Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-14 / 216. szám

1995. szeptember 14., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Rend a lelke mindennek! Múlt év végén befizettünk 31 ezer forintot a Ma­távnak, és ezzel szerződés jött létre közöttünk. Ebben az is benne volt, hogy legkésőbb 1995. március 31-ig a lakásunkban megszólal a telefon. Első mulasztását a Matáv akkor követte el, ami­kor ezt az ígéretét nem teljesítette. Türelmet kért tőlünk, s megígérte, hogy a mulasztást rövidesen rendezik. Több mint egy hónapig türelemmel vá­rakoztunk, amikor is elmentünk tudakozódni az elmaradt munka miatt. Türelmet kértek, mi ismét vártunk, majd amikor már nyugtalanított a dolog, elmentünk reklamálni; természetesen eredmény­telenül. Néhány nap múlva lépcsőházunkban megjelentek a Teleép munkásai, és sorra szerel­ték be a telefonokat. Érdeklődtem tőlük, hogy a mi lakásunk mikor kerül sorra, de erre, nagy megdöbbenésemre azt a választ adták, hogy ide nem jönnek, mert ilyen névre megbízásuk a Ma­távtól nincsen. Azonnal mentem az információs irodába, ahol ismételten türelmet kértek, s egyben ígéretet tet­tek, hogy néhány napon belül lesz telefon. Akkor már természetesen nem hittem nekik, és közöl­tem velük, hogy addig fogok ülni az irodájukban a három hónapos kislányommal, amíg az orrom előtt el nem intézik az ügyet. Körülbelül egy órát vártunk, mire előkeresték a szükséges iratokat (sajnos elkallódott!!). Szóltak egy műszerésznek, hogy aznap szerelje be a telefont. Hazaértem, 10 percen belül már ott volt munkatársuk, rá fél órára működött a készülék. Ötvennégy nappal később - sok utánajárás eredményeként - ígéretüket beváltották. Nekem erre az időszakra kötbér jár - amit a köztünk lét­rejött szerződés is tartalmaz. Az ügyet írásbeli kérelem alapján intézi a Matáv, a kötbér mértéke naponta a havi előfizetési díj egyharmada. A ké­relmemet 1995. április 21-én be is adtam. A ké­szülék beszerelését követően egy-két héttel ér­deklődtem, hogy ez összeg mekkora lesz és mi­korra várható. Megnyugtattak, hogy ennek az át­futási ideje rövid, innen elküldik a papírokat Debrecenbe igazgatói aláírás céljából, a pénzt onnan utalják. Az összeg napi 194 forint. Ez számomra nem egészen érthető, mert tudomásom szerint előfizetési díj egyharmada jár. A díj pedig 725 forint/hó, ennek harmada 241 forint, vagyis pontosan ötven forinttal kevesebbet kapnék visz­­sza, mint amennyi megillet. Én megértem, hogy kell a pénz a Matávnak is, hiszen fönn kell tarta­nia magát, ha jól jön egy kis nyereség is, de nem ez a módja. Az én 31 ezer forintom - amit közel fél évig használtak - kitermelte a kötbér össze­gét, s ez a kötbér is kamatozik nekik - jogtalanul. (De ha én nem fizetném pontosan a telefonszám­lát, biztosan azonnal kikapcsolnák.) Visszatérve a dolgok menetére: eltelt a június, a július fele, amikor ismét megjelentem náluk, hisz a bekapcsolás óta elmúlt két hónap, s a pénzt még nem küldték. Azt a választ kaptam, hogy egy-két hét, és megkapom a pénzem. Vártam két hetet, nem történt semmi, ismét mentem. Akkor azt a választ kaptam, hogy Debrecenben min­denki szabadságon van(!), és így nem foglalkoz­nak a kötbérrel. Innentől kezdve egyre sűrűbben jártam be az irodába, de ügyemben kedvező vá­laszt egyszer sem adtak. Egyszer aztán azt mond­ták, hogy igazán nem értik, miért késik a kifize­tés, hiszen ők a papírokat augusztus 15-én már elküldték, és fogalmuk sincs, mi lehet a késés oka. Kértem, hívják fel Debrecenben az ügyinté­zőt - amit meg is tettek -, de nem sikerült be­szélni vele. Most már mindennap mentem, hátha sikerül beszélni a debreceni kollégával. Másfél héten keresztül soha senki nem vette fel a tele­font; illetve egyszer valaki, aki közölte, hogy az illető nincs benn. Az utóbbi napokban nem voltam a Matávnál, mert már nem bírom elviselni, hogy beszélnek mindent összevissza, az egyikük meghazudtolja a másikat. Ennyi tortúra után azt kell mondanom, sajná­lom, hogy egy évvel ezelőtt szóba álltam ve­lük. Eszter Tiborné Szolnok *-A cég 1994-95-ben nagyarányú hálózatfejlesz­tési és rekonstrukciós munkákat végzett, külső ki­vitelezők bevonásával - írja válaszlevelében a Matáv Szolnoki Távközlési Centrumának veze­tője. - Szolnokon e munkák elvégzésének határ­ideje 1995. március 31-e volt. Sajnálatos, hogy igen sok ügyfél igényének kielégítésére nem volt mód e határidőn belül, amiért a Matáv természe­tesen felelősséget vállal. A levélíró utal a Teleép munkásainak nyilatko­zatára - miszerint az említett címre megbízásuk nem volt. Ez nem állja meg a helyét, mert a ki­adott munkák között szerepelt az előfizető tele­fonállomásának kiépítése is. Ennek ellenére má­jus 25-én - valóban a Matáv szerelője - helyezte üzembe az állomást. A kötbér mértéke - ahogyan azt a levélíró is említi - a havi előfizetési díj egy­harmada, naponta. Ez a díj 580 forint - áfa nél­kül. Nem számolandó bele a 60 forint+áfa hasz­nálati díj. Azt is helyesen látja a levélíró, hogy a kötbér átutalásának átfutási ideje néhány hét, s ebben az esetben sajnos ügyintézői mulasztás mi­att késik a pénz, amiért a Matáv Szolnoki Távköz­lési Centruma ezúton is elnézést kér. Balogh Imre TC-vezetö A vandálokkal nem lehet harcba szállni Küldjön egy képet! A magyar válogatott a MÁV ellen 1960-ban itt járt a magyar válogatott, a MÁV meghívására. A hatvanas években országos rangja volt váro­sunk labdarúgásának, sok jó csapatjátékos tette ismertté a Szolnok nevét. Ez a fotó a MÁV-pályán készült, többek kö­zött láthatjuk Sipos II.-t, Mészölyt, Mátrait, Albertet, Feny­vesit, Rákosit. A MÁV csapatából Abonyit, Borokot, Horvát­­hot, Csábit. A mérkőzést Horváth vezette. Rátfai József, Szolnok Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöl­jük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Kunhegyesiek emlékezete Ilosvai Varga Istvánról Köszönöm munkatársaimnak Hálával tölt el és meghatot­­tan gondolok arra a napra, amikor munkatársaim, a Közép-tiszai Mezőgazda­­sági Részvénytársaság Bán­halmi Kerületének dolgozói - az őszi betakarítás kellős közepén - egy reggel meg­jelentek földemnél, és fel­ajánlották segítségüket csa­ládomnak a kukoricatörés­hez. Köszönöm - elsőként - Czakó Józsefnek, a gép­üzem vezetőjének, hogy a napi gondok mellett arra is futotta idejéből és erejéből, segítsen ebben a nagy mun­kában. Külön köszönöm a munkatársaknak. Rézsó Mihálynak, Tóth Józsefnek, Jenei Jánosnak, Bállá Fe­rencnek, Szatmári Gyulának „Bőrös” Bandinak, Németh Józsefnek, Gál Sándornak, Bagi Sándornak, Barabás Józsefnek és Kun Imrének ezt a baráti és emberséges gesztust, mert saját munká­jukat félretéve, előbbre he­lyezték személyes gondo­mat a sajátjukénál, haza­térve egy többhetes kórházi kezelésről. Szabados Dezső, Fegyvernek Dorka jól van! Köszönöm az Új Néplap fő­­szerkesztőjének és a lap munkatársainak, hogy lehe­tőséget adtak kislányunkról, Dorkáról szóló hírek közlé­sére. Úgy érezzük, a lap is hozzájárult ahhoz, hogy Dorka számára ne csak egy távoli remény legyen a gyó­gyulás - hogy egyszer járni és beszélni tud -, hanem kö­zeli valóság. Kislányunk, aki igen félénk és visszahú­zódó volt eddig, ma már mindenkivel barátságos, nem fél az idegenektől, lá­bacskáit szépen tudja emelni, és kezünket fogva lépeget. Egyes szavakat szépen, érthetően kimond. Igaz, lassan halad a gyógyu­lás felé, de boldogságunk határtalan, mert elindult kis­lányunk ezen az úton. István Jánosné, Tiszajenő Köszönet a MÁV-kórház I. belgyógyászatának Kardiológiai kezelésben ré­szesültem a szolnoki MÁV- kórház I. sz. belgyógyászati osztályán, s így volt alkal­mam látni és megtapasz­talni, hogy az osztályon dolgozó orvosok és ápoló­nők - szerény fizetésük és ellátásuk ellenére is - mi­lyen feszített munkát vé­geznek. Köszönöm Tarján Péter főorvos úrnak, az ott dolgozó orvosoknak és az osztály többi dolgozójának áldozatkész munkájukat. Kívánom, hogy továbbra is ilyen kedvességgel, hozzá­értéssel dolgozzanak a bete­gek gyógyulásáért. Tolnai Antal, Szolnok Szerkesztette: Kácsor Katalin Olvastuk a lap július 27-ei számában D. Z. olvasói levelét, „Vandálok a törökszentmikósi temetőben" címmel. Mi, akik a Petőfi úton lakunk, szeretnénk véleményünket hozzátenni az abban foglaltakhoz: A levél első felével teljes mértékben egyetértünk: mi sem értjük az utóbbi időben elterjedt vandalizmust. A korábbi évek­ben, amikor a temető még sok­kal elhanyagoltabb volt (keríté­sek, kapuk hiányoztak), nem rongálták oly mértékben a te­metői sírokat, mint mostaná­ban. De akkor még az emberek is fegyelmezettebbek voltak: nem volt szükség riasztóberen­dezésekre, őrző-védő kft.-re. Az egyházközség és a lakosság is teljesen tehetetlen a vandá­lokkal szemben. Egy 25 holdas területet nem lehet éjjel-nappal őriztetni, ezt az anyagi terhet a lakosság nem is tudná magára vállalni. Sokkal inkább a csa­ládi, az otthoni környezetre, a neveltetésre kellene építeni a megoldást. Mi, akik a temető­vel szemben és annak környé­kén lakunk, tanúsíthatjuk, hogy az egyházközség alkalmazottai rendszeresen ellenőrzik a teme­tőt, de amikor ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött alakok éjszakánként megjelennek, a fegyvertelen ember velük szemben tehetetlen. Tanúsíthat­juk, hogy a rendőrség és a pol­gárőrség is rendszeresen jár­­őrözik, de ők sem lehetnek ott mindenütt. Az elmúlt években több száz méter kerítés, járda épült, és zárható kapuk készültek. Az új kerítés drótjait már egy héttel később - és azóta többször is - megpróbálták ellopni. Csak az éber környezetnek köszönhető, hogy erre nem került sor. A te­mető vasút felőli oldalán álló betonkerítést rendszeresen szétverik, ezek pótlására elhe­lyezett drótkerítést pedig azon­nal lelopják. A temetőkapukra feltett lakatokat leverik (még nappal is!), a ravatalozókat is már több ízben feltörték, felsze­relési tárgyait ellopták, a teme­tőház ablakait betörték. Mi örülnénk a legjobban, ha az egyházközség fenntartó te­vékenysége minél nagyobb ön­kormányzati és lakossági (és nem csak a temető környékén lakók) összefogásra támasz­kodhatna. Tudjuk, hogy a refortnátus egyház kész minden tőle telhe­tőt megtenni a temető rendjéért és nyugalmáért, és az egyház­tagok is sok anyagi áldozatot hoznak, hogy szeretteik nyug- • helye minél szebb legyen. A Szajolban építendő refor­mátus templomnak semmi köze a miklósi temető működéséhez, a szajoli hívek a maguk erejé­ből és áldozatukból építenek templomot. Tekintettel arra, hogy Szajolban nincs reformá­tus egyházközség, a lelkészi feladatokat Törökszentmiklós­­ról látják el. Meg kell még je­gyeznünk, hogy az egyházkö­zség alkalmazottai becsületesen végzik munkájukat, még többet is megtesznek, mint ami a köte­lességük lenne. Náluk nincs a munkaidőnek kezdete és vége, de ők sem tudnak egy országot, egy várost megóvni az pusztí­tásra éhes vandáloktól. A Petőfi út lakói közül kilencen Kunhegyesről indult el 1978. augusztus 14-én Ki­szel Sándor Szentendrére, hogy a szülőfalujából el­származott Ilosvai Varga Istvánt felkeresse, megis­merje, hogy „összehozza” a kunhegyesi emberekkel; akik csak annyit tudtak róla, hogy köztiszteletben álló szülők gyermeke, hogy festő, és hogy már kora ta­vasszal - bő lódenkabátjá­­ban - száguldozott a mezőn a gyönyörű pillangók után. A kun parasztemberek, akik a mezőn dolgoztak, nem ér­tették őt, s fejcsóválva kísér­ték tekintetükkel. A ’60-as, ’70-es évek ak­kori nagyközségi vezetői nemigen értettek egyet a fes­tővel való kapcsolatfelvétel­lel, és mint „osztályidegent” emlegették. Ennek ellenére a találkozás létrejött. Kiszel Sándor magával hozhatta a mesternek, a Ma­gyar Népköztársaság kiváló művészének saját kezűleg dedikált könyvét, amely bemutatja a mester munkás­ságát és tartalmazza 56 festményét és hét rajzát. Ugyancsak mágával hozta az 1978-as Szentendrei Mű­sor programfüzetét, amely­ben szerepel Ilosvai kiállí­tása a Szentendrei Galériá­ban. A füzetben így ír róla Hann Ferenc: „Ilosvai Varga István az embert és környező világát festi poéti­­kus ihletettséggel. Művei korszakjelölők, egy etikus, következetesen megjárt út mérföldkövei”. Ugyancsak ebben a füzetben Pogány Ö. Gábor a „Szürkés falak” c. mű kapcsán csodálatosan szép írásával méltatja a mű­vészt, tolmácsolja életmű­vét. Az élményekről - a mes­terrel való találkozásról - a beszámoló napokig tartott, hol családi körben, hol a munkatársakkal, a művelő­dés pártolóival, az aktív kezdeményezőkkel. El­mondta, hogy a festő bol­dogsággal, örömmel vette a felkérést, bemutatta csodála­tos gyűjteményeit, festmé­nyeit. Az 1986-ban megjelent Kunhegyesi Krónika már a „Kék idők” mesteréről, a róla megjelent könyvről ír, és követeli, hogy Kunhe­gyes szülöttjének tárlatát rendezzék meg szűkebb ha­zájában is. Később elhatározták, hogy szülőházánál emlékszobát rendeznek be, és természete­sen egy állandó kiállítást. Sajnos a festő 1978-ban meg­halt, így csak az épület falán elhelyezett emléktáblá hirdeti nevét. Munkásságát méltató kiadványokat, a tőle Kunhe­gyesen maradt, idekerült festményeket tisztelettel, sze­retettel őrzik meg a helybéli emberek. 1990. augusztus 20- án a kunhegyesi művelődési központ pódiumtermében a szentendrei Ferenczi Múzeum gyűjteményéből rendezett emlékkiállítást Pogány Ö. Gábor nyitotta meg. így a kunhegyesi emberek, a mű­vész tisztelői láthatták mun­káinak egy részét. 1994-ben, a centenáriumra megjelent könyv - melyet az özvegy magánkiadásban je­lentetett meg - méltatja a mester munkásságát. Mi, kunhegyesiek, megőrizzük emlékét. Özv. Kiszel Sándorné A KDNP elnökségének állásfoglalása A Kereszténydemokrata Néppárt megyei elnöksége legutóbbi ülésén értékelte a politikai helyzetet. Ennek fé­nyében a polgári pártokkal megkezdett együttműködést tovább szeretnénk erősíteni és mélyíteni. A szeptember else­jei - KDNP-MDF-Fidesz - közös sajtótájékoztatót köve­tően Jászjákóhalmán megtar­tott rendezvényünk sikere után szeptember 15-én Tö­­rökszentmiklóson újabb kö­zös program készül, amelyen már a Független Kisgazdapárt is részt vesz. A kormánykoa­líció belső vitáit a magyar tár­sadalomra nézve károsnak tartjuk, véleményünk szerint a koalíció felbomlása csak idő kérdése; nem látjuk akadályát annak, hogy az MSZP egye­dül kormányozzon. A megyében megnöveke­dett az érdeklődés a KDNP iránt, új alapszervezetek ala­kulnak több helyen. A megyei elnökség egyet­értett a KDNP közgazdasági bizottságának azon kezdemé­nyével, amely javasolja jövő év tavaszára pártkongresszus összehívását, továbbá az energiaipar tervezett privati­zációja miatt annak kinyilvá­nítását, hogy kormányra kerü­lése esetén államosítani kí­vánja ismételten a villamos­ipar 25 százalékon, a szénhid­rogénipar harminc százalékon felül külföldi kézbe adott ré­szét. Török András sajtóügyvivő Jó tanácsok cukorbetegeknek A cukorbetegek otthoni öngyó­gyításáról megjelent téma író­jának, Józsáné Csányi Mária dietetikusnak - cukorbeteg sorstársaim nevében is - sze­retnék köszönetét mondani, an­nál is inkább, mert felfrissítette azokat a kötelező ismereteket, amelyeket minden cukorbeteg­nek ismernie kell. A hasznos tanácsok okán többen arra az elhatározásra ju­tottunk, hogy ahhoz szorosan, mint gyakorló diabéteszesek, az alábbiakat javasoljuk minden­kinek: a helyes táplálkozással biztosítani kell, hogy az ellen­álló képesség mindenkor meg­legyen. A megfázások, a kü­lönböző betegségek megelő­zése érdekében a cukorbeteg immunrendszerének egyik erő­sítője, a szervezet biokémiai védőfaktora a szelén. E-vitamin formájában lehet kapni a gyógyszertárakban. Róla azt olvashatjuk: „védi a szervezetet a nehéz, mérgező fémekkel szemben. Védi a sejteket a ra­dioaktív sugárzás káros hatásai­tól, fokozza a vitamintranszpor­tot a sejtfalon keresztül, képes az izomsejtek glukóz-foszfát anyagcseréjébe direkt bekap­csolódni (az izomsorvadás ter­mészetes gyógyszere), gyulla­dáscsökkentő hatása van (re­uma, artritis kezelésében na­gyon hatásos), javítja a látást, szabályozza a retina működé­sét, megakadályozhatja a szür­kehályog kialakulását. Im­munstimuláló hatása van. tá­mogatja a szívműködést, véd az infarktus ellen, elősegíti a máj regenerációját. A felsorolás nem teljes, de ennyiből is jól látható, hogy milyen sokrétű a szelén hatása. A megyében többen, akik krónikus (súlyos) cukorbeteg­ségben szenvedünk, teljesen tünetmentessé váltunk azáltal, hogy szigorúan betartjuk orvo­saink tanácsait. Kúraszerűen fogyasztottunk hat hónapon át egy egri természetgyógyász ál­tal összeállított teakeveréket, és három-négy hónapon keresztül a Vita Crystalt. Azt tudjuk, hogy a crystalok a szervezetbe jutva megkötik az erek falára lerakodott zsírokat, koleszte­rint, melyek így el tudnak tá­vozni a véredényekből. Kitaka­rítja az ereket, megnő az erek belső keresztmetszete, ezáltal normalizálódik a sejtek oxigén- és tápanyagellátása. A kitisztí­tott erek lehetővé teszik a mé­reganyagok hatékonyabb fel­dolgozását, kiürítését. A méreg­telenítő szervek maguk is to­vábbi energiához jutnak. Szá­mos degenerációs folyamat las­sul le, fordul vissza. Nagy se­gítség a szív- és érrendszeri, ya­­lamint a cukorbetegségben szenvedők számára. Látható tehát, hogy az orvosi és természetes gyógymódok segítségével van mód arra, hogy szervezetünk elérje, meg­tartsa az általános jó közérzetet. Bárkinek hajlandók vagyunk eredményes tapasztalataink át­adására. Az egymást segítő ta­nácsok, a kipróbált eredmények és a játékszabályok szigorú be­tartása biztosíthatja azt, hogy a cukorbeteg elérje, ő is egészsé­ges társaihoz hasonlóan éljen. Ezért viszont sokat kell tenni. Id. Olej Zoltán, Szolnok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents