Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-19 / 220. szám

1995. szeptember 19., kedd 7. oldal Az Új Néplap Túrkevén A közbiztonság elfogadható ffarmínr PVP ha Iá <57 Hasonló városokhoz viszonvítVa — ........ÜJLJLÜ^^ Hasonló városokhoz viszonyítva csendes hely ez, mondja Kasza­­nyi András hadnagy úr. Nem másért, mert az átmenő' forga­lom elkerüli, hiszen a települési nem szeli át egy 4-es vagy 46-os út. Az őrsparancsnok szerint ez egy kedvező tény, ugyanakkor hátrányos is, hiszen a város kie­sik a forgalomból. Azért a helybeli zsaruk nem unatkoztak az idén sem, hiszen 1995-ben eddig vagy száznegy­ven bűncselekmény jutott tudo­másukra. Mint szinte minden nagyobb helyen, itt is akad egy csoport, akiket ha kiengednek a rácsos világ túloldaláról, haza­térnek, s akkor valahogyan el­szaporodnak bizonyos bűncse­lekmények. Hogy milyenek?, Veszélybe kerülnek a tyúkok, olykor a kerékpárok, mások a gázolajat kedvelik, különösen amelyik nem az övéké. Élet el­leni bűncselekmény errefelé ritka, igaz, most volt egy, de ez megyei hatáskörbe tartozik. Testi sértés elő-előfordul. Ennek általában két helyszíne, színhe­lye van. Az egyik a család, a másik valamilyen kocsma vagy olyan hely, ahol gurgulázni le­het. Az is tapasztalható, hogy az efféle esetek elkövetésében az ital jószerével mindig közreját­szik. Lakásbetörés nem sok adódott. 1992-93-ban volt egy sorozat, de végül az elkövetők horogra kerültek. Mint az az úr is, aki alaposan gyanúsítható az­zal, hogy néhány lakást „felke­resett”. Nem sok sikerrel, mert egyszer a riasztó zavarta meg, máskor a tulajdonos éppen haza­felé tartott, ezért pucolnia kel­lett. Harmadszor hősünk betért a lakásba, de a balsors most is ül­dözte. Ugyanis ha már „bejött”, nem volt szíve néhány dolgot ott Ez egy demokratikus strand! Szeptember közepe ellenére jó a hangulat a medencében Bizony-bizony, immáron tizenhá­rom éve, hogy megnyílt a gyógy­­vizes strandfürdő. Öt medencéje várja a lubickolni vágyókat, akik­ből az idén is akadt mintegy negyvenezer. Szeptemberig reg­gel hattól este hétig, szeptember­től pedig délelőtt kilenctől dél­után négyig fogadják a betérőket. A szomszédságban akad egy kemping is, és a vendégek - le­gyenek svájciak, hollandok, né­metek vagy magyarok - ingyen látogathatják a strandot is, hiszen az árban a fürdőbelépő is benne foglaltatik. A felnőttek hetven fo­rintot, a gyerekek ennek a felét, a nyugdíjasok, katonák negyvenö­töt fizettek az idén. Ami a hölgyek öltözékét illeti, Szíjártó Zsolt fürdővezető úr sze­rint a felsőrész használata nem kötelező. A férfivendégek nagy­­nagy örömére több ifjú hölgy élt is ezzel a lehetőséggel. Egyéb­ként ezen a strandon a kedves vendég maga dönti el, hogy az egyrészes vagy a kétrészes neki az igazi. Hiába no, ez egy demok­ratikus strand .. . Eddig hét hulla is a hálójába akadt Kaszanyi András: - Túrkeve közbiztonsága elfogadható hagyni. A zajra felébredt a házi­gazda felesége,1 aki felrázta a párját. Gazduram el is kapta a tartós álmatlanságban szenvedő, hívatlan éjszakai vendéget. Du­lakodtak, és a tolvaj kapott jó néhány olyan fülest, egyenest, amelyik - hogy finoman fejez­zem ki magam - maradandó sé­rüléseket okozott. Ráadásul az összetarhált szajré is ott maradt. Tagadta, de a gazda elmondta a rendőröknek, hol és miképpen dekorálta ki a képét nem várt vendégének. Meglett, és külö­nös ismertetőjele: hasonló bűn­­cselekmények miatt nem régen szabadult áz előzetesből. Re­mélhetőleg most tovább marasz­talják benn. Egyébként az önkormányzat segíti őket: egy gépírónőt bizto­sított, és a benzinköltséghez is hozzájárul százezerrel. Mellesleg azt is hallottam, hogy a képviselő-testület előtt októberben lesz szó a város köz­­biztonságáról. Ezen szerény tu­dósítás erejéig mi ezt a tényt megelőztük. Az idén harminc éve, hogy Czinege Kálmán a Hortobágy- Berettyó partján a három és fél méteres vízben, naponta reg­geltől késő estig százszor is megmeríti óriási hálóját. Bele­akad abba 10-20 kiló hal, és ezt viszi a körösi halászati szövetkezetbe. Ebből él, ez a keresete, ebből nevelte, neveli négy fiát, akik közül a legidő­sebb huszonnyolc múlt, a leg­kisebb tizenkettő. Karcagi születésű, de tulaj­donképpen nagyiváni. Czinege Lajosnak, az egykori honvé­delmi miniszternek az unoka­öccse. Lehet annak bő húsz éve, hogy jönne hazafelé a hí­don, amikor észrevesz nyolc­tíz nagy autót.- Mit keres maga itt? - így egy százados.- Ezt én kérdezhetném in­kább, mivel én itt lakom.- Igen? A honvédelmi mi­niszter jött ide, meglátogatni az unokaöccsét.- Nem hiába, mert itt áll maga előtt. Üdvözölték, megölelték egymást, és Lajos bátyja azt mondta: - Látod, öcsém, en­gem még jószerével a vécére is elkísérnek. Mire Kálmán megvakarta a kobakját, és így szólt:- Rossz beosztás lehet az ilyesmi, én nem bírnám... No, azóta sem látták egy­mást, noha huszonegyedszer várja Kálmán az őszt. Panasz­kodik, egyre kevesebb a hal, azok is leginkább este akadnak a hálóba. Kifogott eddig hét vízi hul­lát is, legutóbb egy 120 kilós hölgyet. Másodszor követett el öngyilkosságot. Tanyán lakott, és először beleugrott a kútba. Talpra érkezett, olyan szeren­csésen, hogy nem veszítette el az eszméletét. Ráadásul a víz derékig ért. Meggondolta, kia­bált. Igen ám, de a napot meg az éjszakát lenn töltötte, mert csak másnap dél körül érkezett látogató hozzá. Kihúzták, el­telt pár év, majd a híd korlátjá­ról belevetette magát a fo­lyóba. Alig bírta partra von­szolni Kálmán: még meleg volt a teste, de ami szerinte a legborzasztóbb: még járt a Helybe megy a daráló Ez a daráló nem áll, hanem jár, akarom mondani, ke­rekeken gördül. Mindig oda, ahol szükség van rá Micsoda világ, micsoda vál­tozás, ki látott még ilyet! Jó negyedszázada apuval mi még úgy daráltattuk meg a lu­cernát, hogy taligára raktuk, majd két kötéllel átkötöttük. Vittünk néhány zsákot is, és az egészet eltoltuk a darálóba. Ezt egy kisebb helyiségben alakították ki a téeszben. Ott megvártuk amíg ránk kerül a sor: szállt a finom herepor, belepett mindent: arcunkat, kezünket, a darálós bajszát, így él bennem a hetvenes évek őrlése. És most mit látunk! Kevi alatt, kinn a határban, helyben darálják lisztté az összerakott lucemaboglyákat. Úgy is mondhatnám, helybe megy a daráló. Teheti, mert kereke van őkelmének, egy kiszol­gált S.ZK 3-as kombájnból alakították át. A darálós Deák Imre, aki világéletében trakto­rosként kereste a kenyerét, most pedig így teszi a dolgát. A lucemaőrlés úgy törté­nik, hogy az emberek előre feliratkoznak. Erre kimegy a kombájn-daráló arra a terü­letre, ahol a kazlak állnak. Ha végez az egyik helyen, to­vábbgördül, hiszen negyven­ötven méterre rakták egymás­tól a gazdák a boglyákat. Kell a kezeléséhez vagy hat ember, és a nem hivatalos házirend szerint a gazda is segít. Zsá­kokba kerül a hereliszt, majd utánfutókkal hazafuvarozzák, be városba. Jó takarmány a röfögőknek is, mert a derék négylábúak ára megint felfelé kúszik. Ahogy hallottam, lá­bon kilónként 190-192-ért ve­szik őket errefelé. Húszból tizenöt lány Középen Nagy Karcsi a tornász, körülötte a 4. all diákjai Ellátogattunk a Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjármű-tech­­nikai Szakközépiskola egyik végzős osztályába. Nevezetesen a 4. a/l-be, ahol összesen húsz diák koptatja a padokat. Férfiúi szempontból fölöttébb kellemes az arány, hiszen a tizenöt hölgy­höz mindössze öt úr tartozik. Hogy honnan érkeztek? A zöm helyből, de akadnak közöt­tük kisújszállásiak is. A legjobb tanuló Csapiár Béla, akinek dögunalmas a bizonyítványa, mert nincsen abban semmi más, csak ötös. Béla egyébként Sze­gedre készül, biológia-földrajz szakra. A legjobb sportoló Nagy Károly, aki az országos harmadik helyezett fiútomász­­csapat tagja. A képen például ülőtartást mutat be az asztalok között, és természetesen testne­velőnek jelentkezik. Hogy ki mi szeretne lenni, íme az óhaj­lista: grafikus, belsőépítész, jo­gász, pszichiáter, közgazdász, katonatiszt, védőnő, sőt akad egy kollégajelölt, hiszen Modla Réka újságírónak készül. Hogy ki mit gyűjt, ez is érdekes. Van aki posztereket, mások szalvé­tákat, sörös-, cigarettásdobozo­kat, míg például Kovács Éva Edit hajtincseket. Fájdalom, centis hosszúságú üstököm mi­att kollekcióját képtelen voltam gyarapítani. Ennél bizony volt, és remélhetőleg lesz is nagyobb fogása Czinege Kálmánnak karórája is. A hétből ketten voltak öngyilkosok, a többiek tiltott helyen, szóval itt füröd­­tek. Ugyanis tilos a fürdés. Mély. örvényes a víz, sok a hí­nár. Nádkunyhó alól irányítja a csörlőt, de kézzel is segíti a há­lót. Ha beköszöntenek a nem­szeretem ember hónapok, kályhát állít a kunyhó elé. Akad fa körülötte, azzal eteti, úgy elviselhetőbb a novem­beri, decemberi zimankó. Mert azt elfelejtettem mondani, hogy addig halászik, amíg a víz be nem fagy. De már a feb­ruár végi, március eleji jégzaj­lás visszahozza. Hiába, ha nincs hal, forint sincs, egy huncut krajcár sem. Ezért oly­kor rámosolyog a szerencse, és fogott már 17 kilogrammos harcsát meg 14 kilós pontyot is. Nyaralni még életében nem volt, a nyári szabadságát télen veszi ki, amikor jég feszül a folyó hátán. Olyankor a hálót foltozza, javítgatja, és várja a tavaszt. Mert egy halásznak az a legszörnyűbb, ha benn kell kuksolni a szobában. Amíg a kezét emelni bírja, csinálja, pedig már csak két éve hibá­­dzik a hatvanhoz . . . Kihúzták a hízót is a kútból A helyi önkéntes tűzoltó-egye­sület tisztes korba lépett, elvégre ha hinni lehet a megsárgult ira­toknak, a múlt század végén már létezett. Napjainkban is teszi a dolgát, igaz, kissé karcsúsított állapot­ban. Akad egy Rába gépkocsi­juk, amelybe belefér vagy hat köbméter víz, de ha szükséges, haboltásra is alkalmas. Hárman vannak fizetett tűzol­tók: Vass Lajos, Vasadi Ferenc és Vékony Zoltán, ámbár a vo­nuláshoz még néhány emberre számíthatnak. Tavaly például összesen huszonkilenc esetben riasztották őket, és ebben akadt lakás- meg elektromos tűz, tarló- és avarégés. Az idén eddig tizenöt alka­lommal kérték a segítségüket. Hogy miért? A teljesség igénye nélkül: oltottak meggyűlt ná­dast, szénaboglyát, búzatáblát, avart, erdőt, alsó épületet. A legérdekesebb hívásuk az volt, amikor egy százhúsz kilós hízó beleesett az emésztőbe, amely nem volt más, mint egy használaton kívüli kút. Rohan­tak, iparkodtak, mert a visító szőrmók jó négy méter mély­ségben várta a segítséget. Nagy nehezen, kötéllel húzták ki hár­man, és ami nem mellékes, élve. Az állatorvos úr is csóválta fe­jét, micsoda csoda, bár az is igaz, reszketett a kucu. mert tú­lontúl sokat tanyázott a hideg vízben. Sikerült teljesen kigyó­gyítani egy nagy késsel, úgy­hogy nem veszett kárba egyet­len porcikája sem. Azóta lehet, van belőle néhány darab oldalas, szalonna vagy sonka, amelyek kivétel nélkül arról híresek: megjárták a kutat is. Tavaly összesen huszonkilenc riasztásuk volt, az idén ott­­jártunkig tizenöt Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Bizony, bizony, temérdek kritika éri az ország vezeté­sét. Nagyon sok embernek nem tetszett az elmúlt időszak olykor jobboldalinak nevezett kormánya, és ez meg is lát­szott az 1994-es választásokon. Azóta tengernyi víz lefolyt a Dunán, Tiszán, baloldali szociális-liberális kormány került hatalomra. Mit mondjak róluk? Egyre több embernek nem tetszik. Mi Keviben rájöttünk az ideális megoldásra: két kormány kellene, mint ennek az autónak. Egy jobb- meg egy baloldali. Akkor talán rátalálnánk a helyes útra ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents