Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-04 / 181. szám
1995. augusztus 4., péntek HIe&yeházi Napló 5. oldal Családi otthonok, együtt élő sorstársakkal A Átalakuló gyermekváros Összezsúfolt, sokágyas termekben, egymás életébe belebámuló, család nélküli állami gondozottak, mint egy letűnt kor nevelési szimbólumai. Majd a változás, a családi otthonos program, mely az eddigi nézetek csattanós cáfolata. A szolnoki gyermek- város évek óta tevékenyen vesz részt ebben a kísérletben, a való életre készítve fel a fiatalokat. Szügyi Csongor igazgató elégedetten tájékoztat az eddigi tapasztalatokról.- Négy esztendővel ezelőtt költözött ki az első csoportunk az épületből, és pár hónap múltán már eredményeket tapasztalhattunk. Ég és föld az a két közeg, ahol eddig éltek, és ahová kerültek. A belső, intézeti világ meglehetősen belterjes, ahol a gyerek sok mindent megtanulhat, de a lényeget nem. Tanácstalanok, amikor kikerülve a nagybetűs életbe, helyt kellene állniuk. Nem tudják, nem tanulták meg, valójában milyen is az igazi énjük, hiszen ezt csak egy kis közösség képes megadni. Amit egy család spontán szocializációja, hétköznapi és átlagos életvitele produkál, megta- níthatatlan egy nevelőotthonban. Meg kell élni az emberi kapcsolatokat, amelyekben mi magunk is felnevelkedtünk, átélni a mindennapok örömét és bánatát. Ez alkot szerves egészet.- Valójában mi ennek a családiotthon-modellnek a lényege?- A gyerekek csoportban élnek, nyolcan-tízen egy családi házban. így a család funkcióját átvállalták, és megélik a nap minden órájában. Ugyanolyan hétköznapi életet élnek, mint a többi gyerek más, hagyományos családokban. Reggel bevásárolnak, reggelit készítenek, elmosogatnak. Teszik mindazokat a teendőket, amelyek szintén feladatai egy korukbéli fiatalnak. Teljesen spontán módon a hétköznapokat élik, s így tanulják meg, miként kell alkalmazkodni a másik emberhez. Ugyanakkor megismerik saját képességeiket, teljesítményüket, ami kitűnő önvizsgálati lehetőség is egyben. A kisközösségben, a családban mindig adódik olyan feladat, melyben valamelyikük kitűnhet. Ez az egészséges versenyzés pedig megértetheti valamennyiükkel, a másik ember, akárcsak önmaga, értékes személyiség. Visszakaphatják azt az önbecsülést, amellyel magabiztosabban léphetnek ki a világba.- Mennyire megoldott a felnőttsegítség? Van-e valaki velük egész nap?- A családi otthonok természetesen felnőttsegítséggel működnek. Egy házban tízen élnek négy-öt nevelővel. így a napi beosztás miatt mindig van velük valaki. Ez azért is hasznos, mert a közvetlen segítség mellett részt vehet a család életében, alkotó módon közelítheti meg problémáikat. Az együtt lakók, gyerekek és szinte felnőtt kamaszok, helyenként koedukáltan laknak együtt. Bár vérségi kapcsolat ritkán fűzi össze eket, egyfajta családként fogadják el egymást. A tapasztalatok pedig egyértelműen pozitívak. Hat csoportunk él ilyen otthonban, egy csoport pedig hivatásos nevelőszülő-házaspárnál. Mindezek mellett több olyan fiatalunk van, akik leválva a közösségtől, hárman- négyen egy albérletben laknak, s tartják a kapcsolatot a régi otthonukkal. A gyermekvárosban jelen pillanatban nyolc csoport működik, melyeket a tanévkezdésre megpróbálunk otthonhoz juttatva kihelyezni. Ezzel ténylegesen valóra válik az eredeti elképzelés, és otthonhoz jut minden állami gondozott fiatal.- Mi lesz akkor a gyermek- várossal? Üresen marad az épület?- Eddig sem volt ilyen gondunk, hiszen működik a szakiskolánk, amely kétéves képzés keretében juttatja szakmai végzettséghez diákjainkat. Hátrányos helyzetű, szerényebb képességű fiatalok, akik tanulási szándékuk nyomán egyfajta végzettséggel léphetnek ki az életbe. A felszabaduló helyekre pedig beköltözik a szolnoki Kossuth téri kollégium. Kell a hely a megyei könyvtárnak, s ezért a csere. Mindenki jól jár ezzel, bár elfogultság nélkül meg kell mondanom, véleményem szerint a legszerencsésebbek a mi gyerekeink lesznek. Otthonhoz jutnak, életvitelt tanulhatnak a saját tempójukban, a maguk kisközösségében. A jövőjük szempontjából ez a legfontosabb. Csilléi Béla Szenvedélybetegeket rehabilitáló program a Kastély Otthonban Gondozottból munkatárs? A szenvedélybetegek rehabilitációjának újszerű modelljét kívánja bevezetni az újszászi Kastély Otthonban Szalóki Miklós igazgató. Ha a program beválik, szélesebb körben is használható lesz. A modell hiányt pótol, indításához pályázati úton keresi a pénzt az igazgató. 2,3 milliós Soros-támogatás elnyerése esetén 1,4 millió saját erőt figyelembe véve indulhatna az alkohol- és drogbetegek ellátását javító program. Szalóki Miklós: - A gyógyult személyeknek az intézményi foglalkoztatás ideje alatt már keresnénk a kinti munka- és lakáslehetőséget A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei „Kastély Otthon” Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Otthona és Rehabilitációs Intézménye tavaly november óta üzemel Újszászon. Kétszáz személy gondozását látják el három részlegben. A szenvedély-, valamint a pszichiátriai betegek otthona mellett az új, 40 személyes emelt szintű szociális otthon egyre keresettebb. Már 18 lakója van. Az extra szolgáltatásokért - kétszemélyes, teljesen berendezett szobákban történő elhelyezésért - 300 ezer forint egyszeri összeg befizetése után havi 10 ezerbe kerül az ellátás. Az intézet első féléves pénzügyi mérlege az átszervezés utáni hatékony gazdálkodásról tanúskodik. Ezt jól szemlélteti néhány adat. A korábbi - amikor pszichiátriai kórházi osztály volt a kastély épületében elhelyezve - 140 dolgozó helyett 95-öt foglalkoztatnak, míg a gondozottak száma 130-ról 200-ra emelkedett. A Soros Alapítványhoz elküldött pályázattal a gondozás újszerű formáját szeretné Szalóki Miklós az intézményben meghonosítani. Abból a sajnálatos tényből indult ki, hogy a gyógyult személyek kilátástalan helyzetét a fokozott munkanélküliség tovább növeli. Lakókörnyezetükbe visszakerülve a körülmények többnyire azonosak a gyógyulásuk előtti állapotokkal. Az eredményes rehabilitáció után magára marad az egyén. A pályázat lényege egy „beilleszthető segítési mód” bevezetése. Egy önálló lakórészbe költöztetnék a még munkába állítható csökkent munkaképességűeket, akik az intézeti gondozás következtében megbízhatóvá, kiegyensúlyozottá váltak. Munkaszerződés keretében, napi hat órában vagy éves szinten meghatározott óraszámban rendszeres havi munkabérért dolgoznának mosodai, konyhai, karbantartói, kertészeti munka- területeken. Az így keresett jövedelmüket félretéve, egy-két év alatt induló tőkét takaríthatnának meg. Az intézeti utógondozás segítségével már a munkavégzés időszakában keresnék a rehabilitált munkatársak részére az intézményen kívüli munka- és lakáslehetőséget. A program társadalmi hasznosságát jelentené, hogy ezekkel az alapvető gondokkal - munka- és lakáshiány - nem kerülne szembe a rehabilitált, ezáltal nem válna potenciális munkanélkülivé, bűnözővé, nem kerülne ismételten szenvedélybeteg státuszba. S. Cs. J. (Fotó: B. S.) Az emelt szintű szociális otthoni részleg már félig megtelt. 300 ezer forint egyszeri összeg befizetésével, havi 10 ezerért biztosítják az extra szolgáltatást. Egy majdnem elégedett pénzügyes Szőke, fiatalos, törékeny asz- szony a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat pénzügyi irodájának helyettes vezetője, dr. Szűcs Sán- dorné.- Fiatal lány korától erre a pályára készült?- Soha nem akartam pénzügyes lenni. A testnevelés-történelem szakos tanári pálya vonzott, de az élet- körülményeim miatt nem tanulhattam tovább. A Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem. Mindig azt csináltam, amit szerettem, mert mindig megszerettem, amit csináltam. Tizenegy évet dolgoztam a KlSZ-apparátus- ban. Egy ideig gazdasági területen, majd osztályvezető tanár lettem a KISZ- iskolában. A közhiedelemmel ellentétben, lehetett értelmes dolgokat csinálni. Nyolc évet eltöltöttem a sportmozgalomban is. Azt hiszem, ennek az volt az oka, hogy korábban atle- tizáltam a szolnoki MÁV-ban, ötpróbáztam, gerelyt hajítottam, futottam.- Milyen eredményeket ért el a sportban? Hasznát veszi-e ennek az íróasztal mögött, a pénzügyi iroda helyettes vezetőiéként?- A legbüszkébb az atlétikai múltamra vagyok. Többször voltam a magyar ranglista 1-10. helyén, illetve csapatban ötpróba magyar bajnok vagyok Császi Katalin és Gizella csapattársaimmal. A számok világa, akár a sport - ebben van a hasonlóság- koncentrálást igényel. Rendszeresen úszom, reggel hatkor a teniszpályán vagyok. Számviteli főiskolát végzett üzemgazdász vagyok. Az évek során adószakértői képesítést szereztem, és nemrég kaptam meg az okleveles könyvvizsgálói igazolványomat.- Mostanában újra hallani erről a régi-új foglalkozásról. Mit csinál a könyvvizsgáló?- 1992-ben az új számviteli törvény megjelenésével maga a könyvvizsgálat is előtérbe került, aminek részben az volt az oka, hogy az európai alapelvek magát a könyvvizsgálatot nevesítik, és a gyakorlati életben szükségesnek ítélik meg. A gazdasági életben bekövetkezett sok változás, a vállalkozások bővülése szükségessé tette maguknak a könyvvizsgálatoknak a megerősítését, amelynek során a gazdálkodó szervezetek, vállalkozások eredménykimutatásának, éves beszámolójának valódiságát, teljességét, egyszóval a számviteli alapelveknek való megfelelését vizsgálják, a tulajdonosok, a befektetők és a hitelezők érdekében. Az úgynevezett Bokroscsomag az önkormányzatoknál is bevezeti a könyvvizsgálatot a megyei jogú városok és megyei önkormányzatok, valamint a 100 millió forintnál nagyobb összegű költségvetéssel és hitelállománnyal rendelkező települési ön- kormányzatoknál.- Ón a számok világán keresztül látja a jelenünket. Hogyan látja a jövőt?- Huszonnyolc éve dolgozom, és elmondhatom, hogy a legnehezebb éveket éljük. Széles körűek az önkormányzati feladatok, nincsenek összhangban a pénzügyi forráslehetőségekkel. Nehéz azt mondani az intézményeknek, hogy ennyi van, és nincs több, amikor tudom, hogy a veszélyeztetett gyerekek, az idősek mindennapi megélhetéséről van szó. Próbáljuk a feladatokat szűkíteni, a költségvetést lefaragni, de ez bizonyos határon túl nem megy. Úgy építettem fel magamban az életemet, hogy a tehetetlenséget nem tudom elfogadni. Ugyanakkor előfordul, hogy sokszor majdnem tehetetlenek vagyunk.- A magánéletét is ilyen jól sikerült felépítenie?- Szerencsésnek mondhatom magamat a magánéletben is. 1972-ben kötöttem házasságot. Férjem gyermekgyógyász szakorvos, a Hetényi Géza kórház gyermek-intenzívosztályá- nak vezető főorvosa. Van két gyermekünk. Attila huszonkét éves, a szegedi JATE testnevelés-rekreátor szakán másodéves. Magyarra fordítva: a rekreátor az egészséges életmóddal, az egészség megőrzésével foglalkozik. Andi húszéves, ő is Szegeden tanul, a SOTE másodéves hallgatója.-Úgy tűnik, a gyerekek folytatják a gyermekkori álmot, illetve a családi tradíciót viszik tovább. A véletlen müve ez?- Hagytuk a gyerekeket önállóan dönteni. Természetesen hatással volt rájuk a családi példa.- Úgy tűnik, Ön valóban elégedett ember. Mégis azt mondta magáról: egy majdnem elégedett pénzügyes. Mi az, ami hiányzik?- Félmilliárd forint az ön- kormányzati feladatok végrehajtásához. Csabai Ágnes Dr. Szűcs Sándorné: „Mindig azt csináltam, amit szerettem, mert mindig megszerettem, amit csináltam” Halmozódnak a fogyatékosügy fogyatékosságai Kényszeredett létszámcsökkentések futószalagon A megyei önkormányzat több száz milliós működési hiánya miatt szükséges takarékoskodási intézkedések a gyermek- és ifjúságvédelem intézményeit sem kímélik. Az igazgatók - bár az augusztus 1-jei hatállyal előírt létszámcsökkentéseket, mint kötelező penzumot végrehajtják - a szociális gondoskodás intézményeinek jövőjét illetően borúlátóak. íme néhány vélemény csokorba kötve, kendőzetlenül. Szakértelem parlagon- Ősztől nem lesz lehetőségünk a speciális gyógypedagógiai feladatok ellátására - mondja érdeklődésünkre Kó- kai Nagy István, a Homoki Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon igazgatója - ami a halmozottan sérült gyerekek fejlődése szempontjából óriási jelentőségű volt. A logopédus, a gyógytornász és az iskolapszichológus kollégákat gyógypedagógusi munkakörben tudom csak foglalkoztatni ezentúl. Miért kerül sor erre? A fenntartó megyei ön- kormányzat az alkalmazotti létszám 12 fős csökkentését írta elő a homoki - értelmi fogyatékos fiatalokat nevelő, tanító - iskola számára. Két gyógypedagógus nyugdíjba vonul, további két gyermekfelügyelőnek és nyolc technikai dolgozónak kell a felmondólevelet átadni. A beszéd- és mozgásjavítással foglalkozó szakemberek annak is örülhetnek, hogy a „kieső” nevelők helyére beállva, belső átszervezéssel egyelőre még állományban maradhatnak. Amit a homoki igazgató őszintén sajnál: pénzhiány miatt a szakkörök megszüntetésére kényszerül. Szakkörök helyett elszürkülés Ezzel véget érni látszik az a hagyomány, amely a homoki diákokat és felkészítő tanáraikat túl a megye határain, országosan is elismertté tette a tanulmányi versenyeken elért kiváló eredményeik révén. A közoktatási törvény által előírt normatívák és tanulóink létszáma alapján még huszon- három(!) szakembert - pszichológust, logopédust, szociális munkást, gyógypedagógusokat - foglalkoztathatnánk tájékoztatta lapunkat Balajti Józsefné, a Karcagi Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon igazgatója. A ninesből Is lehet elvenni? Az intézet már régóta súlyos szakemberhiánnyal birkózik, ám úgy tűnik, a ninesből is lehet még elvenni, hiszen a fenntartó a júniusi közgyűlési csomagban mégis előirányzott egyfős létszámcsökkentést. A végrehajtást „megkönnyítette” az a körülmény, hogy az egyik kolléga önszántából távozott az intézményből, illetve a tanulói csoportok száma eggyel csökkent, miután a mezőgazdasági speciális szakiskolai szakot elegendő jelentkező hiányában nem indítják.- A következő létszámcsökkentés, amennyiben még mindig lesz, már a közvetlen működőképességünket veszélyezteti - mondja aggódó hangon dr. Vincze Mária, a Karcagi Egészségügyi Gyermekotthon igazgatója. Szakdolgozói létszám kifeszítve A 250 halmozottan sérült gondozottat ellátó szakdolgozói létszám már olyannyira feszített az intézetben, hogy a háromfős létszámcsökkentést csak a konyhai, mosodai - aktív korú (!) - dolgozók köréből tudták végrehajtani. Ez sem kevés fejtörést okozott a vezetőnek, hiszen a közelmúltban volt már egy létszámleépítés, amikor még humánusabban, a nyugdíj előtt álló kollégák „menesztésével”, fájdalommentesebb megoldást alkalmazhattak. Munkahelyi pótlék itt és ott A szakos ellátottság a pénzszűke miatt igen hézagos a gyermekotthonban. Hiány van gyógypedagógusból, nincs konduktor, gyógytestnevelő - egy-egy erre a feladatra betanított pedagógus próbál megfelelni e szakmák kihívásainak -, pszichológus kellene, de az egészségügyi szakdolgozók terén is jobb lehetne a gondozók szakképzettségi aránya. E hátrány újratermelődését okozza az a tény, hogy míg a karcagi kórházban nyolcezer forint, addig a gyermekotthonban csupán négyezer a munkahelyi pótlék összege. Simon Cs. József
