Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-26 / 200. szám

1995. augusztus 26., szombat Megyei Körkép 3. oldal Grafikáit és kisplasztikák láthatók Szolnokon a Mól Rt. galériájában. Dr. Supka Magdolna művészettörténész nyitotta meg a T-art Alapítvány gyűjteményéből válogatott munkákat, melyeket szeptember 13-ig nézhettek meg az érdeklődők. -mészáros­Vásárolj magyarul Vizsgálják a rendőri mulasztások okait A Belügyminisztérium megvizsgálja, mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt hetekben számos kritika érte a rendőrök mun­káját - jelentette be Nyíri Sándor, a tárca helyettes rendvé­delmi államtitkára pénteken, Budapesten tartott sajtótájékoz­tatóján. Ez alkalommal mutatták be az újságíróknak az új bel­ügyi szolgálati és munkáltatói igazolványokat is. A vizsgálat — hangsúlyozta a helyettes államtitkár - különö­sen fontos azért is, mert a mi­niszter az év elején egyértel­műen meghatározta a rendőrség munkájával szemben támasz­tott elvárásait. Egyidejűleg elő­írta, hogy a rendőrökben tuda­tosítani kell a szemléletváltás szükségességét, az emberi jo­gok tiszteletben tartásának, a polgárok védelmének követel­ményét. Nyíri Sándor szerint a rend­őrségnek ki kell vernie soraiból azokat, akik megsértik a hivatás szabályait. Az ilyen cselekede­tek ugyanis könnyen lerombol­hatják azt a jó társadalmi meg­ítélését, amelyet a rendőrök az elmúlt években sanyarú feltéte­lek mellett, kemény munkával vívtak ki. Szeptembertől új, európai színvonalú, csak meglehetősen nehezen és drágán hamisítható szolgálati és munkáltatói iga­zolványt kapnak a Belügymi­nisztériumban és a hozzá tar­tozó rendészeti szerveknél dol­gozó köztisztviselők, közal­kalmazottak és a hivatásos ál­lomány. (MTI) „Vásárolj magyarul” Termék­minősítő és Marketing Egyesület alakult pénteken Budapesten. A szervezetet 28 vállalkozás hozta létre. Az alapító cégek, vállalko­zások vezetői elmondták: a mozgalom célja a magyar áruk belföldi keresletének fellendí­tése. Az egyesület tagjai mind­azokat az általuk forgalmazott termékeket, amelyek megfelel­nek az általános minőségi köve­telményeknek, valamint a nem­zeti termékre vonatkozó európai előírásoknak, külön emblémával jelölhetik meg. Feltétel az is, hogy e termékek 50 százalékos arányban hazánkban készülje­nek. Az egyesület a kommuni­kációs eszközök igénybevételé­vel igyekszik meggyőzni a vá­sárlókat arról, hogy magyar árut vásárolni'egyben szölidatitásvál- lalás is, hiszen az élénkülő bel­földi kereslet hazai munkahe­lyeket teremt, s ezzel gazdasági fellendülést eredményez. (MTI) Verseny és esélyegyenlőség Tiszaderzs község önkormányzatának legutóbbi ülésén Bar- kóczi Kálmán, a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke sé­relmezte, hogy egy jó kezdeményezésből kimaradtak a cigány gyerekek. Az önkormányzat ugyanis ingyenes jutalomüdülés lehetőségét ajánlotta fel a kiváló maga viseletű és hiányzásmen­tesen, jól tanuló gyerekeknek. A Zalakarosra utazó csapatot ezek után választotta ki az is­kola vezetése, az osztályfőnö­kök előzetesen leadott javasla­taiból. A tíz legjobb közé azon­ban egy cigány gyermek sem került. Barkóczi Kálmán szerint abban az iskolában, ahol 135 gyerek között 41 a cigány ta­nuló, ez a döntés nem volt poli­tikus. Még akkor sem, ha az utazó „tízek” valóban jobb eredméiiyeket produkáltak, mint az előzetes javaslatban szereplő néhány cigány tanuló, akiket egyébként oklevéllel és tárgyjutalommal tüntetett ki az iskola a tanévzáró alkalmából. A helyi cigányvezető szerint mérlegelni kellett volna, hogy ki milyen körülmények között érte el eredményeit, mert aki járt már cigányok között, az tudja, hogy már az is csoda­számba megy, ha egy gyerek nem hiányzik az iskolából. Ezen tanulók pedig emellett négyesnél jobb tanulmányi eredményt tudtak felmutatni. Sokszor többedmagukkal egy szobában élve, labilis családi háttérrel, igen mostoha körül­mények között. „Ezek után nem túlzók, ha kijelentem: ez így ér annyit, mint bármely kitűnő bizonyít­vány, amihez még nyugodtabb családi körülmények is társul­tak” - mondta, de hangsúlyozta azt is az önkormányzati ülést követő beszélgetésünkkor, hogy nem jogtalan előnyöket kér a cigány gyerekeknek, ha­nem csak azt szeretné, hogy jö­vőre olyan feltételeket szabja­nak, melyben méltányossági alapon figyelembe veszik a csa­ládok szociális helyzetét, ajuta­lom nevelő hatását is. Legyen szó magyar vagy éppen cigány gyerekről. (p.) Te taníts, Istenünk! Most, szeptemberhez köze­ledve óhatatlan, hogy ne gon­doljunk gyermekeinkre, az előttük álló iskolaévre, tanára­ikra. Az iskolával mindig a ta­nulás kapcsolódik egybe. So­kat lehet hallani, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Valóban szeretnék a tanulásra biztatni, mert amit tudunk, azt nem veszi el tő­lünk senki. Nemcsak tudásunkat nem vehetik el tőlünk, hanem a hi­tünket sem. A kettő így össze­kapcsolódhat, és nem ellentét van köztük, hanem kiegészít­hetik egymást. Figyelnünk kell azokra is, akik tanítanak, ismereteket közölnek, hogy készek legyünk átvenni ezeket az ismereteket. Az Istenre vonatkozó isme­reteket is meg kell ismernünk ahhoz, hogy el tudjuk fogadni, hogy hit ébredjen a szívünk­ben. Sok lehetőség van erre, de alapja mindenképpen Isten igéje, a Biblia. Hittanórákon, istentiszteleti alkalmakkor Is­ten üzenetét visszük közel az emberekhez. Ezért kérhetjük Istentől: Te taníts, Urunk! A zsoltárok könyvében több he­lyen is olvashatjuk ezt a ké­rést, mindig összekapcso­lódva, hogy mit tanítson ne­künk az Isten. Hasznos imád­ságok ezek, ha komolyan vesszük. „Útjaidat Uram ismertesd meg velem és ösvényeidre ta­níts meg engem!” A 25. Zsol­tár írója, Dávid király azt kéri, hogy az útra tanítson az Isten, amelyen járni kell, és amelyen ha járunk, boldogok vagyunk. Ez nem a saját utunk. Életünk útjainak a megvalósulásánál nagyon tudjuk, hogy mit aka­runk. Ha megtapasztaljuk, hogy baj van, hogy nem jó, megpróbálunk újrakezdeni, de újra a magunk útján. Megint zsákutcába kerülünk, és Istent okoljuk, de nem kértük ki az ő tanácsát. Ha igazán szívünk vágya, hogy ne tévedjünk el, akkor számolnunk kell azzal a nagy igazsággal, hogy Isten útjai sokszor mások, mint a mi útjaink. Isten az Ő útját kész megmutatni, de soha nem az egészet, csak egy kis részletét, de a végcél világos: örökké­való dicsőség Vele együtt. Aki kész arra, hogy Isten útját ke­resse és elfogadja, az rábíz­hatja egész életét Istenre, és kérheti, hogy tanítsa Isten az ő útjára. Ő a szabadító Jézus Krisztusban. Az elrontott útja­inkból, nyomorúságainkból szabadító, az így kapott sebe­ket gyógyító, szenvedéseink­ben, terheinkben segítő. „Taníts minket úgy szám­lálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” A 90. Zsol­tár írója azt kéri, hogy tanítson az Isten úgy nézni életünk vé­gére, hogy ne hiábavaló le­gyen az. Nemcsak életünk vége, hanem egész életünk ne hiábavaló legyen. Ezzel kap­csolódik az előző kéréshez. Sokszor hiábavalónak tűnik az életünk. Úgy tűnik, hogy amit Isten tett, az is hiábavaló, az ő szeretete felénk is hiábavaló - hányán viszonozzák Isten sze- retetét? Mégis ez a szeretet árad felénk, ma is. Isten látszólag hiábavaló szeretete az ő Fiában, Jézus Krisztusban mutatkozott meg, és lett közelvalóvá. Látszólag hiábavaló és értelmetlen volt a golgotái kereszt, amelyen meghalt az Úr Jézus. Mégis a legtöbbet szerezte meg! Azóta nyitva az út Istenhez. Isten Jé­zus Krisztusért megbocsátja bűneinket, és értelmet ad az életünknek és élő reménysé­get. A bölcs szív ezt ismeri fel, ezért kéri a zsoltáros, hogy erre tanítsa az Isten. Akik ezeket kérik és el tud­ják mondani, azok Isten isko­lájába járnak. Ha minél többen ezt tennék, felnőttek, fiatalok, gyerekek, akkor nem lennének értelmetlen halálok kődobálá- sok következtében, nem len­nének öngyilkosságok, értel­metlen életek. Isten kész taní­tani JMála mindig csak tanulók lehetünk, de Ő kész megadni a jutalmat, a Vele megbékélt, ér­telmes életét. Dankó Lilla református lelkész Kiséri gyermekek Svájcban Két éve, hogy Jászkisér és a svájci Niederlenz települések meg­ismerkedtek egymással. Azóta több találkozó zajlott a két köz­ség vezetői között. A niederlenziek meghívására a nyáron 25 gyermek négy kísérő felnőtt társaságában egy hetet Svájcban tölthetett. A meghívás apropója a Niederlenzben kétévente ha­gyományosan megrendezésre kerülő gyermekfesztivál volt. A jászkiséri csoport nagy-nagy vendégszeretetben részesült. A gyermekfesztivál megnyitóján megjelent a berni magyar nagy- követség titkára, Ravasz Ákos is. Örömmel üdvözölte és támogatá­sáról biztosította a formálódó partnerkapcsolatot. A látványos és virágdíszes ünnepen vendégek és vendéglátóik közösen vettek részt a programokon. A kiséri gyerekek népitánc-műsorukkal arattak óri­ási sikert. A fesztivál után az örök hó birodalmába tett kirándulás váltotta ki leginkább a gyerekek tetszését. Innen az Alföldről el­jutni oda és nyáron hógolyózni egy életre szóló élményt jelentett. A magyar „delegációt” ven­dégszerető családok fogadták. Ez alkalmat adott az ottani életkö­rülmények megismerésére és a német, illetve az angol nyelv gya­korlására. A niederlenziek a partnerkap­csolat ápolására egyesületet hoz­tak létre. Az egyesületnek 60 tagja van, köztük a település vezetői is. A szervezet munkáját Rosemarie Keller és Mónika Schmid fogja össze. Az egyesület tagjai azok, akik leginkább tesznek azért, hogy a kölcsönös előnyök alapján sok ember juthasson a partnerkapcso­lat révén igazi örömökhöz. A két település polgárainak ismételt találkozója augusztus 12-13-án Jászkiséren volt, amikor a jász világtalálkozó ke­retében megrendezett II. gyer- mek-néptáncfesztiválra elláto­gattak a niederlenziek. A tervek szerint jövőre svájci gyerekeket szeretnének vendé­gül látni a jászkisériek, addig is a kölcsönös ígéretek szerint sok levél megy oda-vissza. A part­nerkapcsolat szilárd alapjait a most formálódó barátságok je­lenthetik. A nyitottság, a más­ság elfogadása melletti azonos­ság keresése olyan értékek, me­lyeket a hétköznapokon is kel­lene használni. Balog László Török néprajzi szokások Új karcagi kötet a keleti nép kultúrájáról A hazai néprajzkutatás színes palettáján a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum azzal is letette névjegyét, hogy több mint egy évtizede folytat török etnikai, néprajzi kutatásokat, készít maradandó értékű tanulmányokat. Ez annál is inkább értékes, mert az elmúlt fél évszázadban ritkán tekintettünk e földrajzi terület felé. A múzeum tárházában, repertoárjában több mint tíz éve folyik, illetve kezdődött meg az anatóliai és oszmán törökök hagyományainak, jelenének tudományos el- mélyültségű vizsgálata. A régiségtár török kori kutatá­sainak kitűnő, szakavatott mű­velője Ökrösné Barta Júlia, aki személyesen is többször megfordult Törökhonban, ku­tatott a török néprajzi szoká­sok iránt a kereskedelemtől a temetkezésig. Mi az eredménye az eddigi munkásságának? - kérdeztük az elhivatott muzeológust.- Elkészült nyomdai ki­adásra egy terjedelmes kézirat, amelynek címe: Anatóliai tö­rök temetkezési szokások. Az olvasmányos, dokumentum ér­tékű mű áttekintést ad a török halottkultuszról, az etnikum temetkezési helyeinek a sírje­leiről a XI. századtól napjain­kig. Külön taglalja a vezető ré­teg és a köznép szokásait, a földi élettől való távozás meg­örökítését. A kötet a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem folklór- és etnográfiai sorozatában még ez évben megjelenik. Szerkesztője Új­váry Zoltán professzor. Örö­münkre szolgál, hogy a kötet kiadásához anyagilag a kar­cagi önkormányzat is hozzájá­rul.- Készülőben van egy má­sik akadémiai tanulmánykötet is, amelynek címe „Fogyó Hold”. A törökökre jellemző szimbolikus cím a török népi kultúra fogalmát, színes mivol­tát tartalmazza a tavaszi ünne­pektől egyéb népi szokásokig. Meg kell jegyeznem, hogy a törökországi útjaim során, ere­deti forrásokból több száz fényképfelvételt is készítet­tem, amelyek gazdagítják, szemléltetővé teszik a készülő, bizonyára értékes, nagy hiányt pótló műveket. Meg kell még jegyeznem, hogy múzeumunk kutatómunkájának híre túlju­tott az ország határain. így ke­rült hozzánk egy kedves finn vendég, Attila Jorma Tóparti, az északi testvérország turko- lógusa, aki három hétig tanul­mányozta doktori disszertáció­jához a karcagi kutatások eredményeit. A finn kutató moldvai és romániai körútja után érkezett további kutatá­sokra hazánkba.- Mik a török kultúra iránti kutatás további tervei?- Azt hiszem, sokak szá­mára ismert, hogy a jelenkor­ban elég nehéz lehetőséget te­remteni arra, hogy az ember Törökhonban végezzen terü­leti, terepi kutatásokat. így marad a hazai múzeumi mű­helymunka. Szakirodalmakat fordítok törökről magyarra. Ennek soron lévő része a sá­mánizmusról szóló szakiroda- lom átültetése. - endrész ­Kézfogás az Habár voltak előjelei, nem kis meglepetést váltott ki szak­mai körökben a Mezőgazda- sági Szövetkezők és Terme­lők Országos Szövetsége, va­lamint a Magyarországi Gaz­dakörök Országos Szövetsége nemrégen bekövetkezett „ki­egyezése”. A két „ősi ellen­fél” - hisz egyik a termelő­szövetkezeti szektor, másik pedig a magángazdák érdek- képviseleti szerve - kezet fo­gott, mondván, ne bántsuk to­vább egymást, hanem közö­sen igyekezzünk fellépni az agrárium érdekében. Nos, „tűz és víz” már me­gyénkben megfér egymás mellett, s együttműködésük­nek hovatovább konkrét jelei is mutatkoznak. Hajói emlékszem, 1993-at írtak akkor, amikor az MSZP megyei agrártagozata szerve­zésében több ízben is fórumot agráramért rendeztek a megyében, s ahol a pártok szakértői kifejthették véleményüket a mezőgazda­sággal és az élelmiszeriparral összefüggő kérdésekben. A véleménycsere viszont olykor heves vitákká fajult. Az indu­latoktól sem mentes, éles megjegyzésekkel tarkított fó­rumok főszereplői több ízben Herbály Imre, kenderesi ter­melőszövetkezeti elnök és a gazdaköröket képviselő dr. Török István voltak. Ezek a heves szócsaták ma már azonban csak emlékké­pek, hisz mint a tegnapi sajtó- tájékoztató is bizonyította, a két „ellenlábas” kiegyezett - párbajoztak már eleget -, sőt mi több, most úgy tűnik, még az ördöggel is cimborálnának az ellehetetlenült helyzetben lévő mezőgazdasági termelők pozícióinak javításáért. S ez biztató jel... L. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents