Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-25 / 225. szám

1995. szeptember 25., hétfő A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Levél egy biztosítótársasághoz Tisztelt Igazgató Úr (Hölgy)! Engedje meg, hogy a történetemet - remélve, hogy mint magánember, megérti - leírjam Ön­nek! 1991. szeptember 7-én, sok-sok évi vágyako­zás után ikreink születtek. Mint az lenni szokott, a hazatérő anyát elsők között látogatta meg az Ön által vezetett Z. X. biztosítótársaság képvi­selője. Az üzletkötő áradozott az Y életbiztosítás előnyeiről. Normális érzelmű szülők ilyenkor mindent megtesznek a jövevényekért, így az Ón külföldi érdekeltségű, nagy múltú társaságának ajánlatát el is fogadtuk. Megköttetett a szerző­dés, kiküldték a kötvényeket, és megkezdtük a csekkek rendszeres fizetését. Hittük, hogy baj nem lehet, a biztosító is teljesíti azokat az ígére­teket, amiket a tájékoztató füzetben és a kötvé­nyek hátoldalán tett: rugalmas alkalmazkodást, biztos befektetést, nyereséget, kölcsönt és visz­­szavásárlási lehetőséget. Szándékunk, hogy. a biztosítási díjat a köt­vény lejártáig pontosan fizetjük, nem valósult meg, mert közbeszólt az infláció, ráadásul egy építkezés kellős közepén találtuk magunkat. A képlet egyszerű: pénz kell. Eszünkbe jut, hogy lassan négy éve fizetjük a biztosítást, amire köl­csön igényelhető. Mivel ennek feltételei a ren­delkezésünkre álló iratokban nem szerepelnek, írásban kérünk tájékoztatást. Válaszként egy kurta-furcsa levél érkezik Önöktől, amiben köz­ük, hogy nem áll módjukban kölcsönt nyújtani. Hogy miért, azt nem tudjuk meg a levélből. Első pofon. Mivel az anyagi gondok egyre szorítób­­bak, és minden fillérre szükség van, telefon a szolnoki kirendeltségnek: érdeklődünk a visz­­szavásárlási lehetőségről. Pontos választ nem kapunk, de felkészítenek, hogy mindenfélekép­pen kevesebbet kapnánk vissza. Bár a kötvény­ben szerepel, hogy a visszavásárlás egyik szer­ződő félnek sem előnyös -, döntésünk szükség­szerű, így lelkiekben felkészülünk, hogy a befi­zetett összeg 10-15 százalékát elveszítjük. A két kötvényre eddig befizetett biztosítási díj össze­sen 72.847 forint. Mivel a biztosító a befizetett díjakat - a tájékoztató szerint - befekteti, és ez­által nyereséget termel, reménykedünk, hogy visszavásárlás esetén annyira rosszul azért nem járhatunk, körülbelül úgymond a pénzünknél lehetünk. Szeptember 6-án személyesen mentem be a szolnoki irodába, és kértem a visszavásár­lási érték kiszámítását. Az ügyintéző hölgy ked­vesen felkészít, hogy kevesebbet kapok vissza, mint amennyit befizettem. Amit nem egészen ér­tek, mert ha befektették, kamatoztatták, nyere­séget is termeltek, akkor hogyan kerülhetek ki , vesztesen ebből az üzletből? A hölgy számol: közlése fejbe vág, nem aka­rok hinni a fülemnek; szégyenkezve, láthatóan tartva a reakciómtól, közli, hogy a befizetett 72.847forint biztosítási díj visszavásárlási ösz­­szege 32.755forint, ez az az összeg, amit kézhez kaphatok. Ez már fáj, becsapva megalázva ér­zem magam, szóhoz sem tudok jutni. Hogy a 40.092 forint különbözettél mi van, arra nem kapok elfogadható magyarázatot. (Arról, hogy önök ilyen sajátos játékszabályokkal dolgoz­nak, sehol, senkitől nem kaptam előzőleg tájé­koztatást. Hogy miért, az logikus. Ezt tudva nem hiszem, hogy bárki is beleugrott volna egy ilyen üzletbe.) A hölgy a szabályzatukra hivatkozik - amit mi természetesen nem ismerünk -, állítása sze­rint abban benne vannak ezek a feltételek. Közli, hogy különben sem kapnám meg rövid időn belül a pénzemet, mert egy hónapig még kockázatviselés érvényes, és még két hét, amíg kiküldik a saját pénzemet. Kérésemre átad egy szabályzatot, amit akkor és ott képtelen vagyok elolvasni, csak az lebeg a szemem előtt, hogy becsaptak, kivettek legalább 40 ezer forintot a zsebemből. Kábán, mindenféle nyilatkozattétel nélkül tántorgok ki az irodából. A kapott szabályzatban és a kötvényen kere­sem a visszavásárlásra vonatkozó konkrétumo­kat, mert sehogy sem fér a fejembe, hogyan jár­hat rosszul a biztosító, ha én megszüntetem a biztosításomat. A károsult itt egyértelműen én vagyok, én buktam 40 ezer forintot, az esetleges kamatokról és nyereségről nem is beszélve. A szabályzat 8. paragrafusából mindössze annyi derül ki, hogy a „visszavásárlási összeg kiszámítása az Állami Biztosításfelügyelet által jóváhagyott alapelvek szerint történik”. Hogy ez mit takar, azt hiszem, a biztosítási dolgozó­kon kívül senki sem tudja. Az sem derül ki eb­ből, hogy a 20 évre kötött biztosítás esetén leg­korábban 10 év múlva juthat az ügyfél az eddig befizetett összeghez, addig csak rosszul járhat mint ahogyan ezt szóban közölte az ügyintéző. Amikor megkötöttem a biztosítást, bíztam ab­ban, hogy mint tapasztalatlan, az ügyben járat­lan állampolgárt, korrektül tájékoztatnak a jo­gaimról és lehetőségeimről, tudomásomra hoz­zák az üzletben rejlő kockázatot is. Bíztam ab­ban, hogy egy olyan cég, mint Önök, nem hasz­nálják ki a jóhiszeműségemet, elhittem, hogy ér­tem és nem ellenem vannak. Véleményem szerint szándékosan elhallgattak dolgokat, ezzel tévedésbe ejtettek. Márpedig a Btk. 318. paragrafus 111 bek. szerint „aki jogta­lan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el." Lehetséges, hogy ilyen-olyan szabá­lyok alapján önöknek jogilag igazuk van, de ez nem változtat azon a tényen, hogy inkorrektül jártak el. Kihasználva a jóhiszeműségünket, annak rendje és módja szerint becsaptak ben­nünket, a saját zsebünkhöz mérten nem kis anyagi veszteséget okozva ezzel nekünk. Drága tanulópénzt fizettünk. Önök nyertek negyvenezer forintot. Ehhez gratulálok! Sajnálom azokat, akik bízva ígére­teikben, hozzám hasonlóan, belekerülnek egy ilyen helyzetbe. Egy rászedett Hajnalig ropták a táncot A száj öli Őszirózsás Klub szeptember 2-án szüreti mulatságot rendezett. Nyolcvan klubtag és a vendégek haj­nali két óráig járták a táncot a Hóvirág együttes zenéjére. A magyar ruhás legények szerepét is felvállalták a hatvan év körüli „kislányok”, akiknek ezúton szeretnék kedveskedni. Papp János né klubvezető Egyetértek Olvastam a szeptember 18- ai Új Néplapban Kiss Endre levelét, aki azt sérelmezi, hogy a Vízművek Rt. az OTP-folyószámláról kifize­tett számlákat csak féléven­ként postázza a fogyasztó­nak. Ez kétségkívül így van, magam is tapasztalom né­hány ezer társammal együtt, s korántsem értek vele egyet. Ugyanígy folyószám­láról fizetem - fizetjük - a gáz- és villanyszámlákat s a gázóra- és árammérő-leol­vasóktól havonta megkap­juk a számlát. A házba min­denképpen járnak a vízóra­leolvasók is, mert náluk fi­zetnek azok, akiknek nincs folyószámlájuk. Azt gondo­lom, a vízóra-leolvasó ugyanígy ..szétszórhatná” a számlát. Ő is kapcsolatban van a fogyasztókkal. M. K., Szolnok Tószegi idősek a Parlamentben A kirándulás résztvevőinek egy csoportja Az idősek világnapja alkalmá­ból már hagyománnyá vált Tó­szegen az idősek köszöntése. Ennek apropóján - borult idő­ben, de jókedvűen - indult út­nak kilencven idős ember Bu­dapestre, egy egész napos ki­rándulásra. Az önkormányzat anyagi se­gítségével szervezték meg a programot. Fővédnöke a polgármester mellett dr. Füle István, a megye országgyűlési képviselője lett, aki végig velünk utazott, és se­gítette az Országházba való be­jutásunkat is. Nagy élmény volt élőben látni, hogy hol döntenek az or­szág sorsáról, hol ülnek a mi­niszterek, hol helyezkednek el a parlamenti frakciók. Sokan el­mondták, nem hogy belülről, de bizony még kívülről is csak a tévé képernyőjéről vagy képek­ről ismerték eddig ezt a csodá­latos épületet. Időközben a nap is kisütött. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy páratlan élményt jelentett a fő­város panorámája a Halászbás­tyáról. Sokan megcsodálták a Má­tyás-templomot és a múzeumot, mások jóízűt sétáltak a vár ódon falai között. Megnézték Vajdahunyad várát, s a városli­geti séta során látványosság­számba ment a díszőrök pará­déja a Hősök terén. A rendkívüli nap élményeit csak fokozta a közös vacsora. A megterített asztaloknál zeneszó és Papp István polgármester várta a hazaérkezőket. Köszön­tőjében a polgármester el­mondta, hogy. nagy örömmel segítette az önkormányzat ezt a kirándulást. Az egyre szűkebb anyagi lehetőségek ellenére is úgy érezték, az idősek iránti megbecsülés kifejezésének ezt a formáját választják. A jó hangulatú estén sokan kedvet kaptak a mikrofonon ke­resztül érzéseik kifejezésére dalban, versben és egy szép kö­szöntő formájában. A közös éneklés, sőt tánc után jó hangu­latban tértek haza, köszönve az élményt és azt, hogy érzik, eb­ben a községben szeretik és se­gítik az időseket. Gönczi Lajos Szerkesztői üzenetek Karcagra: A tévé-előfizetési díj fizetése alól mentesül az egyedül élő hetven éven felüli személy, az önálló háztartásban élő házaspár, illetve élettársak, ha mindketten betöltötték a 70. életévüket, továbbá az a 70 éven felül személy, aki önálló nyugdíjjal, keresettel vagy egyéb jövedelemmel nem ren­delkező közeli hozzátartozója eltartásáról gondoskodik, a sú­lyos látás- és hallássérült, va­lamint az I. és II. csoportbeli rokkant és a százszázalékos ha­dirokkant. Tiszaörvényi olvasónknak: Önálló méhészeti támogatás nincs. Mivel azonban a méhé­szet is mezőgazdasági tevé­kenységnek számít, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a többi mezőgazdasági te­vékenységre. Szolnoki olvasónknak: A közös képviselő díjázását, a díj összegét a közgyűlés állapítja meg. Ha a közgyűlés a képviselő­nek munkabért kíván adni, ak­kor az összeg után 44 százalé­kos társadalombiztosítási járu­lékot is fizetnie kell. Kisújszállásra: Általános szabály, hogy a kerítést a tulaj­donosok a telek homlokvona­lán, továbbá a közútról nézve a jobb oldali telekhatáron és a hátsó telekhatárnak ettől az ol­daltól mért fele hosszán kötele­sek megépíteni és fenntartani. Amennyiben nem dönthető el, hogy a szomszédnak kell-e a kerítést megépítenié, forduljon a polgármesteri hivatal műszaki osztályához, és kérje annak megállapítását, milyen mérték­ben terheli a szomszédot a kerí­tésépítési kötelezettség. Szerkesztette: Kácsor Katalin Nagycsaládosok napja Szeptember 16-án, a nagycsaládosok országos családi napján szűkebb környezetünkből ötvenhármán utaztunk el Csongrádra. A helyi szervezők különbuszt indítottak a rendezvényre. Az ünnepélyes megnyitó után gazdag program várta az or­szág minden részéből érkezett vendégeket. <. Szerepelt ebben városnézés, kiállítás megtekintése, népi és iparművészeti vásár, a színpadon a Pom-pom együttes műsora, sportrendezvény, kutyabemutató, kispályás foci a nagycsaládo­sok csapataival. Gyermekeinknek külön élményt jelentett a pó­­nilólovaglás, a bikagolás és kipróbálhatták a kismotordzsip-au­­tót is. A csongárdi szervezők nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a vendégek a szép, tiszta környezetű városban jól érezzék magukat. Ezúton is köszönjük a szolnoki és csongrádi szerve­zőknek, hogy a nagycsaládok egy felejthetetlen, szép nap része­sei lehettek. Huri Ferencivé, Szolnok ..................................,............................... ... - .........________JL_ íg j&mxw 2ii. ■ Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöl­jük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Küldjön egy képet! A vezsenyi kompnál A fotón Örményesen élő édesanyám tizenegyeik és tizenkettedik unokája, Anna és Anett'látbató. Nehezen hi­hető, de ikrek. Amikor születtek - 1989-ben - ők voltak csa­ládunk legifjabb tagjai. Édesanyám ma már kétszeres déd­nagymama is. Az ikreket a vezsenyi kompon kaptuk lencse­végre. Prókai Károly, Bácsalmás Hűnek maradni az eszméhez Az a sajnálatos körülmény, ami a múlt év tavaszán az ország­­gyűlési képviselő-választási küzdelemben a megye 3. sz. vá­lasztási körzetében egy elítélt személyhez kötődik, túllépvén a megye határait - ami ellen százak és ezrek tiltakoztak -, majd az FKGP tagságának til­takozása a pénzügyi helyzet miatt, a múlt év szeptemberi KFGP megyei választmányá­nak „módszerei”, a demokrácia különös értelmezése késztettek bennünket arra, hogy ezektől elhatároljuk magukat több vi­déki alapszervezettel együtt. Az egész ország ismeri azo­kat a „büntető” szankciókat, melyekkel sok száz becsületes kisgazdát sújtottak, minek kö­vetkeztében az FKGP többfelé szakadt. Kiknek a műve ez, és miért történhetett meg? Mi tud­juk, és ma már egyre többen tudják! Mint ahogy azt is tudni véli sok ember, ha ez nem történik meg, ha az FKGP egységes, va­lószínűleg esélyes lett volna és ma is az lenne a győzelemre. Mi, akik részt vettünk alap­szervezeteink létrehozásában, megélhetési munkánkat mel­lőzve, éjt nappallá téve szervez­tük pártunkat, a leghatározot­tabban elutasítunk mindenféle diktatórikus önkényeskedést. Nagyatádi törekvésétől, a Békési Programtól, 1945^47-es országunkat újjáépítő, példa­mutató elődeink demokratikus kisgazda-eszmeiségétől ben­nünket soha, senki el nem tán­toríthat kardcsörtető frázisok­kal, sem diktatórikus megnyil­vánulásokkal! Nem „birkapörkölt-vacsorá­­hoz illő asztaltársaságok” vé­leménye ez, hanem sok száz­ezer becsületes magyar ember akaratmegnyilvánulása, ami megmutatkozik többek között az országosan kiterjedt „Szö­vetség az FKGP megújulásá­ért” és az „FKGP megújulási mozgalma” szervezeteknél, ahol nem frázisok tömkelegé­vel tarkított, mindenkit állan­dóan bíráló feszültségkeltés a legfőbb mondanivaló , hanem a szakadék szélén álló nemzet­­gazdaságunk helyzetének jobb­ra fordítását célzó program mindenki előtt való kinyilvání­tása és megvalósítása a cél. 1995. szeptember 6-án me­gyénkben megalakítottuk a Szolnok Megyei Kisgazdák Demokratikus Szervezetét, amely hivatott lesz az évek óta tartó politikai csatározásoktól megcsömörlött, különböző gazdasági terhektől, adóktól, termelést és értékesítést gátló tényezők örvényében fuldokló embereken segíteni, akaratuk érvényre juttatásában közre­működni. Guth Sándor a Kisgazdák Demokratikus Szövetségének megyei elnöke Patkányok ijesztgetnek bennünket Néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni a lengyel piacról írott olvasói levélhez, ami szeptember 18-án jelent meg az önök lap­jában. Az újságcikkben felvetett észrevételekkel teljes mérték­ben egyetértek. Nem hagyhatom azonban szó nélkül, hogy a környéken valóságos patkányinvázió van, úton-útfélen szala­­doznak, és maholnap lakóházainkban is megjelennek. Ez mind a környék szennyezettségének a következménye. Úgy gondolom, a közeljövőben - főleg az egészségünkért fe­lelős intézményeknek - nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a környékre, s a szabályzatokban rögzített egészségügyi törvé­nyeket komolyabban be kell tartatni és szigorúan megkövetelni az előírásokat. Annál is inkább, mert sajnos mind ez ideig ez nem történt meg. Egészségünk nem játékszer, s ezt illik mindenkinek megér­teni. Horváth Béla, Szolnok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents