Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-09 / 185. szám
1995. augusztus 9., szerda Az Új Néplap Kisújszálláson 7. oldal A kemencénél áll, de nem pék Útközben a kemence tetején. Alatta 980 fokon égetik a téglákat Akad a településen néhány ember, aki ilyenkor is a kemencénél teszi a dolgát, de egyik sem pék. Közéjük tartozik Stefani- desz József, aki a Kunsági Téglaipari Kft. szakembere.i Hárman is vannak, egymást váltják műszakonként. Felmennek a száz méter hosszú kemence tetejére: figyelik az égősort, naponta sokszor végigjárják ezt az utat. Odafenn ilyenkor helyenként 70-80 fok is adódik, hiszen lenn, a lába alatt a kellő előkészítés után nyolc-tíz óráig 980 fokos hőségben égetik e fontos építőanyagot. Bizony egy-egy séta után, amikor leballag a lépcsőn, a kinti 40 fok jószerével jégveremnek számít. Jóska egyébként huszonkét éve végzi ezt a munkát. Talán ebből adódik, hogy a meleget nagyon bírja, a hideget annál kevésbé. Hobbija a pecázás meg a kertészkedés. Tavaly a Koronakertben vásárolt egy darab földet, amelyben van vagy száz szilvafa. Ennek ellenére az idén kevés cefre kerül le róla, mivel a termés zömét elvitte az április végi fagy. No, nem baj, majd jövőre... Ismét dolgoznak a sajtüzemben Jó néhány hónapig lakat díszítette a sajtüzem bejáratát: jelezve, zárva a terület. Szerencsére ez már a múlté, elkelt a sajtgyár. Az új tulajdonos nem más, mint a WES Rt. Tejipari és Kereskedelmi Részvénytársaság. Újranyílt a sejtüzem, ahol jelenleg már havi 50 milliós a termelési értéi de ez korántsem jelenti azt, hogy esztendő teltével, mondji. : ennek a jóval többszörösét írhatjuk le Ez a fogalom egy magyar vállalkozói, befektetői kört takar, és a kisúji üzemben július elseje óta ismét dolgoznak. A helybeli és környékbeli nagyobb cégektől, szövetkezetektől, gazdáktól naponta 40 ezer liter tejet szállítanak be. Főleg a régi gárdából negyvenöt munkást vettek át, bár már azóta tizenkettővel nőtt a dolgozók száma. Az sem mellékes, hogy többségük nő. Az új gazda nagyarányú fejlesztésbe fogott. Az első hónapban erre a célra ötmilliót adott, október 31-ig pedig további húszmilliót áldoz az üzem korszerűsítésére. Sőt, tervbe vették, hogy megépítik a szennyvíz-elő- tisztítót is. Jelenleg trappista, Hóvirág, Túra sajtokat készítenek füstölt, darabolt változatokban is. Kellő előkészítés után a tételeket a szajoli sajtérlelőben érlelik, majd a kereskedelembe kerülnek. Elsősorban a fővárosban, valamint Szolnok térségében terítik az itt készült sajtféleségeket. Eddig közepes a termés Amikor augusztusra fordul a kalendárium lapja, akkorra a jó gazda errefelé már végez az aratással. Ez történt a két szövetkezetben is. Kezdjük a Nagykunnal. 1222 hektáron vetettek búzát, és az átlagtermésük 5,27 tonna volt. A 6 ezer 440 tonna eladására egy kifejezés a jellemző: folyamatban van. Árpából 306 hektárjuk volt, és 4,5 tonnát termett hektáronként. Tárolják, mert kell a sertésállománynak, no meg vetőmagnak is. Bár ha jobb ára lesz, lehet, el is adnak belőle. A kukoricájuk 518 hektár. Mind öntözhető, de hát nem győzik a versenyt a szárazsággal. Bizony, erre jó lenne az égi áldás, mert vannak területek, ahol még segítene. Akadnak viszont olyan táblák is, amelyeken már silózni kellett vagy kell a lesült szárakat. Ebből következik, hogy a 10 ezer sertésnek minden bizonnyal venni kell majd kukoricát is. Napraforgó is adódik, mégpedig minden eddigi területet meghaladó nagyságú, és ezekre sem ártana az eső. Szólni kell a rizsről is, amelyet 650 hektárra vetettek. Tavaly átlagosan 5,3 tonnát takarítottak be, és ennyi vagy ehhez közeli most is jó lenne. Eddig úgy tűnik, közepesre sikerült az év, mert errefelé egy hónapja nincs eső. Éppen ezért nem meglepő, hogy harmincegy nap alatt 100 ezer liter gázolajat használtak fel az öntözésre, ami 7,5 millióba került. Hogy azután ez majd mennyi hasznot hoz, ez a jövő zenéje. Most pedig lássuk a Tisza II.-t! Itt 1 ezer 80 hektárra vetettek búzát, és az átlagtermés 4,11 tonna. El kellett adniuk, mert szaknyelven szólva, már ketyegett a hitel. Ezerforintos átlagáron kelt el az élet. Árpából félezer hektárjuk volt, itt négytonnás az átlag. Ez megmarad, mert kell az évi 12 ezer kibocsátott hízónak. Kukorica 270 hektárra került, ezt öntözik. Noha az idén egy fillér öntözési támogatást sem kaptak, pedig tavaly ilyen is volt. Cukorrépájuk is akad, Szolnokkal vannak szerződésben, és talán-talán meglesz a hektáronkénti 500 mázsa. A csemegekukorica jónak ígérkezik, igaz, vizet is kap. A napraforgó termését nehéz megjósolni. Jó hónapja még 25 mázsás átlagnak ígérkezett, most ez húszra esett vissza, de ha tovább folytatódik az aszály, lehet, az első szám csak 1-essél kezdődik. Az ára felfelé kúszik: szerencsére a 700 hektárra nem szerződtek. Jelentős a háztáji jellegű, szaknyelven fogalmazva az egyéni, tömbösített földhasználat. Rajta 240 hektáron burgonyát, mintegy 130-on meg dinnyét termelnek. A krumplit például már háromszor is öntözték, de hát ide is illik: mégis lesült. Ennek csak egy oka lehet: napról napra 35 fok körül mérnek árnyékban. Ebből ki lehet találni, hány fok lehet kinn a krumpliföldeken, a tűző napon. Rájuk is illik az előbbi állítás: az év közepesnek ígérkezik, bár egy jókora eső ezen még jótékonyan módosíthatna. Ha nem is sokat, valamit. Ember az utcán A Bajcsy-Zsi- Iinszky meg a Lomb utca sarkán gyakran látni, hogy egy ősz hajú, ősz bajuszú ember ül. Különösen akkor, amikor bo- rongós, hűvösebb az idő. Oláh Imrének hívják, és már elmúlt „kéthetes”, mivel júliusban a 78-at is betöltötte. Pesten született, de csak megszületni volt a nagyfaluban, mert kisúji. Itt élt egy nem messzi tanyán, majd 1951-ben költözött a feleségével a jelenlegi otthonába. Azóta a mamát kivitte az örökös tanyára a fekete fedeles hintó, így magányosan morzsolgatja napjait. Nem jó egyedül, ezért olykor-olykor kiül a sarokra nézni a város, az utca életét. Tizenhét éve már a postás hordja neki a fizetést, nem kevesebb mint 38 évet húzott le a hőtechnikai vállalatnál. Ebédet visznek neki, reggelire meg vacsorára is adódik hol ez, hol az. Hogy áll az egészsége? Elmondása szerint megjárja, de valahogyan ötven esztendeje jobb volt. Letette a bagót is, szegény megboldogult Petkovics doktor úr kérésére, és azóta rajta egy krajcárt sem keresnek a dohánygyárak. A cigaretta meg ott van az asztal szélén egy állapotban, akár Samu nadrágja, mert nem fogy az ártatlan. Nem panaszkodik, a nyugdíja neki elég, csak olykor azon gondolkodik el: hej, de gyorsan rohannak az évek! Egy biztos: eddig 78 már megvolt. Nem tudom, menynyi maradt még, de annyi már nem lesz elöl, mint hátul - mondja a 78 éves Oláh Imre Kétezerig igazgathatnak A nagykun városban úgy alakultak a dolgok, hogy a település négy iskolájában az igazgatók megbízása a nyáron lejárt. Nosza, az önkormányzat pályázatot út ki, és ennek eredményeképpen, egy kivételével rendeződtek a sorok. Az Arany János Általános Iskolában a korábbi igazgató alpolgármester lett, és a képviselő- testület Kecze Istvánt bízta meg az intézmény ideiglenes irányításával. Mivel pályázott, az ezredfordulóig ő lett az igazgató. A Kossuth Lajos Általános Iskolában ismét a korábbi első számú vezető, Palágyiné Rúzs-Molnár Katalin kapott megbízást az elkövetkezendő ciklusra. A 625. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben ketten pályáztak a direktori székre. Alkalmasságukat mindketten bizonyították, és végül a helybeli honatyák titkos szavazással úgy döntöttek, hogy a korábbi igazgató, Debreczeny Zoltán kap megbízást az újabb öt évre. A zeneiskolában más a helyzet: a vezető poszt betöltésére egyetlenegy pályázat sem érkezett. Ezért egy tanévre az igazgatóhelyettes, Pintér Istvánná látja el az igazgatói teendőket. Az ön- kormányzat pedig nem tehet mást, a pályázati kiírást megismétli. Remélve, nem ismétlődik meg, ami az idén. Vagy ha igen, fogalmam sincs, mi lesz... Egyébként a megválasztott direktorok pontosan 2000. július 31-ig igazgathatják a gondjaikra bízott intézményeket. Csak egy tételt nem vettek át ÁH a vasútállomás tőszomszédságában egy hosszan elnyúló épületegyüttes, amely hivatalosan a Concordia Közraktár Kereskedelmi Rt. nevet viseli, noha a köznyelv csak közraktárként vagy tárolóként ismeri. Hatalmas silóiba, raktáraiba 19 ezer tonna gabona fér. Vásároltak is sokat, elsősorban búzát. Hogy honnan? A hatalmas silókban, tárolókban, raktárakban összesen tizenkilencezer tonna gabona fér el A teljesség igénye nélkül: Tiszafüredről, Nagyivánból, Kuncsorbáról, Túrkevéről, Kenderesről, Kunhegyesről, Karcagról, helyből és még jó néhány településről. Akadt, aki egy lovas kocsi mennyiséggel, tíz mázsával kereste fel őket, mások ezer tonna felett-körül szállítottak. Hogy az árakról is essék szó, 900 forintot meg 12 százalék felárat fizettek az átvett termény mázsájáért, ami 1 ezer 8 forint. A gazdáknak augusztus elején fizetnek először. Nagyobb tételű bértárolást is vállalnak, illetve meg is veszik az életet. A megvásárolt gabona exportra, Belorussziába kerül. A víztartalom az idén megfelelő, igen alacsony volt, így nem kellett a tételeket külön szárítani. Egy pótkocsi-rakom- ánnyi búzát viszont nem vettek át, mert az ártatlannak a víztartalma megközelítette a 19 százalékot. Ezt a tulajdonosnak vissza kellett vinnie. Egyébként még kevés helyük van, ha valaki esetleg meggondolja magát és el kívánja adni a búzáját, teheti, ha felhívja a főnökséget. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Égett a léckerítés meg a budi is A város két tűzoltókocsija közül ottjártunkkor egyet találtuk benn A városi önkéntes tűzoltóknak júliusban ötvennyolc esetben kellett kivonulniuk. Ez bizony egyfajta csúcs, és a riasztások döntő többsége tűz volt. Hogy mitől kapott erőre a vörös kakas? Emberi gondatlanság, egy-egy eldobott, égő csikk, a meggyújtott tarló miatt, és még hosszasan lehetne sorolni az okokat. Természetesen mindehhez hozzájárult a kánikula is. Olykor az ember csak kapkodja a fejét, egyesek mennyire meggondolatlanok. Ecsegfalván például az egyik gazda az istállójától másfél(!) méterre rakta a háznyi magasságú szalmakazlát. Miért, miért nem, a kazal túlsó fele lángra kapott, és ha nem érkeznek idejében a tűzoltók, aligha marad meg az istálló. A Varjas-erdőbe meg be sem tudott hajtani a kocsi, ott kézi csapóval kellett megfékezni a tovaszökkenő lángokat. Az egyik érdekes eset Tiszagyendán történt: a tizenéves ifjú ember gazt égetett a kertben, de városi lévén nem ismerte az ottani szelek tulajdonságát. Ezek sem bizonyultak restnek, hol innen, hol onnan fújtak, sőt elvitték a parazsat. Pillanatok alatt égett ä szomszéd száraz léckerítése, a szénaboglya, az akol, sőt lángra kapott a fából, deszkából gyártott fontos létesítmény is, ahová a király is gyalog jár. Az ügynek adódik egy tanulsága: szélben nem ajánlatos a tűzgyújtás, no meg van még egy következmény: újra kell építeni a kerítést, körben az akol deszkáit, meg a klozetot, mert ugye kérem, a szükség nagy úr. A dinnyés kedvence a birkapörkölt éretlen hamvasabb. Azután ahol az indához kapcsolódik a szára, az érettnek az ott lévő apró bolyha, szőre lehullott. A kacs már elszáradt, a dinnye alja pedig, ha felfordítjuk, kis darabon sárga. Egyébként Jakab úr kedvenc étele a birkapörkölt, különösen úgy, ahogyan Imre, a társa főzi. Gyümölcsben pedig a szőlőt szereti, de elmondása szerint a levét sem veti meg, miután kiforrott. Azt is megtudtuk, hogy a két vállalkozó - a szakmai gyakorlatukat töltő gyerekekkel - másodszor szedi a táblákat. A termés teherautóra kerül, és a fiaik este 8- kor indulnak vele Pestre, a nagybani piacra. Ha szerencséjük van, talán húsz forintot adnak nekik kilónként a felvásárlók. Valahol a végtelen kisúji határban, messze minden lakott településtől, óriási dinnyeföldek nyújtózkodnak. Hogy még sokszor lehessen szedni őket, a nagy melegben öntözik a sorokat. Itt található Garai Imre és Jakab Sándor 4,8 hektáros dinnyeföldje. A terület tagi részaránytulajdon, és Sándor elmondása szerint ő már tíz éve diny- nyés. 99 százalékban megállapítja, hogy mennyire jó a termés, bár szerinte a jó görögdinnyének néhány fontos ismérve van. Például kinézetre az érett fényesebb, az Elöl a két vállalkozó: Garai Imre és Jakab Sándor
