Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-31 / 204. szám

1995. augusztus 31., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Kellemesnek ígért utazás - kellemes nyaralás Felháborítónak tartom és er­kölcstelennek is, hogy egy magánszemély vélt sérelmek alapján megvádoljon egy uta­zási irodát, és személyesen sértsen szakképzett dolgozó­kat! Irodánk, a Good Travel Bt. által szervezett spanyolországi utunk állomása oda-vissza öt­ezer kilométer. Egy ilyen út másfél-két na­pos utazást jelent autóbusszal az olasz, francia, spanyol ten­gerparton végighaladva, ahol júliustájt minimum 38 fokos a levegő hőmérséklete. Ezért a programterv alapján menetben Nizzában tartottunk félnapos pihenőt, amelynek célja volt: „fürdőzés, napozás a tenger­parton és séta a városban egyénileg”. Jövetben Monacóban és Monte Carlóban álltunk meg rövid, gyalogos városnézésre. Az utazási szerződés 4. pontja értelmében a befizetést megelőzően tudtára adtuk a levélírónak, hogy a jármű Mann típusú, légbefúvós au­tóbusz lesz. (Volt olyan gyer­mek az utasok között, aki a busz oldalára festett pillangó­ról is tudott előre, vagy másik út során már ugyanezt a buszt volt alkalma kipróbálni.) Az utazás megkezdését kö­vetően tájékoztattuk utasain­kat, hogy körülbelül két-há- rom óránként megállunk 20- 30 perces (illetve szükség sze­rint hosszabb) pihenőre, főleg jó színvonalú benzinkutaknál. Azt, hogy ezt az időt ki mire (tisztálkodásra, toalettre, vá­sárlásra, kávézásra) használta fel, eldönthette önállóan. Az iroda a városnézések al­kalmával a program szerint jár el: a csoport lelkesedéssel fo­gadta a víziparadicsom meg­tekintéséé!, a likőrgyár meglá­togatását kóstolóval egybe­kötve. Kellemes volt Valenciában sétálni a barokk templomok, épületek között. Az ígért programokon felül részt vehetett, aki akart a kata­lán esten, utcabálon. Barcelo­nában az autóbuszos városné­zés a város valamennyi neve­zetességére és műemlékére ki­terjedt, és megálltunk rövid sé­tára a Guel parkban, a Szent Család-templomnál, Kolum­busz szobránál, végigsétáltunk a Ramblákon a Barokk térre.. A buszból látottakra néhány példa: Olimpiai Stadion, Kata­lán tér, Citadella park, Guel ál­tal tervezett lakóház, Aréna, Montjuich, pihenőövezet. A műemlékekhez fűzött tárgyi ismertetések helyi, naprakész információk, melyek valóban nem egy tíz évvel ezelőtt meg­jelent útikönyvből származ­nak, hanem eredeti spanyol forrásból, amit ez év tavaszán bocsátottak az iroda rendelke­zésére a spanyol partnerek. A levélíró figyelmét bizo­nyára elkerülte, hogy a prog­ramban szerepeltek (amelyek az árban foglaltattak: 28, il­letve 38 ezer forintért - ez utóbbi háromszori étkezéssel) megvalósultak. Az apartmanok minőségét rendkívül jó színvonalúnak ta­lálta a többi utas. (Fényképek, videofelvétel dokumentálja ezt, melyet az utasok készítet­tek.) Az apartmanok kulcsát pontban 11 órakor kapták meg az utasok, a levélíró este szólt, hogy az ő kulcsa nem jó - va­csora alatt. Ekkor az idegen- vezető abbahagyta a vacsorát, és a szállodalánc vezetőjével együtt személyesen kipróbál­ták, és átadták a másik kul­csot. Az apartmanok hálószo­báiban egy franciaágy vagy két, minimum 1,5 méter széles ágy volt, amelyek igény sze­rint összetolhatok, mozgatha­tók, Ez minden egyes apart­manra igaz. Erről az útról, az idegenve­zetésről, a városnézésekről, a nyaralásról készült videofilm bárki által megtekinthető az utazási irodában. Válaszomat azoknak az uta­soknak a nevében fejezem be - hozzájárulásukkal -, akik nem kérték a név és cím nél­küli utast arra, hogy hamisan, nevükben írjon levelet az új­ságnak, és nem értenek egyet a levélíró véleményével, hiszen kellemesen nyaraltak! (Olyan utasunk is van, aki kikéri ma­gának, hogy más elrontsa fel­hőtlen nyaralásuk emlékét!) Ez a harminckilenc név az utazási irodában megtekint­hető. Nagyné Nagy Katalin irodavezető Good Travel Bt. Ezt a táborozást meg kell ismételni! Augusztus 13-án nyílt Tisza- püspökiben az a tehetséggon­dozó tábor, aminek fiatal levél­íróink is lakói voltak. Azok kaptak ide meghívást, akik a megyei tanulmányi versenye­ken győztesként és helyezett­ként jó eredményeket értek el.- Nekünk olyan szerencsénk volt - írja Horváth Krisztina, Emeriewen Krisztina és Túri Ágnes Kisújszállásról hogy már másodszor lehettünk itt. Mindhárman a Bottyán Zsolt tanár úr által vezetett csilla­A Vadvirág Gyermektánc­együttes 1980 óta gazdagítja a szandaszőlősi iskola életét. Kö­szönhetjük ezt Kovács József néptáncpedagógusnak, aki au­gusztus 20-án a Néprajzi Mú­zeumban vehette át a Népmű­velésért Díjat munkássága el­ismeréseként. 1981-ben elválT lalta a Tallinnka gyermektánc­együttes vezetését is, amit egé­szen 1989-ig színvonalasan végzett. Tevékenységéért már 1985-ben is kapott elismerést, Miniszteri Dicséretben része­sült. A Tallinnka együttessel több alkalommal vettek részt országos gyermekfesztiválo­kon, szereplésüket arany minő­sítéssel értékelték, s számos gászcsapat munkájában vettünk részt. Megtanultuk a Kepler- féle távcső használatát, megis­merkedtünk néhány csillagkép­pel, és nagy élmény volt, hogy szemügyre vehettük a Jupitert holdjaival, a Holdat és a Sza­turnuszt. A tábor többi lakója Pocsai Norbert és Halmágyi Tamás tanárok felügyeletével a termé­szetet kutatták, Pocsai Nor- bertné tanárnő pedig a mate­matikusokat vezette be a tudo­mány rejtelmeibe. A délutáni külföldi vendégszereplésre nyertek meghívást. 1989-től ismét a Szandaszőlősi Általá­nos Iskolában dolgozik. A táncpedagógus Kovács József­nek nagy szerepe van abban, hogy intézményünk nevelési rendszerének szerves része lett a néptáncoktatás. Iskolánkban kétszázharminc gyermek táncol nyolc csoport­ban. Már az első osztályban el­kezdődik a tánc megszerette­tése. Feleségével, Vitai Máriá­val együtt jelentős eredménye­ket mondhatnak magukénak az eltelt tizenöt év alatt. Több al­kalommal szerepeltek Észtor­szágban, Erdélyben, Németor­szágban, Görög- és Franciaor­szabad program sportolásra, játékra és hosszú beszélgeté­sekre is alkalmat adott. Emlé­kezetes marad számunkra töb­bek között a Tisza-parti kirán­dulás, az Eger melletti Nagy- Eged hegyen a mészkövületek gyűjtése, a tábortűz és jégma­dár. A tábor vezetőjétől, Hor­váth Ernőtől könyvjutalmakat kaptunk valamennyien. Mi, lá­nyok, megfogadtuk, úgy tanu­lunk az idén is, hogy legyen esé­lyünk egy újabb táborozásra jövőre, ugyanitt. szágban, ahová a magyar nép­hagyományok színvonalas ápo­lásának elismeréseként újra és újra visszavárják csoportjain­kat. Alapító tagja volt a mart­fűi, rákóczifalvi és szülőfaluja, a hagyományőrző Boldog tánc- csoportjának megalapításában, az utóbbi kettő vezetésében a mai napig is részt vállal. Az el­telt húsz év alatt Kovács József szabadidejét áldozta szenvedé­lyének. Minden szandaszőlősi tanít­vány, kolléga nevében gratulá­lunk a kitüntetéshez, s munká­jához további jó egészséget kí­vánunk! A Szandaszőlősi Általános Iskola igazgatósága A rosszallás rosszallása Augusztus 17-én történt: a pénzügyminiszter úr rosz- szallotta elődje pénzügyi tervét, és elkészítette saját programjának következő csomagját, amit a kormány ezen a napon tárgyalt. A belügyminiszter úr, mint ko­alíciós miniszterelnök-he­lyettes, rosszallotta ezt a tervet, és rosszallásának or­szág-világ előtt hangot is adott. Azt már korábban is kijelentette, hogy ha az Or­szággyűlés megszavazza ezt a tervet, ő meg fogja vé­tózni. Ez a rosszallás rosz- szulesett a miniszterelnök úrnak, s rosszallásának rögvest hangot is adott. Na nem éppen azért, hogy az ő egyetlen koalíciós pártjának tagja nem ért egyet az ő el­gondolásával, hanem ki- hangsúlyozottan azt rosszal­lotta, hogy a vitapartner a nyilvánosság előtt adott hangot rosszallásának. Én magam, alulírott id. Kanta Gyula, nyolcvan­nyolcadik évemet taposó, idős parasztember azt rosz- szallom, hogy a miniszterel­nök rosszallja, hogy tízmil­liónyi honpolgár és velünk együtt a fél világ előtt zajlott le ez a vita. Ebből a kinyilvánított rosszallásból arra következ­tetek, hogy a miniszerelnök- nek jobban esnék, ha mi nem szereznénk tudomást a magas székekben ülő urak vitáiról, azt államtitokként terveznék meg és hajtanák vége, a nép tudta és belee­gyezése nélkül üríthetnék ki a zsebeinket, suttyomban akadályozhatnák meg a me­zőgazdaság és egyéb ágaza­tok fejlődését, és végered­ményként tudtunk nélkül adhatnák el az országot, be­leértve még az utolsó, örö­kösnek gondolt nyughelyün­ket, a temetőket is... Id. Kanta Gyula Berekfürdő A Tiszamenti Vízművek Rt.-nél történt Esélyem sem volt a mun­kahelyre - ezzel a címmel jelent meg augusztus 28-án egy olvasói levél, amelyből kiderült, hogy a meghirde­tett és megpályázott állásra esélye sem volt. Az ismerte­tett eset - ellentétben az ott közöltekkel - nem a Tisza- menti Vegyiműveknél tör­tént, hanem a Tiszamenti Vízművek Rt.-nél. Az el­írásért elnézést kérünk az érintettektől: a Tiszamenti Vegyiművektől és Olva­sónktól. Szerkesztette: Kácsor Katalin Az elismerést augusztus 20-án vehette át A Népművelésért díjas néptáncpedagógus Belülről az „ékszerdoboz” nem is olyan csillogó Augusztus 9-én olvastam egy cikket Meleg ebéd - köldökzsi­nór a városhoz címmel a hajlék­talanokról, a szegény, elesett, elhagyott öregemberekről. Nem kell ahhoz sokat autózni, hogy szemtanúi legyünk ha­sonló eseteknek. Elég a dr. Ba­logh Kálmán útra kinézni, hogy a régi-új utcában hogyan él összeomlás előtt lévő házában Giziké, aki immár 97. életévét tapossa. Az utca két oldala olyan, mintha nem is egy vá­rosba tartozna. Egyik oldalon döbbenetes kép fogadja a néze- lődőt: elhanyagolt, öreg házak öreg emberekkel, düledező fa­lakkal. Egyikről a cserép indult meg, másiknak a kerítése fe­küdt el. Az embermagasságú gaz, a málló vakolat és megin­dult tetőszerkezet miatt a gya­logosok az úttestre szorulnak, minden pillanatban szorongva a száguldó autósok miatt. A jobb oldalon gyalogosok nem közle­kednek, mert ott csak az új há­zak előtt van kiépített járda. Az utca végében van egy mini par­koló, ahová pótkocsis teherau­tótól a többtonnás kamionig mindenféle jármű bepréselődik. Főleg a hétvégeken láthatunk hajmeresztő mutatványokat. Sáros időben ablakmagasságig csapják fel a házak falát, fürde­tik a sárban a gyalogosokat. Az utca végén nincs gyalo­gosjárda se balról, se jobbról. A bal oldal egybeolvad a kocsiút- tal, a jobb oldalon úgy képezték ki a házak előtti járdákat, mintha az privát terület lenne, tehát közlekedésre alkalmatlan. Reggel a Szoltisz teherkocsi­jai gyülekeznek az utca végé­ben, eltorlaszolva az amúgy is keskeny utat, s ugyanide kanya­rodnak Somogyi Béla útról ér­kező kocsik is. Nyomulhat a gyalogos a kocsik között, ha mer. Nem sokkal később a So­mogyi ABC-hez érkező áru­szállítók jönnek, majd befész- kelődik a sörözők teherkocsija is. Ez a nappali műszak. Este ennél sokkal érdekesebb, érde­mes szétnézni. A Pizzakerthez érkező autók két oldalon állnak meg azon a keskeny útszaka­szon, ahol be kell fordulni mind a Balogh Kálmán, mind a So­mogyi Béla útra. Csoda, hogy eddig még nem történt baleset. Az új sörkert a Somogyi Béla úton alakított ki ugyan parko­lót, de ott egy kocsi sem áll. Éj­jel, egy-két óra körül hangos­kodó fiatalok verik fel az utcát, döntögetik az útjukba kerülő szemeteskukákat, kigurítják az úttest közepére. Tövestől húz­zák ki az új házak előtt gondo­san telepített fákat. Kétszáz méteres körzeten be­lül négy kocsma van a pizzéri- ával együtt. Mindezek szom­szédságában van a Varga Kata­lin Gimnázium! Lehet, hogy aki az engedé­lyeket kiadta, ezt nem is tudja? Ázt sem, hogy csak azért kér­nek „egytálételes”-re enge­délyt, mert borozót másképp nem nyithatnának? Ezek az italmérők ontják éj­jel a részegeket, zavarják az utca nyugalmát. Szükségüket az utcán végzik, gyomruk tar­talmától a kis parkolóban vagy a házak tövében szabadulnak meg. Talán jobb is azoknak, akik elhagyott tanyán, inkább vil­lany és egyebek nélkül élnek, mint itt a város közepén, amit ékszerdoboznak mondanak. H. I. Szólnék Küldjön egy képet! Ötven évvel ezelőtt lettek segédek Szeptember elsején megkezdődik az új tanév. Ebből az alkalomból került elő ez a tabló, aminek már törté­nelme van, hisz 1942-ben, 53 évvel ezelőtt mi is ezen a napon kezdtük el az inaséletet. 1945. augusztus 31-én lettünk se­gédekké a szolnoki Járműjavítónál, aminek most ünnepeljük ötvenedik jubileumi évfordulóját. Társaim közül néhányan, egyfelől a háború vihara, másfelől a nincstelenség miatt nem lehettek a képen, de nevüket közreadom: Pákozdy István, Szekeres Antal, Kővári László és Pozsonyi Imre. Sajnos az­óta már többen nem élnek, de úgy érzem, mi, akik jelenleg még nézegethetjük ifjúságunknak eme örökségét, tanító mestereinkkel együtt jó érzéssel gondolunk erre az ötven évvel ezelőtti eseményre. Régi tanítóinknak, oktatóinak jó egészséget és boldog éle­tet kívánok, tőletek pedig, kopasz fejű, inas barátaim, a mi­előbbi találkozás reményében azt kérem, közöljétek címete­ket, hogy egy találkozón, fehér asztal mellett, megünnepel­hessük e jeles napot! Füredi Ferenc Szolnok, Berzsenyi Dániel u. 32. Jutalmuk a hála Gyermekeim a tiszaligeti napközis tábor jóvoltából egy hetet tölt­hettek Káptalanfüreden. A kisfiam több törődést igényelt sebesült lába miatt, nevelőinek jobban oda kellett figyelniük. A gyerekek rengeteg szép, emlékezetes élménnyel tértek haza. Jól érezték ott magukat. Nehéz lehetett százhúsz gyermekre nyolc pedagógusnak figyelni, hiszen voltak egészen kicsik is közöttük. Köszönöm a pe­dagógusoknak a féltő gondoskodást, fáradozást, figyelmességet. Munkájukhoz sok sikert kívánunk. Kálmán Ferenc és Nikolett szülei, Szolnok * Köszönöm annak a fiatal hölgynek a kedvességét, aki augusztus 23-án a telefonfülkében felejtett kézitáskámat - amiben minden i fontos iratom benne volt - megtalálta, és másnap személyesen a lakásomra elhozta. Sajnos, örömömben még a nevét is elfelejtettem megkérdezni. Kézitáskámmal együtt visszaadta az emberekbe vetett, kivesző­iéiben lévő hitemet is!' Szabó Gyula, Szolnok * Köszönöm a mentősöknek, hogy augusztus 10-én, 21 órakor oly gyorsan kijöttek a Csokonai út 17. IV. 14. szám alá! Kedvesek és megértőek voltak, ami manapság egyre ritkább. Odafigyeltek a be­tegségemre, és tőlük telhetőén mindent megtettek állapotom javu­lásáért. Pusztai Istvánná Szolnok * Augusztus 12-én már csak a nagy forgóablak tisztítása volt hátra, örömmel gondoltam rá, hogy ezzel vége is lesz a nagytakarításnak. Sajnos az öröm pillanatok alatt rémületbe váltott, mert az ablak külső szárnya hirtelen elszabadult. Visszazárhatatlanul ott lebegett egy emelet magasságban ég és föld között, fenyegetve járókelőke­lőket és gyermekeket. Csak a tűzoltóság segítségében bízhattunk. Hívásunkra azonnal megérkeztek. Szerettem volna meghálálni va­lami módon segítségüket, de a két fiatalember úgy elhárított min­den közeledést, mintha parazsat akartam volna rakni tenyerükbe. Most értettem meg igazán, hogy ezt a foglalkozást csak hivatás- tudattal lehet végezni. A tűzoltóság évszázados mottója: segíteni másokon, áldozatvál­lalással is! - De vajon a tűzoltókért, a tűzoltóság fenntartásáért ki, kik hoznak áldozatot? Nem lehet a végtelenségig csak adni, adni és kapni sosem! Nagy tisztelettel gondolok rájuk. Prohászka Józsefné Szolnok Szomorúság költözött a házba A tiszatenyői hármas ikrek - Bagdán Andrea, Agnes és Ferenc - nemrégiben ünnepelték kilencedik születésnapjukat. A vidám kis „csipet-csapat” életét - így becézzük őket - most szomorú­ság tölti be, mert augusztus 19-én éjjel egy börtönből szabad­ságra engedett tiszatenyői ember az udvarukon álló alsó épü­letből ellopta Andrea ciklámenszínű BMX kerékpárját. A kis­lányt a hír annyira megviselte, hogy belebetegedett, belázaso­dott. A férfi a kerékpárt Tiszatenyőn nem tudta eladni, ezért állító­lag elvitte Szolnokra vonattal. Azóta Tiszatenyőn ezt az embert senki nem látta. Kérem, ha valaki tud valamit a ciklámenszínű kerékpárról vagy a börtönviselt emberről, jelentkezzen! Abban reménykedünk, talán megkerül Andrea kerékpárja, ha többen értesülnek róla. A gyermekek szülei négy kicsit nevelnek. Bármennyire is sze­retnék, nem tudnak új kerékpárt venni a kislánynak. Fási Józsefné nagymama Olvasóink levelek szerkesztett formában, rövidítve közöl­jük. tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról . esetleg más a véleményünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents