Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-15 / 217. szám

Találja ki! Augusztus 31-ei feladványunk a szolnoki Szigligeti Színház­nál található Szigligeti Ede­­szoborrészletet ábrázolta. Helyes megfejtőink: Hege­­dűsné Nagy Emília Szolnok, Tersánszky u. 24.; Katona András Szolnok, Kossuth u. 3.; Sonkoly Lajosné Szolnok, Bálvány u. 1. Gratulálunk, s kérjük, fárad­janak be szerkesztőségünkbe nyereményeikért, a Kardos Tamás által felajánlott naptá­rakért. * * * Jelenlegi feladványunk meg­fejtésének beküldési határ­ideje: szeptember 27. Címünk: Új Néplap Szolnok, Kossuth tér l.A borítékra kérjük, írják rá: „Találja ki!” Jó fejtörést kívánunk! 1995. szeptember 15., péntek Városházi Napló — Szolnok Ki kicsoda a képviselő-testületben? Bemutatkozik: M. Román Béla M. Román Béla, a Fiumei Úti Általános Iskola igazgatója a Fidesz- MPP színeiben, a 12. egyéni választókörzet (melybe olyan terüle­tek tartoznak, mint a Várkonyi tér, a Ságvári körút, a Zagyva­part, az Ady Endre út és a piac) képviseletében jutott be a városi önkormányzatba, ahol megválasztották az oktatási és kulturális bizottság elnökévé is. Mint a képvi­selő elmondta, nagyon jó, hogy a választókörze­tében van a lakó- és munka­helye is, hiszen így a körzet la­kói nap mint nap láthatják, ta­lálkozhatnak vele. Bizonyos mértékben sze­rencsésnek érzi magát, mivel olyan körzetet képviselhet, amelyben túlságosan nagy beru­házásokra ebben a pillanatban nincs szükség. Ettől függetlenül több olyan komoly dolog van, amiket meg kell oldani. Ezek kö­zül az egyik legfontosabb a Vár­konyi téri forgalomirányító lámpa felszerelése, hiszen ebben a kereszteződésben igen sok bal­eset történik. Elkötelezett kör­nyezetvédőként nagyon nehezen tudja elviselni, hogy a Zagyva városi része tovább pusztuljon, tönkremenjen, s a folyamat fel­tartóztatásához a civil szervező­dések segítségét is szeretné igénybe venni. A piac és környé­kének a problémáját - beleértve a parkolási gondokat, a zsebese­­ket, az engedély nélkül árusító­kat - is mielőbb rendezni kell. Ezenkívül a képviselő igyekszik felkeresni a körzetében élő idő­seket, magányosakat, elhagyot­takat, és segít ügyes-bajos dol­gaik intézésében. Ezek persze nem kis feladatok, s egy év alatt nem oldhatók meg.- Mivel éppen harminc éve vagyok a pályán, ezért valami kis rálátásom van az oktatási szfé­rára, s talán ezért is kerültem az oktatási bizottság élére, amely­ben már az előző évben is dol­goztam - mondja M. Román Béla. - Most éljük át az egyik legne­hezebb időszakot, hiszen egyfajta ra­cionalizálási fo­lyamat indult be az iskoláknál. A leg­főbb érdek az, hogy a gyerekeink még ebben a nagyon ne­héz időszakban is működőképes isko­lába járjanak, és ne sérüljön ezek leg­fontosabb funkci­ója: az ismeretátadás és a neve­lés. Hozzá kell tennem, nagyon nehéz összeegyeztetni tanári, igazgatói, képviselői és elnöki mi voltomat egymással. Sajnos arra jut legkevesebb ideje, amit a világon legjobban szeret csinálni, s ez ä tanítás. A képviselői munkát nagyon fon­tosnak tartja, s az a véleménye - ha úgy tetszik, ars poeticája -, hogy nem a pártharcok viszik előre a várost, hanem az, ha a közgyűlésben a pártok együtt tudnak dolgozni a városért. M. Román Béla - aki több or­szágos társaság tagja, illetve el­nöke - 1975 óta él Szolnokon, előtte azonban már nagyon sokat járt ide megyei szakfelügyelő­ként is. Sajnos a viharok szétka­varták a családot többfelé, s je­lenleg özvegy édesanyjával él együtt. Nagyon szereti a sportot, s kevés szabadidejében szívesen kerékpározik, fut és sétál, ezen­kívül már vagy 15 éve komolyan foglalkozik néhány történelmi jellegű kutatási területtel. Már majdnem teljesen készen áll egy vallástörténeti, vallásismereti könyvvel. Mint mondja, nem vé­letlenül foglalkozik ezzel a té­mával, hiszen ezek legalább 50 éve kimaradtak az emberek taní­tásából. B. Gy. Egy új tankönyvről „ Ösztövér kútágas hórihorgas gémmel Mélyen néz a kútba s benne vizet kémlel: Óriás szúnyognak képzelné valaki, Mely az öreg földnek vérit most szíja ki." Néprajz, népélet az alsó tagozatban Olyan kort élünk, amikor a lakótelepen lakó, panelházban felnövő gyermek számára nem mondanak semmit Arany János fönti szavai. A városi gyermek nem ismeri a népi kul­túrában használt tárgyakat, eszközöket, illetve a meglévő vagy már elfeledett szokásokat, így a rájuk épülő irodalmi, képzőművészeti, zenei alkotásokat sem tudja könnyen befo­gadni. Nem kapcsolódik tudatában össze a szúnyog és a tá­voli kútágas képe, mert a kútágast nem ismeri. Ezt a két - (régi) falusi és a vá­rosi - kultúra között tátongó űrt igyekszik betölteni Cseho­­vicsné Kóródi Judit Élet-játé­kok című tankönyve, melyben helyet kapnak a paraszti élet fontosabb eseményei (pl.: disz­nóölés, szüret, búzavetés, ara­tás), a jeles napokhoz kapcso­lódó szokások (pl.: regölés, bu-. sójárás, Gergely-járás) bemuta­tása, körjátékok leírása kottával (rétessütés-játék, molnár-játék, jöjj áltál-játék), a gyermekjáté­kok tárgyai (pl.: csutkababa, rongybaba), a népi ételek (pl.: mézeskalács, házi sütésű ke­nyér) készítésének részletes is­mertetése, találós kérdések, népmesék. Mindezt a tanév rendjének megfelelően, szeptembertől augusztusig, hónapokra le­bontva mutatja be a szerző. Például szeptemberben a kuko­rica és annak felhasználása áll a középpontban. Leírja a Kuko­rica Jancsi-játékot, ír a növény eredetéről, betakarításáról, arra utaló találós kérdéseket ismer­tet meg, a belőle készült kása és máié receptjét közli, végül a Kásahegy című népmesét mondja el. Ily módon októberben pl. a szőlő, novemberben a disznó­tor, decemberben a karácsony, januárban a vízkereszt, tavasz­­szal a májusfa kerül sorra, de ügyesen eljut a búzavetés-ara­­tás-cséplésig is. A szerző gyakorló pedagó­gus, akinek saját gyermek­együttese is van. A kisiskolások életkori sajátosságainak megfe­lelően értően és kipróbáltan „tá­lalja” a népi kultúra alapjait. Já­tékos feladatokat (rajzolás, versírás, játékkészítés), érdekes megfigyelési szempontokat adva gondoskodik a gyermek figyelmének ébren tartásáról. Minden fejezet végén helyet hagy a gyermek önálló képei­nek, feljegyzéseinek. Az egyes témákhoz, népszokásokhoz kapcsolódó szépirodalmi alko­tásokkal gazdagítja a gyerme­kek ismereteit, kinyitva előttük az irodalom és a művészet ka­puját is (Petőfi Sándor: Orbán, Kassák Lajos: Az álmodozó madarász, Illyés Gyula: Havas emlék). A könyv gazdagon illuszt­rált: archív és napjainkban ké­szült fényképek, reprodukciók és gyermekek által készített metszetek egészítik ki a külön­féle, változatos betűtípussal nyomott szöveget. Ajánlom ezt a tanári kézi­könyvként is használható hasz­nos olvasmányt minden olyan pedagógus figyelmébe, aki fon­tosnak tartja, hogy a most fel­növő generáció is megismerje elődeink életmódját, megértse nemzeti irodalmunkat és művé­szetünket. (Kiadta a Magyar Médiapedagógiai Műhely 1995-ben). Szabó Mária Zsuzsanna Belvárosi Általános Iskola 5. oldal Lengyel kulturális napok A Szolnok és Biesko Biala kö­zötti testvérvárosi együttmű­ködés aláírásnak alkalmából lengyel kulturális napokat is rendeznek a Városi Művelő­dési Központban. Szeptember 23-án szombaton, Halina Krawczun keramikus, Krzysztof Ducki és Jozef Ma­rian grafikusművész kiállítását Maciej Kozminski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykö­vete nyitja meg. Á kiállítás ok­tóber végéig tekinthető meg. Ugyancsak szeptember 23-ától október 3-áig a Lengyel Intézet boltjának vásárlással egybekö­tött bemutatója lesz. Szeptember 25-től október 3- ig lengyel filmnapokkal folyta­tódik a program. Bemutatják a Kancsal sze­rencse (rendezte: Műnk), a Húszévesek szerelme és a Vas­ember (mindkettő: Wajda), a Máter Johanna (Kavalerowicz) és A nyugodt nap éve (Zanussi) című alkotásokat. A gyerekeket videomesemozi várja rajzfil­mekből, ezeket óvodásoknak és általános iskolák alsó tagozato­sainak vetítik, házhoz szállítva a filmeket. Ot éve testvérváros a németországi Reutlingen Szolnok és a németországi Reutlingen között 1990-ben köttetett testvérvárosi kap­csolat. A Baden-Württem­berg tartományban, a Sváb- Alb vidék lábainál fekvő tele­pülés és az ott élő emberek megismerésére azóta jó né­hány rendezvény kínált al­kalmat. Ám valószínű, mind­ezeket felülmúlja az a gazdag program, amelyet a testvér­­városi frigy ötödik évforduló­ján rendeznek Szolnokon. Szeptember 22-én, pénteken né­pes delegáció várható Reutlin­­genből, a küldöttséget aznap este a városházán fogadják. Szeptember 23-án, szombaton délelőtt - akik először jöttek Szolnokra, azok - a város neve­zetességeit tekintik meg. Ezzel párhuzamosan a Városi Műve­lődési Központ előtt a Sváb-Alb Egyesült Zenecsoportjának bet­­zingeni tagjai népviseletben vo­nulnak fel, vadászkürtösök kísé­retében. Az utcaszínházban a Baden-Württembergi tartomá­nyi munkaközösség mutatkozik be „Színház és iskola” című produkcióval. Délután két ünne­pélyes eseményre kerül sor: a Pelikán Díj átadására, a lengyel­­országi Bielsko Bialával test­vérvárosi megállapodás aláírá­sára. Ezt követően pedig sajtó­­konferencia lesz. Több reutlin­­geni művészeti közösség az esti órákban a közönség elé lép, így a Young Voices kórus és a Dance and Art + Schwarz-Weiss tánccsoport a Városi Művelő­dési Központ előtt, míg a reut­­lingeni városi zenekar a zsina­gógában. A nap folyamán egyébként a sportcsarnokban magyar és német karatézók is összemérik tudásukat. Szeptember 24-én, vasárnap a külföldiekre egy karcagi ki­rándulás vár, amelynek során ellátogatnak a Kungazda Fe­renc fazekasmester műhelyébe, este pedig zárórendezvényként valamennyi művészegyüttes a Városi Művelődési Központ­ban - mintegy búcsúként - gá­laműsort ad. Városi menzagazdák Szolnok megyei jogú város jegyzője még tavasszal hirdetett pályá­zatot hét, gyermekélelmezést végző főzőkonyha bérleti jogára. A pályázatra való jelentkezés feltétele volt a gyermekélelmezésben való jártasság. Vállalni kellett azt, hogy a konyhát karbantartja, az eszközöket értékhatár nélkül pótolja, a konyhai személyzetet tovább foglalkoztatja, és színvonalas szolgáltatást biztosít. A bér­leti jog ellenértékeként főzőkonyhánként 500 ezer forintot hatá­roztak meg, a határozott idejű bérleti jog 5 évre szólt. A pályázatokat képviselőkből, a fogyasztóvédelmi felügyelőség vezetőjéből és az érintett intéz­mények irányítóiból állították össze. A nyertesek a követke­zők: Tallinn Általános Iskola: Fejes Jánosné vállalkozó, Má­tyás Király Általános Iskola: Vágott Istvánná vállalkozó, Széchenyi Körúti Általános Is­kola: Bíró Lászlóné vállalkozó, Zagyvaparti óvoda: Ignácz Gá­­bomé vállalkozó, Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola: az intézmény, Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola: Csípés Ferencné vállalkozó, Kö­rösi Csorna Sándor Általános Iskola: Szolnoki Gyermek- és If­júsági Alapítvány. Ezeket a fő­zőkonyhákat korábban az Ozi­­risz Kft. üzemeltette. Újdonság még, hogy a Varga Katalin Gimnázium tálalókonyháját át­alakították főzőkonyhává, és ott a SI-Co Kft. készíti az ebédet. Korábban már a fentiektől el­térő feltételekkel is bére adtak főzőkonyhákat, ezek bérlői az alábbiak: Pálfy János Műszer­ipari és Vegyipari Szakközépis­kola: Barati Istvánná vállalkozó, Jendrassik György Gépipari Műszaki Szakközépiskola: az intézmény, Szandaszőlősi Álta­lános Iskola: Szanyi Istvánná vállalkozó, Eötvös József Álta­lános Iskola: Kenyeres Istvánná vállalkozó. Kiosztották a tanszersegélyt Szolnok polgármestere július hónapban saját hatáskörben döntött arról, hogy a város­ban 1 millió forint összegű tanszersegélyben részesül­hetnek a rászorulók. Döntését indokolttá tette az a tény, hogy a Humán Közszol­gáltatások Főosztály önálló se­gélyezési csoportjánál arányta­lanul magas volt az éves se­gélykeret felhasználása. Emiatt- 1995 májusában életbe lépett egy módosított önkormányzati rendelet, amelynek értelmében a rászorulók egy évben csak egyszer igényelhetnek átmeneti segélyt a korábbi kettővel szemben. A tanszersegélyezés lebo­nyolítására az önálló segélye­zési csoport és a Humán Szol­gáltató Központ kapott megbí­zást. A segélyezési csoport bí­rálta el a jogosultságot, és dön­tött a segély összegének mérté­kében. A segélyt nem kész­pénzben, hanem utalvány for­májában kapták meg a rászorulók, akik az Ideál Ke­reskedelmi Vállalat 11. sz. bolt­jában válthatták be tanszerre. A vásárlási utalványokat a megfe­lelő adminisztrálást követően a Humán Szolgáltató Központ adta ki. Alanyi jogon járt támogatás azoknak a családoknak, akik rendszeres nevelési segélyben részesülnek, ez 527 családot érintett. Őket írásban tájékoz­tatták a tanszersegélyezés té­­nyéről és összegéről, az utóbbi 500-1000 forint volt gyerme­kenként. A fennmaradó összeget fő­ként az átmeneti segélyben ré­szesülő családok igényelhették, illetve azon családok, melyek­nél az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj minimumösz­­szegét, 8400 forintot. Az igény­lők magas száma miatt a pol­gármester 200 ezer forinttal időközben megemelte az ösz­­szeget. Mint Horváth Istvánnétól, a Humán Szolgáltató Központ ál­talános igazgatóhelyettesétől megtudtuk: a családok öröm­mel fogadták a támogatást. El­hangzottak azonban olyan meg­jegyzések, hogy egyszerűbb lenne, ha egy intézmény bonyo­lítaná le a segélyezést. Ugyan­akkor többen tervezték torna­­ruha, hátitáska vásárlását, saj­nos, hiába. A beváltás későbbi határide­jével pedig jobban tudtak volna alkalmazkodni az iskola elvárá­saihoz. A reális igényeket és javasla­tokat a későbbiek során, ha­sonló segélyezéskor figye­lembe veszik. A tervek szerint szeptember végén, október közepén fejeződik be a szolnoki há­zasságkötő terem felújítása - elektromos hálózat, festés, tapétázás, székek renoválása -, me­lyet fővállalkozóként a Sinus Kft. végez. fotó: ké

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents