Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-16 / 218. szám
1995. szeptember 16., szombat Nézőpontok 5. oldal ___________Szombati Jegyzet Eszi, nem eszi... ? Engem olykor azzal etetnek, hogy korszerűtlenül táplálkozom. Erre széttárom a kezem, és csak annyit teszek hozzá: így megy ez ötvennégy éve, és ha még további negyven-egynéhány csatlakozik hozzá, egye fene - beadom a derekam, és változtatok. Már csak azért is, mert orvosnál én csak szemüveget cserélni voltam, meg fogat húzatni párszor. A minap is ott kuksoltam a megyeszékhely egyik egészségügyi tanácskozásán, ahol egy zörgő csontú amazon, akin annyit ha lehetett volna fogni, mint egy hajdani néprádión, mosolyogva közölte: amióta nem eszik húsféléket, lám, lám, semmije nem fáj. Utólag bevallom, nekem a nézése is fájt, mert ezembe jutott róla a megvalósított Bokroscsomag. Nem tehetek róla, nem rajongok azon csontkollekciós kinézetű, korszerűen táplálkozó előadókért, akiknek az arcára rászárad a bőr, ha nem locsolják. Mások abban lelik végtelen örömüket: nézik a táblázatokat, mérik az ilyen-olyan szintjüket. Lassan-lassan öt és fél évtizedes földi létemnek eleddig két remek orvosa akadt. Drága jó édesapám, meg hajdani, koros háziorvosunk: dr. Reiner Bertalan. Ki nem ismeri az utóbbi nevét Kunhegyesen, az ötvenen felüliek közül? Csodás elme volt az öregúr, a szavával, nézésével, bölcsességével gyógyított. Már akkor is lehetett szűk nyolcvanéves, amikor az utcáa egy ifjú hölggyel sétálva, szembetotyogott az utcán. Rám villantotta aranyfogait, és így szólt:- Jól nézel ki, fiam! Ebben a korban ez a helyes, szívós, Sovány, izmos vagy, akár az agár. No, hadd nézzem a muszklit! - és szakszerűen megszorongatta - az ifjú hölgy karját. Elismerően hümmögött, és így szólt: - Bízok hozzátok, menjetek Isten hírével. O mondta azt is: szalonnát, fiam, egyél szalonnát, mert amíg az jólesik, addig abban az emberben bízni lehet. Én már nem bírom, nehéz az egy magamfajtának - legyintett, majd otthagyott. Azóta bőven betért abba a másik világba, de bölcs szavai, intelmei ma is fülembe csengenek, mert ő nem csak injekcióval, orvossággal gyógyított. Önmagával is, magát adta, hitét az emberekben, és ezt elég sokáig tette, mert megélt vagy kilencven-egynéhány nyarat. Édesapám is csodálatos mondással gyarapította táplálkozási tudományomat. Amikor kisgyerekkorban olykor válogattunk, csak így szólt szelíden: - Mindent egyél meg, amit édesanyád elébed rak, mert hidd el, a szervezetednek mindenre szüksége van. Főleg ilyen fiatal korban. Én már jobban megnézem, mit harapok, mert ahogy korosodik az ember, úgy kell neki egyre kevesebb. És ez így van jól, hiszen a munka is lassabban megy - bazsalygott csendesen. Nem fogadtam meg egészen a tanácsát, mert két eledelt látni sem bírok. Az egyik a kövér hús, a másik a máj. Főleg azóta, hogy az utóbbiból egyszer három tányérral betöröltem, elvégre huszonéves koromig a kedvencem volt. De a többi: legyen az tészta, hal, saláta, gyümölcs, répa, rétes, retek, töltött káposzta, túrós csusza, fokhagyma, mogyoró, kolbász, kefir, vaj, sajt: jöhet szépen sorjában. Egyik nap egyik, másik nap másik. Ez volt az eleimnél is, mert válogatni ők sem értek rá a temérdek munka miatt. Drága nagymamáim ketten mégis leéltek közel kétszáz(!) esztendőt. Szüleimnek is jutott nyolcvannál valamivel több is, pedig voltak háborúk, világégések az életükben, amikor a cukorrépa is finom eledelnek számított. Mindig úgy és annyit ettek, amennyit a munka megkívánt. Apám nem szerette a szalonnát, de ha kaszálni ment, azzal élt, nem lekváros kenyérrel. Az is igaz, más volt a vacsorájuk negyvenévesen és hetvenévesen. Tudták, mert jelezte a szervezetük. Én a példájukat követem: mindent belapátolok az üzemi konyhán, mondván: ha már kifizettem, csak nem hagyom itt. Mert ha maltert cipelek, akkor nem árt a kolbász. Ha meg cikkeket írok, megteszi a tejföl is. És ezt én érzem a legjobban, fogalma sincs hozzá másnak. Nem vitatom, hogy ez az egyedüli üdvözítő módszer, de nálam remekül bevált. Ezért tartom korszerűnek, ha úgy tetszik, testhezállónak. Elvégre aki mindent szeret és meg tud enni, aligha beteg. Igen ám, de mit tegyen az, aki havi tizenkétezret kap és annak is a jó része gyógyszerre szükséges? Vagy a temérdek, kiskorú gyermekeket nevelő munkanélküli? Hogy visszakanyarodjunk ahhoz a bizonyos csomaghoz: a fentiekből kiderül, hogy igazán nem vagyok válogatós, de a pakk menüjéből néhány dolog nincs - illetve nem volt - ínyemre. Meg hát ugye az életkor előrehaladtával az ember emészteni is egyre nehezebben tud. Úgy tűnik, mások is hasonlóképpen vannak ezzel, mert hiszen a pakk egyre fogy, zsugorodik. Néhány nappal ezelőtt is karcsúsítottak rajta egyet, amit én - és gondolom, hogy velem együtt sokan mások - rögtön le tudtam nyelni, és nem voltak emésztési zavaraim. A kellemes jóllakottság érzésével töltött el, hogy mégsem úgy van az, hogy eszi, nem eszi, nem kap mást. $• -fia M Ih Tisztelt Ügyfeleink! Értesítjük Önöket, hogy a lakossági folyószámlák számítógépes feldolgozásának fejlesztése miatt, a következő OTP fiókokban, az alább megjelölt napokon az ügyfélszolgálat szünetel! Mezőtúr Jászladány Martfű Jászapáti Kunmadaras Kunszentmárton Tiszafüred Túr ke ve 1995. szeptember 19. (kedd) 1995. szeptember 20. (szerda) 1995. szeptember 25. (hétfő) 1995. szeptember 29. (péntek) 1995. október 5. (csütörtök) 1995. október 9. (hétfő) 1995. október 11. (szerda) 12 órától és 1995. október 12. (csütörtök) 1995. október 19. (csütörtök) Pénzügyeik intézésénél a fentieket szíveskedjenek figyelembe venni. Kérjük megértésüket! Gyógyítás Krisztus szellemében Az elsőbbség nem a gazdaságot, hanem a szenvedő embert illeti Dr. Dizseri Tamás Szolnokon született, Abonyban nevelkedett föl. Amikor orvos lett, bizonyára ő sem gondolta, hogy egykor majd egy kórház igazgatását bízzák rá. Ő a Magyar Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának orvosigazgatója. A kórház Budapesten található, 197 ággyal rendelkezik, a szív- és agysebészet kivételével minden gyermekgyógyászati szakmát képvisel. Otven orvos, 350 alkalmazott dolgozik a gyerekek gyógyulásáért. Évente 7 és fél ezer fekvő, 80 ezer járó beteget fogadnak. Az ágykihasználtságuk Budapesten a legnagyobb. Az emberi kapcsolat minősége fontosabb Dr. Dizseri Tamás előzőleg 10 évig dolgozott gyermekgyógyászként. Rálátása van tehát az egész magyar egészségügyre. Olyan pályát járt be, amelynek alapján bizton megítélhető: Van-e valamilyen különbség az egyházi és a világi kórházak között? Miért jó az, nekünk, betegeknek, leendő betegeknek, hogy létezik egyházi kórház is? Beszélgetésünk ezekből a kérdésekből indult ki.- A mi kórházunk Magyarországon jelenleg az egyetlen keresztény kórház - a zsidó szeretetkórházon kívül. A kórház egyházi tulajdonú, és közfeladatot lát el, tehát területi ellátási kötelezettsége van. Én természetesen nem most lettem keresztény ember, amikor kineveztek az egyházi kórház igazgatójává. A kereszténység egy hitvallás a számomra, amely alapvetően életformát, életstílust jelent. A mi kórházunk ebben különbözik másoktól: ugyanolyan szakszerűen és magas színvonalon akar dolgozni, mint a többi, de a gyógyítási folyamatban egy keresztény orvos, egy keresztény ápolónő valakit még érez maga mellett. Ez a valaki az élő Krisztus. Ez a hit misztériuma, és aki ezt nem élte át, az nehezen tudja rpegérteni. A mai világban, amikor minden materializálódott, mindent a gazdaság, a racionalitás határoz meg, akkor különös értéke van egy olyan eszmerendszernek, amely azt mondja, hogy az emberi kapcsolatok minősége fontosabb, mint a gazdasági tranzakciók sikere.- Pedig a gazdaságot ma mindenki az abszolút első helyre teszi. Egy német mondás például azt tartja: A pénz dirigálja a világot.- Mi is úgy gondoljuk, hogy hatékonnyá kell tenni az egészségügyet. Csak nálunk más a sorrend: mi azt mondjuk. hogy az elsőbbséget nem a gazdaság, hanem a szenvedő ember érdemli meg. Ez az a szemlélet, amely megkülönböztet bennünket a világi kórházaktól. Elvileg a világi kórházakban is dolgoznak ilyen szemlélettel emberek. Akik a betegben a szenvedő embert látják. És ez engem, a keresztény embert irgalomra kell, hogy indítson. Emberileg is legyen közünk egymáshoz Hogy egy keresztény orvos miben különbözik egy nem keresztény orvostól? Talán abban, hogy a keresztény orvosban a belső lelki erőforrás Istennél van. Azt az isteni szeretetet, amit megélek, kötelességem továbbadni. De nem kötelességből, hanem abból az örömből fakadóan, hogy jó dolog az embertársaimat szeretni. A szeretet közegét próbáljuk most nagyon tudatosan belopni a keresztény kórház életébe. Hogy ne csak magas szakmai színvonalon és gazdaságosan, hanem a szeretet közegében is folyjon a gyógyítás. Fontosnak tartjuk, hogy ha mi együtt operálunk, akkor emberileg is legyen közünk egymáshoz.- Vagyis ne úgy működjön a dolog, hogy amint kilépünk a műtőből, nyírjuk egymást, vagy akár a műtőben is „ betartunk" egymásnak.- Pontosan. Hiszünk benne, hogy lehet ilyen közösséget alkotni. Mi már harmadik éve bármiféle jog vagy gazdasági törvény, mert a belső parancs akkor is ott van, amikor senki nem látja. Mi sem állunk túl jól, de nem voltak likviditási gondjaink, mint sok kórháznak. Súlyos gondunk viszont, hogy az épület nagyon rossz állapotban került vissza az egyházhoz, és a rekonstrukció sok pénzt felemészt.- Kiket vesznek föl a kórházba?- Öt fővárosi kerületet, közel 100 ezer gyereket látunk el. Ezenkívül bárkit fölvehetünk, ha van szabad kapacitásunk; jönnek erdélyiek, kárpátaljaiak is.- A kórház a gyógyítómunka mellett vállalja a betegek lelki gondozását, segítését, amit a világi kórházak általában nem vállalnak.- Tudni kell, hogy mi az az információ, amit a gyerek, a családtag el tud viselni. De nem elég racionálisan jól tájékoztatni a beteget, hanem éreznie kell az emberi melléállást is. Húszéves praxis után hadd mondjam meg, hogy vannak orvosok, akik tudnak atmoszférát teremteni, és olyan megnyugtatóan tudnak hatni a betegre, hogy a legrettenetesebb információt is el tudják tőle fogadni. A lelki gondozást nálunk minden dolgozó vállalja. A kórházban nem folyik hittérítés- Úgy tudom, hogy az Önök kórházában nincs hittérítés. Ez nagyon jó dolog, mert sokan azért nem mernek az egyháztól segítséget ■ kérni szorult helyzetükben, mert félnek, hogy „ellenszolgáltatást" várnak.- A konstantini komák vége van, amikor az egyház összefonódva az állammal, hatalmi pozícióból próbált meg hittéríteni. Akkor is kevesen voltak az igazi keresztények - ezt hozzá kell tennem. Az igazán Krisztust követő emberek mindig is atmoszférát teremtettek, volt kisugárzásuk, mellettük jó volt élni. rájuk jó volt visszagondolni. Nem baj, ha jó dolgokban versenyzőnk- Valószínű, hogy több egyházi kórház is lesz Magyarországon. Elképzelhető, hogy ezek a világi kórházak konkurenciáivá válnak? Hogy a beteg szívesebben megy majd az egyházi kórházba, annak légköre miatt?- Nem szeretnénk ilyen jellegű versenyhelyzetet. De nagyon boldogok leszünk, ha a betegek megérzik, hogy az egyházi kórházban adnak valami lelki többletet, hiszen abban biztosak vagyunk, hogy a jó színvonalú világi kórháznál többet, jobbat mi sem tudunk biztosítani. Amiben többet tudunk nyújtani, ez a spirituális és emberi dimenzió. Ha ebben kell konkurálni, akkor azt mondom, hogy nem baj, ha jó dolgokban versenyezünk. Ha a kórház megfelel annak a missziónak, amiről az etikai kódexe is szól, akkor nagyon sok beteg fogja keresni. Ha nem felel meg, akkor el fog tűnni a történelem süllyesztőjében. Nem tagadjuk, hogy szeretnénk modell lenni - egy lehetséges modell. Nincs meg bennünk az az arisztokratizmus, amely azt mondatná, hogy más modelleknek nincs létjogosultságuk. Paulina Éva csináljuk. Kis baráti, emberi közösségek alakulnak ki a kórházban. Közösségformáló erő például ahogyan megéljük az adventét, ahogy összejövünk, beszélgetünk, készülünk a karácsonyra, amely nagy ünnepe a kórháznak. A hit útja nagyon keskeny út- Nem egy „elit kórház” akarunk lenni, hanem olyan, ahol hívő, nem hívő egymás mellett van, szeretheti, tisztelheti egymást. Amikor ezt elkezdtük, tudtuk, hogy ráléptünk egy keskeny útra, amelyen végig kell menni. Három év után azt kell mondani, hogy ez az út járható. De nagyon könnyű leszédülni róla, mert ez az út igen keskeny...- És a hit tarthat meg rajta.- Igen, a hit és az Isten kegyelme.- Csak keresztény embereket alkalmaznak?- Nem. A három év alatt sokan megtapasztalták, hogy jó dolog ezen az úton járni. Vannak olyan munkatársak, akik nehezen élték meg azt, hogy egyházi kórház lettünk, nekik idegen volt ez a világ, és csendben elváltunk. Mi azért a földön járó emberek vagyunk, akiknek fontos az is, hogy a kórház gazdaságilag jól működjék. Nálunk belső etikai parancs is, hogy az anyagiakkal jól kell sáfárkodni, Amit most itt államilag próbálnak rákényszeríteni a kórházakra, az nálunk belső parancs. A belső parancs hatásosabb- Hogy ne lopjuk haza a kötszert, a gyógyszert...- Jobban hiszek abban, hogy a belső parancs erősebb, mint A .i- -------------------------------------------------------------------------— Fotóillusztrációnk nem a riportban szereplő kórháze- bán készült fotó: barn/
