászfelsőszentgyörgyön, ha minden jól megy, az idén hu­szonöt nyolcadikos fejezi be ál­talános iskolai tanulmányait. Ez egy osztály, és közülük a fiúk vannak többen, tizennégyen. A két legjobb tanuló Juhász Nor­bert és Tóth Edina, mindketten kitűnőek. Feltűnt, hogy gimná­ziumba mindössze ketten je­lentkeznek. Úgy látszik, itt is elkerülik a végzősök a gimiket, mondván: nagyobb a kockázat, mint ha szakközépiskolákkal próbálkoznak. Ezt mutatja az is, hogy az utóbbi iskolatípusba hatan iparkodnak, míg a töb­biek álma a lakatos, a szakács, a gépszerelő, a vendéglátós, a szobafestő szakma. Érdekes, hogy közülük szakácsnak na­gyon sokan iparkodnak. Csak azután szegényedő napjainkban legyen mit főzniük... Égyébként azt is megtudtam, hogy Molnár Norbert a legjobb sportoló. Hogy mit gyűjtenek, széles a lista. Képeket,, poszte­reket, dobozokat, kagylókat, köveket, és esetenként akad, aki szekundából is többet (be)szerez az átlagnál. Az nem váratlan, hogy mindahányan szeretnének tovább tanulni. Most még bizakodóak a nyolcadikosok, hiszen mindnyá­juknak van terve, elképzelése. Hogy ebből mi valósul meg, jövő nyárra kiderül... Télen nyaralnak Ha ugyan lehet azt egyáltalában nyaralásnak tekinteni, de az igazi fóliás munkája valamikor január közepén kezdődik, és a novemberi, november végi fa­gyokkal fejeződik be. így az­után azt is állíthatnám: a fóliá­sok nyaralás helyett telelnek. Nincs ez másképpen a jászágói Ballagó Lászlónál sem. A csa­ládfő 46 esztendős, és 21 éve fóliázik. Hogy kitől tanulta? Az apósától. Segít ebben a fele­sége, nagyon ért hozzá, meg a 21 éves nagyfiúk, Laci. Ottjár­­tunkkor a nagylány éppen hi­ányzott. Hozzátesszük: igazol­tan. mert a szakmunkások szakközépiskoláját végzi. Bal­lagó László vállalkozó, akad néhány fóliájuk, ahol elsősor­ban paprikát, paradicsomot termelnek, de foglalkoznak uborkával, főzőtökkel, külön­böző másodvetésekkel is. Hí­vatlan vendégeknek számítanak a nyulak. mégis többször meg­látogatják őket, mert különösen az uborka ízlik nekik. Aki irigyli őket - mondja a gazda - csinálja utánuk. Majd megismeri á magyarok istenét, amikor nyáron 50-60 fok meleg lesz odabenn. Arról nem be­szélve, hogy ez olyan munka, ahol állandóan hajolni, guggolni, térdelni kell, szóval előbb-utóbb jelentkezik a hát- meg a gerincfá­jás. Nem csotjíj^hogy hobbijuk nincs. Legfeljebb a tévénézés, mert másra az óv tíz és fél hónap­jában nem marad idő. A fiatalok, Laci fiuk meg Tí­mea lányuk azért hétvégeken felkeresik valamelyik közeli diszkót is, és ropják a táncot. Mondjuk, hogy a szüleik helyett is. A fólia alatti paprikákon talán még lesz valami, ha az őszi viharok is úgy gondolják Ezerkilencszázkilences Ugye, jól néz ki őkelme? Pe­dig ha hinni lehet az elsárgult iratoknak. Jászárokszálláson 1909 óta van vasútállomás. Hogy közben imitt-amott alakítottak rajta, csinosítgatták? Istenem, naponta hat vonatpár bizonyosan elhalad előtte. A legelső hajnali 4 óra 49-kor, az utolsó 19 óra 57-kor. Három vágány is tartozik hozzá: egy rakodó- és két fővágány. Főleg diákok utaznak mindkét irányba, és péntek este nagyon sokan érkeznek. Az is új dolog, hogy az itteni személyzet ,.karcsúsodon”: je­lenleg öten dolgoznak mindösz­­sze, ami kettővel kevesebb a ré­gebbi létszámnál. Havonta 3500-4000 utas koptatja ezeket a köveket, más­kor cukorrépát, gabonát, műtrá­gyát, szenet hoznak-visznek a tehervagonok. Hogy mi újság Jászárokszál­láson az állomáson? Köszönik, megvannak, teszik a dolgukat, mint eddig is tették. Ugye, ennyi elég egy épületről? Az árokszállási állomás elölnézetben Az iskolában ismerkedtek meg Híres kertésznek számított va­lamikor Pusztamonostoron Bajtai Miklós nagyapja! Hogy tudott rózsákat szemezni, a semmiből virágoskertet vará­zsolni, fákat metszeni! Rövi­den szólva: imádta a természe­tet. A fia más szakmában ke­reste a kenyerét, de Miklós unokája, úgy tűnik, hű maradt a nagyapai hagyományokhoz. Kertész, ráadásul a régi ház­ban lakik, ahová óriási porta csatlakozik. Noha egy éve köl­töztek, a terület máris tele termő fákkal, díszcserjékkel, rózsákkal, díszfákkal, bár a felsorolás korántsem teljes. Ugyanis aki másféle fát sze­retne ősszel vásárolni, az se kerülje el a kaput. A jövő hó­nap közepétől alma-, körte-, szilva-, őszi- és kajszibarack-, cseresznye-, meggy-, man­dula-, diócsemetékkel is áll­nak a tisztelt betérők rendel­kezésére. Természetesen mindegyikből többféle fajta­­választékkal. Mellesleg Miklósnak a fele­sége, Klára asszony is szak­mabeli. Nyírségi, ő is kertész, az iskolában ismerkedtek meg. Azt is mondhatnám róluk, hogy a szakma hozta össze őket. Pusztamonostor szeren­cséjére, mivel ezen kívül a park fenntartását is végzik. Hogy a csemeték leendő árai­ról is írjunk, az ifjú kertész megerősítette, hogy darabon­ként 290-300 forint között lesznek, amit ezúton közhíre­lünk. A Bajtai házaspár, Pusztamonostor két új kertésze

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents